Csongrád Megyei Hirlap, 1957. július (2. évfolyam, 152-176. szám)

1957-07-02 / 152. szám

_2_ A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének határozata Vasárnapi számunkban közöltük a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete határozatának első részét. Mai számunkban közöljük a határozat további, befejező részét. El kell érni azt is, hogy a tömegek jobban ismerjék és értsék a párt politikáját, állásfoglalásait, tanuljanak a párttól. Népi demokratikus államunk a proletárdiktatúra funkcióit tölti be. Mint ilyen, a nép túlnyomó többségének diktatúráját gyakorolja a volt és jelenlegi kizsákmányoló kisebbséggel, a nép ellenségeivel szemben, irányító, szervező és ellenőrző feladatokat tölt be a gazdasági és kulturális élet területén, továbbá védelmezi az állam szuverenitását és hazánk határait. A párt szerveinek, s az államapparátusban dolgozó kommunistáknak rendszeres munkát kell végezni munkás- és parasztállamunk további erősítése érdekében. 1. A pártértekezlet megállapítja, hogy az államhatalmi és államigazgatási szervek, valamint a hadsereg, a határőrség, a rendőrség újjászervezése alapjában véve sikeresen megoldódott. Helyes volt létrehozni a munkásőrséget. Az újjászervezett és újonnan megszervezett fegyveres erők: a hadsereg, a határőrség, a rendőrség és a munkásőrség a Magyar Népköztársaság egységes fegyveres erői, amelyek elég erősek, hogy elfojtsanak minden ellenforradalmi kísérletet és szilárd védelmezői az országnak minden imperialista támadással szemben. Állami szerveinknek biztosítaniuk kell az államellenes elemek és törekvések fékentartását és elnyomását, az ellenforradalmi bűncselekmények megtorlását, egyszersmind a törvénytisztelő állampolgárok jogait, érdekeit és nyugalmát. Maradéktalanul érvényesíteni kell azt az elvet, hogy a Magyar Népköztársaságban ne legyen szabadsága a népköztársaság ellenségeinek, mert csak így biztosítható a dolgozó tömegek, a törvénytisztelő állampolgárok demokratikus jogainak és szabadságának védelme. Védelmezni és erősíteni kell a pártnak, állami szerveinknek és az állampolgároknak is a törvényességet, mégpedig a törvényesség mindkét oldalát: aki a törvényt megsérti, meg kell büntetni, aki a törvényt tiszteli, azt a törvény védje. A proletárdiktatúra erősítése érdekében a zavart keltő ellenforradalmi törekvések hatékonyabb elnyomása szükségessé teszi a népellenes elemek kirekesztését bizonyos politikai jogok gyakorlásából. A népi demokratikus államunk erősítése, az ellenforradalom elfojtása semmi esetre sem tekinthető csupán karhatalmi és megtorlási rendszabálynak. Az eszmei és politikai harc, a gazdasági feladatok megoldáséért folyó küzdelem és a törvényes rendnek karhatalmi és büntető eszközökkel való védelme együttesen eredményezi a népi hatalom további erősítését. Az államhatalom védelmi, gazdasági és kulturális szervei ezt a feladatot csak abban az esetben tölthetik be, ha biztosítva van, hogy e szervek vezetői és munkatársai olyan emberek, akik hűek a Magyar Népköztársaság alkotmányához és törvényeihez, a rendszerhez. 2. A pártszerveknek az állami életben is irányító és ellentámogassák harcát, amely a nép érdekéért folyik. A tömegekkel való állandó és szoros kapcsolat megkönnyíti az egyes pártfunkcionáriusoknak és pártszerveknek különböző hibák elkerülését és biztosítja a dolgozók növekvő részvételét a szocialista építés feladatainak megoldásában, növeli pártunk és népi demokratikus rendszerünk erejét, őrző szerepet kell betölteniük. E feladat elősegítésére biztosítani kell az állami szervekben működő pártszervezetek megfelelő irányítását. Az állami szervek munkájának javítása megköveteli az állami szervek munkájának építő jellegű bírálatát. Az állami intézményekben működő pártszervek munkája, és az építő bírálat olyan legyen, hogy az állami szervek vezetőinek és felelős beosztottainak hatásköre, tekintélye ne csökkenjen, hanem erősödjön. 