Csongrád Megyei Hirlap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-02 / 77. szám
r (Folytatás az 1. oldalról) himnusza. Majd a megjelentek lelkes ünneplése közepette lépett a díszemelvényre Kádár János, Dobi István és dr. Münnich Ferenc. Úttörők vörös szekfűcsokrokkal kedveskedtek a kormány és a párt vezetőinek, akik üdvözölték a diplomáciai testület jelenlévő tagjait és a fogadásukra megjelent személyiségeket. A pártot, a szovjet—magyar barátságot éltették a megjelentek, miközben dr. Münnich Ferenc, a kormány első elnökhelyettese lépett a mikrofonhoz, hogy egész népünk nevében üdvözölje a párt- és kormányküldöttséget. — Kedves Elvtársak! Kedves Barátaim! Pártunk és egész dolgozó népünk nagy érdeklődéssel és várakozással figyelte a párt- és kormánydelegációnk moszkvai útját. Az a fogadás, amelyben a világ leghatalmasabb országának vezetői és népe részesített benneteket, kifejezésre juttatta a Szovjetunió szocialista politikájának egyik alapvető elvét, hogy a nagy és kis népek barátsága az egyenlőségen, egymás megbecsülésén, egymás független államiságának tiszteletben tartásán alapszik. — Örömmel vettük tudomásul — mondotta a többi között —, hogy a tárgyalások a várt eredménnyel jártak. Most már lehetővé válik, hogy a felemelkedés alapfeltételeinek, saját erőfeszítéseinknek számbavételével, a nagylelkűen megadott baráti segítségre is támaszkodva, biztosabban határozzuk meg gazdasági életünknek azt az irányvonalát, amely országunk szocialista fejlődését, független államiságát, népünk jólétének fokozatos emelését biztosítja. Kádár János elvtárs beszéde Beszédét a magyar—szovjet barátság éltetésével fejezte be, majd Kádár János elvtárs, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, a küldöttség vezetője mondott beszédet. — Kedves Münnich Elvtárs! Kedves Elvtársak! Salátáink! — A baráti Szovjetunióból hazaérkezett kormány- és pártküldöttség valamennyi tagja és a magam nevében szívből köszönöm mindanynyiuknak a meleg üdvözlő szavakat, a kedves fogadtatást, amelyben részesítettek bennünket hazai földön. — Küldöttségünk feladata az volt, hogy a baráti Szovjetunió vezetőivel megtárgyaljuk a szovjet—magyar kapcsolatokat érintő valamennyi fontos, időszerű állami és pártkérdést — és megállapodásokat hozzunk létre ezekben a kérdésekben. — Küldöttségünk a Szovjetunióban tartózkodva erkölcsi kötelességének tudta, hogy a szovjet dolgozók tömegeivel közvetlenül találkozzék és , elmondja nekik, mi történt nálunk, hogyan látjuk helyzetünket s köszönetet mondjunk személyesen is a szovjet dolgozóknak azért a sokoldalú segítségért, amelyet a Szovjetunió a Magyar Népköztársaságnak fennállása óta, legutóbb az októberi imperialista és ellenforradalmi támadás idején nyújtott. — Célunk volt, hogy hivatalos tárgyalásaink és a szovjet dolgozókkal való közvetlen találkozások eredményeképpen megerősítsük a magyar—szovjet barátságot. — Kedves Elvtársak! — Küldöttségünknek az a tapasztalata, hogy a szovjet kormány a Magyar Népköztársaság iránt igaz barátságot, gondjainkat megértő magatartást tanúsít, s államaink szocialista jellegű kapcsolatában az egyenjogúság, a függetlenség és szuverenitás lenini elveit tiszteletben tartja és gyakorlatilag alkalmazza. A pártjaink közötti tárgyalásaink során a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt viszonyában az eszmei, politikai egység és egyetértés, a proletárinternacionalista testvéri kapcsolat érvényesült. — A szovjet munkásokkal, kolhozparasztokkal, értelmiségi dolgozókkal Moszkvában, Leningrádban, Szverdlovszkban, Sztálingrádban, Kievben történt találkozásaink küldöttségünknek minden egyes tagját a szíve mélyéig meghatották. Küldöttségünk nemcsak látta és hallotta, hanem mindenütt amerre csak járt érezte is, hogy a szovjet dolgozók feszült figyelemmel, igaz baráti szeretettel és együttérzéssel kísérik a magyar nép és a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság harcát, gondjait és sikereit.