Csongrádmegyei Hirlap, 1956. december (1. évfolyam, 11-35. szám)
1956-12-01 / 11. szám
A régi jóhírének megőrzéséért dolgozik mindenki a Hódmezővásárhelyi Majolikagyárban A napokban cikket közöltünk a Hódmezővásárhelyi Majoliskagyárról, amelyben a munka újbóli megindulásának kezdeti nehézségeit elemeztük. Most levelet kaptunk Mészáros Jánosnak, a munkástanács elnökének és Deli Gyula műszaki vezetőnek aláírásával, akik közölték, hogy a cikk megállapításai nem helyesek, mert az az igazság, hogy a Hódmezővásárhelyi Majolikagyárban mindenki azt akarja, hogy megőrizzék az üzem régi jó hírnevét. Amikor a gyár vezetőinek és dolgozóinak ezt az elhatározását a megye nyilvánosságával ksözöljük, megfogadjuk a majolikagyáriak jó tanácsát, s arra törekszünk, hogy az üzemükről jövőben közlendő tájékoztatásokat sokoldalúan vizsgáljuk meg. Bízunk abban, hogy a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár munkástanácsa, műszaki vezetősége és dolgozói az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletében biztosított jogokkal élnek, s tovább virágoztatják ezt az üzemet. Tovább él a nemzet! A Szózat szavai jutottak eszünkbe, amikor a rádió és az újságok egyes híreit hallottuk, olvastuk. —■ Nyugat-Európában 80— 90 ezer menekült van., Naponta több ezerre tehető azoknak a száma, akik elhagyják Magyarországot...— túlozza el a Szabad Európa, amelyről közismert, hogy gyenge oldala az igazmondás.— Művészek, sportolók, politikusok külföldön politikai menedékjogot kérnek... Naponta sokkalandvágyó fiatal kísérli meg, hogy Ausztriába, vagy Jugoszláviába kijusson , a Jól tudjuk, hogy az elmúlt hetekben sorsdöntő események zajlottak le hazánkban. Fegyver dördült, — rom, bánat, félelem, kétség lett az eredménye. Az események láttán, vagy hatására valóban százaik és ezrek hagyták itt az országot. Sokak a Rákosi—Gerő-féle nekivadult önkényt elégelték meg, másokat a nyugati demokrácia vélt nagyszerűsége csalogatott, másokat pedig a meggazdagodás, vagy éppen a kalandvágy vitt külföldre. Az okok különbözők voltak, de tény az, hogy sok ezren elmentek itthagyva hazájukat. Elmentek, hogy idegenben jobb életlehetőség után nézzenek! Elmentek, nem vállalva tovább sorsközösséget a nemzettel! Jóllehet, hogy elsősorban azok távoztak külföldre, akik nem is olyan régen még oly hévvel szavalták, vagy énekeltél a Szózatot: »Hazádnak rendületlenül, légy híve óh magyar!« Ezrek mentek el hazánkból — nem baj! Ha valaki úgy érezte, s úgy érzi, hogy nem tud az új körülmények között becsületes magyar ■honpolgár maradni —, az menjen, s keressen idegenben új hazát! Bár — nagy érzés a hazaszeretet. A mi hazánk a magyar föld, jellegzetes tájaival, lelkünket örökre fogva tartó bájaival. Ki feledheti a kanyargó Dunát: a Dunakét partjához simuló Budapest látképét, a szőke Tiszát, az alföldi rónaságot, a hullámzó Balatont, melynek hűs vizében az elmúlt évtizedben sok ezer munkás, egyszerű parasztember, parasztasszony és gyermek fürdött, isvergetőzött, élvezve a nyári szabadság örömeit; vajon ki feledheti szülővárosát, vagy szülőfaluját, ahová gyermekkori élményei, első szerelmének lángoló érzései, barátai ismerősei fűzik? Senki. Ezt az érzést csak azok tudják igazán értékelni, akik már éveket töltöttek külföldön, s az évekkel nemhogy előjeként, de erősbödött honvágyuk! S ennek az érzésnek hatására az elmúlt években becsületes hazafiak százai tértek újra vissza, még olyanok is, akik a szerencse folytán jól éltek külföldön. Nem olyan egyszerű