3. A munkásállam erejének növelése szempontjából különleges jelentőséggel bír a munkás-paraszt szövetség erősítése. A marxizmus-leninizmus szerint a proletárdiktatúra államának legfőbb politikai alapja a munkásosztály által vezetett munkás-paraszt szövetség. A munkásosztály a parasztsággal szövetségben vívta ki 1919-ben a proletárdiktatúrát, harcolt a második világháború időszakában a Horthy—Hitler-fasizmus ellen, a felszabadulás után a földreformért, az ipar államosításáért, a hatalomért. A munkás-paraszt szövetségben bizonyos lazulás állott be, egyrészt az egyéni parasztokkal szembeni politika hibái, másrészt a termelőszövetkezetek szervezése közben és irányítása során előfordult helytelen módszerek, továbbá a beszolgáltatási rendszerben volt hibák következtében. A régi hibák kiküszöbölése és az ellenforradalommal szemben vívott harc eredményeképpen a munkás-paraszt szövetség ismét erősödött. Az ellenséges elemek zavartkeltési kísérletei azonban a falun sem szűntek meg. A munkás-paraszt szövetség további erősítése tehát megköveteli a munkáshatalom ellenségeivel szembeni állandó küzdelmet és természetesen a mezőgazdaság fejlesztésének és szocialista átalakításának összefüggő, egymástól elválaszthatatlan feladatainak megoldásáért való lankadatlan harcot. A népi demokratikus állam egy osztály, a munkásosztály hatalmát testesíti meg, de a munkásosztály e hatalom gyakorlásába bevonja szövetségesét, a parasztságot is. A munkáshatalom ezáltal öltött néphatalom, a népköztársaság állama pedig munkás-paraszt állam jellegét; e jelleg valósul meg a helyi tanácsokban is, s éppen ezért szerették volna az ellenforradalmárok a népi demokrácia e helyi szerveit is megsemmisíteni. A helyi tanácsok munkájának fejlesztése a munkásparaszt szövetség továbbfejlesztésének és a néphatalom erősítésének egyik legfontosabb feladata. 4. Államunk erősítésében, állami életünk fejlődésében igen fontos szerepet játszik az országgyűlés, amely hű kifejezője a népi demokráciának, tevékenységét azonban az eddiginél jobban ki kell fejleszteni. Hogi vezetést, az ország gazdasági adottságait figyelembe vevő reális tervezést, mely előtérbe állítja a gazdaságosság szempontjait és ezt anyagi ösztönzéssel is előmozdítja. Mindezek csak a dolgozók aktív közreműködésével valósulhatnak meg. 1. Tovább kell folytatni a szocialista iparosítást, ezen belül a nehézipar hazánkban szükséges mértékű fejlesztését — figyelembe véve és hasznosítva az előző esztendőkben szerzett tapasztalatokat. Csak az ipar fejlesztése nyújt biztos alapot a mezőgazdasági termelés és a közszükségleti cikkekkel való egyre javuló ellátáshoz. Az ipar fejlesztésében a hazai adottságoknak legjobban megfelelő iparágak fokozott fejlesztésére kell törekedni. Az iparfejlesztés célkitűzéseinek összhangban kell lenniök a fejlesztés legfőbb előfeltételeivel (fűtőanyag, villamosenergia - és nyersanyagellátás, beruházások, a baráti országokkal való együttműködés lehetőségei stb.). 2. Népgazdaságunkat jelenleg az jellemzi, hogy a szocialista ipar, közlekedés és kereskedelem mellett a mezőgazdaság csak kisebb részében szocialista. Éppen ezért a szocializmus további építésének központi kérdése a mezőgazdaság általános fejlesztésével egyidőben és ennek érdekében a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Ismeretes, hogy ezen a területen a számottevő kezdeti eredmények jelentős hibákkal párosultak. A hibák, a lenini önkéntesség elvének megsértéséből, helyenként az anyagi feltételeket meghaladó számszerűség hajhászásából adódtak. Ezeket a hibákat, valamint a szövetkezetek belső szervezési hibáit felhasználta és kiélezte a termelőszövetkezeti mozgalom ellen irányuló jobboldali támadás. Nagy Imre 1953-ban meghirdetett jobboldali politikája, a K. V. helyes határozatának revizionista eltorzítása, majd az 1956 őszén a termelőszövetkezetek ellen is megindult ellenforradalmi terror folytán a magyar termelőszövetkezeti mozgalom már kétízben komoly megrázkódtatáson ment keresztül. A termelőszövetkezetek egy részét azonban ez sem tudta szétverni, sőt ebben az évben az ellenforradalom által erőszakosan felbomlasztott termelőszövetkezetek jelentős hányada újjászerveződött. Cáfolhatatlan bizonyítéka ez annak, hogy a szocialista mezőgazdaság kitéphetetlen gyökeret