Csongrád Megyei Hirlap, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-02 / 77. szám

r (Folytatás az 1. oldalról) himnusza. Majd a megjelen­tek lelkes ünneplése köze­pette lépett a díszemelvény­re Kádár János, Dobi Ist­ván és dr. Münnich Ferenc. Úttörők vörös szekfűcsokrok­­kal kedveskedtek a kormány és a párt vezetőinek, akik üdvözölték a diplomáciai tes­tület jelenlévő tagjait és a fogadásukra megjelent sze­mélyiségeket. A pártot, a szovjet—magyar barátságot éltették a megjelentek, mi­közben dr. Münnich Ferenc, a kormány első elnökhelyet­tese lépett a mikrofonhoz, hogy egész népünk nevében üdvözölje a párt- és kor­mányküldöttséget. — Kedves Elvtársak! Ked­ves Barátaim! Pártunk és egész dolgozó népünk nagy érdeklődéssel és várakozással figyelte a párt- és kormány­­delegációnk moszkvai útját. Az a fogadás, amelyben a világ leghatalmasabb orszá­gának vezetői és népe ré­szesített benneteket, kife­jezésre juttatta a Szovjet­unió szocialista politikájá­nak egyik alapvető elvét, hogy a nagy és kis népek barátsága az egyenlőségen, egymás megbecsülésén, egymás független államisá­gának tiszteletben tartásán alapszik. — Örömmel vettük tudo­másul — mondotta a többi között —, hogy a tárgyalások a várt eredménnyel jártak. Most már lehetővé válik, hogy a felemelkedés alapfel­tételeinek, saját erőfeszíté­seinknek számbavételével, a nagylelkűen megadott baráti segítségre is támaszkodv­a, biztosabban határozzuk meg gazdasági életünknek azt az irányvonalát, amely orszá­gunk szocialista fejlődését, független államiságát, né­pünk jólétének fokozatos emelését biztosítja. Kádár János elvtárs beszéde Beszédét a magyar—szov­jet barátság éltetésével fe­jezte be, majd Kádár János elvtárs, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, a kül­döttség vezetője mondott be­szédet. — Kedves Münnich Elv­társ! Kedves Elvtársak! Sa­látáink! — A baráti Szovjetunióból hazaérkezett kormány- és pártküldöttség valamennyi tagja és a magam nevében szívből köszönöm mindany­­nyiuknak­­ a meleg üdvözlő szavakat, a kedves fogadta­tást, amelyben részesítettek bennünket hazai földön. — Küldöttségünk feladata az volt, hogy­ a baráti Szov­jetunió vezetőivel megtár­gyaljuk a szovjet—magyar kapcsolatokat érintő vala­mennyi fontos, időszerű ál­lami és pártkérdést — és megállapodásokat hozzunk létre ezekben a kérdésekben. —­ Küldöttségünk a Szov­jetunióban tartózkodva er­kölcsi kötelességének tudta, hogy a szovjet dolgozók tö­megeivel­­ közvetlenül talál­kozzék és , elmondja nekik, mi történt nálunk, hogyan látjuk helyzetünket s köszö­netet mondjunk személyesen is a szovjet dolgozóknak azért a sokoldalú segítségért, amelyet a Szovjetunió a Ma­gyar Népköztársaságnak fennállása óta, legutóbb az októberi imperialista és el­lenforradalmi támadás ide­jén nyújtott. —­ Célunk volt, hogy hiva­talos tárgyalásaink és a szovjet dolgozókkal való köz­vetlen találkozások eredmé­nyeképpen megerősítsük a magyar—szovjet barátságot. — Kedves Elvtársak! — Küldöttségünknek az a tapasztalata, hogy a szovjet kormány a Magyar Nép­­köztársaság iránt igaz ba­rátságot, gondjainkat meg­értő magatartást tanúsít, s államaink szocialista jelle­gű kapcsolatában az egyen­­jogúság, a függetlenség és szuverenitás lenini elveit tiszteletben tartja és gya­korlatilag alkalmazza.