dolog külföldön gyökeret ereszteni. Akad, aki mellé odaszegődi a szerencse, de az ilyen szerencséfia ritka. Látni kell a másik oldalt is, melyet egyszóval emberkereskedésnek nevezhetünk. Az ausztriai táborokban — amelyekben nagyon sok magyar van — napjainkban olcsó munkásokat keresnek a belga bányákba, — a belga bányákról pedig köztudomású, hogy életveszélyesei, mert a bányatulajdonosok még a legelemibb biztonsági berendezésekről sem gondoskodnak. Munkásokat toboroznak a belga-kongói urániumércbányákba, Afrikába, oda, ahol a lepra, a malária és más tömegbetegségek miatt hatalmas arányú a halálozás. Kellenek az olcsó munkaerők a Ruhr-vidéki bányabáróknak is. Külföldön sem lehet mindenki vállalkozó, vagy éppen mágnás, hanem az ezrekre a munka, az embertelen körülmények közötti élet vár, ha élni akarnak. Ma még néhány száz menekültet ajnároznak külföldön, de csak azért, hogy politikai céljaikra felhasználhassák őket. Maga az ENSZ menekültügyi bizottsága állapította meg, hogy a Magyarországiból Ausztriába menekült magyarok helyzete kétségbeejtő és maga az imperialista sajtó számolt be arról, hogy a nyugat-németországi emigránsoknak milyen nyomorúságos a helyzetük. Tizenkét esztendeje, hogy már ott élnek, de nagy részük még mindig táborokban van. Lám, nem olyan rózsás a külföldi magyarok helyzete sem! Bizonyára még ma is jó néhányan vannak, csak külföldre szeretnének távozni. Eddig már ezrek mentek el, s még százak mehetnek el—, de milliók maradnak. Itt maradnak a kétkezi munkások, a földművelő parasztok, s minden olyan becsületes hazafi, aki nemcsak szóval, de igaz szívvel is magyar. A nép most is, mint már évszázadok óta mindig, átvészeli sorainak megfogyatkozását. A magyarságot, mióta a Duna— Tisza -közén letelepedett, nem egy vihar érte. De évezredes történelmünk tanúsítja, hogy a magyarság mindig átvészelte a bajokat. Előbb a tatárok dúlták fel hazánkat, majd a törökök, akik — ráadásul — 150 esztendeig nyakunkon is ültek. A német befolyás érvényesülése, majd az osztrák uralom négy évszázados volt —, a magyarság mégis megmaradt. Akkor is sokan cserbenhagyták, sorai megfogytak, mégis magyar maradt a magyar. Átvészelte népünk ennek az évszázadnak két világháborúját is már. Az elmúlt heteikben keletkezett súlyos sebek máris gyógyulnak: rövidesen sokat szenvedett fővárosunk,ismét hazánk egyik legszebb városa lesz. Az eltávozottak helyére új nemzedék: a munkások, a dolgozó parasztok, az értelmiségiek nőnek. Lesznek újabb, műveltebb művészeik, tudósaink, íróink, politikusaink, sportolóink. Tovább él és virul itt a Duna—Tisza táján, a Kárpátok medencéjében a magyar nemzet! Szegváron rendes mederbe terelődik az élet Szegváron is azt szeretnék a dolgozók, mint másutt, hogy szilárd rend, nyugalom legyen, élet- és vagyonbiztonság. Ennek érdekében szervezik a rendőrséget, de a község lakói magatartásukkal maguk is elősegítik az élet rendes mederbe terelését. A Szegvári Kendergyár munkásai dolgoznak; a két termelőszövetkezetben, a Gorkij és Puskin Tsz-ekben a tagság zöme továbbra is közösen akar gazdálkodni, mert a kormány által nyújtott nagy lehetőségek alapján jövedelmező nagyüzemmé tudták kifejleszteni közösségüket. Ebből a községből is igen sokan dolgoznak vidéken. Várják, hogy javuljon a közlekedés, mert visza akarnak térni munkahelyeikre. Napról napra egyre többen ülnek vonatra, hogy távoli üzemük, munkahelyük hívásán ismét dologhoz lássanak. A Szentesre bejáró diákok nagyobb része is vágyik már a rendszeres