— Nagy örömmel teszünk eleget most, hazaérkezésünk első percében a legkülönbözőbb foglalkozású szovjet dolgozók százszor és százféle formában hozzánk juttatott kérésének és megbízatásának is. A szovjet emberek forró, testvéri üdvözletüket küldik a magyar munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek, nőknek, fiataloknak, egész népünknek. ''Taps.) Azt kívánják, hogy sok sikert érjünk el a szocializmus építésében, népünk egészségben és boldogságban éljen s virágozzék hazánk, a Magyar Népköztársaság! — Elmondhatjuk, hogy pártos kormányküldöttségünknek a Szovjetunióban tett látogatása és ott végzett munkája nyomán sikerült elmélyíteni és erősíteni a magyar—szovjet barátságot. (Taps.) — Kedves Elvtársak, Barátaink! — A kormányok és pártok közötti moszkvai tárgyalások eredményeit Önök, a közzétett két egyezmény szövegéből már ismerik. Küldöttségünk meggyőződése szerint a tárgyalások a várakozásoknak megfelelően a legnagyobb mértékben sikerrel jártak. A megállapodások a két ország, a két nép, a két párt kölcsönös kapcsolatait erősítik, a magyar nép érdekeit jól szolgálják és problémáink megoldását igen kedvezően elősegítik. — Teljes egyetértés van a magyar és szovjet kormány, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága között, az összes megtárgyalt politikai kérdésben. — A szovjet elvtársak teljesen egyetértenek velünk abban az értékelésben," amelyet pártunk a régi vezetés hibáival kapcsolatban kialakított. Egyetértenek velünk abban is, hogy munkánkban nagy figyelmet szentelünk a pártélet lenini szabályainak betartására, hogy a törvényesség a tömegekhez való viszony területén a múltban elkövetett hibák kiújulását mindenképpen megakadályozzuk. — Teljes az összhang a Nagy Imre—Losonczy-féle csoport áruló szerepének szigorú megítélésében. Helyeslik harcunkat, amelyet a párt és a népköztársaság erejét aláásó revizionista nézetek ellen, az osztályellenség és az imperialisták aknamunkája ellen folytatunk, a párt forradalmi egységének, a népköztársaság állama, a magyar proletárdiktatúra megerősítéséért, az ellenforradalom erőinek teljes szétzúzásáért. (Taps.) — Nagyon jelentősek a gazdasági kérdésekben létrejött megállapodások. Az összesen 875 millió rubel értékű hoszszúlejáratú hitel és segély, az egymilliárd forint értékű adósság elengedésével, a műszaki és tudományos együttműködéssel nagy anyagi segítséget kaptunk a Szovjetuniótól, az ellenforradalom által népünknek okozott károk helyrehozatalához, népgazdaságunk fennálló nehézségeinek leküzdéséhez. Különösen nagy jelentősége van a gazdasági segítségen belül annak, hogy a szovjet kormány jelentős mennyiségű különböző nyersanyagok szállítását biztosította számunkra. — Fontos megállapodások jöttek létre kulturális kapcsolataink továbbfejlesztésére és elmélyítésére is. — Kedves Elvtársak! Barátaim! —■ A Moszkvában most megkötött magyar—szovjet kormány- és pártmegállapodásoknak a szocialista tábor országaiban s a békéért és a népek közötti barátságért küzdő tömegekben az egész világon jelentős és kedvező visszhangjuk van, ami a jövőben is érezteti majd hatását. Meggyőződésünk szerint megállapodásaink által feltétlenül erősödött a szocialista tábor országainak egysége és ereje. (Taps.) A tét párt között lefolyt tárgyalásost, s a létrejött megállapodások sikeresen előmozdítják valamennyi kommunista és munkáspárt proletár internacionalista testvéri kapcsolatait, a marxizmus— leninizmus zászlaja alatt harcoló munkás és más dolgozó tömegek nemzetközi összefogását. — Ma, amikor a népek függetlenségének és az emberiség békéje megvédelmezésének fő ereje a szocialista országok egységében, valamint a világ összes kommunista és munkáspártjának proletár internacionalista tömörülésében van, akkor a proletár internacionalizmust erősítő szovjet—magyar egyezmények előmozdítják és szolgálják a