Csiki Lapok, 1928 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1928-01-01 / 1. szám
Mk oiéua. CSIKI LAPOK____________________________1 __*• Karácsonyi „Czell-s5rk mindenütt kapható. Mit várunk az Újévtől ? Minden év kapunyitásánál felmerül lelkünkben ez a kínos gondolat: mit várhatunk az újévtől. Sok színes kép rajzolódik meg előttünk, sok terv fogamzik meg agyunkban, szinte úgy vélekedünk: jó lenne, ha meglehetne, de nem hiszem. Ne táplálunk vérmes reményeket magunkban, fokozzuk le igényeinket, sokkal jobb kevésre számítanunk, mert nyerhetünk többet is, mint viszont. Aki sokat markol, keveset fog. Inkább legyünk reálisabbak, mert jobban járunk, nagyobb szerencsére lelünk. Mit várjunk tehát 1928-tól? Legalább azt, hogy zavartalanul gyakorolhassuk vallási kötelmeinket. Hogy szerethessük Istent, mikor kívüle nincs senkink, szegény embereknek. Ne kelljen rettegnünk, mikor tiltanak el a templombajárástól. Hagyják meg a nyomorultaknak az egyetlen segítőt, önzetlen pártfogót: az Istent. Reméljük — ugye ez nem vétség, meg van ez engedve? — hogy nem fogják az Úr házait betörni, benne összezúzni a legszentebb tárgyakat. Mert Isten féltékeny az ő templomaira, nem engedi meg, hogy azokat bűntelenül megfertőzzék. Nyugodtan várhatjuk-e, hogy 1928-ban ilyesmi nem fog előfordulni, nem ismétlődik meg? Mert különben merő ellenmondás országunk szállóigéje, varázsszava: Nihil siae Deo. Semmit Isten nélkül. Humbug az egész, ha mégis Istent megfosszuk templomaitól, vagy ezeket az Istentől. Vigyázzunk hazánk prestizséra, mert a külföld ki fog figurázni s a fenti jelszavunkat imigy modulálja: Nihil sine lea. Istenem, ne engedd, hogy 1928 ban ezt megérjük, mert nem tudnék hova lenni a nagy szégyentől. Mit várjunk még 1928-tól ? Legalább azt, hogy tengethessük tovább koldus életünket, ne nehezítsék meg az amúgy is súlyos keresztünket. Az adót nem bírjuk, a sok templomra való gyűjtési szelvények fizetését nem győzzük. Hogy emeljünk a regátiaknak Istenházat, mikor a miénket lerombolják ? Gondolják csak meg Uraim, hát ez józan dolog ? Ne szedjenek annyi taxát minden után. A vasúti tarifát enyhítsék, higyjék el a magasságbeliek, ezért van akkora drágaság, szidják, átkozzák a kormányt, elégületlenek az emberek, dúl a szegénység. 1928 ban ragadjanak alkalmat, hogy az adófizető polgárok megkedveljék az adószedőket. Amúgy sem voltak a perceptorok nagyon grata personák, legalább tűrjék meg. Olyan egy-kettőre ne húzzák ki a beteg feje alól a párnát, ne ebrudalják ki a szegényt a házból, ne tegyék ki az útra, ha nem tud fizetni, ne foglalják le a legszükségesebb munkaeszközeit. Mondják Uraim, az égre kérem, honnan legyen pénzünk, mikor éhbér a fizetésünk, abból betegsegélyzőnek is lefoglalnak, nyugdíjat hol kapunk, hol nem, a gyárak megbuknak, az állami üzemek is leépítenek? A tehenet próbálják folyton fejni s ne adjanak neki élelmet, beszünteti a tejelést — szépen megdöglik. Ilyen dögrováson vagyunk mindnyájan. Rendezzék a nyugdíj s megélhetési viszonyokat s gyönyörű hazánk felvirul. Mit várunk még 1928 tól? Ne engedjenek elbutulni, nyissák meg iskoláinkat, tegyék szabaddá a tudományok s művészetek tűzhelyeit. Ne féljenek, nem lesz irredenta, aki magyarul tanul s magyar felekezeti könyveket olvas-lapozgat. Ott taníthassuk gyermekeinket, ahol mi akarjuk s biztosítva látjuk az eredményt. Mert a műveltséghez mindenkinek joga van. Vagy Kolonics osztrák politikáját fogadjuk el: először elveszem földjeit a népnek — szegénnyé teszem; másodszor elveszem iskoláit — németté teszem. Az