Család és Iskola, 1956 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1956-01-01 / 1. szám

— Majd, ha már értelmes lesz a kicsi — hallani gyakran. Képsorozatunk azon­­ban­ mást mutat: »Add ide a cipőcskédet, Giziké!« És Giziké megpróbálja lehúzni kötött cipőcsicéjét, a nagy erőlködésben hanyatt esik, de mégis sikeríti. De nagy boldogság is ez! — Például itt is kezdődhet az önállóságra nevelés. Mégegyszer a versenyről Lapunk decemberi számában közzétettük a Család és Iskola előfizetőgyűjtő versenyének eredményeit. Azzal egyidejűleg postán elküldtük a jutalmakat is. Reméljük, sikerült az ajándékokkal kis örömet szereznünk. A verseny első díját a budapesti Fenyves úti általános iskola Petőfi Sándor úttörőcsapata nyerte. Szép eredményüket egymással versenyre kelve érték el az osztályok. Szőke Andor igazgató elvtárs a gyűjtés előtt bejelentette a pajtásoknak, hogy a nyereményt a három legjobb eredményt elérő osztály, illetve úttörőraj között fog­ják kiosztani. Az első díjat a csapattanács, a második díjat a VIII. osztály, a harmadik díjat a VI. osztály nyerte. A díjakat a raj­­tanács-elnökök összejövetelén adta át az iskola igazgatója. Az ösz­­szejövetelen Varsányi György, a Család Iskola felelős szerkesztője a következő szavakat intézte a pajtásokhoz: Kedves Pajtások! A tanév elején az Oktatásügyi Minisztérium versenyt hirdetett, ki szervezi a legtöbb előfizetőt a »Család és Iskola« c. folyóirat­nak. Ebben a versenyben is, a Fenyves úti általános iskola Petőfi Sándor úttörőcsapata lettetek az elsők. Máris érkeztek a szerkesztőségbe levelek, amelyeknek írói igaz­ságtalannak tartják a bíráló bizottság értékelését. Azt mondják, nem igazságos, hogy egy egész úttörőcsapat kapta az első díjat, mert ott sokan fogtak össze, a levél írói pedig egyedül végezték az előfizetés gyűjtését. Én pedig azt mondom, és a bíráló bizottságnak is az a vé­leménye, hogy ti cselekedtetek helyesen. Nem becsüljük le annak a sok-sok szülőnek, nevelőnek a fáradságot nem kímélő, lelkes munkáját, akik egyedül láttak neki a feladat elvégzésének. Sokan végeztek közülük is eredményes munkát. De a ti mostani sikeretek szolgáljon példaképül és emlékeztetésül számotokra későbben is, az iskolában és annak elvégzése után is. Összefogásban van az erő, a közösség ereje legyőzhetetlen. Az élre mindig azok kerülnek, akik összefognak. Az egyén is csak a közösségben lehet erős, csak a közösségben érheti el igazán élete célját Így van ez nálunk, és egyre inkább így lesz. Vajon megtehették volna mások is, hogy megszervezik egy iskola tanulóinak vagy szülői munkaközösségének az összefogását és versenybe állítását? Meg! Megtehették volna! Ezért nem igazságtalan, hogy egy kö­zösség kapta meg az első díjat, sőt, éppen ez az igazságos. Ehhez a sikerhez gratulálok most nektek. Használjátok úgy fel a kapott jutalmat, melyet a közösség erejével szereztetek, hogy tovább erősítse közösségieket. A MÁSODIK DÍJ NYERTESÉNEK LEVELÉBŐL: A »Család és Iskola« decemberi száma nagy örömet hozott nekem és iskolánk egész szülői munkaközösségének, örültünk a versenyben elért második helynek. De talán csodálkozást kelt, hogy én többes számban beszélek. Pedig másképpen nem tehetem, mert közösen, iskolánk igazgatójának irányításával gyűjtöttük az elő­fizetőket. Részt vett a gyűjtésben a szülői munkaközösség vezető­ségének majdnem minden tagja, így: Tarján­ Istvánné, a szülői munkaközösség elnöke, Bocsó Sándorné elnökhelyettes, Vörös Ist­vánná, Egyed Gyuláné, Murár Istvánná, Zsidai Györgyné, Sztrémi József­né, Zsidai Lászlónné, Mákos Jánosné, Mátyás Józsefné és én, a szülői munkaközösség pénztárosa ... A jutalomdíjat teljes egé­szében az iskola céljaira fordítjuk. Már vettünk is színdarabot, s a nevelő elvtársakkal, valamint gyermekeinkkel szeretnénk a közel­jövőben eljátszani ... . Ebben az iskolai évben a tantermeket akar­juk minél barátságosabbá tenni. Tanítóink megérdemlik a segít­séget, mert igen szeretik munkájukat... K­arancskeszi, 1955. december 21. SIMON DEZSŐNÉ POMPOS ZOLTÁN, sztálinvárosi nevelő, a harmadik díj nyer­tese többek között ezeket írta: »Mint nevelő, kötelező feladatomnak tartottam a «Család és Iskola» terjesztését és továbbra is annak fogom tartani. Tizenöt éves nevelői gyakorlatom egyik legfontosabb tapasztalata az, hogy a legnagyobb eredményeket oktató-nevelő munkámban akkor tud­tam elérni, amikor a legszorosabb volt a kapcsolatom tanulóira szüleivel. A «Család és Iskolá»-t elolvasva, örömmel állapítottam meg, hogy ez a lap a fenti szempontból nekünk, nevelőknek is nagy­­segítséget jelent. Ezért határoztam el a lap terjesztését. Szülői értekezleteken, családlátogatásaim során és más alkalmakkor sze­reztem az előfizetőket. Egyébként városi oktatási osztályunk az iskolák nevelőinek most már feladatává tette a lap terjesztését. Sztálinváros, 1955. december 18 Szőke Sándor igazgató átadja a jutalomdíjat tartalmazó betét­könyvet Viczián Éva VIII. osztályos rajtanács-elnöknek

Next