tanulás után, s több gimnazista véleménye: ha már beutaznak Szentesre, akkor várják tanáraiktól, tanuló társaiktól az oktatás rendszerességének elősegítését. Sokféle nézet csap össze itt is vitákban. A földmunkások és az egy-két holdas egyéni parasztok valamiféle szervezetet szeretnének alakítani. Nem a DÉFOSZ-t, vagy a FÉKOSZ-t szándékoznak felújítani, de mégis egy olyan szervezetbe tömörülni, amely egyrészt érdekvédelmüket szolgálná, másrészt ahová egybe gyűlhetnének beszélgetni, vitatkozni, időt tölteni. A többféle elgondolás megvitatása után bizonyára sikerül majd közösen megállapodniok. Szervezkedik a községben a Magyar Szocialista Munkáspárt is, s elsősorban a volt kubikosok, a volt MDP-terek jelentkeznek. Eddig mintegy 80—100 tagot számlálnál; az eddig alakult öt alapszervezetben. A tagság úgy határozott, hogy a volt község párttitkár, Kovács István nem kaphat vezető tisztséget. Az MSZMP községi intézőbizottsága is megalakult, amely irányítja a további pártszervezést. Vannak hónapi, a községben, amelyek az egyszerű párttagokat is felelőssé akarják tenni a Rákosi—Gerősciikk bűneiért és még sokat kell vitatkozni, hogy a dolgozók többsége megértse: az MSZMP gyökeresen szakított a régi politikával, s az MSZMP az a párt, amely következetesen képviseli a dolgozók érdekeit, amely ki tudja vezetni az országot a mai nehéz gazdasági és politikai helyzetből. Egy dolgot azonban sokan nem értenek Szegváron, s különösen a kubikosok, a kisparasztok, a kétkezi munkások. Olyan embert nem találtak volna a szegvári dolgozók között, aki valóban az ő érdekke,ez képviselné a tanácsi házán? Mert ezt dr. Ternay Lászlóról, a jelenlegi v. b.titkárról aligha lehet elmondani. Ternay segédjegyző volt Szegváron a Horthy-rendszerben, majd közellátási megbízott. Sok kubikos munkás és kétkezi dolgozó emlékezik arra, hogy a turcsefeféle beszolgáltatási és pontrendszer idején három évig is nem juthattak cipőhöz, talphoz, ruhaneműhöz Ternay jóvoltából, mert ritkán jutott ruhajegy a dolgozóknak, de bőven a nagygazdáknak. Joggal feltehető a kérdés: ismerik-e, megnézték-e előzőleg ezt a Ternayt, mielőtt bizalmukról biztosították volna? Most már higgadtabb fejjel érdemes lenne ismét fontolóra venni ezt a döntést! A faluban a földművesszövetkezeti üzletben fogytán az áru. Nem csoda, hiszen akadtak, akik 15—20 ezer forintért vásároltak iparcikket. Sokaknak megrendült, bizalmuk a forintban. Pedig a magyar munkásság elszánt elhatározása, hogy megvédi a forintot, elejét veszi az inflációnak azzal, hogy minden nappal többet és többet termel. A szegvári becsületes embereknek iss ez a törekvésük. Dócon önkéntes földművesszövetkezet létesül Az elmúlt napokban Déc községből egy héttagú küldöttség kereste fel a MESZÖV-öt Vásárhelyen. A küldöttség tagjai elmondották, hogy a községben földművesszövetkezeti gyűlést tartottak. Ezen a gyűlésen 180 tag megválasztotta a földművesszövetkezet igazgatóságát. Mivel a termelőszövetkezet a községben feloszlott, a földművesszövetkezet részére kapnak épületet és darálót is, Hússzéket is szeretnének nyitni. A két vegyesboltot és az italmérést is, valamint a baromfi felvásárlási telepet is kezelésükbe szeretnék venni. Előreláthatólag ennek nem lesz akadálya, mert a munkásparaszt kormány támogatja az önálló földművesszövetkezetek megalakítását a falusi parasztság soraiból. A küldöttséget azzal bocsátották útnak, hogy feltétlenül elintézik ezt az ügyet. A küldöttség tehát kielégítő válasszal térhetett vissza