Marcziányi György Lovag: Nemesség (Budapest, 1886)

Előszó

Említett hiány kivált akkor érezhető, midőn a királyi udvar körünkben időzvén, az udvari ünnepélyességekben való résztvevés kérdése s annak kiváltságos volta foglal­koztatja a közvéleményt s a sajtó úgy mint a közönség érdekkel kiséri és tárgyalja az udvari élet minden mozza­natát. Ma, midőn a költő röpke szava: «A legelső magyar ember a király» mindjobban megtestesülve, a királyi udvar is minden évben huzamosabb ideig hű magyar nemzete körében időzik, midőn társadalmunk élite­je lelkesülten odasereglik az alkotmányos apostoli király udvarához, és Ferencz József király uralkodása alatt ama történelmi és politikai nehézségek és akadályok is m­ajd­nem egészen megszűntek, melyek hajdan a magyar ne­mességet a souverain máltai és a német lovagrendbe, valamint a monarchiában fennálló nemeshölgy-alapítványi intézetekbe való fölvételtől távol tartották, s a legfelsőbb udvar megközelíthetésének föltételei is némileg enyhéb­bek lettek, az általános érdeklődés nagy mérvben foko­zódott mind ama kérdések iránt, melyek az udvar- és nemesi alapítványképességgel kapcsolatosak. Véletlenül alakult viszonyok, hivatalos és magán ösz­szeköttetések magukkal hozták, hogy szerző több esetben egyes nemesi családok által az udvarképesség, a cs. k. kamarási méltóság vagy egyes nemesi hölgyalapítványi helyek elnyerésére szükséges ősi próbák összeállításával bízatott meg. Majdnem minden egyes esetben érzékenyen tapasz­taltam egy rendszeres kézikönyv vagy authentikus útba-

Next