Csongrád Megyei Hirlap, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-01 / 27. szám

__2_ A mezőgazdaság elmúlt évi eredményeiről és az ez évi feladatokról beszélt Dögei Imre földművelésügyi miniszter a mezőgazdasági szakemberek értekezletén A megyei tanácsok mezőgazdasági osztályvezetői, a gépállomások megyei igazgatóságának vezetői, valamint az állami gazdaságok termelési igazgatóságainak vezetői pénteken a Földművelésügyi Minisztériumban kétnapos országos értekezletre ültek össze, hogy értékeljék a mezőgazdaság múlt évi eredményeit és megtárgyalják az ez évi feladato­kat. Részt vettek az értekezleten a megyei pártbizottságok képviselői, valamint a mezőgazdasági tudományos és felső­­oktatási intézmények vezetői és a minisztérium vezető munkatársai. Magyari András, a földművelésügyi miniszter első helyettesének megnyitója után Dögei Imre, földművelésügyi miniszter mondott beszámolót. Emelni kell a növénytermesztés színvonalát­ ­ A növénytermesztés terén *— mondotta bevezetőben — nem használtuk fel a ter­mésátlagok növelésére ren­delkezésre álló lehetősége­ket. Ha általánosan szaksze­rűvé tennénk az istállótrá­gya kezelést, annak haté­konyságát, csak ezzel is 15— 20 százalékkal növelhetnénk a termésátlagokat. A mű­trágyafelhasználás terén ko­moly hiba, hogy a termelő­­szövetkezetek helytelen taka­rékossági szempontból az 1956. évi egyébként is kevés műtrágyamennyiségnek 1957- b­en holdanként csak 70 szá­zalékát használták fel. Hiba az is, hogy a nö­vénytermesztésben nem hasz­náljuk ki a rendelkezésre álló gépeket. Bizonyos eredményeket ér­tünk el a szőlő- és a gyü­mölcstermesztésben is. Itt meg kell szüntetni a szer­vezetlen telepítéseket és az eddiginél sokkal nagyobb tervszerűséget kell biztosí­tani. Olyan szőlő- és gyü­mölcstelepekre van szüksé­günk,­­amelyek korszerű nagyüzemi gépesített műve­lési módszerrel is üzemel­tethetők lesznek. Kenyérgabonaszükségletün­ket mielőbb hazai termésből akarjuk biztosítani. Ezt azon­ban nem a vetésterület nö­velésével, hanem a termés­átlagok fokozásával kell el­érni. Az 1958. évben jelentősen emelni kell a növényter­mesztés általános színvona­lát. Elsősorban a talajtermé­­kenység fokozásával kell nagy előrehaladást tenni a szervestrágyakezelés és fel­­használás megjavításával, a zöldtrágyázás kiterjesztésé­vel. Nagy gondot kell fordítani a minőségi vetőmag, főleg a tavasz folyamán a hibrid­kukoricavetőmag felhaszná­lására, a talajmunkák, a ve­tés, a növényápolás és nö­vényvédelem sokkal gondo­sabb elvégzésére, valamint a betakarítási veszteségek csökkentésére. Hasonlókép­pen jóval nagyobb gondot kell fordítani a rendelke­zésre álló gépek felhaszná­lására elsősorban az állami gazdaságokban és a terme­lőszövetkezetekben, de az egyéni parasztok gazdaságai­ban is. testenyésztést összekapcsolni a tehenészetekkel, mert a fö­lözött tej felhasználása a sertéstenyésztésben jelen­tősen megnöveli a hozamo­kat. A termelőszövetkezetek­nél fontos feladat a sertés­­állomány kialakítása. A juh­tenyésztésben a mennyiségi emelés mellett a minőség ja­vítására kell törekedni. A baromfiállomány fejlesztése érdekében 1958-ban legalább 22 millió naposcsibét kell keltetni. Nagy gondot kell fordítani a többi baromfi­tenyésztési ág, különösen a víziszárnyas- és pulykate­nyésztés fejlesztésére. Az ál­lategészségügy terén különö­sen a baromfipestis teljes felszámolására, a szarvas­­marha-gümakór elleni küz­delem megszervezésére és a felnevelési betegségeik le­küzdésére kell gondot for­dítani. Az értékesítésről szólva mindenekelőtt megállapí­totta a miniszter, hogy a me­zőgazdaság 1957. évi export­tervét 108,5 százalékra telje­sítette, de az előirányzat 