Csillag, 1947. december - 1948. december (1-2. évfolyam, 1-13. szám)
1948-01-01 / 2. szám - Petőfi Sándor: Költemények
Respultică Kit meg nem térít szép, szelíd szemed, Hol a szeretet oltárlángja csillog, Majd megtéríti azt szilaj kezed, Melyben halálos résznek kardja villog. Te lessz a győző, a diadalív Ha elkészül, a te számodra lészen, Akár a virágos tarka pázsiton, Akár a vérnek vörös tengerében! Szeretném tudni, ott leszek-e én A győzedelmi fényes ünnepélyen? Vagy akkorára már tán elvisz az Enyészet s ott leim tart a sírba’ mélyen? — Ha meg nem érem e nagy ünnepet, Barátim, emlékezzetek meg rólam . .. Republicanus vagyok s az leszek A föld alatt is ott a koporsóban! Respublica, szabadság gyermeke S szabadság anyja világ jótevője, Ki bujdosol, mint a Rákócziak, Köszöntelek a távolból előre! Most hódolok, midőn még messze vagy, Midőn még rémes, átkozott neved van, Midőn még, aki megfeszíteni készségedet, azt becsülik legjobban. Most hódolok, most üdvözöllek én, Hisz akkor úgy is hódolód elég lesz, Ha a magasból ellenidre majd A véres porba diadallal nézesz. Mert győzni fogsz dicső respublica, Bár vessen ég és föld elédbe gátot, Miként egy új de szent Napóleon Elfoglalod majd a kerek világot. Jöttek ki hozzám, s ott kiáltsatok Síromnál éljent a respublicára, Meghallom én azt, s akkor béke száll Ez üldözött, e fájó szív porára. (Pest, 1848) Ulaszovszki Megunták végre a földöncsúszást, Egymás után mind talpon termenete A sóhajokból égiháború Lett, s láncz helyett most kardok csörgenek, S halvány narancs helyett a déli fák Piros vérrózsákkal lesznek tele — A te dicső szent katonáid ők, Segítsd őket, szabadság istene! Nos, elhízott hatalmas zsarnokok, Orcáitokad a vér hova lett? Orcátok oly f kísérletfejét, Mikéntha látnátok kísérletet, Azt láttátok, valóban megjelent Előttetek Brutusnak szelleme — A te dicső szent katonáid ők, Segítsd őket, szabadság istenei Aluli Brutus, de már fölébrede, S a táborokban lelkesítve jár, Mondván: «ez a föld, honnan elfutott Tarquin s a melyre halva hullt Caesar; Előttünk meghajolt ez óriás, S ti a törpéknek meghajoltok-e?» — A te dicső szent katonáid ők, Segítsd őket, szabadság istenei Eljő, eljő az a nagy szép idő, A mely felé reményim szállónak, Mint ősszel a derültebb ég alá Hosszú sorban a vándormadarak; A zsarnokság ki fog pusztulni, és Megint virító lesz a föld színe — A te dicső szent katonáid ők, Segítsd őket, szabadság istene! (Pest, 1848)