Csongrád Megyei Hirlap, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-01 / 204. szám

­ AZ ISMERETTERJESZTÉS az iskolán kívüli művelődés egyik legfontosabb és leg­eredményesebb eszköze. Nem is közvetve ad ismereteket, mint a kulturális munka más területe, hanem közvetlenül, s ezért a jó ismeretterjesz­tésnek hamar jelentkezik ha­tása min­d az általános mű­veltség, mind a politikai mű­veltség területén. Az elmúlt években csak azért nem je­lentkezett a várt eredmény, mert a kulturális forradalom kezdeti nagy fellendülése után az 90-es években a se­matizmus és a dogmatizmus visszavetette az ismeretter­jesztés fejlődését és csak 1953 után, különösen a XX. kongresszus nyomán kezdtük megtalálni a helyes temati­kai, módszerbeli arányokat. A fő hiba az volt, hogy sem a természet-, sem a társada­lomtudományi előadások nem adtak konkrét ismereteket. A sematizmus ugyanis az isme­retterjesztésben is az álta­lánosítás­­sal jelentkezett, azaz anélkül általánosítottak, hogy a­z egyedi konkrétet előbb feltárták és megmutat­ták volna. Beszéltek az élet nagy kérdéseiről (az élet ke­letkezése, az ember szárma­zása stb.) anélkül, hogy előbb az alapvető fogalmakkal megismertették volna a hall­gatókat. Sokan — a polgári pozitivisták — az ellenkező végletbe estek: száraz adat­halmaz volt az előadásuk, a lényeg, az összefüggések megmutatása nélkül. Az is­meretterjesztés harmadik Se­bezhető pontja, ami a jobb­oldali behatolás idején tűnt fel, a politikamentességre való törekvés volt. AZ ÖsZI-TÉLI Ismeretter­jesztő évadban a TTIT-nek komoly és felelősségteljes feladatot kell megoldania. Meg kell teremtenünk a pár­tos, a dogmatizmus és revizi­­onizmus mentes, tehát a mar­xizmus—leninizmus igazi esz­méiből táplálkozó ismeretter­jesztést. Ez nem kis dolog, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az ismeretter­jesztésben résztvevő értelmi­ségnek még nem minden tagja tette magáévá a mar­xista—leninista világnézetet. Október előtt, bár a klubok­ban folyó világnézeti neve­léssel igyekeztünk a marxiz­mus—leninizmus befolyását növelni, egyrészt a »hibákról való vitatkozással« voltunk elfoglalva, másrészt magunk mondtunk­ le a marxista—■le­ninista ismeretterjesztés igé­nyéről, amikor azt mondot­tuk: tudomásul kell ven­nünk, hogy az értelmiség nagy része még nem marxis­ta, s az ismeretterjesztésnek is a demokratikus hazafiság eszméjén kell alapulnia. Ez hibás nézet volt, hiszen ép­pen az az ismeretterjesztés feladata, hogy marxista-le­ninista világnézeten nyugvó műveltséget adjon a dolgozók minél szélesebb tömegeinek. Az ismeretterjesztés elvi színvonala emelésének alapja tehát az ismeretterjesztést végző értelmiségi szakembe­rek világnézeti színvonalá­nak az emelése. Ezért alap­vetően fontos feladatunknak tartjuk, hogy biztosítsuk ér­telmiségünk számára a maxi­mális lehetőséget a marxiz­mus— leninizmus, a dialek­tikus materializmus kérdései­nek a megismerésére. Ezt a lehetőséget elsősorban az ér­telmiségi klubelőadások és klubviták kereteiben kíván­juk biztosítani, s ezért a rendszeres klubéletet ki akarjuk terjeszteni Makóra, Szentesre és Csongrádra is. AZ ELLENFORRADALOM után tagjaink is visszahúzód­tak. Jelenleg azonban, ami­kor már az eredmények bi­zonyítják, hogy november 4 után helyen utód indult el a párt és a kormány, a társu­lati munka számára igen ked­vező feltételek alakultak ki, s csak rajtunk múlik, hogyan használjuk ki ezeket. Az ér­telmiségben egyre őszintéb­ben és erőteljesebben tör fel a torzulásmentes