Családi Kör, 1879 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1879-02-23 / 8. szám

IV . Febr. 23-dikán. 1879. ....... A véletlen úgy akará, hogy akaratom ellenére érint­kezésbe jöjjek e családdal. Házukban tűz ütött ki, én közel valók, s igen termé­szetesnek találtam, hogy segítségükre siessek. A gyuladás jelentéktelen volt és gyorsan elnyomatott. Én keveset, jobban mondva mit sem tevék, s már oda aka­­rom hagyni a házat, a midőn Matildot pillantom meg, ki egyenesen felém tart. — Uram, — mondá kezemet megragadva, — anyám és én köszönetet mondunk önnek azon szives és bátor vi­seletért, melyet irányunkban tanúsított, és egyszersmind anyám azon kérését adom át önnek, hogy legyen szives a napokban meglátogatni őt, hogy köszönetét ő is személye­sen fejezhesse ki. — Nagysád, — hebegém zavartan, — a mit tettem, oly csekélység, hogy . . . — Ön el fog jönni nemde ? — mondá kezemet meg­szorítva, és egy tekintetet vetve rám, mely lelkem mélyéig hatolt — én kérem önt uram. Nemde meg fogja tenni? Ön­nek meg kell Ígérnie! Nem volt erőm ellent mondani. El fogok jönni! — hebegém. Hol vettem volna erőt ez ígéretet meg nem tartani — hiszen szerettem őt! . . . Miért igyekeztem lefesteni ön előtt Julia azon izga­tottságot, mely elfogott, midőn az első látogatást tevem ? ! Szerettem ... mi több : először életemben! Ön ismeri ez érzést Julia, önnek nem szükség többet mondanom. Ez első látogatást egy második követte. Matild fel­bátorítólag játszta szerepét, és én bátorságot vettem nyi­latkozni. A többit tudja ön, — egy hó múlva oltárhoz vezet­tem őt. A báró mint mondom, igen ügyes és óvatos volt vi­seletében. Ritkán jött, és modorában nem volt semmi, mi gyanúmat felébreszthette volna. Elképzelheti azért ön azon villámszerű hatást, azon kétségbeejtő meglepetést, midőn egy reggel szobájába menve, azt üresen, és ágyát üresen találtam. Egy levél, mely az asztalon feküdt, mindent megfejtett. E levélben tudtomra adja nem, hogy odahagyott. Hogy nem szeret, és hogy nem szeretett soha. Ne kisértse ön meg — igy végződött a boldogtalan levél — fölkeresni és találkozni velem az életben, közöttünk áthágyatlan kor­lát emelkedett: én mást szeretek, s készebb volnék meg­halni, mint e szerelem ellenére önhöz valaha visszatérni. Ön szeretett engem uram, s talán még most is szeret: ez érze­lem nevében kérem önt: legyen nagylelkű ! Meg voltam semmisítve. •Szívem önbecsérzésem egyiránt feljajdult, s átszenve­dett fájdalmamat csak az értheti meg, ki egy ilyen vesztesé­get keresztül élt. Ön ismeri e fájdalmat Júlia! Szomorú napok voltak azok, melyek e balvégzetes esemény után következtek! . . . Sok idő, sok könnyű, és sok feledékenységre volt szükségem, hogy csak némi nyugodtságra tegyek szert. Szórakoznom kell­ minden áron, de azt, kit feledni akarunk, oly nehéz elfednünk ! . . .J ,8 \£. "Jy1........................... Gyógyíthatlan sebek. (Elbeszélés.) Balázs Sándortal. (Folytatás) ..................................40év;tc'­-­......................... I Előfizetési dij (illetmények nélkül): Szerkesztői s kiadói iroda: 1 Évnegyedre 3 frt. — félévre­­1 frt. I egész évre 12 frt. VI. kerület. Terézváros, Ó­ utcza 21-dik sz. 2-dik emelet. Hirdetések díja: Könyvcsomagolási díj félévenként Egy négyszer hasábozott sorért 20 kr. 8 kr. ...................­................’$£­ 2....................

Next