Család és Iskola, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

4. KaMPóc fogt­attat rá? Még ketten csatlakoznak a beszél­getéshez. Akik a minőségi ellenőrzést végzik: Katz Tamás főosztályvezető és Kőszegi Pál minőségi csoportve­zető. Sok mindenre világosság derül. Például a faáruk terén komoly baj, hogy a játékokat készítő üzemek nem tudnak megfelelő nyersanyagot kapni. Szaknyelven szólva: légszáraz fa kellene. Anyagprobléma a mű­anyagtestű baba is. Van hozzá gép, van hozzá felszerelés , de a meg­felelő műanyagot importálni kell, a hazai gyártás csak most indul meg A játékok zömét kisipari termelő­­szövetkezetek gyártják, méghozzá legtöbb esetben nem egy telephelyen. Sokszor több száz bedolgozó munká­jából, félkészáruból készítenek öt-hat műhelyben végleges játékot. Baba fekszik az asztalon. Nagyon szép baba. Persze csinos cipője, zok­nija, fehérneműje, ruhája van. — Így készen, nem is gondol rá a vevő, hogy minden ruhadarabja külön gond, kü­lön minőségi ellenőrzési probléma. Vonatot, lendkerekes autót, műanyag játékot, felhúzható bohócot sorra hoznak be megmutatni. Milyen színes­ lélekkel érdekli há­rom informátoromat „a szakma”. — „Jó játékot gyártani csak szívvel lehet” — mondják. Valóban „szívvel” csinálják-e az üzemek a játékokat? Játékos kedvvel készülnek-e a mackók, teherautók, babák, autók és mind a többiek? A játék nem pusztán könnyűipari cikk és nemcsak, áru. Azt gondolom, az iskolának is és a Családnak is szem­ügyre kellene venni a játékokat. Esetleg bírálat, ismertetés formájá­ban. Talán „Játékszemle” rovatot kellene nyitni az ifjúságot érdeklő lapokban. KOROKNAY ISTVÁN Minőségi ellenőrök a játékok birodalmában Cikkírónk fenti ötlete már meg is valósult s remél­jük, hogy jövőre mindez továbbépül. Gyerekkirályosdi zajlott le karácsonytájt a Corvin Áruház játékosztályán. Huszonkét pesti kerület több mint száz kisdobosa és úttörője kapott bebocsátást ebbe a játékparadicsomba erre a délutánra, és választhatta ki, hogy mivel akar szórakozni, melyik játékkal kíván tüze­tesebben ismeretséget kötni s tessék megmondani, mi a jó, mi a rossz. Néhány játékról persze azért derült ki, hogy „nem éri meg a pénzét”, mert olyan gyerekek vállalkoztak minő­ségi ellenőrzésükre, akik viszont „megérik a pénzüket”. Szép délután­ volt, a gyerekek még sokáig emlékezni fognak reá , és talán jövőre mégiscsak jobbak lesznek a játékok. FEHÉR RÓZSA SZALAY ZOLTÁN felvételei

Next