Állami polgári fiú- és leányiskola, Csepel, 1934
I. Értekezések, tanulmányok. 1. Iskolai múzeumunk és honismereti munkánk. Iskolánk legközelebbi és ezután minden lehetséges alkalommal ápolandó célja: egy iskolai múzeum létesítése, amely talán valamikor eljuthat a községi múzeum magasabb igényű és szélesebbkörű népnevelést szolgáló színvonalára is. Úgy gondoljuk, hogy nemcsak tanító, nevelő munkánk módszerének folytonos tökéletesítésével, de ilyen községi múzeummá szélesítendő iskolai gyűjteménnyel is hozzá kell fejlesztenünk polgári iskolánknak életerejét rohamosan fejlődő községünk igényeihez, amelyeket kincses Fővárosunk közelléte is állandóan szít. Egy életképes, magasztos hivatását minden vonatkozásban maradék nélkül betöltő polgári iskola: büszkesége, ereje és jótéteménye egy községnek, így akarjuk ezt mi is, ezzel a mostani tervünkkel is. Erőinket nem becsüljük túl és őszintén bevalljuk, hogy kitűzött feladatunkat csupán csak magunk nem oldhatjuk meg oly mértékben, amint azt szeretnők. Múzeumlétesítő munka természeténél fogva sem lehet néhány ember, de még csak egyetlen nemzedék teendője sem. Állandó gondoskodás ügye ez időtlen időkig. Minden múzeum örök életet él, nemcsak a benne felhalmozott s rendszerezéssel belső kapcsolatokba hozott dolgok szüntelenül ható s életformáló jelentőségénél fogva, de a reáfordított, állandóan gazdagító gondoskodás által is. Mindig tenni kell hozzá, így növekszik külső terjedelme is, meg belső erőinek feszítő hatalma is. Ennek az igen fontos nemzetnevelő tényezőnek az alapjait községünkben, ahol még más tényezők részéről ily megmozdulás nem észlelhető, polgári iskolánknak kell lerakni éspedig úgy, hogy erre majd a további építés szükségszerű és könnyű legyen. Nagy letörtségünkben önmagunk felemeltetéséért minden ponton, minden lehetőt meg kell tennünk. Ne legyünk céltalan s fáradt tévelygők. Függesszük szemeinket nagyszerű eszményekre, Ady szavaival: „Nézzünk immár nagyobbakra is!“ — és a műveltségnek a lehető legszilárdabb, a legviharállóbb tényezőire alapozzuk új honfoglalásra elrendelt gyermekeink életét. Iskolánknak szebb magyar jövőt építő munkálkodásaiban a szülőtársadalomnak is részt kell venni. Részt kell venni azzal a lelkierővel, amely kimozdít bennünket kicsinyes egyéni érdekeink szűk látóköréből és fogékonnyá lesz a közösségek létkérdései iránt. Azzal a lelkierővel, amely mindig többletet ad az emberiség műveltség-vagyonához. Ez a lelkierő: a céltudatos áldozatkészség. Csepeli Értesítők