Halis István: Zalavármegyei évkönyv a millenniumra (Nagykanizsa, 1896.)

AZ ATYÁMRÓL Elüljáró beszéd. Irta: Rákosi Jenő. Ez a könyv az ország legszebb vármegyéjéről szól. Mert a hol a hegyek pompája fenségesebb, olyan van. Sikságok is vannak, méltók Petőfi tollára, melyekkel semmi hasonló e hazában nem versenyezhet: az alföldi, róna. A Fertő tava lehet — kivált ha jó ideje jár - versenytársa mint tó a Balatonnak. De annyi termé­szeti szépség, oly változatosság: groteszk hegyek, megkoronázva várromokkal, melyek egymást nézve birkóznak az idővel; rák ne­velő szeszélyes folyója mint a Zala vize; ennek a víznek — immár igaz pusztuló berkei; a titokzatos lápos Marczal bujdosó fekete vize; lankások arany gerezdes szőllőkkel; merész alakzatok, kihűlt apró tűzhányók, lábainál a Bakonynak a szomszéd vármegyéből ide menekült maradványai; egy miniatűr Svájcz minden ellentété­vel, a havasokat leszámítva, és mindezekhez a Balaton tündértükre; ennyi, csak ebben az áldott vármegyében van együtt. És erről a vármegyéről szól ez a könyv és ehhez a könyvhöz kell nekem előszót írnom, melyhez utasításom azt mondjam szer­kesztőinek nagy örömére lenne, ha személyemről, a vármegyében eltöltött éveimről, vagy családomról emlékezném meg. Mind a társaim, a­kik nevükkel és munkájokkal ezt a köny­vet fölékesítették, édes­anyjuk­ról írtak :­a megyéről, a mely szüli vala őket. Én csak adoptív ha­n vagyok a szőllőfürttel koszorúzottnak, nekem tehát nem anyám, hanem édesapám Deák Ferencz várme­gyéje. Én eszerint apámról fogok írni.

Next