Családi Lapok, 1854. január-június (3. évfolyam, 1-12. szám)
1854-02-14 / 3. szám
102 sokhoz elszántan ragaszkodó népben ellenszegülés nélkül nem fog megtörténhetni, jó korán gondoskodott Adalberttel férje s fia biztosítására a kellő erőről is, néhány német zászlóaljat eszközölvén ki a császártól, minek következtében ekkor vándorlottak be honunkba hennebergi gróf Wolfger és Nedrich 300 harczossal. Hedrichtől nyerte nevét az általa épített Slédervár, s a sléderváriak, továbbá Venczelfn és István wasserburgi grófok, Hunt és Házmán vitézek harczosaikkal, és még többen). De itt sem nyugodott még meg Adél, hanem hogy — mint már előbb tervezés Vaik herczegnek nősülése által a pogány tömeg történhető lázadása ellenéren Németországból folytonos segélyre számolni lehessen, a czélba vett eljegyzést sürgető, s azért a német udvaroknál ismerős Adeodat tanácsára az Ottóval közel rokonságban levő Henrik bajor fejedelem bárdus és vallásos nővérét Gizellát jelölte ki Vaiknak arául. És mert a császár III. Ottó maga is óhajtotta, hogy már az I. Ottóval barátságot kötött Gejzát még szorosabban sógorság által is magához csatolja. ---- Vaiknak Gizellával-i eljegyzését szinte előmozdítás). A kedvező válasz tehát megérkezett, hírül hozván, hogy mihelyt a keresztelési szertartás véghez menendett, az ifjú pár házassága azonnal megtörténhetik. Midőn azonban ekkér az óhajtott czél elérése reményében a végső készületek léteznének, az ősi valláshoz szítók körében az ingerültség előjelei mutatkoztak. A pogányság ugyanis sejteni kezdő Gejza terveit, midőn látta, hogy őt német csapatok veszik körül, és a belföldön is a keresztény népség fegyverben áll. Ez események a lázadás kitörésével fenyegettek. Ámde a számító Adél tervét itt siker koronázta, mert a pogány főurak egy részének — mint említem — leányai a fejedelmi udvarban neveltettek; e körülmény tehát a nyilvános kitöréstől visszatartóztatta az ingerülteket, s noha titkon ezek is ragaszkodtak ősi vallásukhoz, de szinleg hódoltak a fejedelem akaratának, csak így remélvén, hogy gyermekeik kiadatnak. Azonban Adél és — utasításai szerint — Gejza is erélyesen fölléptek, és — mert fegyveres erő gyámolításában bízhatott — Gejza kiadá a parancsot , hogy mindenki a keresztény vallásra térjen át. Ekkép harczosok által is védve lelkes buzgalommal küldettek szét a térítők, hirdetni az uj hit tanait, miáltal ismét tömérdek nép áttért a keresztény hitre. Ez alatt megérkezett az óhajtva várt keresztatya, Ottó császár is. Fényesen fogadtatott a fejedelmi vendég. És a keresztelési szertartásra a készületek megtétettek. A keresztény hitre térteknek roppant tömege a téritő szerzetesek kíséretében Esztergomba — az ünnepély helyére összesereglett, hol az Adél által növelt árvák, és főúri a) Palma u. o. s többen. — 3) Pray u. o. CXXXIX. lap.