függetlenségükért harcoló népek és a világbéke ügyét is. — Kedves Elvtársak! Magyar Dolgozók! — Az a nagy erkölcsi, politikai elismerés és támogatás, az a jelentős anyagi segítség, melyet a szovjet kormány, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a szovjet nép a most létrejött moszkvai megállapodás keretében részünkre ismét nyújtott, még fokozottabb mértékben rá kell irányítsa figyelmünket saját, itthoni feladatainkra. A felszabadulás utáni évek nagy országépítő munkájában sikereink fő forrása az volt, hogy a kommunisták pártja által helyesen felismert célok és meghatározott feladatok megvalósítása érdekében megmozdult és lendületes alkotó munkába fogott az egész magyar dolgozó nép. Ennek tulajdonítható, hogy a Horthy-fasiszta rendszer nagytőkés és nagybirtokos uraitól örökölt tönkretett és romokkal borított országból új hazát épített magának a felszabadult magyar nép, amely jelentős lépéseiket tett a szocialista fejlődés útján. — Ezt a gyönyörű és lelkesítő munkát zavarták a későbbi években a vezetésben megmutatkozott hibák, majd megszakította, visszavetette és megsemmisítéssel fenyegette az októberi, az imperialisták által szított és mozgatott ellenforradalmi támadás. Ha egy pillantást vetünk hazánk november 4-i súlyos helyzetére, és ha számba vesszük az azóta megtett út le nem becsülhető nagy eredményeit, akkor azt is látnunk kell, hogy az eredmények fő forrása — a szocialista országok testvéri segítsége mellett — ismét az volt, hogy a párt által világosan kitűzött célok és meghatározott feladatok érdekében tevékeny munkába kezdtek a bányász, munkás, paraszt és értelmiségi tömegek, aktív harcokkal, alkotó munkájukkal segítették országunk fejlődését. — Mit kell tehát most tennünk, kedves elvtársak, hogy a Magyar Népköztársaság a jövőben a szocialista országok testvéri közösségének a saját lábán szilárdan álló, fejlődő és valóban virágzó állama legyen? — Először és mindenekelőtt: tovább erősítve államunk vezető erejét, a Magyar Szocialista Munkáspártot (ütemes taps: éljen a párt!), a tömegek saját tapasztalata révén megszületett bizalom alapján tömöríteni kell a nép minden egészséges erejét a párt köré. A néptömegek cselekvő aktivitását, a szocialista demokráciát fejlesztve, erősítenünk kell a proletariátus diktatúráját a tömegek vonalán. (Taps.) — Másodszor: Fokoznunk kell a pártban, az államban, a munkásosztályban, az egész dolgozó népben az éberséget az osztályellenség és az imperialisták aknamunkája ellen. Erősíteni kell a proletárdik tatúrát az osztályellenség elnyomására. (Taps.) Teljesen meg kell semmisítenünk a megvert ellenforradalom szétszórt erőit, és hatásosan meg kell védenünk népköztársaságunkat az imperialista aknamunkával szemben. Harmadszor: állami és társadalmi szerveinknek, valamint a dolgozó tömegeknek igen komolyan kézbe kell venniük a gazdasági építés kérdéseinek megoldását. Nagy segítséget kaptunk most is a Szovjetuniótól, segít a többi testvéri szocialista ország is. Fejlett iparunk és mezőgazdaságunk nagy lehetőségeket rejt magában népgazdaságunk további egészséges fejlődéséhez, az életszínvonal emelésének egyedül reális alapja megteremtéséhez. Ehhez azonban elsősorban saját erőinket kell mozgósítanunk — ezt semmiféle külső segítséggel nem lehet helyettesíteni. Minden gyárban, bányában, földeken, az alkotás és munka minden helyén maguknak a munkás, paraszt, értelmiségi tömegeknek kell kézibe venniök a termelés és a termelékenység növelésének, az önköltség csökkentésének ügyét, mert csak így biztosítható, hogy a szocialista társadalom építése együtt haladjon a dolgozó tömegek anyagi és kulturális színvonalának állandó emelésével. — Negyedszer: Amikor az imperialisták és ellenforradalmárok áskálódnak társadalmi rendünk, nemzeti függetlenségünk, békés alkotó munkánk ellen, nekünk erősítenünk kell kapcsolatainkat a szocialista tábor országaival. Éppen ezért