Halis István: Zalavármegyei évkönyv a millenniumra (Nagykanizsa, 1896.)
AZ ATYÁMRÓL Elüljáró beszéd. Irta: Rákosi Jenő. Ez a könyv az ország legszebb vármegyéjéről szól. Mert a hol a hegyek pompája fenségesebb, olyan van. Sikságok is vannak, méltók Petőfi tollára, melyekkel semmi hasonló e hazában nem versenyezhet: az alföldi, róna. A Fertő tava lehet — kivált ha jó ideje jár - versenytársa mint tó a Balatonnak. De annyi természeti szépség, oly változatosság: groteszk hegyek, megkoronázva várromokkal, melyek egymást nézve birkóznak az idővel; rák nevelő szeszélyes folyója mint a Zala vize; ennek a víznek — immár igaz pusztuló berkei; a titokzatos lápos Marczal bujdosó fekete vize; lankások arany gerezdes szőllőkkel; merész alakzatok, kihűlt apró tűzhányók, lábainál a Bakonynak a szomszéd vármegyéből ide menekült maradványai; egy miniatűr Svájcz minden ellentétével, a havasokat leszámítva, és mindezekhez a Balaton tündértükre; ennyi, csak ebben az áldott vármegyében van együtt. És erről a vármegyéről szól ez a könyv és ehhez a könyvhöz kell nekem előszót írnom, melyhez utasításom azt mondjam szerkesztőinek nagy örömére lenne, ha személyemről, a vármegyében eltöltött éveimről, vagy családomról emlékezném meg. Mind a társaim, akik nevükkel és munkájokkal ezt a könyvet fölékesítették, édesanyjukról írtak :a megyéről, a mely szüli vala őket. Én csak adoptív han vagyok a szőllőfürttel koszorúzottnak, nekem tehát nem anyám, hanem édesapám Deák Ferencz vármegyéje. Én eszerint apámról fogok írni.