Családi Lapok, 1857. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1857-03-26 / 13. szám
CSALÁDI LAPOK. Tudományos és szépirodalmi folyóirat. ^ J&tSDM ÉVFOLYAI«. ^ I. félév. Martius 26-án 1857. 13. szám. Ifj életképek. IV. Visszapillantás. (Vége.) Tapasztalául, hogy sok eltévesztett orvos lelki bajok gyógyítását is úgy igyekszik eszközölni, hogy a patiens pillanatnyi nyugalomra se tehessen szert, a miért, nem mint a jó juhász szokott tenni, hogy a beteg juhot külön zárja, körülvéteti őt (orvos a beteget) az időtöltés minden kigondolható nemével, szórakozás között — úgymondanak — maga a halál is észrevehetlenebb.— Ott voltam én is. Jóízűen folyt a kártyajáték, tüzes bomba sem verte volna szét a megrögzött reményeket. Egyszerre nagy zavar támad, aki mindig nyerni szokott, az utolsó jegyet tette föl. Az is elveszett, kezeiből földre hullt a csalfa báb, s ő sohasem játszik többé. Az utolsó veszteség végső reményeit játszotta el. Tapasztalom , hogy a szórakozott emberek még az utczán is egymásba ütköznek, s általában keveset gondolnak azzal, ami következik, a jelen meddősége bosszantván őket minduntalan; kik mégis a meddőséget ipargazdászati czikknek tekintik. Illyenek üres tört pohár fölött ébrednek föl. Tapasztalom , hogy sok emberrel úgy bánik az élet, mint a szél a hajóval; középszerű messze partokhoz segíti, rendkívüli vitorláit is megszaggatja. Illyenkor azután odaül Marius Carthago romjaira, s meghal a régi dicsőség elgondolásában. Képek szövődtek emlékezetembe, melylyeket valaha láttam; kellemes festői alakok s vigyorgó meduzafők. A kép — gondolám — festve élni látszik, s elandalgunk az élőnek megrabolt vonásain. — Egyszerű emberek boldogsága nyom nélkül fut le a földszinéről, mint a szomjas pázsitra ömlött csermely (ki vétetné azt le magának ?), mig másoknál a corpus delicti is százados élettartamát hirdeti. Ismét nem fonákság-e ez ? — Ők az unokák tanulsága ősi erények fényében tükröződjék vissza, ne pedig boronykó árnyakban keressenek lélekfarasztól föl- 25