akkor is erőszakosság volt, mondjuk megjárta, de most ? a modern 20. században nevetséges. Anyanyelvet kiirtani nem lehet. A műveltség, a tudomány összehozza az embereket, a nemzetiségi korlátokat ledönti. Aki enélkül akar boldogulni, célt érni — vegye el az anyától a gyermekeket — ami lehetetlen. Ezeket várjuk az Újévtől. Ugye nem sokat kérünk? Hallgasd meg kérésünk örökkévalóság Istene ! — A belpolitikai front küzdelme egyre hevesebb méreteket ölt. Az a heves, elszánt harc, amelyet a Nemzeti parasztpárt indított a liberális kormány ellen, úgy látszik a karácsonyi ünnepek után teljes elszántságában bontakozik ki arra a végső összecsapásra, amelyből egyiknek a politikai élet küzdő porondján kell maradjon, hogy elkövetkezhessen ennek az országnak tisztultabb, becsületesebb életlehetősége. A pártok nagy küzdelmeit mi kisebbségek mint csendes szemlélők nézhetjük csupán, abba bele nem avatkozhatunk. Azonban az a nyílt, férfias, gerinces és megalkuvást nem ismerő magatartás, amelyet ebben a küzdelemben Maniu képvisel a Nemzeti parasztpárt élén, valahogy azt hozza, hogy az egész mérkőzésben a Nemzeti—parasztpárt akarásait és sorsát kísérjük nagyobb rokonszenvvel. A harc tehát fellángolt a két párt között és a Nemzeti—parasztpárt végső fegyverhez nyúlt a liberális kormánnyal szemben. Ezt a már régebben beígért harcot a nemzeti ellenállás megszervezésével akarja a parasztpárt diadalra juttatni. Ennek az ellenállásnak első felvonásaként a párt már elküldötte Popovici Mihailt, hogy külföldön megakadályozza Romániának a liberális kormány útján adandó kölcsönöket. Második fázis a gyulafehérvári gyűlés engedély nélküli összebvása lesz január folyamán, mely 2000 tagú küldöttséggel követeli a kormány eltávolítását. A „Csiki Lapok“ mai számával a 40-ik esztendőbe lép. Hatalmas idő ez, különösen egy újság életében. Fontos mozzanat ez a több évtizedes becsületes munkásság jubiláns rögzítése és kihangsúlyozása épen a nyomtatott betűvel való kufárkodás és lapalapítások kísérletező napjaiban, amikor irányt, fajunk fennmaradásáért való kötelességtudást, öntudatos harci készséget, nyelvünkhöz, hitünkhöz és kultúránkhoz való ragaszkodást a múltunk becsületes alapjaiból kell merítsünk. A „Csiki Lapok“-at 40 esztendővel ezelőtt egy pár ember kultúrlelkesedése indította annak a nagy útnak, amelyen az újságbetű óriási hatalma kell elvégezze a maga hézagpótló nevelő munkáját. A mai újságok tekintélyes része pedig ezzel ellentétben máról holnapra azon célból tudmatik, hogy a betű erejével pusztítson, gyűlöletet szítson, uszítson, a lelkeket mételyezze, hogy a fajhoz való ragaszkodás minden népnél megbecsülendő ősi ösztönét, speciális kultúrákat kitermelő erejét lerombolja és tűzzel-vassal kiirtsa a telkekből. A történelmi viharok, amelyek elvonultak a világ felett, eltolták az országhatárokat, megingatták az erkölcsi alapokat, amelyek a gyűlölet ördögét rászabadították a vérző emberiségre, nagy kötelességek elé állítják az újságírói munkát. Különösen pedig azon nép számára, amely kisebbségi sorba jutva, leginkább rá van szorulva a betű melegének türelmességet, kibékülést, szeretetet, megértést, méltányosságot hirdető melegére. A kisebbségi sorba jutott magyar újságírás a kezdet kezdetétől megértette az idők szavát. Minden rendelkezésére álló eszközzel ennek a megnagyobbodott országnak konszolidációs törekvéseit szolgálta, mint amelyhez köttetett az itt élő magyarság jövendő sorsa is. Hasábjain mindenkor az ideszakadt magyar nép évezredes király tiszteletének őszinteségével