Dócra. Régebbi óhajuk teljesül egáltan, hogy a sándorfalvi földművesszövetkezettől különválhatnak. A kilátások szerint mintegy ezer tagra emelkedik fel a dóci földműves szövetkezet taglétszáma. A dóci parasztság termelvényeit szövetkezetén keresztül szabadon értékesítheti majd, ugyanakkor árubeszerzéssel is foglalkoznak, s ezáltal a lakosság ruházati és egyéb közszükségleti igényeit ki tudják majd elégíteni. Ötszáz szentesi szövetkezeti kisiparos szövetkezeteik önállóságáért A szentesi szövetkezetek munkás tanácsai egységesen, a szövetkezetek önállóságának kidomborítása és végleges rögzítése érdekében az alábbi pontokban összefoglalt határozatokat hozták: 1. Szövetkezeteink ügymenetét a múltban különböző rendelkezéseteket erősen akadályozó megyei KISZÖV-re szükségünk nincs. Annál is inkább, mert önállóságunk veszélyeztetve van a szövetkezeteink egyéni sajátosságait teljes mértékében nem ismerő KISZÖV-ök helytelen és sok esetben önkényes munkája miatt. 2. Abban az esetben, ha a szövetkezeteink által előállítandó cikkek gyártásához szükséges anyagféleségek továbbra is anyaggazdálkodás alá tartoznak, úgy szövetkezeteink számára az egységes és helyes anyagelosztás lebonyolítására javasoljuk, miszerint a helyileg illetékes tanácsok iparügyi osztályán belül szervezzenek meg —kiizárólag a tanács hatáskörébe tartozó — csoportot, az anyagelosztások lebonyolítására. 3. A megyei KISZÖV-ök szükség szerinti megszüntetése, illetve megszűnése következtében, mi, szentesi szövetkezetek egyöntetűen elismerjük a helyi tanács iparügyi osztályának önállóságunkat nem sértő ellenőrzését. 4. Szövetkezeteink helytelenítése ellenére, annak idején megalakították az úgynevezett KSZKBI-szerveket, mely szervek fenntartása, ezen keresztül szövetkezeti tagjaink biztosítása tetemes költséget jelentett számunkra. Éppen ezért munkástanácsaink szövetkezeteink össztagságának véleménye alapján úgy határozott, hogy tagjaink biztosítási jogviszonyát a KSZKBI-vel szemben megszünteti és helyette az SZTK kötelékébe áll át, mint biztosított. Ez az intézkedésünk lehetővé teszi azt, hogy szövetkezeteink kisebb ráfordítással, tagjaink szociális biztosítottságának sértetlenül hagyásával ezt a problémát is megoldjuk. Ebből adódóan tehát kijelentjük, hogy a KSZKBI- szervező működésére szükségünk nincs. 5. Fenti követeléseinkből természetszerűen következik az a tény, hogy a KISZÖV- ök munkáját és a szövetkezetek ellenőrzését országos szinten végző OKISZ működését sem kívánjuk. Az elmúlt időkben ugyanis szövetkezeti önállóságunkat nagymértékben akadályozta ezen szervek működése. 6. Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy minden egyes társuláson alapuló intézmény működését végső soron irányítani és összefogni kell. Éppen ezért javasoljuk, hogy az illetékes minisztérium kebelén belül állítsanak fel egy úgynevezett szövetkezeti osztályt, ahol a szükséges irányítási és ellenőrzési munkát kisebb apparátussal ,is elvégzik, melynek működése azonban szövetkezeteink ön-,állóságát és belső életét semmi körülmények között nem sértheti. Bízunk abban, hogy munkástanácsaink határozatát —amely 500 szentesi szövetkezeti tag kívánságát foglalja magába — teljesítik. A szentesi szövetkezetek munkástanácsainak nevében: A Szentesi Mezőgazdaság Kst. Szentesi Háziipari Szövetkezet, Szentesi Vas- és Fémipari Kisipari Termelőszövetkezet, Szentesi Cipész Kisipari Termelőszövetkezet, Szentesi Épületjavító- és Kanbantartó Ksz, Szentesi Asztalos Kisipari