marxizmus­o■leninizmus megismerésé­nek igénye, s nekünk ezt az igényt úgy kell kielégíte­nünk, hogy miközben előse­gítjük az ismeretterjesztést végző értelmiség világnézeti problémáinak megoldását, ne csak az ismeretterjesztés fel­adatainak az elvégzésére te­gyük alkalmasabbá, hanem segítsük hozzá ahhoz, hogy véglegesen megtalálja helyét a szocializmust építő társa­dalomban. A Társulat még nincs abban a helyzetben, hogy a falusi értelmiséggel is közvetlenül foglalkozzék, ide egyelőre csak közvetve, a falusi előadói munkaközös­ségek patronálásával tudunk eljutni, s a falusi előadások­kal,­­ meg kell tehát elé­gednünk azzal, hogy csak a városi értelmiséggel foglal­kozzunk rendszeresen és köz­vetlenül. A szándék az, hogy a klubokban minden héten rendezünk az értelmiség ré­szére előadást és vitát, a keddi napokon Makón, szer­dán Hódmezővásárhelyen, csütörtökön Szentesen, pén­teken Csongrádon. A klub­napok tematikái pedig igye­keznek felölelni az értelmi­séget ma legjobban érdeklő elvi kérdéseket a filozófiai kérdésektől az etikai és esz­tétikai kérdésekig. Termé­szetesen ezen kívül szórakoz­tató műsoros esteket és szű­kébb értelemben vett szak­mai vitákat is rendezünk. Mint tudjuk, a Társulat tevékenysége kettős, tagjai az értelmiségiek között és a dolgozók széles rétegei kö­zött tevékenykednek. A dol­gozók, a nép műveltségének emeléséért fáradozni a leg­­megtisztelőbb feladat, melyet értelmis­égi vállalhat, különö­sen most, amikor az ellen­­forradalom és a revizioniz­­mus okozta eszmei zűrzavar után az emberfőkben is el kell végezzük a meggyőzés, a tényeken és az elveken ala­puló érvek segítségével a szellemi nagytakarítást. AZ ELMÚLT FÉL ÉV az új formák kialakításának az ideje volt, az elkövetkező időben ezeket a formákat új tartalommal: a dogmatizmus­­sal, egyszerűsítéssel, a revi­­zionizmussal és a burzsoá ideológia különböző megnyil­vánulásaival egyformán har­coló, a marxizmus—leniniz­mus igazi talaján álló isme­retterjesztéssel kell kitöl­te­nünk. Fokoznunk kell az is­­meretterjesztés hatását a munkások között —­ ez a legfontosabb feladatunk. A munkások közötti ismeretter­jesztés fontosságának elve tudatosítja az értelmiségben is a munkásosztály vezető szerepét, aminek abban kell megnyilvánulnia, hogy éppen a munkásosztály között fejt­jük ki a leggondosabb, leg­színvonalasabb ismeretter­jesztést. A múltban hiba volt, hogy a munkások közötti ismeret­terjesztés alig volt több szimpla termelési agitációnál és nem általános emberi, az általános műveltség kérdéseit tárgyaló előadásokat tartot­tak számára, hanem állan­dóan az önköltségcsökkentés refrernjét ismételtük a fü­lébe. A jövőben is a fő for­ma: a nagy előadások rend­szere —­­s erre kell megnyer­nünk minél nagyobb töme­geiben az üzemek dolgozóit. A TTIT megyei szervezete az Őszi-téli évadra igyeke­zett sokszínű, a műveltség igényeit sokoldalúan kielé­gítő programot összeállítani. Tervünkben kellő hangsúl­lyal foglal helyet a politikai ismeretterjesztés, ami mel­lett fontosnak tartjuk a nem­zetközi kérdésekkel foglal­kozó előadásokat és a test­véri szocialista országok éle­tének széleskörű megismer­tetését, népszerűsítését. Mind­emellett méltó keretek között kívánjuk megünnepelni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóját és az idei magyar művészeti évfordulókat is: Arany János halálának 75., József Attila halálának 20. és Kodály Zol­tán születésének 75. évfordu­lóját. Az ifjúság neveléséről, minél szélesebb ismeretekkel való