Szongott Kristóf: Szamosújvár Szabad Királyi Város monográfiája 1700-1900. II. kötet (Szamosújvár, 1901.)
LIV. Czikkely. Magyar nemzeti színház
képest mindig rokonszenvre és pártolásra talált. A színházi országos bizottság, melyre ez ügynek vezetése 1795 óta bízva van, ha valami jót e tekintetben tenni akart, mindig bizton számíthatott a felvilágosultabb közönség nemes szivü gyámolítására. Nem rég múlt el azon idő, midőn a hoszszas használás miatt elpusztult könyv- és ruhatár gyarapítására, úgy a már régóta igényelt öltöző-, próba-, festő- és tanulószobák, szertár s más melléképületek előállítására tetemes pénzerőt kellett egybegyűjteni ; a hazafiak és honleányok, felsőbb engedély folytán, felszólíttatván, tíz éves részvények alapján a kellő költséget a bizottság rendelkezése alá bocsátották. E tíz évnek már első fele eltelt, könyv- és ruhatárunk tetemesen gyarapult, az érintett melléképületek létesültek, a színház fentartására, tűz elleni biztosítására s belső kényelmekre is némi öszvegecske fordittatott, e felett a halaszthatlanul szükségelt építkezések bevégzése után a működő társulatoknak is adatott egy pár ezerforint évi segélyezés. Most már az idő és közvélemény új szükségeket hozott előtérre, új igények kielégítését követeli, melyek halaszthatlanná tették azt, hogy ezen polgárosító hatású s nemzeti fenmaradásunkkal szoros kapcsolatban álló közintézet jövője ne csak öt vagy tíz évig tartó hazafias áldozatra, hanem — amennyire emberileg így szólhatni — örök állandóságot biztosító alapokra fekteltessék , miket ne ingasson meg a részvényévek kitelése, ne az ide hátrább netalán beállható közöny, ne még kilátásban levő vagyoni elgyengülésünk is. Ez pedig egyedül a czéllal mértékarányban levő tőkének készpénzben, értékpapírokban vagy kötelezvényekben összetevése által elérhető. S tán nem csalódunk, azt állítván, hogy erre a legalkalmasabb idő éppen a jelen való, midőn a folyamatban levő úrbér-kárpótlási papírokból mindenki áldozhat valamit. Másfelől a közvélemény is sokszorosan és elég hangosan nyilatkozott és követelt folyvást, hogy a színházi országos bizottság ez intézet szellemi irányára az eddiginél nagyobb befolyást gyakoroljon, az előadásokat legalább az év bizonyos részére állandósítsa, s a színházat azon magas ctélok és rendeltetés felé, melyre az már eredetileg alkotva volt, egy lépéssel megint közelebb vigye. A bizottság az idő intő, a közvélemény sürgető, a körülmények és viszonyok tanácsadó szavát hallja, kötelezettségét s a sürgetők tiszteletre méltó indokait ismeri, az utolsókat osztja, s állásából folyó kötelességének ismeri megtenni mindazt, amit a fenforgó czélok és érdekek fontossága parancsolólag igényel, de erre csak azon esetben lehet képes, ha a közönség által hathatósan gyámololtatik. És éppen ennek buzgó kérése tárgya e felszólításnak. Honfiúi szíves bizalommal kérjük t. i. mind azokat, kiknek a nemesi értelemben polgárosodás és nemzeti nyelvünk mivelődésének ügye lelküben fekszik : legyenek szívesek e hazai közintézetet egyfelől erejük és buzgóságuk, másfelől a fenforgó czélhez mért áldozataikkal segitni, s önkeblöknek nemesebb ösztönét követve, tegyenek e czélra amit tenni képesek, a bizottság a begyűlendő öszvegről, valamint