Csiki Lapok, 1933 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1933-01-01 / 1. szám
_______________________csiKILAPOK ______1. _fa_ az államnak, vagy legalább is ilyen esetben moratórium alá esnek az állam követelései is, mert roppant nagy igazságtalanság — erre számos fájdalmas példát tudunk — hogy jelentéktelen összegekért végrehajtást vezetnek és árverést foganatosítanak különféle vállalatok berendezése és iparosok szerszámaira, holott az államnak is vannak kiegyenlítetlen tartozásai ezekkel szemben. Szenátor Urak, a mezőgazdasági adósságok szanálására vonatkozó Argetoianu-féle törvény rendelkezései alól kivetettek a külföldi hitelezők, ami lehetővé tette, hogy ezek kiaknázhassák ezt a kedvezményt, amint erre már annak idején felhívtam volta ügyeimet. Azt vártuk volna, hogy ez a törvény megszüntesse ezt az egyenlőtlen elbánást, azonban fájdalom, várakozásainkban csalódtunk, ami annál sajnálatosabb, mert hiszen most csak 4—5 hónapos moratóriumról van szó, melyet ezekkel szemben is engedélyezni lehetett volna annál inkább, mert csupán az árverés tényének felfüggesztéséről van szó. Szenátor Urak, az én megítélésem szerint a pénzforgalom fenntartása érdekében e moratórium első feltételeként azt kellett volna előírni, hogy azok az adósok, kik ennek kedvezményében részesülni óhajtanak, legalább kamatot fizessenek, bármily csekélyet is, de fizessenek valamit. Ezekkel az észrevételekkel és abban a reményben, hogy az ülésszak végéig a kormány olyan törvényjavaslatot fog beterjeszteni, mely a hitelező és adós közötti egész jogviszonyt egységes elvi alapon, egyenlő módon és akként fogja szabályozni, hogy nem nyújt majd előnyöket és kedvezményeket egyeseknek s nem tagad meg ilyeneket másoktól — s abban a meggyőződésben, hogy a javaslat mégis csak könnyítést jelent az adósok egyik jelentős csoportjának — kijelentem úgy a magam, mint Magyar Párt nevében, hogy helyeseljük és megszavazzuk ezt a törvényjavaslatot, a kormányra hárítva ennek meg nem felelő intézkedéseiért a teljes felelősséget. (Taps a többség padjaiban.) Fopovici igazságügyminiszter, a törvényjavaslat vitájában elhangzott felszólalásokra válaszolva, részletesen ismertette a kormánynak a végleges adósságrendezésre vonatkozó terveit , ezzel kapsolatosan egyebek között az alábbi érdekes adatokat közölte: Minthogy ma sokan kizárólag elméleti alapon szólnak hozzá e kérdésekhez s támadják törvényjavaslatunkat, bizonyára azért, mert nincsenek tisztában a reális helyzettel, engedjék meg, hogy az Igazságügyminisztérium statisztikai hivatla által gyűjtött néhány számadattal fáraszthassam Önöket, melyek kimutatják az adósságok mai helyzetét az országban. Birói szanálást kért 16839 mezőgazdasági adós 10 hektáron felüli birtokkal, akik 11 százalékát teszik ki az összes 10 hektáron felüli birtokosoknak, kiknek száma 154525 , 16839 adósnak, akik a törvény kedvezményét kérték, 887 573 hektár művelés alatt álló területük van, ami 26 százalékát teszi ki az ország közép- és nagybirtokosai 4,453.046 hektár összterületének. E 16 839 adós mezőgazdasági tartozásának összege 14 milliárd 970 millió 795 ezer 536 lej. Ezek az adatok többé-kevésbbé már eddig is ismeretesek voltak. Nem voltak azonban ismeretesek eddig a jog szerinti kedvezményében részesülők adatai, minthogy a statisztika csak két nappal ezelőtt készült el, mert a bíróságok csak m st küldték be a végleges adatokat. A 10 hektáron aluli mezőgazdasági adósok közül a törvény kedvezményeit veszi igénybe 2 474.881 