Villányi Szaniszló: Győrmegye és város anyagi miveltségtörténete kiváló tekintettel a szorgalmi néposztály társadalmi helyzetére (1881)

Előzmények - I. Történelem előtti kor

6 területet űző nép szükségletének. A szükség kényszere vagy más terjeszkedő és hatalmasabb nép fegyvere tova­szi; köny­­nyű szívvel keres jobb hazát, mert sem a föld mívelésének becse, sem nagy és népes városok értéke nem csatolja elha­gyott földjéhez. Végre a talaj- és égalji viszonyokhoz képest az ember lassan kint megismerkedik és megbarátkozik a föld­­míveléssel; értelmisége, a véletlen vagy a szükség hasznos találmányokra vezetik, melyek megannyi csirái és feltételei további haladásának. Az ember, midőn a földet miveli és beveti, munkája gyümölcsét figyelemmel kiséri s földje mellett tűzhelyet alapít. És e körülmény szüli ama hatalmas érzetet, melyet honszere­tetnek nevezünk, míg más részről az állandó lakhelyek a pol­gári társadalomnak vetik meg alapját. Az „enyém“ és „tied“ körül felmerülő kérdések elintézése szüli lassan kint azon intéz­mények egész összegét, melyekkel a szervezett államélet veszi kezdetét. Egyes harciasabb törzsek meghódítják a gyengébbet, s míg a győző fél erejének tudatában pusztán a harc véres mun­kájában találja gyönyörét, megvédi és terjeszti uralmát, addig foglyait s leigázott ellenfelét házi vagy mezei munkára szo­rítja. És ezzel megalakulnak a társadalmi osztálykülönbsé­gek elemei: az úri, iparos és földmívelő osztály. Biztos kútfők hiányában, nem vagyunk ugyan képesek időtanilag biztosan megállapítani, hogy a nagy Dunatenger lefolyása után mikor vált Győr és vidéke az első letelepedé­sek színhelyévé; annyi azonban bizonyos, hogy a Középduna mellékét körülövedző hegyláncokon a mammuth és barlangi medve korában már tanyát ütött a kőkori (paleolith) ember. A vizek apadásával lasankint a síkföldre száll az őslakó; az eredetileg délszakról jövő őstelepülések és kultúra em­lékeit első­sorban a hegységek alján, majd a lassan apadó víztengerből kiemelkedő szigetek és folyamvölgyek föld­rétegeiben találja a régiségbúvár. És ha kétségtelen, hogy e kőkorbeli ember míveltsége azonos Polynesia jelenlegi lakói­nak mívelődési fokával, úgy az is bizonyos, hogy ez őslakók mívelődési emlékei Ázsiára, mint közös mívelődési forrásra, ve­zethetők vissza. A történelem ugyan mélyen hallgat ez ősidőkről, ámde a föld rétegei híven megőrizték számunkra az első letelepülők nyomait, szorgalmuk eszközeit és eredményét. Az őslakó

Next