Csicsó - Csicsói Hírmondó, 2018 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2018-06-30 / 2. szám
Csicsó időszakosan megjelenő ingyenes lapja Nyári olvasmány - 2018. június 30. A ZICHY KASTÉLY LAKÓI, CSICSÓ KÖZSÉG KEGYURAI Csicsó a kezdetektől komáromi várbirtok volt. Noha a Pannonhalmi Főapátság birtokai ölelték körül délről és keletről, csak rövid ideig tartozott az apátsághoz (csicsói határnevek a Duna mentén: Papok földje, Papok kertje, Papok rétje). A Zichy család: A zicsi és vázsonykői Zichy család egy ősi magyar főnemesi grófi család, amely a mai napig él. A legnagyobb, a legbefolyásosabb és a leggazdagabb magyar családok között tarthatjuk számon. 1630 táján Csicsót Komáromtól Zichy Pál (1598+1638, győri alvárnagy, veszprémi várnagy; neje csábi Csáky Sára volt) vette bérbe, ő tette le a kastély alapjait. 1657-ben aztán fia, Zichy István megvásárolta a birtokot. Zichy István (1616-1692) már fiatal korában kamarás lett. Előbb győri várparancsnok, majd országos altábornagy, 1655. június 17-én bárói rangot és királyi tanácsosi címet kapott III. Ferdinánd magyar királytól. 1661-ben koronaőri, 1676-ban pedig grófi rangot kapott. 1681-ben Moson vármegye főispánja, majd főajtónálló, 1690-ben tárnokmester lett. Első felesége devedredi és ögzenyi Baranyai Mária Magdolna (1616-1652 után) volt. A második várkonyi Amadé Magdolna (+1714) lett. Zichy István nagymértékben hozzájárult a család vagyonának gyarapodásához. Ennek a Zichy Istvánnak az engedelmével érkezett az 1673. esztendőben Kollonich Lipót, későbbi püspök és érsek, a reformáció heves üldözője csajkán Győrből egészen a templomig tudott hajózni, hogy kíméletlen erőszakkal megszüntessék a csicsói református egyházközséget. Templomát lerombolták, köveiből a helyén építették a római katolikus templomot, az még ma is áll. Csak a türelmi rendelet (1781) hozott enyhülést, ennek alapján Zichy István (1754-1841), az ötödik a Zichy Istvánok sorában, 1784-ben engedélyt adott a református templom építésére. Innentől a Zichy család kedvelt tartózkodási helye lett falunk (fő birtokaik Veszprém megyében, Várpalotán voltak). Sorsát szívükön viselték. Kastélyt, templomot, iskolát építtettek, törődtek a lakosok lelki, szellemi, fizikai állapotával. Az utolsó, ebben a Zichy ágban, Terézia (1813 -1868, házasságkötés: 1844) halála után férje, egy megyeri származású gróf, Waldstein- Wartenberg János (Nagymegyer, 1809 - Bécs, 1876) lett az örökös. A gróf nagy műveltségű, bölcsész- és jogi doktor, tevékeny ember, Széchenyi István barátja volt. Az ő idejében történt meg az 1848- as jobbágyfelszabadítás után az 1848-as és 1871-es úrbéri törvény alapján 1872-ben a falu határában a birtokrendezés. A zsellérek földjét (ezeknek egy része Eperjes, a mai napig így hívják) ajánlotta fel a gróf tagosításra (ezért hívták utána a többi részt Ajánlatnak). Vagyis kimérték azok között a jobbágyok között, akik addig is művelték. Akkor megvehették és földtulajdonossá válhattak. (Csicsói volt úrbéresek, jobbágyok 1865-ben levélben kérelmezték Waldstein János gróftól az ún. maradványföldekváltságát illető részletfizetés elhalasztását. A levélnek és a gróf válaszlevelének másolatát RNDr. Bödők Zsigmond, 1957-2010, bocsátotta rendelkezésemre. A képen a gróf válasza, ebben a fizetség munkával való ledolgozására szorítja a kérelmezőket.) Az urbáriumok szabályozták a jobbágyok földesuraik iránti kötelezettségeit, többek között a jobbágytelkek nagyságát is. Az ettől nagyobb földek voltak a maradványföldek. Elkezdte a falu és határa csatornahálózatának kiépítését. Egyike volt a Csallóközi Vízszabályozó Társulat megalapítóinak. Csatornákat, árkokat húztak, ezeket az utak alatt gégékkel kötötték össze, és végül az így összegyűjtött csapadékot zsilipek segítségével a Dunába vezették. Ez a csatornahálózat még az 1960-as években is jól működött! Waldstein gróf korán, 1876-ban halt meg, nem végezhette tovább áldásos tevékenységét.