adós, akik 64 százalékát teszik ki a 10 hektáron aluli összes birtokosoknak, kiknek száma 3,863 683 Ezeknek az adósoknak birtoka 5,675.620 hektár és százalékban 58 százalékát teszi ki a 10 hektáron aluli kisbirtokosok összesen 9,641 537 hektár összbirtokának. Ezeknek az adósoknak tartozásai 37,376 797.700 lejre rúgnak, mely összegből 9,061 300 374 vagyis 24 százaléka a hitelszövetkezeteknél áll fenn, 16,557.854.756 lej vagyis 44 százalék más hitelintézeteknél és 11,757.642.570 vagyis 32 százalék pedig magánosoknál. Az általános helyzet az, hogy a szanálási törvény kedvezményét kérte 2,474.880 10 hektáron aluli és 16.839 10 hektáron felüli birtokos, vagyis összesen 2,491.720 adós. Területben 5,675 620 hektár a 10 hektáron aluli adósok birtoka és 887 573 hektár a 10 hektáron felülieké, vagyis összesen 6,593.193 hektár van érintve. Összegekben a 10 hektáron aluliak mezőgazdasági tartozásai 37,67b 797.700, a 10 ha-n felülieké pedig 14,970 795.536 lej, összesen tehát 52,547.593 236 ej. így most már láthatják önök ezekből az adatokból, hogy mi a helyzet a mezőgazdasági adósságok tekintetében. Tartományonként: 10 hektáron felül a régi királyságban 10,224.249 539, Beszarábában 966,611 696, Erdélyben és Bánátban 3,236 225.348 és Bukovinában 524,708 953 lej. 10 hektárn alul a régi királyságba 17,566.208 030 lej, Beszarábiában 2 536 910 717 lej, Erdélyben és a Bánságban 15,u66 561.392 és Bukovinában 2,067.117 561. És mi tudjuk, mit jelent ez a megváltoztatott álláspont. Azt, hogy újabb tíz esztendőt kell miniszteri előszobákban ácsorogni, kérni, kilincselni, jóindulatot kunyerálni. Bukarestet járói összeroccsolt, megcsonkított testtel, elgyötört lélekkel, egy világháború minden gyalázatos bélyegével. Oh, Ioanitescu miniszter úrnak fogalma sincs, mit jelent ez. Ó ép, fiatalos, mondhatnám egészen csinosnak konzervált miniszter, akit szerencsésen elkerült a háború egészséget tépő vihara. Neki tehát joga van nem átérezni csonka emberek miniszteri kínzását. Joga van a megoldást elodázni. Ő, a miniszter nem is sejti, hogy ebbe emberek fognak beleőrülni Emberek, akiknek idegeit tönkretette az a háború, amelyet miniszterek szoktak elhatározni. Ő nem látja azt, hogy Bukarestben már élő valóság egy bajtársunk, aki naponként a katedrális harangjait akarja félreverni, amelyekkel együtt akarja befordítani a világba, hogy az erdélyi hadirokkantakkal miképpen bánnak el. Ő csak hallott Kaiser Jánosról is, a szintén hadibolondról, akiről csak mostanában hasábos leleplezéseket közöltek a lapok. Pedig szegény Kaiser mit csinált? Nem bírta ideggel a 15 éves folytonos elutasítást. Megháborodott hát szabályszerűen és írni kezdett mindenhová. E panaszolta a 15 esztendős komiszságot a világ minden tája felé. Nyitott Brassóban mindannyiunk elképedésére egy nemzetközi rokkantirodát Berendezkedett és napestg memorandumokat szerkesztett az erdélyi hadirokkantaknak arról a megszégyenítő nyomoráról, amelyet a ragáti lelketlenség okoz.. És ezeket elküldte: Gentbe, Herriotnak, az angol királynak, Rómába, minden vöröskeresztnek és az összes nemzetközi sóhivataloknak. És most választ kapott. Ott ül a brassói ügyészség fogházában. Tizenöt esztendő mérlegeként pedig Erdély őszhadirokkantjai fajra és felekezetre való különbség nélkül ott állnak teljesen lerongyolódva, minden gondoskodás nélkül, nyomorultan, elhagyatva, utolsó reményükben is leütve Ioanitescu miniszter úr nyilatkozatával. A rokkant legénységnek pedig van egy törvénye, mely 1933 tól 