gazdagításáról sem mondhatunk le, sőt az idén az eddigieknél sokkal körül­tekintőbben akarjuk meg­szervezni­ a KISZ Ifjúsági Akadémiáját, ahol a politikai, etikai (erkölcstani), esztéti­kai és természettudományi ismereteket akarunk a hall­gatóságnak adni. Természet­­tudományos propagandánk a geofizikai év tudományos ta­pasztalataira, eredményeire épül fel, tehát a legkorsze­rűbb ismereteket fogja adni. A népszerűvé vált ország­járást is tovább folytatjuk az ősz és a tél folyamán. Eddig keveset foglalkoztunk mű­vészettörténeti, zenei és kép­zőművészeti előadásokkal. Most ezt a hiányt is pótolni akarjuk. TERVÜNK valóraváltásá­­ban az ismeretterjesztés szép hivatását vállaló, a szocializ­mus építésével egyetértő, a hazához hű értelmiség egyre szélesedő táborára számí­tunk, s azzal a tudattal fo­gunk neki az Őszi-téli isme­retterjesztéshez, hogy tevé­kenységünkkel elősegítjük né­pünk művelődésének ügyét a szocializmus építését. Osváth Béla, a TTIT megyei titkára: Az ismeretterjesztés elvi alapjai TM ... 4^1 Köszönet a tabáni piacért Hódmezővásárhely közismert nagy kiterjedésű belterületéről sokszor kilométereket kell gya­logolni. Amíg egyik városrész­ből a másikba jutunk. Távol van a III. kerület, az úgyneve­zett Tabán is a Szabadság tér­től és az ottani piactól. A fá­jós lábú öregek, a kisgyermekes anyák, az otthon mindig ke­vés idővel rendelkező dolgozó asszonyok csak ritkán szánták rá magukat e hosszú út megté­telére, pedig lett volna vásárol­ni valójuk. Valamely árut, ha­­ a közeli házakban megkaphat­tak, inkább többet adtak érte, hogy ne kelljen gyalogolniok. A közelmúltban a vöröst ta­nács kereskedelmi csoportja a tabániak régi kérésére hasz­nos intézkedést hozott: déli két alkalommal — csütörtökön és vasárnap — engedélyezte piac tartását­ a templom előtti Sze­rencse utca felőli részen. A piac azóta ki is épült. A tejter­mékeket árusítók részére asz­talokat helyeztek el, a gyalog­járót salakkal hintették be. Szí­vesen járnak ide a gyümölcs-, zöldség- és dinnyetermelők, de itt találjuk a cserép- és papucs­­készítőt is. A III. kerületi asz­­szonyok tehát nem gyalogol­nak a Szabadság térig, hanem helyben megvásárolhatják a szükséges áruféleségeket. — Én nem voltam a »nagy piacon«, mióta itt is van­­— mondta Kiss Józsefné társá­nak — és nem kell megkérni egyik szomszédot sem, hogy amíg oda járok, vigyázzon a két kislányomra. A piac létesítése igazán he­lyes intézkedés volt. Köszöne­­tünket fejezzük ki érte. Csermi Lajosné Vásárhelyen a személyi igazolványok érvényesítésének végső határideje szept. 10. A hódmezővásárhelyi rend­őrkapitányság felhívja a vá­ros azon lakóinak figyelmét, akik a személyi igazolványai­kat még nem érvényesítették, hogy az érvényesítés végső határideje 1957. szeptember 10. Akik személyi igazolvá­nyaikat szeptember 10-ig nem érvényesítik, azokat megbüntetik. A rendőrség kéri a lakos­ságot, hogy a torlódás elke­rülése végett személyi iga­zolvány-érvényesítésüket ne a határidő utolsó napjaira hagyják, hanem azokon fo­lyamatosan jelenjenek meg. Az érvényesítés a városi kapitányság épületében tör­ténik­. Az érvényesítés időszaka alatt új személyi igazolvá­nyok kiadása szünetel. Az érvényesítés befejezté­vel új személyi igazolványok kiadása mindennap délig, szerda és szombat kivételé­vel­ történik. Mi az interkontinentális rakéta? A rakétatechnika nagy múltra tekint vissza. Kísérletek és az eredmények alkal­mazása visszanyúlik a XIX. század első felére. Bár az ágyú fejlődése háttérbe szo­­rította