Termelőszövetkezet, Szentesi Szabó Ksz, Szettfest Fodrász Kisipari Szövetkezet megbízottai. Hagyma alá szánjanak a Deszki Gépállomás lánctalpas traktorai A Deszki Gépállomás körzetében, amíg a hó le nem esett, 42 traktor végezte a vetőszántást A havazás következtében azonban a vetőszántás és a gabonavetés szünetelt. A gépállomás jelentése szerint a körzetéhez tartozó községeikben már mindössze kétszáz hold vetnivaló maradt búzából. A gépállomás Sz 80-as és DC 413-as lánctalpas traktorai ugyanakkor hagyma alá szántanak. Jelenleg a kübekházi határban a ferencszállási hagymatermelő szakcsoportnak mélyített mélyszántással szántják a földjét. A lánctalpas traktorok az elmúlt három nap alatt 35 hold földet szántottak fel. Most hogy üzemanyagkiutalást kapott a gépállomás, minden lehetőség megvan arra, hogy néhány napon belül befejezik a még hátralévő 40 hold hagymaföld szántását. Kéthly Alma a Magyarországi ellenforradalomra Mint az Österreichische Volksstimme írja, Herbert Wehner, a nyugatnémet szociáldemokrata párt vezetőségének tagja, a napokban beszédet tartott Hamburgban a nyugatnémet szociáldemokrata párt funkcionáriusai előtt. Wehner részt vett a Szocialista Internacionale bécsi vezetőségi ülésén és hamburgi beszédében részletesen ismertette Kéthly Annának november 2-i bécsi beszámolóját a magyar helyzetről. Az österreichische Volksstimme a következőket idézi Wehner beszédéből: ..Amikor Kéthly Anna beszámolóját tartotta Bécsben, már megállapította, hogy a magyar népmozgalmit a az a veszély fenyegeti, hogy más erők befolyása alá kerül. Azt mondotta, az ÁVO elleni gyűlöletből tömegőrület lett, amelyben mindenkit meg akartak semmisíteni, akit azzal vádoltak, hogy kommunista párttag és funkcionárius. Nemcsak ezeket, hanem gyerekeiket és feleségeiket is üldözték, megölték és nemcsak megölték, hanem olyan módon gyilkoltál, se,hogy azt le sem lehet írni. Kéthív Anna azt mondta, hogy ezeket az eseményeket csak azokhoz a borzalmas időkhöz lehet hasonlítani, melyeket a magyarok 1919- ben a magyar Tanácsköztársa- s ság megdöntése után a Horthy-utaloró idején éltek átKéthly kijelentette, hogy Mindszenty bíboros, akit ezekben a napokban bocsátottak szabadon, lett ezeknel a — mint mondotta — fehér elemeknek a zászlaja. Magá- nak Mindszentynek sem volt fontosabb dolga, minthogy beszédeiben a régi földbirtokviszonyok helyreállítását és a katolikus egyház javainak visszaadását követelje. Október 31-én a budapesti felkelő diákok felszólították a bíborost — mondotta Kéthly —, hogy szüntesse be aláaknázó tevékenységét“ — idézi az osztrák lap Wehner beszédét. (A Népszabadság 1956. november 29-i számából.) 1 Új hentesüzlet nyílt Szentesen Hetek óta javult a városok hús- és zsírellátása. A hentesüzletek általában kielégítik a környék lakóit. Ott, ahol problematikus volt az ellátás, azokon a helyeken rövidesen javítanak a körülményeken. Szentesen a napokban új hentesüzlet nyílt a Vörösmarty utcában. Az új üzlet a Felszabadulás Tsz-é, s a lakosság ellátására ebben az évben 200 hízott sertést, 200 birkát s mintegy 35—40 marhát vág le, ad el a hatósági árnál alacsonyabb áron. Az új üzletet nagyon kedvelik a szentesiek. fiess. a fotel A koleopterek a hangsebességen alul a hordószárny belsejébe épített légcsavarokkal, a hangsebességen felül pedig sugárhajtással repülnek vízszintesen. Elöl: egy koleopter indulásra készen. Baloldalt fenn: a koleopter, miután elérte a kívánt magasságot, irányt. változtat. Szombat, 1956. december 1. 3