1936 év végéig ígéri az ügyük rendezését. Egyelőre tehát úgy néz ki ismét a helyzet, hogy az erdélyi hadirokkantakat a kormány elevenen akarja halálra gyötörni és irgalom nélkül kipusztítani. Éppen ilyen fájdalmas körülmények között vetette fel Kertész István úr azt a gondolatot, hogy a társadalomnak nem szabad elhagynia a háború áldozatait. Rokkantnapokat kell rendezni a ciki részeken és gondoskodni kell községenként a háború legszerencsétlenebbjeiről. A hadirokkantak hálás szívvel látják, hogy ebben a lerongyolódott magyar társadalomban van még szív Egyesekben él még a segíteni akarás lelkülete és emberies érzéssel látják, milyen felháborító magatartást tanúsít ez a gazdag ország a polgáraivá lett erdélyi rokkantakkal. De mégis nem várnak mi a társadalomtól ennél egyebet. Nem kérünk mi ettől az elkoldusodott, tönkrement magyar társadalomtól a tiszteleten kívül mást. Annál erőtelesebben harcolunk azonban az állammal szemben a minket megillető jogokért. Ot, ahol milliókat lopnak évenként, kell juson azoknak a számára is, akik mindenüket feláldozták a hazáért. Nekünk meg kell hagyjuk a minket megillető jogainkat. Nem a magyar társadalomtól, amely szintén koldus, hanem az országtól, amelynek éppen olyan állampolgárai vagyunk, mint más. A rokkantkérdést az államnak kell megodania, mert a mi társadalmunk a mai nehézségek között amúgy sem bírná el az erről való gondoskodást. És mi hisszük, hogy az állam, amelynek kormányában ma erdélyiek is ülnek, megéri az erdélyi rokkantak vergődését. Akiben még közülünk erő és ideg van, a végsőkig kitartunk abban a küzdelemben, amely végül is jogaink elismeréséhez kell juttasson. Hozzászólás a rokkant napok ratemi piolatára. A „Cakes“ című kap a romániai frontharcosok és hadirokkantak Bukarestben megjelenő hivatalos lapja. Decemberi számában beszélgetést közöl D. R Ioanitescu miniszterrel arról, hogy miképpen oldja már meg egyszer az erdélyi hadirokkantak ügyét. A miniszter, miután sok küldöttségünk előtt egészen bizakodó hangulatot festett, miután Maniu Gyua előtt ígéretet tett, hogy az erdélyi rokkantakkal 15 éve űzött igazságtalanságot még karácsony hetében a szenátussal megszüntetted, — mondom ez a Ioanitescu miniszter most a következőket mondja: Nem lehet ezt a problémát megodnni, mert nagy terhet jelent az államra. Azután nincs pontos státus az erdélyi hadirokkantairól. Először felül kell vizsgálni. (Mindenható Isten, eddig éppen százszor vizsgáltak felül mindenkit !) Ha ez megtörténik, akkor is csak a lehetőségek szerint lehet gondolni arra, hogy az ország mai helyzetében az erdélyi rokkantak ügyét rendezzük. Tehát megint egy elodázó, lelketlen felfogás. A miniszter úr, aki éppen egy velem folytatott beszélgetése alkalmával nyugateurópai lelkületra hivatkozott, vallotta, hogy az erdélyi rokkantak sorsát megérti és lehetetlennek tartja, miszerint éppen ezek a szerencsétlenek még 15 év múlva is egyenlőtlen elbánásban sorvadjanak, már megint más álláspontot vall. Olvasóinkhoz! A „Csiki Lapok” január hével a 45-ik évfolyamba lép Soha nehezebb időket nem élt ez a lap, mint éppen ma, amikor az egész magyar társadalom, a lapot fentartó csiki közélet és az ország gazdasági helyzete a legképtelenebb válságok napjaiban vergődik. Az új esztendő csak fokozni fogja bajainkat. Sehol semmi vigasztaló remény. Készülnünk kell arra, hogy még keményebb megpróbáltatások felé sodródunk. Ebben az eljövendő emberfeletti küzdelemben alig marad számunkra egyéb támpont, mint egymás