Családi Lapok, 1857. július-december (6. évfolyam, 2-27. szám)

1857-11-19 / 21. szám

CSALÁDI LAPOK. Tudományos és szépirodalmi folyóirat. 18 3. II. félév. November 19-én 1857. 21. szám. A felebaráti szeretet műve. (Sienai sz. Katalin életéből.) Korunk, ízlése tekintetében olly bete­gessé , a művészet és tudomány összes tár­gyai belbecsének józan megítélésében olly fonákká, szivérzelmeiben annyira visszássá vált, hogy midőn a régi rómaiak, görögök , szellemi nagyságaik és nemes tetteik fölött lelkünk a bámulat legmagasb fokára fölcsi­­gáztatik : a mennyei szeretet, a hosszú szá­zadok sorozatán át folytonosan működő ál­dás legmagasztosb áldozatait, s legdicsőbb fényben ragyogó hőstetteit egészen elfeled­jük, s mintegy megvetjük csak azért, mert keresztényektől származnak, és keresztény férfiak művei. A pogány tudomány s a sok­felé elágazó művészet sikeres eredményein csodálkozunk, és a kereszténységet elvileg gyűlölő, de mi több: három század vérszom­jas császárjai a történelem véres betűkkel föl­­jegyezte irtózatos bűntetteit bámuljuk; de ama keresztény bölcsek roppant tudomá­nyossága figyelmünket nem veszi igénybe, kik bátor daliákként a pogány­ világ egye­temes tudományával hatalmasan fölpánczé­­lozva, egyházunk magasztos homlokára a győzelmi s hervadhatlan babérkoszorút föl­­tüzék, dicsőn diadalmaskodva a századok megdönthetlennek vélt hatalma fölött. . . . Egy Fabius emberségét magasztaljuk, mert egy szerencsétlen földműves éhszomján ke­gyesen könyörülve, a belső részek követe­léseit fényes asztalának étel-hulladékaival kielégité; de vajmi keveset tudunk egy is­tenes Jánosról, kinek messze terjedő szer­zete már annyi beteget az édes szeretet leg­melegebb érzetével ápolt, enyhítő balzsamá­val már annyi sebet enyhített, s több szá­zadon át mai napig is enyhít a lélek és testre nézve sintődő emberiség vigaszára__ Egy dalnok vagy művésznő ritka ügyesség szül­te finom tapintatában, bájoló hangjának csattogányszerü dalán, s képzelt, tünékeny szépségének bájain , vétkes kéjérzemények hullámzatai között érzelgünk, sőt egekig di­csőítjük, de a túlvilági­s bájragyogta ale- 41

Next