15 —20 százalékkal kisebb volt az előző évinél. Emellett egyes fontos termékekben — baconsertés, vágott baromfi, tojás, hüvelyesmagvak, téli alma — jelentős volt az el­maradás. A népgazdaság ér­deke megköveteli, hogy a jövőben részleteiben is tel­jesítsük az exportterveket. A mezőgazdasági terméke­ket a beadási kötelezettség eltörlése után az állami fel­­vásárlási rendszer keretében biztosítottuk. Megállapítható, hogy az új rendszerrel sike­rült biztosítani a lakosság zavartalan ellátását, az ipar nyersanyag-ellátását és­ lé­nyegében kielégítettük az exportigényeket is. Ez a rendszer kedvezően hatott a parasztság politikai hangu­latára és termelési kedvére is, egy 25—30 százalékkal meg­haladja a jól gazdálkodó kö­zépparasztok jövedelmét. En­nek érdekében biztosítani kell, hogy a termelőszövet­kezetek mind a növényter­mesztésben, mind az állatte­nyésztésben sokkal jobban használják ki a nagyüzem lehetőségeit, s nagyüzemi keretek között tényleg nagy­üzemi módszerekkel is dol­gozzanak. Sokkal tervsze­rűbbé kell tenni a termelő­szövetkezetek beruházását. Fokozott figyelmet kell for­dítani a saját erőből történő beruházások növelésére, s ezeknél nagy gondosságnak, takarékosságnak kell érvé­nyesülnie. Rendet kell te­remteni minden termelő­­szövetkezetben a munka­­szervezés és jövedelemelosz­tás terén is. Következetesen kell érvényesíteni a munka­egység szerinti elosztás el­­vét és kedvezőbbé kell ten­ni az arányt a pénzben­ és a természetbeni jövedelem között. Ebben az évben a 40—60 százalékos arány ki­alakítására kell törekedni. A" termelőszövetkezetek a jó­­termésű években képezzenek tartalékokat a gyengébb ter­mésű évekre. Külön kell beszélni a ter­­melőcsoportokról, amelyek­nek száma mintegy 900, te­rületük 250 000 hold. Ezek­nek fejlődését a múltban nemcsak az akadályozta, hogy elhanyagoljuk őket, ha­nem az is, hogy a számukra biztosított kedvezmények nem a közös gazdálkodást, ha­nem egyéni gazdaságaikat erősítették. Ebből tanultunk és a feltételeket úgy szabtuk meg, hogy a termelőcsopor­tok olyanok legyenek, hogy azok a dolgozó parasztok egy részét fokozatosan elve­zessék a szövetkezeti gazdál­kodás legfejletteb formájá­hoz. Sem a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, sem a termelőszövetkezeti csopor­tok esetében nem engedjük meg az elmúlt években meg­tűrt lazaságot. A növény­termesztés és az állattenyésztés összehangolása Dögei Imre a következők­ben hangsúlyozta: döntő je­lentőségű, hogy a növény­­termesztés és az állatte­nyésztés megfelelő összehan­golása népgazdasági és üze­mi szinten egyaránt megtör­ténjék. Az ellenforradalom itt is nagy károkat okozott, különösen a termelőszövet­kezetek állatállományának széthurcolásával. A kor­mánynak az elmúlt évben kiadott több fontos rendel­kezése növelte a tenyésztői kedvet és az állattenyésztés ez elmúlt évben nagyrészt kiheverte az ellenforradalom okozta károkat, a mennyiség növekedett és a minőség ja­vult. Az októberi állatössze­­írás adatai szerint a vemhes tehenek száma mintegy 50 ezerrel nagyobb, mint már­ciusban, javult a borjúsza­porulat is. Előzetes adatok szerint egy tehén átlagos tej­termelése 1957-ben 1900 li­ter volt, ami 200 literrel több az előző évi átlagnál. A termelőszövetkezetek szarvasmarhaállománya 1957 január óta 22 000, tehénlét­száma 9000 darabbal növe­kedett, de még mindig 250 termelőszövetkezetben nem folyik közös szarvasmarha­­tenyésztés. A sertésállomány, amely az utóbbi két évben csök­kent, októberben 6 856 000 darab volt, ami biztosítja a hízószükségletet, de meg kell szüntetni azt a jelenséget, amely a kocaállomány csök­kenésében mutatkozik A sertéshizlalási kedvet mu­tatja, hogy