Családi Kör, 1993. január-március (4. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-21 / 3. szám

22 / 1993. JANUÁR 21. B­enedek Elek, a mesemondó vallotta, hogy:....valamint a házat is alulról kezdik építeni, azonképpen a magyar irodalom olva­sóközönségének nevelését is alul, a gyere­keknél kell kezdeni”. Ehhez hozzáfűzöm: csak így alapozható meg anyanyelvi kultú­ránk is. Ezek és hasonló gondolatok foglalkoztat­tak az újvidéki Művelődési Házban megren­dezett két mesedélutánunkon (1993. január 7- én és 14-én). Az óvodások, a kis- és nagydiákok vidám társaságában rövid időre megfeledkeztünk gondterhelt jelenünkről, re­­­ménykedtünk abban, hogy csakis békésebb holnapunk lehet... hogy a szavak hullám­hosszán még egym­ásra találhatnak kicsinyek és nagyok. Hittük, hogy nemsokára eljön az igazi Tavasz, sok-sok újabb vidám mesedél­utánnal. A felnőttek hitet és életerőt merítenek a gyermek tiszta tekintetéből, őszinte gondo­lataiból, szavaiból. Csak azoknak lehet könnyű álmuk, akik tiszta lelkiismerettel, bűn­tudat nélkül nézhetnek a gyermekek szemé­be. A két mesedélutánunkon együtt éltettük anyanyelvünk legszebb kifejezéseit, így Fe­hér Ferenc költeményéből a „csobolyó csob­­banás”-t meg az „akác és hársvirág illato”-t is. Képzeletben jártunk az Óperenciás-tenge­­ren túli mesevilágban, ahol minden kívánsá­gunk megvalósulhat. Idéztünk sok-sok gyer­mekirodalmi alkotásból. Rendezvényeinken nemcsak a Petőfi Sándor Művelődési Egye­sület versmondó és tollforgató csoportja lé­pett fel, hanem a vendégként érkező gyer­meksereg is (a József Attila, a Nikola Tesla, a Petőfi Sándor és a Sonja Marinkovic iskola diákjai, valamint óvodások). Nem vetélkedő volt ez, hanem valami egészen más. Rendha­gyó találkozónkkal tartalmasabbá és színe­sebbé varázsoltunk néhány szünidei dél­utánt. Ezeket a csütörtöki műsorainkat megelőzték a szerdai összejöveteleink, ame­lyeken együtt szőttük terveinket, játékos mó­don gyűjtöttünk magas és mély hangrendű szópárokat (libeg - lobog, tipeg-topog stb.), ellentétes jelentésű szavakat (éj - nappal, jön - megy stb.). Elhagzott a következő kérdés is: - Tudjátok-e, hányféle levél van? A gyerekek a következő szavakat sorolták fel: a postán küldött levél, falevél, oklevél, tésztalevél, keresztlevél, útlevél, ajánlólevél és elbocsátólevél. Azonos jelentésű szavakat is kerestünk (tavasz - kikelet, kukorica - tengeri stb.) ro­kon értelmű szavakkal is gazdagítottuk szó­kincsünket, vagyis kutattunk a nevet, alszik, megy stb. kifejezéseink „rokonai" után. Érde­kes kérdés volt ez is: - Minek van szája, karja, lába, nyaka, de­reka? A felelet: - A padlás szája, a üveg nyaka, a szék karja, az asztal lába, a ruha dereka stb. Sok­sok közmondást is felidéztünk. A találós kérdések köréből a következő volt a legérdekesebb: - Miért hunyja be a kakas a szemét, amikor kukorékol? (Mert már kívülről tudja a kukoré­kolást.) A játékos nyelvhelyességi és helyesí­rási feladatok közül: - Hogyan helyes: eljössz-e vagy: el-e jössz? Hogyan mondjuk: írnék vagy írnák? Megtévesztő kérdések: - Melyik szóhaszná­lat a helyesebb: foltoz - toldoz, lenn - lent, fel - föl stb. Együtt gyakoroltuk az egyes szavak helyes ejtését is (barátság - bará­cság, sza­badság - szabad­ság, egészség - egésség stb.) A szóképzést is felidéztük (igaz, igazi, igazság, igazságos, igazságtalan, igazságta­lanság stb.). Hogyan helyes: postás vagy postás, eső vagy első, kórház vagy kórház? S így sorolhatnám tovább ezeket a kérdése­ket, amelyek mindegyikére kórusban hang­zott fel a helyes válasz. Az volt a legszebb, hogy mintegy száz Együtt meséltünk, játszottunk és énekeltünk Mesedélutánok az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben ÉNEKELNI IS JÓ DE JÓT JÁTSZUNK!

Next