Családi Lapok, 1857. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1857-02-26 / 9. szám

115 rothadás és a vulkánok működése által szü­net nélkül fejlődvén, bizonyos mennyiség­ben mindenkor a légkörben foglaltatik. Ezen a lélekzésnek ártalmas gáz életünket köny­­nyen veszélyeztethetné, hogyha a bölcs gondviselés úgy nem intézkedik, hogy ré­szint a növények lélekzése által fölhasznál­­tassék és szétbontassék, részint pedig a viz­­től fölszivatva a föld mélyébe vezettessék. A hol a növényzet bőven tenyész, ott a le­vegő is többnyire tiszta; a hol amaz hiány­zik , mint teszem homokos vidéken, ott fő­­kép nyári, száraz időben a levegő nyomasztó és kellemetlen, eső után pedig fris és kelle­mes. Oka az, hogy eső alkalmával a leve­gőben foglalt szénsavany, melly a lélekzést neheziti, a lehulló cseppek által fölvétetik, mintegy fölszivatik és a földbe vezettetik. Ez által nemcsak a légkör tisztul, hanem a viz is bizonyos kellemes szet, mellynél fog­va ivásra igen alkalmassá válik, mint pél­dául a kutviz, és a föld belsejében nagy­szerű változásokat előidéző vegytani erőt nyer. Az utóbbi bennünket különösen érde­kel. A szénsavanyos viz tudnillik a föld különféle rétegein áthatvan, az ott létező földnemekből, különösen pedig a mészföld­ból mindenkor bizonyos mennyiséget fölol­vaszt és fölvesz, utóbb pedig párává válván, vagy pedig szénsavanyútól megfosztva, azt megint elveszti, az edény fenekére vagy pe­dig más testekre lerakja, a­mint ezt vizeink­nél gyakran tapasztalhatjuk. Kutyizünk, midőn a meleg kályhán elpárolog, vagy pe­dig valamelly edényben egész hetekig for­­rasztatik a nélkül, hogy az e czélra hasz­nált edény, katlan, üst stb. kitisztittatnék, nehány nap múlva a pohár vagy bárminő edény fenekét s oldalait némi kéreggel be­vonja, melly legtöbb esetben mészföldből áll. E földes kéreg többnyire oka annak, hogy a gőzgépek katlanjai némellykor szét­repednek, úgy mint annak is, hogy némelly vizekben a bab, borsó és lencse nehezen vagy épen nem fő meg, mert illy viz megmele­gedvén elveszti nemcsak szénsavanyát, ha­nem egyszersmind földes tartalmát, is melly a nevezett főzelékre száll, azt héj gyanánt bevonja, és igy a forró vizet a testlyikaiba hatni s azt megfőzni nem engedi. Illy eset­ben mindig jobb mind főzésre mind pedig mosásra is fölforrt vizet használni. Ezeket előrebocsátva, lépjünk ama titkos műhelyekbe, a­hol a természet századok le­­folytával csöndes sötétben csodálatra méltó varázsműveket visz véghez, értem az úgy­nevezett csepegőkő-barlangokat. A mészkő képezte hegylánczolatokban nem rit­kán találhatók kisebb és nagyobb üregek, mellyek különféle repedezések és lesülye­­dések alkalmával keletkeztek, a hegynél mindenesetre újabbkorúak, és többnyire sza­bálytalan majd emelkedő majd lefelé ka­nyarodó meneteket, sőt némellykor óriás­­nagyságú termeket mutatnak. Ilisz­ barlan­gokban nem ritkán nagy csapások követ­keztében oda menekült vagy pedig a hullá­mok rohamai által oda hajtott állatok ma­radványai hevernek; ezenkívül számos de­nevér , ha pedig vize is van, nadályok, bé­kák, vizigyíkok és a nevezetes Proteus an­­guinus tanyáznak. Ez utolsó különös, ujjnyi vastagságú, egy lábnyi hosszúságú, vörös­fehér hüllő, bőre mezttlen, lábai igen gyön­gék és rövidek, kopoltyúi a nyakon kívül­ről állnak, szemei pedig nem is látszanak, minthogy a bőr alatt rejtvék, a világossá­got nem szereti és különösen az adelsber­­g­i barlangban találtatik. Lestem ugyan ho­nunk legnevezetesb, aggteleki barlangjá­ban , de nyomára ott nem akadtam, noha néhányan vélik, hogy ott is tartózkodik. Azonban mindez még nem maga a dolog ve­leje, mert a mi fő az illy barlangban és annyira nevezetessé teheti, hogy messziről látogatják kiváncsi és tudós emberek, — ez -----------------------­-------------------------------­ 17*

Next