Marcziányi György Lovag: Nemesség (Budapest, 1886)
Előszó
Említett hiány kivált akkor érezhető, midőn a királyi udvar körünkben időzvén, az udvari ünnepélyességekben való résztvevés kérdése s annak kiváltságos volta foglalkoztatja a közvéleményt s a sajtó úgy mint a közönség érdekkel kiséri és tárgyalja az udvari élet minden mozzanatát. Ma, midőn a költő röpke szava: «A legelső magyar ember a király» mindjobban megtestesülve, a királyi udvar is minden évben huzamosabb ideig hű magyar nemzete körében időzik, midőn társadalmunk éliteje lelkesülten odasereglik az alkotmányos apostoli király udvarához, és Ferencz József király uralkodása alatt ama történelmi és politikai nehézségek és akadályok is majdnem egészen megszűntek, melyek hajdan a magyar nemességet a souverain máltai és a német lovagrendbe, valamint a monarchiában fennálló nemeshölgy-alapítványi intézetekbe való fölvételtől távol tartották, s a legfelsőbb udvar megközelíthetésének föltételei is némileg enyhébbek lettek, az általános érdeklődés nagy mérvben fokozódott mind ama kérdések iránt, melyek az udvar- és nemesi alapítványképességgel kapcsolatosak. Véletlenül alakult viszonyok, hivatalos és magán öszszeköttetések magukkal hozták, hogy szerző több esetben egyes nemesi családok által az udvarképesség, a cs. k. kamarási méltóság vagy egyes nemesi hölgyalapítványi helyek elnyerésére szükséges ősi próbák összeállításával bízatott meg. Majdnem minden egyes esetben érzékenyen tapasztaltam egy rendszeres kézikönyv vagy authentikus útba-