eresztett. Most, amikor az ellenforradalmat szétvertük, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését zavaró régi hibákat jórészt kijavítottuk, eltöröltük a kötelező beszolgáltatást, a piaci értékesítés korlátozásait enyhítettük, a termelőszövetkezeteknek nagyobb önállóságot biztosítunk, figyelmünket elsősorban a gazdasági megerősítésükre fordítjuk, megteremtődtek a kedvező feltételek ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom egészségesen haladjon előre. Ehhez a pártnak és az államnak minden lehetséges segítséget meg kell adnia. A mezőgazdaság felvirágozásának, a paraszti jólét biztos felemelkedésének egyedüli útja a korszerű mezőgazdasági nagyüzem, amit a parasztság szövetkezeti formában teremt meg és fejleszt ki. A termelőszövetkezeti mozgalomban egyesül az egész népgazdaság, az egész nép és a dolgozó parasztság együttes alapvető érdeke. A termelőszövetkezeti mozgalom a mezőgazdaság igazi fellendülésének, a falu felvirágzásának és a nemzet szocialista fejlődésének nagy kérdése, amelyet pártunk a parasztság elé állított és minden erejével segíteni fogja ennek megoldását. A pártértekezlet helyesnek tartja azokat a kedvezményeket biztosító intézkedéseket, amelyek az egyénileg dolgozó parasztság helyzetét könnyítették és termelési biztonságát növelték, mert ez is előmozdítja a munkás-paraszt szövetség megerősödését, a mezőgazdasági termelés fellendülését is, legalább ama korlátok között, ami a kisgazdaságokban még lehetséges. Mezőgazdaságunk fejlődése erősen elmaradt az ipar fejlődése mögött, ennek az aránytalanságnak megszüntetése olyan gazdaságpolitikát kíván meg, amely az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek mellett az egyénileg dolgozó parasztságot is hozzásegíti ahhoz, hogy termelését növelje. Ez azonban nem csupán gazdaságpolitikai kérdés, hanem a munkás-paraszt szövetség fejlesztésének igen fontos politikai kérdése is. A párt szükségesnek tartja a földművesszövetkezetek támogatását és megerősítését, hogy ezek mindinkább mint a dolgozó parasztság tömegszervezetei működjenek, melyek a parasztságot az összefogás előnyeivel megismertetik, kollektív szellemben nevelik és így segítik a közös termelés felé vivő úton. 3. Népgazdaságunk másik — nem szocialista — része a kisiparban és a kiskereskedelemben tevékenykedő magántőke, melynek működési körét az utóbbi időszakban a kormányszervek némiképpen bővítették. Ez a magántőke is hasznosan szolgálhatja a közérdeket, különösen a kisiparban, kisebb részben a kiskereskedelemben is, ha olyan területen elégít ki igényeket, ahol az egészségesen kiegészíti a szocialista ipar és kereskedelem tevékenységét. A párt ebben az értelemben és ebben a keretben támogatja is azokat a kisiparosokat és kiskereskedőket, akik a törvényes rendelkezéseket betartják, adófizetési kötelezettségeiknek pontosan eleget tesznek. Ugyanakkor szigorúan fellépünk a spekuláció ellen. 4. Az ország népgazdaságában a szocialista elem az uralkodó, és megvan minden feltétel ahhoz, hogy helyes gazdaságpolitikával a szocialista erőket továbbfejleszszük. Népgazdaságunkban, a termelésben, a közlekedésben, a bel- és külkereskedelemben a helyzet normalizálódott, de a fejlődést illetően jelenleg még komoly nehézségeink vannak. Ezek a nehézségek részben a népgazdaság szerkezetében korábban bekövetkezett aránytalanságokból, nagyobb részt pedig az ellenforradalom által közvetlenül és közvetve okozott gazdasági károkból, továbbá az életszínvonalnak a termeléssel még nem teljesen fedezett jelentős emelkedéséből adódtak. A feszültségek a múlt év végén és ez év elején olyan nagyok voltak, hogy a pénzromlás veszélyét csak a testvéri országok, elsősorban a Szovjetúnió és Kína segítségével lehetett áthidalni. Gazdasági nehézségeink leküzdésének egyik feltétele, hogy ez évi népgazdasági tervünket teljesítsük. Különös figyelmet kell fordítani a termelékenység növelésére, az önköltség csökkentésére, a fokozott takarékosságra, különösen az energiával és importanyaggal a termelés tervszerűségének biztosítására, az exporttervek teljesítésére, az állami felvásárlási tervnek az előirányzott árakon való teljesítésére. Az éves népgazdasági terv teljesítésének jelentőségét aláhúzza az, hogy előkészíti a hároméves terv megkezdését. E három év alatt el kell érnünk, hogy saját erőnkből biztosítsuk népgazdaságunk egyensúlyát és egészséges továbbfejlődését. 