­­ A pártjaink közötti tár­gyalásaink során a Szovjet­unió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Mun­káspárt viszonyában az esz­mei, politikai egység és egyetértés, a proletárinterna­cionalista testvéri kapcsolat érvényesült. — A szovjet munkásokkal, kolh­ozparasztokkal, értelmiségi dolgozókkal Moszkvában, Le­­ningrádban, Szver­dlovszkban, Sztálingrádban, Kievben történt találkozásaink küldöttségünknek minden egyes tagját a szíve mélyéig meghatották. Küldött­ségünk nemcsak látta és hallot­ta, hanem mindenütt amerre csak járt érezte is, hogy a szovjet dolgozók feszült figye­lemmel, igaz baráti szeretettel és együttérzéssel kísérik a ma­gyar nép és a Magyar Szocia­lista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság harcát, gondjait és sikereit.­—­ Nagy örömmel teszünk eleget most, hazaérkezésünk el­ső percében a legkülönbözőbb foglalkozású szovjet dolgozók százszor és százféle formában hozzánk juttatott kérésének és megbízatásának is. A szovjet emberek forró, testvéri üdvözletüket kül­dik a magyar munkások­nak, parasztoknak, értelmi­ségieknek, nőknek, fiata­loknak, egész népünknek. ''Taps.) Azt kívánják, hogy sok sikert érjünk el a szocializmus építésében, népünk egészségben és boldogságban éljen s virá­gozzék hazánk, a Magyar Nép­­köztársaság! — Elmondhatjuk, hogy párt­os kormánykü­ldöttségünkne­k a Szovjetunióban tett látogatása és ott végzett munkája nyomán sikerült elmélyíteni és erősíteni a magyar—szovjet barátságot. (Taps.)­ — Kedves Elvtársak, Bará­taink! — A kormányok és pártok közötti moszkvai tárgyalások eredményeit Önök, a közzétett két egyezmény szövegéből már ismerik. Küldöttségünk meg­győződése szerint a tárgyalások a várakozásoknak megfelelően a legnagyobb mértékben sikerrel jártak. A megállapodások a két ország, a két nép, a két párt kölcsönös kapcsolatait erő­sítik, a magyar nép érde­keit jól szolgálják és prob­lémáink megoldását igen kedvezően elősegítik. — Teljes egyetértés van a magyar és szovjet kormány, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága kö­zött, az összes megtárgyalt po­litikai kérdésben. — A szovjet elvtársak teljes­­en egyetértenek velünk abban az értékelésben," amelyet pár­tunk a régi vezetés hibáival kapcsolatban kialakított. Egyet­értenek velünk abban is, hogy munkánkban nagy figyelmet szentelünk a pártélet lenini szabályainak betartására, hogy a törvényesség a tömegekhez való viszony területén a múlt­ban elkövetett hibák kiújulását mindenképpen megakadályoz­zuk. — Teljes az összhang a Nagy Imre—Losonczy-féle csoport áruló szerepének szigorú meg­ítélésében. Helyeslik harcunkat, amelyet a párt és a népköztár­saság erejét aláásó revizionista nézetek ellen, az osztályellenség és az imperialisták aknamunká­ja ellen folytatunk, a párt forra­dalmi egységének, a népköztár­saság állama, a magyar prole­tárdiktatúra megerősítéséért, az ellenforradalom erőinek teljes szétzúzásáért. (Taps.) — Nagyon jelentősek a gaz­dasági kérdésekben létrejött megállapodások. Az összesen 875 millió rubel értékű hosz­­szúlejáratú hitel és segély, az egymilliárd forint értékű adós­­ság elengedésével, a műszaki és tudományos együttműködéssel nagy anyagi segítséget kap­tunk a Szovjetuniótól, az ellen­­forradalom által népünknek okozott károk helyrehozatalá­hoz, népgazdaságunk fennálló nehézségeinek leküzdéséhez.