Család és Iskola, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
A mozgás A gyerekrajz mozgásból születik Az utcán járva sokszor láthatunk a falon krétával megvont végtelen hullámvonalat. Halad, halad, befordul a sarkokon, átugrik a pinceablakon. Mi ez? rajz vagy nyom'.' nyoma, hogy valaki erre járt? Erre járt egy gyerek, húzta a krétát. A rajz a mozgás képe, mint a földrengés lökéseinek könnyed grafikai ábrája, a szeizmogram, vagy a szív felől elvezetett áramok írta elektrokardiogram — mindenképpen jelzés. Valaki végigment az utcán, ezt az egyszerű tényt fejezi ki ez a hosszú fekvő S-vonal De ha a gyerek tier élő teljes mozgás, amelyet életnek nevezünk, sugározni kezd; ha ki akarja magát vetíteni egy felületre az lesz csak az igazi rajz! Amikor minden ami a gyerekben él, hirtelen a síkra árad. Az lesz minden szeizmogramok szeizmogramja Csak épp a széken felejtünk egy ceruzát. Mire visszatérünk a szobába, hatalmas, furcsa, szenvedélyes falkép tekint ránk. Ez az első rajz — elképedve, sokszor dühöngve fogadja a család — ez gyakran már bonyolult ábra, a belső erők s a külvilág metszésvonala. Itt a külvilág, a fehér fal a nagy felfedezés Senki sem tud visszaemlékezni erre az élményre. Akkor éreztük először, hogy mi a fölfelé, mi a lefelé, mi az erre, mi az arra. (Szavaink még nem is voltak rá.) A tér kibomlott. Jobban mondva: a három dimenziós tért átsugárzott a két dimenziós térbe és a gyermek a térben. Erre talán emlékszünk is. Az alattunk levő lakás vagy a szomszéd szoba akkor még nem az absztrakt alatta-mellette volt — egyik kocka, másik kocka —, hanem sejtelmes, meleg érdekesség. ..Alattunk, ott, ott” — mondta a kisfiú, s intett, integetett, a kezével, de nem pontosan lefele, ahol a felnőttek szerint. Horváthék laknak, hanem „ott”, a lentben, valami irdatlan távolságra utalt, amely mégis mintha őbenne volna, a sziv melegében. Úgy lehet, neki van igaza. Az űrkutatás is kezdi már kimutatni, hogy a Naprendszer tere nem halott. ..üres” űr, hanem szinte élő mozgalmasság Olvashatunk például a Föld mágneses teréről meg a Nap mágneses teréről, amely a Földénél is százszorta bonyolultabb, s állandó kozmikus szélről, amely fúj, fúj a Nap felől a Földre. Hatalmas láthatatlan formák lebegnek, osztódnak, röpülnek, mindez lehat a tér legkisebb részeibe is. Amit itt áramló, formáló, integető erővonalakként gondolunk, abban kezdünk megismerni valamit a minket éltető valóságból. Nem puszta fizika ez. Hogy mi a tavaszszal mind érezzük — akkor érezzük a legkönnyebben —, ha figyeljük önmagunkban ami a világ felől hat Akkor a felnőtt elsötétült szemén, bedugult fülén, eltompult bőrén is átüt a világ szava. Érezhetnénk pedig egész évben onnan valamit, ahogyan együtt utazunk a Földdel, és közben nemcsak a helyünk változik — a csillagokhoz képest —, hanem a tér tartalma is: szagok, színek, fények, hangok A gyerek, amikor még kicsi, amikor ezt az első falképet készíti, alighanemegész mivoltában érzi mindezt. . s még mi mindent egész teste érzékszerv. Ami kint van, körülötte, hatalmas hullámokban át-át csap rajta. Bent az akarat éled, valaki, aki .,rajzolni" akar Indul a ceruza. Baktat, surran, szalad. Ami kint volt a térben, ott van most a síkon: jobbra-balra lent-fent. Belépünk s ha megverjük, azzal keményen megütjük viaszaidkük teljes lényének ezt az első megnyilatkozását. Csak annyit érhetünk el, hogy ez az erő, amely a teret kezdte volna formálni, alig jelenhetett meg, s máris elvadul. Azt hiszem, az emberek nagy részét vadítják el így. Megtaníthatjuk, hogy inkább papírra rajzoljon. Persze, ha a gyerekeknek talán saját szobájuk, kamrácskájuk van, nem nagy baj, ha összefirkálják a falát, így is, úgy is újra kell meszelni nemsokára. Később aztán a rajzolók kivonulnak az utcára. S a szürke vakolaton, a nagyobbacska gyerekek rajzaiban megelevenedik a világ. Ezek aztán az igazi gyerekrajzok: a barlangművészethez hasonlóan eredeti és önálló művészet bontakozik ki a piszkos falakon A Család és Iskolában már többször írhattam a budapesti házfalakon látható gyerekrajzokról. A most induló sorozatban mindig 4—4 rajzot mutatok majd be gyűjtésemből; egyszerű vonalrajzzal másoltam le a helyszínen ezeket a többnyire krétával készített falképeket. Ebben az első cikkben abból a szempontból kerestem a témát, hogy a gyerekek a mozgásból kiindulva kezdenek rajzolni. Ezt a mozgásban megélt rajzvilágot mindaddig őrzik, amíg a saját módjukon rajzolnak. Illusztrációként álljon itt néhány rajz, az utcáról valók ezek is. Álltam előttük, néztem-néztem őket, és mint álomban, lassan úgy éreztem, hogy megelevenednek és értem őket KARÁTSON GÁBOR Ménesi út Ménesi út Alkotmány utca