nyilatkozott meg a trón, a dinasztia és állam iránti hűség lojális magatartása, s azt a legutóbbi eseményekben a román sajtó is egyértelműen elismerte. A törvényességnek, a törvénytiszteletnek és állampolgársági kötelességek teljesítésének az a szószólója volt, amely az itt élő magyarság kulturális és gazdasági felkészültségét legintenzívebben akarta belekapcsolni az ország építő-teaintő munkásságába. A „Csiki Lapok“, amelynek 40 esztendős munkájából ma egy évtized esik arra az időre, amelyet a csíkmegyei magyarságnak az új állam életébe való belekapcsolása terén kifejtett, elmondhatja, hogy őszinte nyílt becsületességgel igyekezett mindenkor megtenni a maga kötelességét abban a tekintetben, hogy az együttes, megértő munka lehetőségei biztosítva legyenek. Abban az öntudatos elgondolásban, hogy kisebbségi magyarságunk ez országnak épen olyan egyenjogú polgárságát képezi, mint az államalkotó többség, hogy kötelességei becsületes teljesítése magában foglalja a jogok egyforma élvezetét, hogy egymás támogató munkája közös hazánk boldogságának legközösebb érdeke, lapunk álláspontja és iránya ennek megfelelően ingadozást nem ismerve csak az lehetett, hogy 40 éves múltjának minden gerincességével azt az ügyet szolgálja, amely a romániai magyar nemzeti kisebbséget szerződéses jogai iránti küzdelmében támogatja. Lapunk kulturális tevékenysége pedig félremagyarázhatatlanul végezte azt a missziót, amely a testvérnépekre egymás művészi értékeinek megismerésén és kölcsönös megbecsülésén keresztül kell a megértő együttműködés hajnalát fakassza. A megértés igaz szeretetével állott rendelkezésére lapunk nyilvánossága a román kultúra minden megnyilatkozása számára. Támogattunk és segíteni fogunk a jövőben is minden olyan kezdeményezést, amely beleviszi a szívét és őszinteségét abba az ideális akarásba, mely a kultúra szent szavával igyekszik elcsendesíteni a türelmetlenek szívében az irántunk való gyűlölet viharát, amely igaz értékeink kölcsönös megismertetésében komolyan kívánja művelni az egymáshoz való testvéries közeledésnek kiépítését. Ha itt vagy amott nem értettük meg egymást, sohasem múlt rajtunk. A »Csiki Lapok'-at 40 éves múltja nem engedi, hogy politikai kalandokba bocsátkozzon, hogy a politika nagy arénájában zsonglőr szerepére vállalkozhasson. Útja és iránya az egyetemes magyar ügynek becsületes szolgálata s ha ez ma az irántunk való bizalmatlanság érthetetlenségében annyi kellemetlenséggel is jár, hisszük, hogy el fog következni az az idő, amikor felismertetik a romániai magyarság őszinte, az ország javára dolgozni akaró becsületes intenciója, el fog jönni az az idő, amikor egyforma boldogságban, szabadságban és lelki nyugodtságban, testvéries megértéssel fogunk közel közös hazánk kiépítéséhez. El fog jönni az idő talán, amikor lapunk ebben az értelemben testvériesebb, megértőbb, szabadabb jubiláris határoszlophoz érkezik a romániai magyar néppel együtt. Ez pedig el kell érkezzen, úgy kívánja közös hazánk boldogabb jövője. A „Csiki Lapok“ alapításának történetét, a lap alapításának 25 éves évfordulója alkalmával Dr. Élthes Gyula a „Cuki Lapok“-nak hosszú időn keresztül volt kiváló szerkesztője és ma is nagyértékű munkatársa állította össze, alapításától az 1912 ik évig. A „Csiki Lapok“ első példánya 1888. karácsonyán jelent meg. Azelőtt Csikvármegyében semmiféle újság nem lévén, ennek a vármegyének szócsöve 6 éven keresztül a Sipsiszentgyörgyön megjelenő Székely Nemzet volt. Ebben jelent meg minden közlemény Csikvármegye közéleti és társadalmi eseményeiről. Ennek