a hizlalási szer-A fő feladat az állatte­nyésztésben az 1958. évben ugyanúgy, mint a növény­­termelésben: a terméshoza­mok növelésével és a terme­lési költségek csökkentésével többet és olcsóbban termel­ni. A kormány legutóbbi ha­tározata nagy segítséget nyújt a termelőszövetkeze­tek állattenyésztésének fej­lesztéséhez. Minden állatte­nyésztési ágban kedvezmé­nyes hitelfeltételek mellett jó minőségű tenyészanyag beszerzését teszi lehetővé, az állati termékek termeléséhez pedig kedvező szerződéses le­hetőségeket nyújt tődések tervét darabban 104,4, súlyban 111,7 száza­lékra teljesítettük. A termelőszövetkezetek kö­zös sertésállománya 1956. végére 488 000 darabról 145 ezer darabra csökkent le, de az elmúlt évben már meg­haladta a 220 000 darabot. Ez a fejlődés azonban nem ki­elégítő, mert országosan a termelőszövetkezetek 23,7 százalékéban nincs közös sertéstartás. A juhállomány növekedett és a múlt év végén előze­tes becslés szerint mintegy 150 000 darabbal volt na­gyobb, mint 1956-ban, javult a gyapjúhozam is. A lóállományt fokozatosan csökkenteni kell, de ezt ész­szerűen, a gépesítés előre­haladásával párhuzamosan kell végrehajtani. Nagy jelentőségű orszá­gunkban a baromfitenyész­tés. A baromfihús előállítása nagyon gazdaságos, mert 15 —20 százalékkal kevesebb abraktakarmányra van szük­ség egy kilogramm baromfi­hús, mint egy kilogramm sertéshús előállításához. Na­gyon gazdaságos a baromfi­hús exportja is. Az ország baromfitörzsállománya az 1956. évi állományhoz viszo­nyítva több mint egymillió­val emelkedett és elérte a 24 milliót. Az ellenforradalom a ter­melőszövetkezetek többségé­ben tönkretette a baromfite­nyésztést, amit 1957-ben csak kismértékben tudtunk hely­reállítani. Az állattenyésztés egyes ágaiban a legfőbb feladatok a következők: a szarvasmar­ha-tenyésztésben a jó minő­ségű tenyész- és vágóállatok számának, a vágómarha át­lagsúlyának és a borjúszapo­rulatnak a növelése, vala­mint a meddőség csökkenté­se. A termelőszövetkezetek­ben el kell érni, hogy a te­hénsűrűség száz holdanként az eddigi 4,2 darabról leg­alább 7 darabra emelkedjék. A sertéstenyésztésben az átlagos vágósúly csökkenté­se nélkül lényegesen meg kell rövidíteni a hizlalási időt. Törekedni kell a ser­termelőszövetkezeti moz­galmunk gyorsabb ütemű fejlődésének egyik legfonto­sabb feltétele, hogy a jelen­leg működő mezőgazdasági termelőszövetkezetek minél előbb korszerűen felszerelt. A miniszter a továbbiak­ban a termelőszövetkezetek kérdésével foglalkozott. Hazánkban jelenleg — mondotta többek között — a szocializmus építésének, dol­gozó népünk jelenlegi élet­­színvonala fenntartásának és további növelésének, vala­mint a munkás-paraszt szö­vetség elmélyítésének, a pro­letárdiktatúra megszilárdítá­sának döntő előfeltétele a mezőgazdaság szocialista át­szervezése. Az ellenforrada­lom leverése óta tett párt­os kormányintézkedések kö­vetkeztében értünk el ered­ményeket. Az ellenforrada­lom által szétszórt termelő­­szövetkezetek közül már mintegy 1150 újjáalakult. A múlt év december 31-én 2607 mezőgazdasági termelőszö­vetkezet működött 126 101 taggal, 1 191 842 hold össz­területen, illetve 884 251 hold szántóföldön. A termelőszö­vetkezetek többsége az el­múlt évben szervezetileg és gazdaságilag megszilárdult, sokat javult a munkafegye­lem, s a termelőszövetkeze­tek termésátlaga lényegesen meghaladta az egyénileg gazdálkodó parasztokét. Ez egy munkaegység értéke át­lagosan eléri a 39 forintot a múlt évi 33 forinttal szem­ben. Az elért eredmények azon­ban nem homályosítják el a termelőszövetkezetek fejlesz­tésével, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésével kap­csolatban azt a negatív