megbecsülése, szeretete és támogatása. A Csiki Lapok tovább is harcosa akar maradni ennek a gondolatnak és a magyar újságbetű erejével szolgálni akarja mindvégig ennek a zátonyok felé irányított népnek keserves küzdelmét. Kérjük olvasóinkat, barátainkat, jóakaróinkat, hogy támogassanak minket a munkánkban. Kérjük újítsák meg bizalommal előfizetéseiket, kérjük a hátralékosainkat, hogy bármilyen részletekben igyekezzenek megfizetni elmaradt előfizetési hátralékaikat. Hiszen a Csiki Lapoknak egyedüli alapját az évi 160 lejes előfizetési díjak jelentik. Ha csak valaki egyszer nem fizeti meg ezt a díjat megérezzük. Ma különösen, amikor a papírt mindankor csak azonnali készpénzfizetés mellett lehet megkapni, amikor a nyomdának senki nem hitelez. A lapnak nagy hátralékai vannak az előfizetőknél, amelyekre számítanunk kell a további fennmaradásunk biztosításánál. Éppen ezért szeretettel kérünk mindenkit arra, hogy a lehetőségek szerint megértően teljesítse kötelességét a Csiki Lapokkal szemben. Hozzon az Isten mindannyiunknak egy tigabb esztendőt, amelyben könnyebben tudunk eleget tenni sok irányú kötelezettségeinknek. Egy kis senki. A csíkszeredai Oltáregyesület rendezésében 1933 január 7-én hozzák színre a Vigadó nagytermében az „Egy kis senki“ című, rendkívül kedves és szórakoztató 3 felvonásos vígjátékot. A darab maga igen ügyes, fordulatos, élénk megépítésű, amely bizonyára mindenkinek egy kellemes, jó estét biztosít. Meglepetés lesz, hogy úgy mondjam, a majdnem új műkedvelő garnitura, amely sok nagyszerű tehetséget hoz felszínre ebből a kitűnő talajunkból. A darab szereposztása a következő : Monti Péter bankelnök, dr. Nagy András; Katinka, a leánya, Zakariás Ibi; Ulrik Pál banktitkár, Sz Cseh András; Jozefa, Monti testvére, Dürrné Hellwigh Ella, Kádár kisasszony, Major kisasszony, Schatz kisasszony, hivatalnokok a bankban, Veress Magda, Moldován Olga, Ziharie Hédi; Kegyelmes úr, Hellwigh Vilmos; Szívós igazgató, Dóczy János; Huba igazgató, Csedő György; Jácint, Sprencz György ifj.; Ágostonné, Dazbek fiús; Braun igazgató, Simó Ferenc; Pezderka, Fried László; Jazz-karmester, Száka István; Karola kisasszony, Dazbek Jolán ; Manói fodrásznő, Szabó Pici; Masszőr, Moldován Gábor; Titkár, Csedő György; Bankszolga, Hellwgh György; Báró, Schmidt József; Szépasszony, Karda Zsóka Az egyébiránt művészien összetanult darabot táncbetétek szövi át, melyeknek szereplői: Zakariás Ibi — Oțetea Ruțu, Karda Zsóka — Schmidt József Moldován Jolán — Norldsány Bandi, Fried Magda — Fried László — Nuridsány Marói. Az Oltáregylet megmozdulása városunk életében méltó helyet foglal el A dr. Nagy Béniné dr Zakariás Jenőné és Gubodiné rendezésében közönségünk olyan művészi értéket és szórakozást kap január 7-én, amely megérdemli a támogatást. Az előadást egyébként reggelig tartó tánc követi. Meglepődtek Csikszentgyörgyön. Csíkszereda és Vidéke Ipartestülének az alapszabályai szerint tagjai Csikszentdomokostól le Kőszénig mindazon kisiparosok, akik valamely képesítéshez kötött ipart űznek. Eszerint a Csíkszeredai Ipartestület tagjait képezik Csikszentgyörgy és Bánkfalva iparosai is, akik számszerint 24-en megjelentek 1932 év december havában az elnökségnél és írásbeli beadványban arra kérték, hogy részükre állíttasson fel községükben az Ipartestület kulturszakosztálya, amelynek keretei között az ottani kisiparosság társadalmi életet folytathat. Az Ipartestületnek eddig több kulturtagozata működik a Csíkszeredai központi elnökség felügyelete