Csicsó - Csicsói Hírmondó, 2015 (3. évfolyam, 1-3. szám)
2015-04-03 / 1. szám
2.oldal Csicsói Hírmondó 2015.4.2. Olvasói levél Január 28-án kaptuk ezt a kedves levelet. Kedves Hírmondó(k): Engem Zsigmondnak hívnak, és 1937-1946 között Baráth - kis megszakítással - Csicsón gyerekeskedtem. Szerettem és szeretem a falut és népét. A Hírmondó eddig megjelent példányait egy távoli, de kedves és ragaszkodó rokonom (Berecz Árpád), juttatta el hozzám. Első, egyben legfontosabb gondolatom az elragadtatás volt. Nagyszerű, hogy Csicsónak ilyen komoly, színvonalas rendszeresen megjelenő kiadványa van. A lap létrehozásában közreműködőknek szívből gratulálok- Minden sorát örömmel olvastam. Olvasás közben azonban, sajnos, találtam egy tévedést, amire felhívnám Nagy Amália figyelmét. (Még sajnosabb, ötleteim is támadtak, ezeket is megírom.) Nos, Nagy Amália ,Alsó falu” c. cikkében azt írja, hogy a legutolsó nagy tűzvész 1944.szept.14-én volt. Ez az Alsó utcára lehet igaz, de a falura nem. Gyerek voltam, így emlékeim a részletekben lehetnek pontatlanok, de úgy emlékszem a következő év kora nyarán, egy az említettnél alig kisebb tűz (a Google-ban névtelennek jelölt utcában) összesen öt házat pusztított el Ez a névtelen utca a volt masinaszínhelyével (földrajzi megjelölése: ÉSZ: 47 ° 46 '07,65”, KH: 17045'50,86”) szemben található. Az utolsó leégett házban lakott, azt hiszem nagynénjénél Tarcsi Vilma néniéknél, akkori legjobb barátom, Győri István (Pityu), akit a faluban sokan Tarcsi Pityunak emlegettek. Az ő házuk az Erecsi úttal közvetlenül szomszédos volt. Az út másik, nyugati oldalán nem volt épület, így a tüzet ez a beépítetlen sáv fogta meg. Bár régen volt, azért talán van még olyan a faluban, aki erre emlékszik. Győri Pityu különben új házat épített, évekkel ezelőtt jártam ott. (ÉSZ: 47046'07,85”, KH:17 ° 45'54,70”) Végül: eszelős ötleteim: 1. / A háború előtt, ha jól emlékszem valahol Csicsó és Néma között, egy vadregényes partszakaszon működött egy hatalmas úszótestre épített kisebb gyár nagyságú aranymosó berendezés. Ezt - akkor úgy tudtuk - a németek elvitték. Nem tudom, mit és hogyan lehetne ennek a történetéről, esetleges eredményeiről kinyomozni, de talán érdekes lehetne. 2. Érdekes volt a halászatról szóló cikksorozat, de a témához hozzátartozhatnának a gyerekek szokásai és módszerei is. Én pl. még soha, sehol másutt nem hallottam a csukázás csicsós módszeréről. És, hát először a profi halász is ....gyerek! Nos, most ennyi telt tőlem. Nagyon szívélyes üdvözlettel, és sok szeretettel: Baráth Zsigmond, Komárom A tartalomból 1.oldal - Húsvéti üdvözlet, Rejtvény 2.oldal - Olvasói levél 3.oldal - Jótett helyében jót ne várj! 3-4.oldal - A csodálatos méhekről, mézről és a méhészkedésről 5.oldal - Újraéledt a kinológiai sportklub Csicsón 5. oldal - Kiállítás - Családi fotóalbum pályázat 6.oldal - Emlékezés a CSEMADOK mellett működő asszonykórusra 7.oldal - A közhasznú munkáról 7-8.oldal - Vélemények 8.oldal - Köszönetnyilvánítás Kedves Baráth Úr! Köszönjük elismerő szavait, értékes hozzászólását. Örülünk minden visszajelzésnek, észrevételnek. Mert azt bizonyítja, hogy olvassák a Hírmondót, nem hiábavaló az igyekezetünk. Örömünkre szolgál, ha örömet tudunk vele szerezni. Hát igen! Sajnos volt több tűzvész is a faluban, azokban az években. Ez az Ön által említett, az Árokháton, de inkább a Taliga úton lehetett. És volt a Felső utcában is a háború alatt, vége felé. Édesanyám említette őket, de ezekről nem beszélt sokat. Sajnos már nem tudom őt megkérdezni. Annyi legyen mentségemre és anyáméra felhozva, hogy az Alsó utcai tűzvészben 13 (lehet több esetleg kicsivel kevesebb) ház égett le, az utca mindkét oldalán, és nem sok hiányzott hozzá, hogy apai és anyai nagyszüleim házai is a tűz martalékává legyenek. Tehát itt anyám közvetlenül is érintett volt. Mesélte még, hogy a háború alatt pl. bombázókból kipattanó szikra is okozott kisebb-nagyobb tüzeket. Tudjuk, hogy, akiknek mindenük elveszett valamilyen katasztrófában, fájdalmuk, káruk ugyanolyan nagy volt, akár egyedül érte a őket a tragédia, akár több családot egyszerre. Gondoljunk Bélára, akinek februárban tűzben pusztult el mindene, és most elölről kezdheti felépíteni életét. Segítsünk neki ebbéli igyekezetében. Sajnos én már nagyon korlátozott vagyok a mozgásomban, így már nehezen, vagy egyáltalán nem tudok utánajárni az Ön által említett témáknak. Remélem azonban, lesznek olyanok, akiket levele ösztönözni fog arra, hogy szintén megosszák velünk emlékeiket, gondolataikat. Öntől is szívesen várjuk. Sok mindent ki lehetne még deríteni múltunkról, hagyományainkról, annak ellenére, hogy már nagyon elkéstünk vele. És még a közelmúltunkról sem tudunk sokat. De annak még jobban utána tudnánk járni. Még egyszer köszönjük levelét. Minden jót kívánunk, a szerkesztőtársaim nevében is. Tisztelettel: Nagy Amália