Családi Kör, 2002. október-december (13. évfolyam, 40-52. szám)

2002-10-17 / 42. szám

________Univerzum___ N­emrég egy fényesen tündöklő „kígyó” vo­­naglott végig az égbolton. Néhányan ufó­nak vélték. A szokatlan jelenség észlelé­séről az első jelentés Dél-Afrikából érkezett, később azonban más központokból is jelentették, hogy egy azonosítatlan objektumot láttak végighúzódni az égen. Aránylag rövid idő alatt azonban sikerült felismerni a rejtélyes tár­gyat. Az ufó ugyanis egy darab kábel volt, ame­lyet egy űrkísérlet alkalmával használtak egy mű­hold „kipányvázásánál”. A mesterséges hold valamiképpen elszabadult, majd elrepült, a huzal pedig tovább keringett a Föld körül, és amikor a Nap sugarai megvilágították, szokatlan, tündöklő látványt nyújtott. Ufó helyett űrroncs Néhány héttel ezelőtt szintén egy olyan ob­jektum jelent meg, amelyet néhányan ufónak tar­tottak. A hatalmas sebességgel száguldó testet először szeptember 3-án egy amerikai amatőr csillagász észlelte, de később mások is felfigyel­tek rá. Alig néhány órával a jelentések érkezése után az asztronómusok már közölték, hogy a re­gisztrált objektum „fele akkora távolságra van tő­lünk, mint a Hold", és nem jelent veszélyt. Elein­te nem tudták megállapítani, hogy kozmikus „kavicsról" vagy „űrhulladékról” van-e szó. De ezt a rejtélyt is csakhamar megoldották. A Saturnus V hordozórakéta egyik fokozatának maradványa került közelebb a Földhöz. A Saturnus V rakétát még 1969. november 14-én az Apollo 12 holdkutatási program kereté­ben indították. Egy ideig a Nap körül keringett, később azonban a Föld gravitációja ejtette hatal­mába, és így került a közelünkbe. A feltevések szerint ez akkor történhetett, amikor a roncs az egyik földközeli úgynevezett Lagrange-féle librá­­ciós ponthoz érkezett, vagyis oda, ahol a Föld és a Hold vonzóereje úgy hat, hogy az ott levő test nyugalmi állapotba kerül. Miután onnan ki­mozdult, a Föld vonzókörébe került, és bolygónk „elfogta”. A J002E3 az első ismert űrobjektum, ame­lyet a Föld befogott, a Jupiter azonban már ha­sonló módon számos üstököst és kis égitestet magához vonzott. A Saturnus V rakétának a ma­radványa a számítások szerint valószínűleg a Holdra fog zuhanni, de az is lehet, hogy a követ­kező évtizedekben a Föld légkörébe kerül és ott semmisül meg. Lopakodó léghajó A harmadik ufónak vélt objektum - mint csak­hamar tisztázódott -, egy úgynevezett lopakodó léghajó volt. Az idén augusztusban figyelték meg először. Tucatnyi szemtanú, közöttük volt néhány rendőr is, látta az ismeretlen tárgyat Európa és Egyesült Államok légterében. Ezeket a titokzn­­ak vélt háromszög alakú repülő tárgyakat úgy íték, hogy a radarok számára láthatatlanok ők. A közhangulat megnyugtatására az i­­­k később néhány adatot is közöltek a „lo­pakodó léghajókról”, a többi között, hogy nagy tömegű terhet szállíthatnak, és viszonylag gyor­san haladnak. Hol van a Fekete Herceg? A titokzatosaknak vélt űrobjektumok legna­gyobb részét aránylag rövid idő alatt sikerül azono­sítani. Akadt azonban néhány olyan ufó, amely már évtizedek óta izgatja egyesek fantáziáját. A leggyak­rabban emlegetettek közé tartozik az úgynevezett Fekete Herceg, amelynek létezését, ha némi fenn­tartással is, több neves kutató sem vonja kétségbe. Jacque Vallett francia tudós, akinek a műhol­dak keringéséről és megfigyeléséről szóló dokto­ri disszertációja szakmai körökben világszerte nagy érdeklődést keltett, és Alekszandr Kazancev világhírű orosz kutató közösen írt egy tanulmányt azokról a titokzatos jelenségekről, amelyek a Föld légkörében és a bolygónkhoz közeli térségben történnek. J. Vallett különösen azokra az ismeretlen ere­detű műholdakra hívta fel a figyelmet, amelyek a Föld forgásával ellenkező irányban keringenek. „Teljes bizonysággal tudjuk - állította Vallett -, hogy egyiküket sem lőtték fel az Egyesült Álla­mokból vagy a Szovjetunióból..." Az ilyen, ellenkező irányban keringő műhol­daknak a Földről való pályára helyezése nem­csak meglehetősen bonyolult feladat, hanem na­gyon költséges vállalkozás is. Mindenekelőtt azért, mert a Föld keringési sebessége akadá­lyozza a mesterséges égitestet az első kozmikus sebesség elérésében. Kétségtelenül nagy jelentősége lenne, ha ki­derülne, hogy ez az égitest valóban mesterséges eredetű, nem pedig meteor, kődarab, ahogyan azt sokan állítják, és hogy a Fekete Hercegnek elnevezett ismeretlen objektum tulajdonképpen idegen űrhajó. „Természetesen ez csak feltevés - hangsúlyoz­ta Alekszandr Kazancev -, de tagadhatatlan, hogy egy ilyen objektum létezik, és hogy a Földről felbo­csátott műholdakkal ellenkező irányban repül!” Duncan Lunan skót csillagász már a hatvanas években foglalkozott ezzel az objektummal, és kutatásainak eredményeként közölte, hogy a Fe­kete Herceg voltaképpen a Hold körül kering, és csak néha lehet a Földről megfigyelni. Egy ilyen űrobjektum létezése már régóta nem tartozik a fantasztikum világába. Nemrég ugyanis napvilágot látott egy olyan tudósítás is, amely szerint a második világháború utolsó esz­tendejében a németek rendelkeztek egy olyan lé­gi jármű tervrajzával, amelynek tulajdonságai el­méletileg azonosak lehettek volna azokkal, amelyeket később az úgynevezett repülő csésze­aljaknál tapasztaltak. Gyűrű a Föld körül? A Fekete Hercegen kívül, amelynek létezé­séről voltaképpen tudományos bizonyíték nincs, és ezért még mindig a fantázia birodalmába tar­tozik, kétségkívül akad még egész sor olyan, a Föld körül vagy tőle kissé távolabb keringő ob­jektum, amelynek mivolta magyarázatra szorul. Ide tartoznak a bolygónkat olykor megközelítő meteorok, a tisztázatlan eredetű aszteroidák, to­vábbá az a bizonyos, különösen az utóbbi idő­ben gyakran emlegetett gyűrű, amely valamikor a Földet övezte, de mindenekelőtt azok az ob­jektumok, amelyek becsapódásukkal globális katasztrófát okozhatnak. Kutat a Don Quijote Az Európai Űrkutatási Ügynökség (ESA) nem­rég újabb tudományos programot dolgozott ki a Föld és környezetének megvédése érdekében. A tervet Cervantes világhírű regényének egyedül­álló alakjáról, Don Quijotéról nevezték el. A prog­ram célfeladata felkutatni a Föld körül keringő égitesteket, elsősorban azokat a kisbolygókat, üstökösöket, kődarabokat, amelyek a Földet ve­szélyeztetik. Statisztikai kimutatások szerint évente mint­egy 50 ezer kisebb-nagyobb darab kerül a Föld közelébe. Legnagyobb részük elizzik a légkör­ben, és átlagosan 100-300 kisebb csapódik be a Földre. A nagyobbak becsapódására csak 100 millió évente kerül sor. „A veszély tehát nem nagy, de létezik!” - állítják a szakértők. A Don Quijote program szerint először egy Hidalgo nevű űrszondával fogják megcélozni az egyik aszteroidát, és az, akár egy lövedék, becsapódik majd a felületére. Akárcsak Don Quijoténak, ennek a szondának is lesz egy „hű kísérője”, amelyet Sanchónak neveztek el. Ez is, akárcsak a regényben Sancho Panza, kísér­ni fogja gazdáját, a szonda útját és „harcát” a kisbolygóval. De nemcsak figyelni fogja, ha­nem adatokat is gyűjt és ezeket a Földre to­vábbítja. * A Föld körüli pályán és környékén­ tervezett kutatások feltehetően egész sor más kérdésre is választ adnak majd, arra is, hogyan jöttek létre az aszteroidák, létezett-e valaha is egy Phaeton ne­vű nagy bolygó, vajon a „kis herceg bolygója” csak Saint-Exupéry író képzeletében létezett, mi lett a Föld gyűrűjének a sorsa, megtalálták-e a X bolygót, vagy az az égitest csak a távolabbi jövő­ben fog megszületni? UMEK Miklós Kígyó az égen Ismeretlen objektumok a Föld körüli pályán A X BOLYGÓ PÁLYÁJA JOSEPH BRADDY ASZTRONÓMUS ELKÉPZELÉSE SZERINT 2002. október 17. 31

Next