5. A gazdasági vezetés rendszerével kapcsolatban a pártértekezlet leszögezi, hogy az állam központi irányító szerepének döntő jelentőséget tulajdonít. A gazdasági irányításnak is a demokratikus centralizmus a leghelyesebb elve. Ezért a pártértekezlet visszautasítja azokat a helytelen nézeteket, amelyek tagadják az állami központi irányítás és ellenőrzés ,Az államhatalom további erősítése szükségességet. Ha ezek a szer, ha a párt gazdaságpénézetek érvényesülnének a fizikájának helyileg legfonto- S®z^asági életben, az anal- sabb kérdéseivel, a tervnek c ,az?°?’ ,a kapitalista elemek minél jobb teljesítésével fogerősödéséhez, a szocialista lalkozik, azokra összpontosítgazdaság és a nép súlyos jó figyelmét és politikai felmegkárosításához vezetne. világosító, szervező munkás A párt figyelembe veszi val az üzemek legégetőbb azt is, hogy a gazdasági kár problémáinak, a fejlődést nyitásban a központosítás az akadályozó nehézségeknek elmúlt években a szükséges megoldását segíti előnél nagyobb mértékű volt. A szakszervezeteknek igen bürokratikus gátak képződ- fontos szerepük van a pártnak, melyek akadályozták a által kitűzött gazdaságpolifejlődést. A túlzott központikai célkitűzések megvalótosításhoz vezető intézkedésitásában. A szakszervezeteknek egy részét már megszünben dolgozó kommunistáktették és dolgoznak a legjobbnak oda kell hatniok, hogy van megfelelő gazdasági ve a szakszervezet ezt a feladatotés kialakításán. A párttát minl eredményesebben értekezlet szükségesnek tart- teljesítse. A szakszervezet jó, hogy a felsőbb gazdasági ilyen módon is foglalkozzék és állami irányító szervek a dolgozók érdekvédelmével* még több hatáskört adjanak az életszínvonal emelési leár az alsóbb szerveknek,hetősége eme döntő feltétel Meg kell teremteni a közlének biztosításával. A pártponti irányításnak és a helyi értekezlet javasolja azakszervek önállóságának azt tanácsnak és az illetékes álat egészséges összhangját,lami szerveknek is, hogy a amely a tervszerű irányítás dolgozók versenykezdemé- és a helyi kezdeményezés nyeréseit, a munkaversenyt legmagasabb fokát biztosít- előrelendítő helyes formákat jó, messzemenően támogassák. 6. A gazdasági kérdések 7. A pártértekezletnek az jó megoldása a politikai haza véleménye, hogy a mántalom további erősítésének kástanácsok, hazánkban ma és az életszínvonal emelése- tevékenységük kísérleti színek alapvető feltétele. A kában vannak. Működésük pártnak tehát a feladatok kezdeti negatív vonásainkmegoldására igen nagy fiban a mértékben szűntek gyermet kell fordítania. Egy- meg, amilyen mértékben és ben világosan látni kell, amilyen gyorsan sikerült hogy a feladat megvalósítá megszabadulnnok a kezdeten megköveteli a dolgozókben vezető szerephez jutott társadalmi mozgósítását, a osztályidegen és ellenforratermelés helyén működő fárdalmi elemektől. A munkássadalmi szervek aktív közre- tanácsok működésének közműködését is. A párt szűködéseit a későbbiek során a cégesnek látja, hogy ezek a tapasztalatok gondos tanultársadalmi szervek részt válmányozására és a dolgozókvaljanak a felelősségből a mar folytatandó tárgyalás, begazdasági, különösen termelható vita alapján kell rentési tervek végrehajtásában idezni. A pártértekezlet meg- Százezrek akarata, lefelé- ítélése szerint ebben a kérnyessége, a dolgozó nép tür-désben sem a forma a forsadalmi ereje nagy emelője tos, hanem a lényeg: a konz olyan rendkívül fontos és rábbi helyzethez képest a állandó feladatok megoldása- dolgozóknak több lehetőséget aak, amilyenek például a ta- kell biztosítani a termelés karékosság, a termelékeny ügyeinek intézésében. Az jég emelése, az önköltség üzemi demokrácia további csökkentése. Fel kell karolni kiszélesítését, ezen belül a a munkaversenyt, mint a munkástanácsok jövőjét andolgozók sok üzemben meg- nak figyelembevételével