mellett. Soha egyik ellen sem volt panasz. A főszolgabíróságok mint iparhatóságok a legteljesebb megértéssel és támogatással nézték az Ipartestület keretei között alakított vidéki iparos-kulturmunkát. Az Ipartestület maga pedig úgy látta, hogy ezek a vidéki alakulatok határozott előnyére válnak a közös iparos ügynek és áldásos tevékenységet jelentenek éppen abból a szempontból hogy fiatal iparos társadalunk ne kerüljön ártalmas befolyások alá a vidéken se. Ezzel az elgondolással született meg a Csíkszeredai Ipartestületnek a Csikszentgyörgy—bánkfalvi kulturtagozata, amelynél az ellenőrzést elsősorban az Ipartestület elöljárósága látja el, de munkáját szemmel kiséri a főszolgabíróság és esendőr , amelyek a megalakulás pillanatában erre megbízást is kaptak az illetékes hatóságtól. Az alakulat tehát nem földalatti. Nyilt és törvényes. Szerepe az, hogy együtt tartsa a két község falai közé szorul kisiparosságunkat, a központi ellenőrzés és irányításban köteléket adjon tagjaitaak, amely megőrzi a mellékvágányokra való csúszástól, lehetőséget nyújtson a kisiparos mindenkor szervező tehetségének a kulturmunkához és a szakmai közösség érdekkörében tömörítsen a kisipar védelmére. Szóval ezzel a becsületes elgondolással működnek a csiki részeken az ipartestület kulturtagozatai. Ezzel hívtuk életre a Csikszentgyörgyi-bánkfalvit is. „Meglepődtünk magunk is egy eJkszentgyörgyi .Székelyének szón levelén, amely arra hívja fel a Csíkszeredai Ipartestület figyelmét, hogy a Csikszentgyörgy—bánkfalvi kultur-tagozatunkkal jóhiszimü*n keretet adjunk arra, hogy „fiatal iparosaink“ „zavartalanul terjeszthessék lomminista eszméjüket s az azt hirdető „Falvak Népét.‘ Mután alaposan bemázoja a szentgyörgyi fital iparosokat a „Székely“ aláíró a ími idők egyik legveszedelmesebb vádjaival, végül is oda következtet, hogy: „De ha ezen „kulturszakosztály“ működése nem is volna káros a két székely község lakossága erkölcsére, náma tartjuk helyesnek a sok csip- Csup egyesület felburjánzását.“ Az Ipartestület elnöksége mindenesetre hálásan fogadja a levél első részét, mely óvatosságra inti. Mais kérnünk kell, hogy szíveskedjék esetleg az elnökséghoz konkretizált adatokat juttatni a váddal kapcsolatosan, mert hiszen az Ipartestületnek éppen az a célja, hogy a kisiparosságot minden súlyával és a tömörülés szervezettségével a becsületes munka útjain irányítsa. Az Ipartestületnek megvan a módja arra, hogy legerenyesebben kiközösítse magából és egyedül hagyja azokat, akik megpróbálnak visszaélni avagy szembehelyezkedni az ipartestületi szellemnek alapjaival, a polgári gondolkodással. És éppen ezért szükséges az Ipartestület vidéki szervezete. Nem cspcsüp felburjánzása akar ez lenni vidéken az egyesületi életnek, hanem közös védelem éppen azon aggodalmakkal szemben, amelyek a levélben is élnek. Az Ipartestület Csikszentgyörgy—bánkfalvi tagozatának tehát annál is inkább élni kell, minél inkább fennállanak a csikszentgyörgyi levél riadalmai. Éppen az a hivatásunk, hogy az iparos összetartás erejével, az ipartestületi szellem összefogó becsületével, a kisiparos gondolkodás közösségével neveljünk, fékezzünk és tagjainkat megtartsuk az államépítő munkának. Ha valaki közülünk földalatti utakon jár, azt elintézi minden hatósági beavatkozástól mentesen az a belső fegyelem, amely évszázadokon keresztül építette ki a kisiparos intézményeket s amelynek ma is joga van, hogy kitaszítsa, megbélyegezze azokat, akik az Intézmény mindenkor építő elvei ellen vétenek.