Lehoczky Tivadar: Beregvármegye monographiája. II. Kötet. Általános rész (1881)

Egyházi ügyek. 1. Római kallid­áku­s. Hogy Beregvármegye egyházi tekintetben a XI. század elején, szent István király idejében, melyik püspökséghez tartozott légyen, biztos adatok hiányában kétségtelenül meghatározni nem lehet. Pázmán Péter és Szentiváni Márton előadása szerint, az egri egyházmegye a következő tiz, u. m. a székesegyházi, zempléni, beregi, pankotai, tarczalői, abaujvári, patai, szabolcsi, hevesi és ungvári főesperesi kerületből állott, melyek a következő kilenc vár­megyét, u. m. Borsod, Zemplén, Bereg, Zaránd, Sáros, Abauj, Sza­bolcs, Heves és Ungot foglalták magukban. Fessier is ily értelem­ben ír történeti művében, valamint Szerdahelyi, Pray és Fejér György a kilencz vármegyéhez még Máramarost is csatolja; ezt látszólag támogatja Smitt is. Desericzi még tovább megy és 13 vármegyéből állónak mondja I. István király idejében az egri püs­pöki megyét, az előbbiekhez még Szatmár, Torna és Ugocsát is hozzáadván. Balássy Ferenc, az egri egyházmegye alakulásáról, 1865-ben irt értekezésében minden kikutatható adatot felhasznál e kérdés megoldására, azonban bizonyost ő sem állapit meg ; sőt szerinte, minthogy előbbi alapító­ levelek hiányában, egyedül a későbbi kor­ról szóló okmányokat, nevezetesen IV. Bélának 1261-ben és V. Ist­vánnak 1271-ben kelt adományleveleit, a királyoknak a püspökök között a megye határai iránt támadt és folytatott perek érdemében

Next