a rakétát a fegyverek tárából, de a tudomány olyan képviselője, mint Ciol­­kovszkij, majd kinyin, ismét előrelendítette a kutatómunkát. A második világháború­ban a rakétatechnika már nagy eredménye­­ket ér el és a múlt évtized haditechnika­­jában a tévirányú lövedékek szerkesztése előtérbe kerül. A távirányítású lövedékek népes család­jában az interkontinentális rakéta jelenti a csúcsteljesítményt. Miért interkontinen­tális a rakéta? Mert hatótávolsága legalább 6000—8000 km, tehát lehetővé teszi, hogy egyik világrészből a másikba átlőhessenek vele. Gázturbinával hajtott, pilóta atriküű re­pülőgépre emlékeztető, nagy hatótávolsá­gú lövedékük már van az amerikaiaknak is. A „Snark” kb. 80­o km hatótávolságú, de kis magasságban (18—20 km) és arány­lag lassan (kb. 1600 km/óra sebességgel) halad. Vagyis: 4—6 óra alatt teszi meg az interkontinentális távolságot, ami az ellenfélnek időt ad a védekezés felkészü­lésére. Az a té­­y, hogy a napokban nyilvános­ságra hozott szovjet közlemény „többfoko­zatú’­ rakétáról tesz említést, eleve utal arra, hogy sikerült megoldani a rendkívül nagy sebességű és nagy magasságban hala­dó rakéta problémáját. Az ilyen rakéta várható Végsebessége másodpercenként 1000—0000 m (óránként 18—22 ezer km) és 8000 km-es távolság berepülésekor kb. 1200—1300 km magasra emelkedik. A ra­kéta egyes fokozatai egymás után válnak le, amint a rakéta töltetét tartalmazó Csú­csot kellőképpen felgyorsították. A fegyver méreteire vonatkozóan csak becslésekre lehetünk utalva. Ha elgondol­tuk, hogy az Interkontinentális rakéta ka­tonai terhe legalább 1 tonna, akkor­­— a kisebb sebesség ellenére is — legalább 100 —150 tonna körül kell lennie az induló sú­lyának. A 8000 km távolságot 20—23 perc alatt befutó rakéta ellen jelenleg nittes Védelem. Még ha lokátorhálózat fel is fedezi 5­0 perccel érkezése előtt, ma még nincs olyan elhárító fegyver, mely felvehetné vele a versenyt. Az interkontinentális rakéta a szovjet tudósok, a szovjet tudomány diadala. f San­siTi Ebben a rovatunkban arra törekszünk, hogy tanácsadásként foglalkozzunk mindazokkal a kérdésekkel, amelyek az asszonyokat és a leá­nyokat érdeklik. Kérjük olvasóinkat, bármilyen problémájuk, kérdésük van. Írják meg, mi szí­­vesett foglalkozunk azzal és válaszolunk rá. A levélborítékon kérjük feltüntetni: Asszonyok —* Mnyofe tanácsadója. s­in A­ hazai divat négy kalapmodellje látható Itt, ami nemigen különbözik a külföldi ka­lapoktól. Ki szereti, ki viseli, azt nehéz lenne most megmondani. Fenti rajzunk színes nylonnal díszített pá­rizsi kalapmodellt, két plasztikból készült német táskát, egy amerikai és egy francia cipőmodell­ mutat be. A külföldi divatla­pokban már szerepel­­ nek az őszi divat ki­egészítői: kalap-, tás­ka-, cipődivat első modelljei. A cserép-, formájú kalapok to­vábbra is divatosak maradnak. A táskák változatlanul nagyok, laposak, vagy doboz­formájúak. Készítsünk őszibarack-krémet Fél liter tejet, kevés vaní­liát és három tojás sárgáját kikeverünk és tűzön állandó keverés közben főzzük. Mi­kor felfőtt, levesszük a tűz­ről és hűlni hagyjuk. Ve­gyünk négy darab kevés víz­ben feloldott fehér zselatint, két vízben feloldott szacha­rin-tablettát és keverjük ösz­­sze 5 deka áttört őszibarack­kal. Mandulaolajjal vékonyan kikent formában jégre tesz­­szü­k. Vasárnap, jegl szeptember . Gyermekünk, iskolába megy... Néhány jó tanács szülőknek tanévkezdés előtt A gyermek számára az is­kolás korba való átmenet szinte teljesen új világot