Csillag, 1950. szeptember-december (3. évfolyam, 34-37. szám)

1950-11-01 / 36. szám - A békéért

Ladányi László TEREMTŐ BÉKE Én anyámat, apámat adtam, Saját életét adta más. Holt csecsemő hűlt a romokban — Tombolt az elnyomás. De tűnt a füst, leszállt a pernye, Futott a gyilkos had leverve, Mert­ űzték száz határon át, Kik a jövőnket — hadra kelve — Lánggal írták a fellegekbe: A szovjet katonák. A tűzvésztől még kormos arccal Fogott munkába itt a nép. Tépetten és korgó gyomorral Szolgálta nemzetét. Napfényre hozta féltett kincsét A gépeket, hogy tört bilincsét Szerszámmá kovácsolja át. S erős fegyvert adott kezébe, a hogy így vigyázzon életére: Melléje állt a Párt. Megvívta harcát. Füstölögve Születtek újjá gyáraink Új mozdony gördült új sínekre, Megnőttek álmaink. Millió szív dobbant a hírre, Vöröslött az új hidak íve A hároméves terv nyomán, S tanított, óvott, megsegített, új módszerekre lelkesített A szovjet tudomány. Most, mint tüzesre fűtött mozdony Fut az ötéves terv velünk. Már nem beszélünk itt romokról. Mindennap többet termelünk. A gyermekek pirosló képén, Ellenségeink vereségén Mérjük fel munkánk erejét. Szabad földünkön traktor berreg Vasmű épül a Duna mellett — Hatalom lett a nép. Hát legyen is! Fogja keményen Markában éles fegyverét! Kik megfürödtek már a vérben A harcot újra kezdenék. Kiknél csak árucikk az ember S kereskednek a félelemmel Rágalmak piszkát szórva ránk Esküsznek Krisztus hét sebére S mindegyik ráüt a zsebére Mert hazug és falánk. Készen állnak a kommunisták „Az ínség és harc fiai” Kik vezetik a munkásosztályt, Mert Lenin tanítványai. Nem gyűlöletre, nem halálra Nem hódításra, gyilkolásra, Munkára épít ez a nép. S ki úgy hiszi, hogy eltiporja Azt vad haragja elsodorja. Megvédi gyermekét! A Kreml csillagára nézz fel Hatalmas nemzet védi azt. Egy ablak világít az éjben Sztálin elvtárs, ki ott virraszt. Kiket anyáknak méhe rejt el A születendő gyermekekkel Együtt érik meg a jövő. A szégyen bélyegét lemosva Teremtő békénk nőjj magasra! Szép hajnal, lépj elő! 31

Next