je­lenséget, hogy a termelőszö­vetkezeti mozgalom számsze­rű fejlődése nem kielégítő. A kisparcellás gazdálkodás már elavult, a mezőgazda­ság szocialista átszervezése objektív szükségesség, ami elől nem lehet hosszabb ide­ig kitérni. Számunkra a me­zőgazdaság szocialista át­szervezése létkérdés, mert a ma fennálló kettősség, amely szerint az iparban a termelés szocialista alapon folyik, ugyanakkor a mező­gazdaságban még ma is a szétaprózott egyéni gazdasá­gok vannak túlsúlyban, so­káig nem tartható fenn. Ez az állapot már évek óta akadályozza a nép­gazdaság egészséges fejlődé­sét. Ennek ellenére a mező­­gazdaság szocialista átszer­lők árut termelő és állandó­an növekvő jövedelmezőségű nagyüzemek legyenek. Azt a célt kell kitűznünk, hogy a termelőszövetkezeti tagok jövedelme a közeljövőben — néhány éven belül —k mine­vezése érdekében nem fo­lyik megfelelő felvilágosító munka. Sajnos, nem kevés a száma azoknak a párt- és ál­lami funkcionáriusoknak, akik ebben a rendkívül fon­tos kérdésben nem látnak világosan, elhallgatják a me­zőgazdaság szocialista át­szervezésének fontosságát, mert úgy vélik, ha ezekről a kérdésekről beszélnek, za­varják az egyéni parasztok termelési biztonságát és el­vesztik népszerűségüket. Azok, akik így gondolkoz­nak, mélységesen tévednek. A termelési biztonságnak rendkívül fontos jelentősége van a termelés fejlesztése szempontjából. Olyan illúziót kelteni a dolgozó parasztok­nak, hogy egyéni parcellák örök időkig fennmaradhat­nak, nem más, mint a dol­gozó parasztság becsapása, ami semmiképpen sem egyeztethető össze a pártpo­litikájával. Az a párt-, vagy állami funkcionárius, aki erről nem beszél nyíltan és őszintén a dolgozó parasz­toknak és nem tesz meg mindent, ami elősegíti a termelőszövetkezetek fejlő­dését, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését, nem szereti igazán­ a dolgozó pa­rasztságot. A termelőszövetkezetek fej­lesztését, a mezőgazdaság szocialista átszervezését azonban nem kapkodva, ha­nem nyugodtan, megfontol­tan, s nem a dolgozó pa­rasztság akarata ellenére, hanem a vele való meg­egyezés alapján, vele együtt kell megvalósítani. Fel kell számolni minden bürokrati­kus módszert, amely ellen­tétben áll a lenini önkéntes­séggel. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a termelőszövet­kezeti mozgalmat nem bíz­hatjuk a spontanitásra, mint ahogy azt a revizionisták mondják. A szocializmus építése nem történhet spon­tán módon, csak a párt és az állam tervszerű befolyáso­lása és irányítása útján. Ezért olyan gazdaságpoliti­­kát kell folytatni, amely se­gíti a termelőszövetkezeti gazdaságokat a termelési fö­lény kialakításában és ame­lyek alapján a parasztság jövőjét a termelőszövetkezeti gazdálkodásba látja biztosí­tottnak. Áttérve a gépállomások munkájára, hangsúlyozta a miniszter, hogy a mezőgaz­dasági termelés fejlesztésé­nek, a termelőszövetkezetek megerősítésének és a mező­­gazdaság szocialista átszer­vezésének fontos feltétele a gépállomások rendszerének erősítése, munkájuk állandó javítása. A párt és a kor­mány világosan tisztázta, hogy a mezőgazdasági ter­melés gépesítésének fő for­mája a gépállomások rend­szere. A gépállomások önelszá­moló vállalati gazdálkodási rendszere az eddigi tapasz­talatok szerint biztató. A no­vember 30-i adatok azt mu­tatják, hogy egy normál hold gépi munka önköltsége a tervezett 125,50 forinttal szemben 118,80 forintra csök­kent. Az eredmények mellett a legfontosabb hiba abban mu­tatkozik, hogy a gépállomá­sok nem­­ nyújtanak kellő szakmai és politikai segítsé­get a termelőszövetkezetek­nek és nem éreznek kellő felelősséget a termelőszövet­kezetekben végzett munká­ért. A