­­ Különösen nagy jelen­tősége van a gazdasági se­gítségen belül annak, hogy a szovjet kormány jelentős mennyiségű különböző nyersanyagok szállítását biztosította számunkra. — Fontos megállapodások jöt­tek létre kulturális kapcsolata­ink továbbfejlesztésére és el­mélyítésére is. — Kedves Elvtársak! Baráta­im! —■ A Moszkvában most meg­kötött magyar—szovjet kor­mány- és pártmegállapodások­nak a szocialista tábor orszá­gaiban s a békéért és a népek közötti barátságért küzdő tö­megekben az egész világon je­lentős és kedvező visszhangjuk van, ami a jövőben is érezteti majd hatását. Meggyőződésünk szerint megállapodásaink által fel­tétlenül erősödött a szocia­lista tábor országainak egy­sége és ereje. (Taps.) A tét párt között lefolyt tárgyalásost, s a létrejött meg­állapodások sikeresen elő­mozdítják valamennyi kom­munista és munkáspárt pro­letár internacionalista testvéri kapcsolatait, a marxizmus— leninizmus zászlaja alatt har­coló munkás és más dolgozó tömegek nemzetközi összefo­gását. — Ma, amikor a népek füg­getlenségének és az emberi­ség békéje megvédelmezésének fő ereje a szocialista országok egységében, valamint a világ összes kommunista és mun­káspártjának proletár inter­nacionalista tömörülésében van, akkor a proletár internacionaliz­must erősítő szovjet—ma­gyar egyezmények előmoz­dítják és szolgálják a füg­getlenségükért harcoló né­pek és a világbéke ügyét is. — Kedves Elvtársak! Ma­gyar Dolgozók! — Az a nagy erkölcsi, po­litikai elismerés és támoga­tás, az a jelentős anyagi se­gítség, melyet a szovjet kor­mány, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi­­ Bi­zottsága, a szovjet nép a most létrejött moszkvai meg­állapodás keretében részünk­re ismét nyújtott, még foko­zottabb mértékben rá kell irányítsa figyelmünket saját, itthoni feladatainkra.­­ A felszabadulás utáni évek nagy országépítő mun­kájában sikereink fő for­rása az volt, hogy a kom­munisták pártja által he­lyesen felismert célok és meghatározott feladatok megvalósítása érdekében megmozdult és lendületes alkotó munkába fogott az egész magyar dolgozó nép. Ennek tulajdonítható, hogy a Horthy-fasiszta rendszer nagytőkés és nagybirtokos uraitól örökölt tönkretett és romokkal borított országból új hazát épített magának a felszabadult magyar nép, amely jelentős lépéseiket tett a szocialista fejlődés útján. — Ezt a gyönyörű és lelke­sítő munkát zavarták a ké­sőbbi években a vezetésben megmutatkozott hibák, majd megszakította, visszavetette és megsemmisítéssel fenye­gette az októberi, az imperia­listák által szított és mozga­tott ellenforradalmi támadás.­­ Ha egy pillantást ve­tünk hazánk november 4-i súlyos helyzetére, és ha szám­­ba vesszük az azóta megtett út le nem becsülhető nagy eredményeit, ak­kor azt is látnunk kell, hogy az eredmények fő forrása — a szocialista országok testvéri segítsége mellett — ismét az volt, hogy a párt által világosan kitűzött cé­lok és meghatározott fel­adatok érdekében tevékeny munkába kezdtek a bá­nyász, munkás, paraszt és értelmiségi tömegek, aktív harcokkal, alkotó munká­jukkal segítették országunk fejlődését. — Mit kell tehát most ten­nünk, kedves elvtársak, hogy a Magyar Népköztársaság a jövőben a szocialista országok testvéri közösségének a sa­ját lábán szilárdan álló, fej­lődő és valóban virágzó álla­ma legyen? — Először és mindenek­előtt: tovább erősítve álla­munk vezető erejét, a Ma­gyar Szocialista Munkás­pártot (ütemes taps: éljen a párt!), a tömegek saját tapasztalata révén megszületett bizalom alapján tömöríteni kell a nép minden egészséges erejét a párt köré. A néptömegek cselekvő aktivitását, a szo­cialista demokráciát fejleszt­ve, erősítenünk kell a prole­tariátus diktatúráját a töme­gek vonalán. (Taps.) — Másodszor: Fokoznunk kell a pártban, az államban, a munkásosztályban, az egész dolgozó népben az éberséget az osztályellenség és az imperialisták akna­munkája ellen. Erősíteni kell a proletárdik­ tatúrát az osztályellenség el­nyomására. (Taps.) Teljesen meg kell semmisítenünk a megvert ellenforradalom szét­szórt erőit, és hatásosan meg kell védenünk népköztársa­ságunkat az imperialista ak­namunkával szemben.­­ Harmadszor: állami és társadalmi szerveinknek, valamint a dolgozó töme­geknek igen komolyan kéz­be kell venniük a gazda­sági építés kérdéseinek megoldását. Nagy segítséget kaptunk most is a Szovjetuniótól, se­gít a többi testvéri szocialista ország is. Fejlett iparunk és mezőgazdaságunk nagy lehe­tőségeket rejt magában nép­gazdaságunk további egészsé­ges fejlődéséhez, az életszín­vonal emelésének egyedül reális alapja megteremtésé­hez. Ehhez azonban elsősor­ban saját erőinket kell moz­gósítanunk — ezt semmiféle külső segítséggel nem lehet helyettesíteni. Minden gyár­ban, bányában, földeken, az alkotás és munka minden helyén maguknak a munkás, paraszt, értelmiségi töme­geknek kell kézibe ve­nniök a termelés és a termelékeny­ség növelésének, az önköltség csökkentésének ügyét, mert csak így biztosítható, hogy a szocialista társadalom építése együtt haladjon a dolgozó tö­megek anyagi és kulturális színvonalának állandó emelé­sével. — Negyedszer: Amikor az imperialisták és ellenforra­dalmárok áskálódnak társa­dalmi rendünk, nemzeti függetlenségünk, békés al­kotó munkánk ellen, ne­künk erősítenünk kell kap­csolatainkat a szocialista tábor országaival. Éppen ezért párttagságunk és dolgozó népünk internaciona­lista nevelése elengedhetet­len feltétele a párt erősödé­sének, a népköztársaság fej­lődésének, a béke védelmé­nek, a magyar nép boldogu­lásának. — Elvtársak! Nyíltan meg kell mondani azt is, hogy amíg a népek békéjét fenye­gető agresszív szándékú NATO, SEATO és hasonló imperialista katonai tömbök léteznek — mindaddig az ön­védelem céljait szolgáló min-,­den csatlakozni szándékozó előtt nyiva álló varsói szerző­désre szükség lesz (Taps.), és e szerződésnek a Magyar Népköztársaság törhetetlen hit­­e marad. (Taps.) — Azon a véleményen vagyunk, hogy a jelenleg Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok nemzeti függetlenségünket és nép­­köztársaságunk határait se­gítik védelmezni a külső imperialista támadó szán­dékokkal szemben, s addig maradnak itt, ameddig er­re szükség lesz. (Taps. »Ügy van! Hurrá!« »Szovjet—magyar barátság!« »Éljen a szovjet hadsereg!