párttagságunk és dolgozó népünk internacionalista nevelése elengedhetetlen feltétele a párt erősödésének, a népköztársaság fejlődésének, a béke védelmének, a magyar nép boldogulásának. — Elvtársak! Nyíltan meg kell mondani azt is, hogy amíg a népek békéjét fenyegető agresszív szándékú NATO, SEATO és hasonló imperialista katonai tömbök léteznek — mindaddig az önvédelem céljait szolgáló min-,den csatlakozni szándékozó előtt nyiva álló varsói szerződésre szükség lesz (Taps.), és e szerződésnek a Magyar Népköztársaság törhetetlen hite marad. (Taps.) — Azon a véleményen vagyunk, hogy a jelenleg Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok nemzeti függetlenségünket és népköztársaságunk határait segítik védelmezni a külső imperialista támadó szándékokkal szemben, s addig maradnak itt, ameddig erre szükség lesz. (Taps. »Ügy van! Hurrá!« »Szovjet—magyar barátság!« »Éljen a szovjet hadsereg!« — kiáltások.) — Kedves Elvtársak! Négy nap választ el bennünket nagy nemzeti ünnepünktől, április 4-től. Most, 1957-ben, 12 évvel azután, hogy a Szovjetunió felszabadított bennünket a hitleri fasizmus szörnyű elnyomása alól, hálával gondolunk a Szovjetunióra azért is, mert november 4-én nyújtott nagy segítségével ismét megvédelmezte népünket az imperialista hódítók fenyegető igájától és attól, hogy" újból háborús tűzfészekké változtassák már eleget szenvedett hazánkat és áldozatul szánt népünket. (Taps.) — Örülünk, hogy pártunkat a proletár internacionalizmus szellemében a testvéri kommunista, és munkáspártokkal, elsősorban legnagyobb forradalmi tapasztalatokkal rendelkező párttal, a Szovjetunió Kommunista Pártjával szoros baráti kapcsolat köti össze. Központi Bizottságunk feladatának tekinti párttagjainkat abban a szellemben nevelni, amely óv a másolástól, ugyanakkor azonban képessé teszi pártunkat arra, hogy az összes testvérpárt gyakorlatában fellelhető hasznos tapasztalatokat átvegye és felhasználja saját elméleti és gyakorlati munkájának fejlesztése érdekében. — Kedves Elvtársak, Barátaink! — A Szovjetunióban járva a testvéri fogadtatás forró légkörében gyakran mondottuk a szovjet dolgozóknak, hogy ügyünk igazába vetett hitünkben megerősödve térünk haza körükből. Erősítettek bennünket az itthonról kapott hírek is, március 21 méltó megünneplése, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezésének megkezdése, a csepeli, a Köztársaság téri, az angyalföldi, az erzsébeti és a kőbányai tömeggyűlésekről érkezett hírek is lelkesítettek bennünket. — Való igaz, kedves Barátaim, hogy a nagy szocialista forradalom erőinek növekedése, a dolgozó tömegek fokozódó támogatása, a magyar— szovjet barátság erősödése hazánk és népünk boldogabb jövőjének nemcsak biztató jelei, hanem reális, a barátot megörvendeztető, az ellenséget megrettentő hatalmas erőforrásai. (Taps.) — Éljen a Szovjetunió! Éljen a Magyar Népköztársa'' ság! Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja! Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen a megbonthatatlan szovjet—magyar barátság! Kádár János elvtárs nagy tapssal, lelkesedéssel fogadott beszéde után felcsendültek az Internacionálé hangjai, majd a küldöttség tagjai üdvözölték a budapesti dolgozók jelenlévő küldötteit. Ezrek ünneplése közben szálltak gépkocsijaikba, hogy elhagyják a repülőteret. BÚCSÚ Foglalkozása: matematikai tanár. Nem igaz, nem foglalkozása, hivatása volt. Hányszor mondta, hogy foglalkozásával, mint marós, mégegyszer annyit kereshetne, de a gyermekfej sokszor keményebb a fémnél, azt csiszolni, művelni nagyobb diadal, nagyobb öröm. Mikor egy-egy nehezebb példa magyarázata közben látta felvillanni tanítványai szemében a megértés fényét, boldog volt. Tanítványai szerették, mert megértette őket. Megértette a diákokat, mert ő maga is tanult. Reggeltől éttig tanított, estétől reggelig tanult. A szíve nem bírta az akarat által hajtott iramot. Életét adta