Családi Lapok, 1857. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1857-01-29 / 5. szám
CSALÁDI LAPOK, Tudományos és szépirodalmi folyóirat. HATODIK F. félév. Január 29-én 1857. 5. szám. fj életképek. 111. Egy nap életemből. 1851. évi sept. 25-ke borzalmas szép napja volt a természetnek , csak az 1849-ki sept. 12-két lehetne hozzá az ég örök hatalmát megdicsőitő vihar pompájában hasonlitni. A v * * i sírbolt keskeny párkánya alá vonulva, szemléltem az elemek zugó csatáját, mellynek mását, az emberi szenvedélyek vérmezejére átsodorva, azelőtt pár évvel a királyi Visegrád romjairól távcsövezém a kard és lőpor föltalálásának gondolatai fölött elborult kedélylyel. Ki volna képes leírni az eszmék ezernyi tévirányát! fölöttem és közülem szivreható bus melódiát vegyitenek az elkésett villámok dörgésébe a vidék harangjai; mintha egyenkint jósolták volna a köteleken , mint biztos villámvezetőkön egész az ember szivéig surranó mennykő csapását. Akinek illy magasztos gyönyörre, élvre elég hajlama van , mindannyiszor tá gas az ég alja, bármilly jelentéktelen sziklatörzs kínálkozik menedékül arra, hogy a megnyiladozó ég rendkívüli lénye előtt belekapaszkodhassék. Mert hiába, nincs erő az ember keblében, hogy illy, még az igazakat s oktalan állatokat is megrendítő látványnyal daczolhasson s mérkőzhessék. Hogy is lehetne ez? mikor egy gáládul rászedett jóbarát, vagy elvakított ártatlanság szemrehányó pillantását sem képes sok ember kiáltani , az annyiszor s annyi égbekiáltó tény által kigúnyolt egek ne rettentsék-e a bűnöst villámok ropogásában? — Ismertünk fönhéjázó elméjű férfiakat, kik a mennydörgés előtt elzárkózának, nem hiú ámitgatása-e ez a hitnek? Ismertünk a világ piaczán nagy hahotát űző embereket, kiket egy véletlen sugár legyintése elnémított; nem nyilvános bizonyitéka-e ez az emberi bölcseség keskeny határának? valánk társaskörben, hol az istenséggel rokonitott ész rovására gúnyjátékok rendeztettek a szent tárgyak ellen; s mint mesésen bűvölt asztalon a tölt poharak sorra omladoznak a mozgás alatt, egy