« — kiáltások.) — Kedves Elvtársak! Négy nap választ el bennünket nagy nemzeti ünnepünktől, április 4-től. Most, 1957-ben, 12 évvel azután, hogy a Szov­jetunió felszabadított ben­nünket a hitleri fasizmus szörnyű elnyomása alól, há­lával gondolunk a Szovjet­unióra azért is, mert novem­ber 4-én nyújtott nagy segít­ségével ismét megvédelmezte népünket az imperialista hó­dítók fenyegető igájától és attól, hogy" újból háborús tűzfészekké változtassák már eleget szenvedett hazánkat és áldozatul szánt népünket. (Taps.) — Örülünk, hogy pártunkat a proletár internacionaliz­mus szellemében a testvéri kommunista, és munkás­pártokkal, elsősorban leg­nagyobb forradalmi tapasz­talatokkal rendelkező párt­tal, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjával szoros ba­ráti kapcsolat köti össze. Központi Bizottságunk fel­adatának tekinti párttagjain­kat abban a szellemben ne­velni, amely óv a másolástól, ugyanakkor azonban képessé teszi pártunkat arra, hogy az összes testvérpárt gyakorla­tában fellelhető hasznos ta­pasztalatokat átvegye és fel­használja saját elméleti és gyakorlati munkájának fej­lesztése érdekében. — Kedves Elvtársak, Ba­rátaink! — A Szovjetunióban járva a testvéri fogadtatás forró légkörében gyakran mondot­tuk a szovjet dolgozóknak, hogy ügyünk igazába vetett hitünkben megerősödve té­rünk haza körükből.­­ Erősítettek bennünket az itthonról kapott hírek is, már­cius 21 méltó megünneplése, a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség szervezésének megkezdése, a csepeli, a Köz­társaság téri, az angyalföldi, az erzsébeti és a kőbányai tömeggyűlésekről érkezett hí­rek is lelkesítettek bennün­ket. — Való igaz, kedves Ba­rátaim, hogy a nagy szocialista forrada­lom erőinek növekedése, a dolgozó tömegek fokozódó támogatása, a magyar— szovjet barátság erősödése hazánk és népünk boldo­gabb jövőjének nemcsak biztató jelei, hanem reális, a barátot megörvendeztető, az ellenséget megrettentő hatalmas erőforrásai. (Taps.) — Éljen a Szovjetunió! Él­jen a Magyar Népköztársa'' ság! Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja! Éljen a Magyar Szocialista Munkás­párt! Éljen a megbonthatat­lan szovjet—magyar barát­ság! Kádár János elvtárs nagy tapssal, lelkesedéssel foga­dott beszéde után felcsendül­tek az Internacionálé hang­jai, majd a küldöttség tagjai üdvözölték a budapesti dol­gozók jelenlévő küldötteit. Ezrek ünneplése közben száll­tak gépkocsijaikba, hogy el­hagyják a repülőteret. BÚCSÚ Foglalkozása: matematikai tanár. Nem igaz, nem foglal­kozása, hivatása volt. Hány­szor mondta, hogy foglalkozá­sával, mint marós, mégegy­­szer annyit kereshetne, de a gyermekfej sokszor kemé­nyebb a fémnél, azt csiszolni, művelni nagyobb diadal, na­gyobb öröm. Mikor egy-egy nehezebb példa magyarázata közben látta felvillanni ta­nítványai szemében a megér­tés fényét, boldog volt. Tanít­ványai szerették, mert meg­értette őket. Megértette a diá­kokat, mert ő maga is tanult. Reggeltől éttig tanított,­ esté­től reggelig tanult. A szíve nem bírta az akarat által hajtott iramot. Életét adta azért, hogy értelmesebb, ér­tékesebb emberekké legyünk. Az iskolából, a tanári asztal mellől került a kórházba. A tanári asztalhoz más ült a helyére, de a vásárhelyi közgazdasági technikum diák­jai szívében üresen maradt ez a hely és az üresség fáj. Sze­méből kialudt a mosolygás, de emlékeinkben benne ragyog most is, amikor könnyezve veszünk búcsút Juhász Pé­ter bácsitól mi, volt tanutvá­­ványai. TANÍTVÁNYAI Leuit, a hitelkedtztMéghez A katolikus egyház nem a szegényeket gyámolítja? A vásárhelyi katolikus plé­bánián nem jól intézik az ajándékcsomagok szétosztá­sát, nem vizsgálják ki, hogy kik vannak rászorulva és kik nincsenek. Van róla tudomá­som, hogy