tér fel. Az iskolában a legelső na­poktól kezdve megindul a tu­dományok ABC-jének tanul­mányozása. Az iskola csak­hamar túlvezeti a gyermeket régebbi elképzeléseinek és érdeklődésének határain. Ar­ra kényszeríti, hogy csekély megszakításokkal minden­nap egy helyben üljön né­hány órát. (Ezt idáig nem szokta meg.) Foglalkozáso­kat ír elő számára, követel­ményeket szegez vele szem­ben anélkül, hogy tekintet­tel volna pillanatnyi óhajtá­saira és szórakozásaira. Ért­hető, hogy ezt a hirtelen változást az egész életberendezésben igen sok újonc nem egy­könnyen vészeli át. Ezért a gyermeknek az isko­­lábajárés első napjaiban kü­lönösen nagy szüksége van támogatásra, tanácsra, arra, hogy szülei és a család idő­sebb tagjai érdeklődést ta­núsítsanak új élete iránt. Az iskolásgyermek sok mindennel megismerkedik, sok kérdésre feleletet kap a tanítótól és a tankönyvekből. Ezért a családban ritkábban tesz fel kérdéseket, mint ko­rábban, de kérdései bonyo­lultabbakká, mélyrehatób­bakká, változatosabbakká válnak. Ezek a kérdések gyakran olyan tárgyakhoz, eseményekhez és jelenségek­hez is fűződnek, amelyek időben és térben távol esnek a gyermektől. A válaszadás­kor a felnőttei­ mindig le­gyenek tekintettel a gyermek iskolában szerzett ismeretei­re és fejlettségének fokára, de­­ semmi esetre se utasítsák el kérdéseit azzal, hogy még kicsi vagy ehhez. Ha csak egy mód van arra, hogy a gyermek kívánságát, tudásszemlét kielégíthessük, türelemmel magyarázzuk el neki a kívánt dolgot, mert ellenkező esetben a gyermek bizalmatlanná válik irán­tunk. A válaszadással azon­ban ne siessünk, próbáljuk meg arra serkenteni kis­is­kolásunkat, hogy annak alap­ján, amit tud, látott és hal­lott, maga próbáljon vála­szolni, vagy legalábbis fejtse ki elgondolását, sejtését. Semmiféle munkát ne vé­gezzünk el a gyermek he­lyett, egyetlenegy hibát se javítsunk ki személyes erő­feszítésének bevonása nélkül, semmit sem szabad befejezett és kész formában elébe tá­lalni. Amikor a szülők segítenek gyermekeik iskolai felada­tainak megoldásában, vég­eredményben az legyen fő céljuk, hogy tanítsák meg őket tanulni. Ha kell, lépésről lépésre irá­nyítsák a szülők a gyermeket, míg megérti és maga is meg tudja oldani a feladatot, amennyiben erre szükség van, s úgy látják, hogy az a feladat tényleg nehéz és a gyermek nem érti, hogyak­ kell azt megcsinálni. Elő­­ször is azt kell ellenőrizni, hogy jól megértette-e a pél­dát. Azután világosan és pontosan ismételtessük el vele: segítsünk neki abban, hogy a feladatot több kérdés­re bontsa, olyan részletkér­désekre, amelyeknek egymás után való megoldása majd megadja a választ a fő kér­désre. E közös munka folya­mán, a magyarázatok segít­ségével az iskolás előbb­­utóbb rájöl a helyes útra. Nagyon gyakran előfordul, hogy még nem is jutottunk a feladat végére, máris fel­csillan egy fénysugár a gyer­mek szemében és örvendezve, büszkén felkiált. ..most meg­­csinálom magam”. A türelem különösen fon­tos elsőosztályos gyerme­künknél, akinek bizony ko­moly munkába kerül egy Vonal rajzolása, S—3 szám megtanulása és a betűk megjegyzése. Ügyeljünk arra, hogy a gyer­mek előtt a mássalhangzó­kat hogyan ejtjük ki. Ha az 1-betűre azt mondjuk a gyer­mek előtt, hogy ..el’’, vagy „lö” betű, akkor azt, hogy ló. úgy fogja elolvasni, hogy „löó”. Ez bizony sokszor na­gyon nehéz a füis iskolásnak, de ha helyesen irányítjuk, hamarosan átesik a kezdeti nehézségeken és fáradozá­sunk gyümölcsét a jó bizo­nyítvánnyal fogja meghág­rálni.

Next