kell nyilvánult értékes kezdenie majd eldönteni, hogy az üzenyezését, alkotó erejük igen rrek életében tovább erősödfontos megnyilvánulását. jék a szakszervezetek azere-Az üzemi pártbizottságok- pe, amelyek nyolc évtizedes nak és pártszervezeteknek jó hagyományokkal rendelnemcsak joga, hanem kötekeznek és amelyeket megfelelsége is, hogy a termelés felé — a jelenleginél nakérdéseivel, a termelés elagyobb — hatáskörrel kellenőrzésével foglalkozzanak, felruházni. Mindenesetre na- Nem helyes azonban, ha ugyan fontos, hogy a helyi pártszervezet beleavatkozik szakszervezeti bizottságok és a gazdasági szervek és veze- a munkástanácsok összefogtak mindennapi munkájának janak az üzemi feladatok részleteibe. Az a helyes mód megoldásának elősegítésére. V. A párt gazdaságpolitikájénak legfontosabb kérdései Népgazdasági terveinknek, e tervek megvalósulásának két alapvető célt kell szolgálniok: biztosítaniok kell a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom felépítését, és ezzel egyidejűleg a dolgozók életszínvonalának, anyagi és kulturális igényeinek növekvő színvonalú kielégítését a termelőerők állandó fejlesztésének útján. A párt gazdaságpolitikájának lényege e két alapvető célkitűzés megvalósítása. Ez megkívánja a helyes gazda VI.| Feladatok a kulturális munka területén A pártkonferencia megállapítja, hogy az ellenforradalom, kihasználva az elméleti és gyakorlati munkában fellelhető mulasztásokat és fogyatékosságokat, átfogó támadást indított proletárdiktatúránk és annak motorja, a párt ellen a kultúra területén is. A „tiszta demokrácia”, a „teljes szabadság” hazug jelszavainak leple mögül a kulturális élet párt és állami irányításának elvét és gyakorlatát, s születő új kultúránk szocialista tartalmát támadta. Soviniszta, nacionalista demagógiá .Mai zűrzavart teremtett és nagyfokú színvonalsüllyedést okozott az oktatás, valamint a tudományos és művészeti élet csaknem valamennyi területén. A burzsoázia itt is a kapitalista restaurációra tört, kíméletlenül üldözve mindazt, ami kultúránkban a haladást képviselte, igyekezett megsemmisíteni a proletárdiktatúrának hatalmas kulturális eredményeit. Ezért a pártértekezlet úgy határoz, hogy az adott területeken dolgozó kommunisták vezetésével, szilárdan támaszkodva a rendszerünkhöz hű értelmiségiek soraira, határozott ellentámadást kell indítanunk az ellenforradalom kulturális életünkben jelentkező térhódítása ellen. Politikailag és szakmailag meg kell erősíteni a párt- és államvezetés hadállásait, eltávolítani a kulturális élet kulcspozícióiból az ellenforradalmi elemeket. A tudományos kutatások terén elért eredményeink megvédése és továbbfejlesztése érdekében elő kell segítenünk, hogy a személyi kultusz és a dogmatizmus káros jelenségeitől megszabadult marxista társadalomtudomány tárja fel gazdasági, politikai életünk alapvető kérdéseit, tegye széles körben általánossá a marxizmus—leninizmus tanításait, biztosítva ily módon a dialektikus és történelmi materializmus fokozott behatolását az egyes szaktudományokba is. Oktatási munkánkban a tanulmányi fegyelemért, az ifjúság körében tapasztalható klerikalizmus, nacionalizmus kiküszöböléséért folytatott harc mellett az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítanunk a pedagógusok politikai nevelésére, társadalmi szerepük növelésére. Felsőfokú oktatásban nagy gondot kell fordítanunk a hallgatók felvételének politikai szempontjaira, a felvett hallgatók szakmai és világnézeti nevelésére, messzemenően támogatva a főiskolai KISZ-szervezetek munkáját. Alaposan átgondolt, sokoldalú és magas színvonalú eszmei harcot kell folytatnunk az ideológiai területen még mindig rendkívül erős kispolgári ellenforradalmi áramlatok és eszmei zűrzavar ellen. A művészeti élet területein elő kell mozdítani művészetünk, irodalmunk fejlődését a szocialista realizmus irányában, elsősorban a pártos, szocialista-real' i alkotásokat kell támoga runk. Helyet kell biztosítani más haladó törekvések érvényesülésének is, természetesen mindenkor fenntartva a bírálat jogát is. (Folytatása a 3. oldalon.) Kedd, 1957. július 2.