olyan egyének is kapnak ajándékcsomagot, akik egyáltalán nincsenek rá­szorulva. Egyet említek a sok közül: az egyik juttatott Csanki Istvánná, Bercsényi utca 6. szám alatti lakos, aki­nek 7 hold földje, saját há­za, rendezett lakása van. (Tegyük hozzá, hogy Csanki kuláknak két jó lova is van. — A szerk. megjegyzése). Én négy gyermekes anya vagyok, férjem 75 százalékos rokkant ember, még­sem kap­tam segélycsomagot. Még na­gyon sok hozzánk hasonló szegény család van, akikre ráférne a segély, de akiket kizárnak az adományozásból. Voltunk a Vöröskeresztnél is, ahol azt mondották, kivizs­gálják minden kérelmező kö­rülményeit, de nem úgy tör­ténik, ahogyan mondták. Juhász Bálintné, Hódmezővásárhely, Gorzsa tanya 868. — Szarvasi igaz emberek címmel nemrégiben riportso­rozatot közöltünk lapunkban. Az egyik szereplőt Frankó György elvtársat a Szovjet­unió kormánya a Vörös Zászló Érdemrenddel tüntet­te ki, amit a napokban ad­tak át az idős elvtársnak.­­ Londonban a Scotlandi Yard nyomoz a »Légyem­­ber«­bűnügyében, aki mo­dern Tarzanként kúszik az épületek tetején, s nagyará­nyú betöréseket követ el. Munkásőrség eskütétele a szegedi járásban Kékoverálos embe­rek ülnek a járási ta­nács kultúrtermének székesin: őszhajúak, s fiatalok. Feszült fi­gyelemmel hallgatják Rózsa István elvtárs — az MSZMP járási intéző bizottsága el­nöke, és egyben a já­rási munkásőrség pa­rancsnokának — sza­vait. A szervezeti szabályzatot ismer­teti, az őrség felépí­tését, tagjainak köte­lességét. — Föl! Vigyázz! Eskühöz! — hangzik a vezényszó; a karok fellendülnek, s min­den jobb kéz három ujja felfelé mutat. Ott állnak feszesen a sorban Dobó József, Papdi Antal móra­­halmi kommunisták, akik 39 évvel ezelőtt már a magyar város hadseregben markol­ták a puska tusát. A dorozsmai Simon La­jos, Kocsis Imre, Bo­dor Károly is vörös­katona volt, s most deresedő hajjal esküt tesz. A párt ismét harcba szólította a harcedzett kommu­nistákat, hogy soha többet ne legyen ok­tóber 23. Ferenczi Ist­ván Pusztaszeren je­lentkezett a munkás­őrségbe, — nem elő­ször fog fegyvert a nép ellenségei ellen. Marhás István is régi harcosa a pártnak, — kisteleki volt vörös­katona, s ugyanebből a községből itt van Horváth Pál tanító is. Papp Gyula fiatal ta­nár Tápén neveli a gyerekeket, — most katonásan kihúzza magát, és keményen, büszkén mondja a já­rási munkásőrség töb­bi tagjaival az eskü szövegét: — ... esküszöm, hogy pártomat, hazá­mat és népemet, a marxi—lenini eszmén alapuló nemzetközi munkásmozgalom vív­mányait minden osz­tályellenséggel szem­ben a proletárdikta­túra minden eszközé­vel, ha kell, életem feláldozásával is meg­védem ... Megható és feleme­lő az a harcos, ke­mény kiállás, amely az esküt tett elvtár­sak szavaiból árad. Németh Károly elv­társ, az MSZMP Csongrád megyei tit­kára, a megyei mun­kásőrség parancsno­ka emelkedik szólás­ra és határozottan szól a munkásőrség tagjaihoz: — A hatalom meg­védéséről van szó. A proletárdiktatúra megőrzéséért szikla­­szilárdan kell har­colni! Egy magas, rendkí­vül barátságos arcú szovjet ezredes meleg hangon üdvözli az őrség tagjait, akik önként, társadalmi munkában vállalták a párt, a proletárdikta­túra egyik harci csa­patában való aktív részvételt. A fegyver azok ke­zébe kerül, akik éle­tük árán is megvédik szocialista rendün­ket­­.

Next