a lapnak volt társszerkesztője a kiváló tollú T. Nagy Imre, aki a csiki részek kulturális és gazdasági eseményeit állandóan felszínen tartotta ezen újságban. Egészen bizonyosan nem igen lehet ma megállapítani azt, hogy a „Csiki Lapok“ alapításának gondolata kiknek a nevéhez fűződik, mivel a lap megindítása utáni évfolyamok nem állanak sehol rendelkezésre. Azokat senki össze nem gyűjtötte, sőt az 1907. évtől kezdve összegyűjtött évfolyamok is a menekülés esztendejében megsemmisültek, úgy hogy ma csupán az 1917. évtől kezdődő évfolyamok vannak birtokunkban. Megközelítőleg a Csiki Lapok“ alapításának eszméje Imets F. Jákó, dr. Bocskor Béla, Bartha Ignácz lelkes kezdeményezéséhez fűződik, akik 1888. december 13 án a városháza tanácskozó termében összehívott értekezleten határozták el a Csíki Lapok“ megindítását. Az elhatározást gyors tett követte és 1888. karácsonyán elindult a ma 40 éves csecsemő, lelkes munkatársak leggondosabb szerkesztésében a kultura szolgálatára. A lap szerkesztőjéül Dr. Bocskor Béla ügyvéd, főmunkatársakut Vitos Mózes nyug. róm. kath. lelkész és Molnár László ügyvédjelölt választattak meg. A „Csiki Lapok”-at Dr. Bocskor Bála 1897. év január 1-ig szerkesztette, amikor megválasztatván vármegyei tiszti főügyésznek, sokoldalú elfoglaltsága miatt leköszön a lap felelős szerkesztéséről. A további szerkesztést Molnár József veszi át, aki beköszöntőjében a lapnak politikai programot is ad. A lap poétikai múltja erre az időre nyúlik vissza. Egy évi munkásság után Molnár József leköszön és a szerkesztést az ekkor már lapkiadóként szerepelő Györgyjakab Márton veszi át, akinek neve alatt T. Nagy Imre, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzet társszerkesztője látja el a szerkesztés munkáját. A lap szerkesztését, 1899. évi január hó 1-én Dr. Fejér Antal veszi át. Ő készíti egészen 1904 évig, amikor a lap főszerkesztőjévé lesz, felelős szerkesztő pedig Lakatos Mihály, akinek hosszú munkássága után ismét Dr. Fejér Antal lesz felelős szerk., majd ismét főszerkesztő egészen haláláig. 1899 júliusban meghal Györgyjakab Márton, akinek abban az időben került tulajdonába a lap, amikor Bocskor Béla leköszönt a szerkesztésről. Györgyjakab örököseitől Dresznandt Viktor vette át a lapot és nyomdát. Tőle 1902 ben Szvoboda Testvérek vásárolják meg, majd 1904-ban Szvoboda József egyedül lesz a tulajdonos, aki 1910-ben minden félreértés elkerülése végett kénytelen megvásárolni a lap tulajdonjogát is. Szvoboda Józseftől 1911. évben veszi meg a lap tulajdonjogát Vákár Lajos, akinek 1926-ban bekövetkezett hirtelen halála után özv. Vákár Lajosné jelenlegi tulajdonosa maradt. A lap szerkesztését 1906 ban Dr. Imecs János látja el, aki 1907. végén a lap kötelékéből kiváltva átadja helyét Dr. Banke Antalnak. Benke után Dr. Elthes Gyula kerül a lap élére 1908 ban, aki nagy tudásával és kitűnő újságírói rutinnal szerkeszti „a „Csiki Lapok”-at egészen 1920. évi repatriálásáig. Ő volt az A 40 éves Csíki Lapok Csíkvármegye közönségéhez. HITELBANK RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SEPSISZENTGYÖRGY FIÓKINTÉZETE CSÍKSZEREDA. A BANCA ROMANEASCA AFFILIATUMA. KÖLCSÖNÖKET FOLYÓSÍT váltókra, bekebelezésre mezőgazdáknak, termelőknek és kereskedőknek versenyen kívül álló legolcsóbb kamat mellett. TAKARÉKBETÉTEKET könyvecskékre vagy folyószámlán naptól napig minden levonás nélkül a legmagasabb %%-al kamatoztat. ÁTUTALÁSOKAT az ország bármely piacára közvetlenül és önköltségi díjért teljesít. Adósságok konvertálásával nem foglalkozik. 6-52