Családi Kör, 1993. január-március (4. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-21 / 3. szám
22 / 1993. JANUÁR 21. Benedek Elek, a mesemondó vallotta, hogy:....valamint a házat is alulról kezdik építeni, azonképpen a magyar irodalom olvasóközönségének nevelését is alul, a gyerekeknél kell kezdeni”. Ehhez hozzáfűzöm: csak így alapozható meg anyanyelvi kultúránk is. Ezek és hasonló gondolatok foglalkoztattak az újvidéki Művelődési Házban megrendezett két mesedélutánunkon (1993. január 7- én és 14-én). Az óvodások, a kis- és nagydiákok vidám társaságában rövid időre megfeledkeztünk gondterhelt jelenünkről, reménykedtünk abban, hogy csakis békésebb holnapunk lehet... hogy a szavak hullámhosszán még egymásra találhatnak kicsinyek és nagyok. Hittük, hogy nemsokára eljön az igazi Tavasz, sok-sok újabb vidám mesedélutánnal. A felnőttek hitet és életerőt merítenek a gyermek tiszta tekintetéből, őszinte gondolataiból, szavaiból. Csak azoknak lehet könnyű álmuk, akik tiszta lelkiismerettel, bűntudat nélkül nézhetnek a gyermekek szemébe. A két mesedélutánunkon együtt éltettük anyanyelvünk legszebb kifejezéseit, így Fehér Ferenc költeményéből a „csobolyó csobbanás”-t meg az „akác és hársvirág illato”-t is. Képzeletben jártunk az Óperenciás-tengeren túli mesevilágban, ahol minden kívánságunk megvalósulhat. Idéztünk sok-sok gyermekirodalmi alkotásból. Rendezvényeinken nemcsak a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület versmondó és tollforgató csoportja lépett fel, hanem a vendégként érkező gyermeksereg is (a József Attila, a Nikola Tesla, a Petőfi Sándor és a Sonja Marinkovic iskola diákjai, valamint óvodások). Nem vetélkedő volt ez, hanem valami egészen más. Rendhagyó találkozónkkal tartalmasabbá és színesebbé varázsoltunk néhány szünidei délutánt. Ezeket a csütörtöki műsorainkat megelőzték a szerdai összejöveteleink, amelyeken együtt szőttük terveinket, játékos módon gyűjtöttünk magas és mély hangrendű szópárokat (libeg - lobog, tipeg-topog stb.), ellentétes jelentésű szavakat (éj - nappal, jön - megy stb.). Elhagzott a következő kérdés is: - Tudjátok-e, hányféle levél van? A gyerekek a következő szavakat sorolták fel: a postán küldött levél, falevél, oklevél, tésztalevél, keresztlevél, útlevél, ajánlólevél és elbocsátólevél. Azonos jelentésű szavakat is kerestünk (tavasz - kikelet, kukorica - tengeri stb.) rokon értelmű szavakkal is gazdagítottuk szókincsünket, vagyis kutattunk a nevet, alszik, megy stb. kifejezéseink „rokonai" után. Érdekes kérdés volt ez is: - Minek van szája, karja, lába, nyaka, dereka? A felelet: - A padlás szája, a üveg nyaka, a szék karja, az asztal lába, a ruha dereka stb. Soksok közmondást is felidéztünk. A találós kérdések köréből a következő volt a legérdekesebb: - Miért hunyja be a kakas a szemét, amikor kukorékol? (Mert már kívülről tudja a kukorékolást.) A játékos nyelvhelyességi és helyesírási feladatok közül: - Hogyan helyes: eljössz-e vagy: el-e jössz? Hogyan mondjuk: írnék vagy írnák? Megtévesztő kérdések: - Melyik szóhasználat a helyesebb: foltoz - toldoz, lenn - lent, fel - föl stb. Együtt gyakoroltuk az egyes szavak helyes ejtését is (barátság - barácság, szabadság - szabadság, egészség - egésség stb.) A szóképzést is felidéztük (igaz, igazi, igazság, igazságos, igazságtalan, igazságtalanság stb.). Hogyan helyes: postás vagy postás, eső vagy első, kórház vagy kórház? S így sorolhatnám tovább ezeket a kérdéseket, amelyek mindegyikére kórusban hangzott fel a helyes válasz. Az volt a legszebb, hogy mintegy száz Együtt meséltünk, játszottunk és énekeltünk Mesedélutánok az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben ÉNEKELNI IS JÓ DE JÓT JÁTSZUNK!