azért, hogy értelmesebb, értékesebb emberekké legyünk. Az iskolából, a tanári asztal mellől került a kórházba. A tanári asztalhoz más ült a helyére, de a vásárhelyi közgazdasági technikum diákjai szívében üresen maradt ez a hely és az üresség fáj. Szeméből kialudt a mosolygás, de emlékeinkben benne ragyog most is, amikor könnyezve veszünk búcsút Juhász Péter bácsitól mi, volt tanutváványai. TANÍTVÁNYAI Leuit, a hitelkedtztMéghez A katolikus egyház nem a szegényeket gyámolítja? A vásárhelyi katolikus plébánián nem jól intézik az ajándékcsomagok szétosztását, nem vizsgálják ki, hogy kik vannak rászorulva és kik nincsenek. Van róla tudomásom, hogy olyan egyének is kapnak ajándékcsomagot, akik egyáltalán nincsenek rászorulva. Egyet említek a sok közül: az egyik juttatott Csanki Istvánná, Bercsényi utca 6. szám alatti lakos, akinek 7 hold földje, saját háza, rendezett lakása van. (Tegyük hozzá, hogy Csanki kuláknak két jó lova is van. — A szerk. megjegyzése). Én négy gyermekes anya vagyok, férjem 75 százalékos rokkant ember, mégsem kaptam segélycsomagot. Még nagyon sok hozzánk hasonló szegény család van, akikre ráférne a segély, de akiket kizárnak az adományozásból. Voltunk a Vöröskeresztnél is, ahol azt mondották, kivizsgálják minden kérelmező körülményeit, de nem úgy történik, ahogyan mondták. Juhász Bálintné, Hódmezővásárhely, Gorzsa tanya 868. — Szarvasi igaz emberek címmel nemrégiben riportsorozatot közöltünk lapunkban. Az egyik szereplőt Frankó György elvtársat a Szovjetunió kormánya a Vörös Zászló Érdemrenddel tüntette ki, amit a napokban adtak át az idős elvtársnak. Londonban a Scotlandi Yard nyomoz a »Légyember«bűnügyében, aki modern Tarzanként kúszik az épületek tetején, s nagyarányú betöréseket követ el. Munkásőrség eskütétele a szegedi járásban Kékoverálos emberek ülnek a járási tanács kultúrtermének székesin: őszhajúak, s fiatalok. Feszült figyelemmel hallgatják Rózsa István elvtárs — az MSZMP járási intéző bizottsága elnöke, és egyben a járási munkásőrség parancsnokának — szavait. A szervezeti szabályzatot ismerteti, az őrség felépítését, tagjainak kötelességét. — Föl! Vigyázz! Eskühöz! — hangzik a vezényszó; a karok fellendülnek, s minden jobb kéz három ujja felfelé mutat. Ott állnak feszesen a sorban Dobó József, Papdi Antal mórahalmi kommunisták, akik 39 évvel ezelőtt már a magyar város hadseregben markolták a puska tusát. A dorozsmai Simon Lajos, Kocsis Imre, Bodor Károly is vöröskatona volt, s most deresedő hajjal esküt tesz. A párt ismét harcba szólította a harcedzett kommunistákat, hogy soha többet ne legyen október 23. Ferenczi István Pusztaszeren jelentkezett a munkásőrségbe, — nem először fog fegyvert a nép ellenségei ellen. Marhás István is régi harcosa a pártnak, — kisteleki volt vöröskatona, s ugyanebből a községből itt van Horváth Pál tanító is. Papp Gyula fiatal tanár Tápén neveli a gyerekeket, — most katonásan kihúzza magát, és keményen, büszkén mondja a járási munkásőrség többi tagjaival az eskü szövegét: — ... esküszöm, hogy pártomat, hazámat és népemet, a marxi—lenini eszmén alapuló nemzetközi munkásmozgalom vívmányait minden osztályellenséggel szemben a proletárdiktatúra minden eszközével, ha kell, életem feláldozásával is megvédem ... Megható és felemelő az a harcos, kemény kiállás, amely az esküt tett elvtársak szavaiból árad. Németh Károly elvtárs, az MSZMP Csongrád megyei titkára, a megyei munkásőrség parancsnoka emelkedik szólásra és határozottan szól a munkásőrség tagjaihoz: — A hatalom megvédéséről van szó. A proletárdiktatúra megőrzéséért sziklaszilárdan kell harcolni! Egy magas, rendkívül barátságos arcú szovjet ezredes meleg hangon üdvözli az őrség tagjait, akik önként, társadalmi munkában vállalták a párt, a proletárdiktatúra egyik harci csapatában való aktív részvételt. A fegyver azok kezébe kerül, akik életük árán is megvédik szocialista rendünket.