gépállomásoknak idő­ben és jó minőségben vég­zett gépi munkán túlmenő­­leg szakmailag és politikai­lag is segíteniük kell a ter­melőszövetkezeteket. A gép­állomások és termelőszövet­­­­kezetek együttműködésének fontos feltétele a szerződés­­kötések és a szerződések be­tartása. Ehhez nagy segítsé­get nyújt a termelőszövetke­zetek gazdálkodásáról szóló kormányhatározat. Ennek végrehajtása érdekében a szerződésben a múlt évinél részletesebben előírjuk a gépállomások és a termelő­­szövetkezetek jogait és kö­telességeit. Progresszív ked­vezményt biztosítunk azok­nak a termelőszövetkezetek­nek, amelyek időben, minél nagyobb gépi munkára szer­ződést kötnek. Szorosabbá kell tenni a termelőszövetkezetek és a gépállomások dolgozóinak kapcsolatát. Előrk kell segí­teni, hogy a termelőszövet­kezetekben dolgozó traktoro­sok mielőbb belépjenek a termelőszövetkezetekbe, de az ilyen traktorosok tovább­ra is a gépállomás teljes jogú d­olgozói maradnak. Az egyes termelési idényeket megelőzően­ megbeszéléseket kell tartani, ahol egyeztetik a két­ üzem munkáját és tisz­tázzák a vitás kérdéseket. A gépállomásoknak ezek mel­lett a feladatok mellett a termelői társulások, szakcso­portok, szakszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok­nál végzett munkájukat is szervezettebbé kel tenni. Feladatod az állattenyésztésben A tsz-mosg­alom számszerű fejlődése nem kielégítő Ki kell használni a nagyüzemi gazdálkodás lehetőségeit Erősödnek a gép­állomások Szombat, 1958. február 1. Az állami gazdaságok többsége jól dolgozott az elmúlt évben Az állami gazdaságokról szólva megállapította a mi­niszter, hogy ezek 1957-ben fennállásuk óta a legjobb eredményt érték el. A gaz­daságok mintegy 20 száza­léka abszolút nyereséggel zárta az évet. Az 1957. év­ben a növénytermelési és ál­lattenyésztési hozamok együt­tes értéke mintegy 500—600 millió forinttal lesz több, mint az előző évben volt. Az elért eredmények mel­lett azonban még sok a ja­vítani való az állami gazda­ságok gazdálkodásában, el­sősorban a költségek csök­kentése, a jövedelmezőség terén. A legfőbb feladat­ a gazdálkodás korszerűsítésé­vel a helyes üzemi arányok és üzemágtársítások kiala­kítása, valamint a komplex gépesítés megteremtésével a kézi munka ráfordítás csök­kentése. Az állami gazdasá­gok korszerű gazdálkodá­sukkal mutassanak utat a termelőszövetkezeteknek és tegyék szorosabbá a kapcso­latokat a környező termelő­­szövetkezetekkel. Áttérve a földrendezés kér­désére, kiemelte: minden túl­zás nélkül elmondható, hogy ekkora feladatot a földre­form óta a földrendezés te­rén nem hajtott végre az ál­lamapparátus. A földrende­zéssel kapcsolatos munka 2969 községet és várost érin­tett, az ország községeinek több mint 90 százalékát. Az eljárás az ország területének 8, a szántóterület 12,3 szá­zalékát érintette. Foglalkozott a miniszter a kutatómunka és az oktatás kérdéseivel is. A mezőgazda­sági tudományok művelőitől — mondotta — azt kérjük, hogy munkájukkal a terme­lés fokozását, a termelési költségek csökkentését, a mezőgazdaság szocialista át­szervezését segítsék elő. A mezőgazdasági szakoktatás területén dolgozó oktatóknak pedig az a feladatuk, hogy a szocializmus ügyéhez, népi demokráciánkhoz hű szak­embereket képezzenek ki. Ebben az évben — mon­dotta befejezésül — a me­zőgazdasági termelés össz­­termelési értékét az 1957. évihez mérten 4,6 százalék­kal kell növelni. A növény­­termesztésben biztosítani kell legalább az 1957. évi színvonal tartását, az állat­­tenyésztésben pedig az el­múlt évivel szemben 11,4 szá­zalékos termésnövekedést­ kell elérni. Nagy gondot kell fordítani az állami gazdasá­gok korszerű fejlesztésére, a termelőszövetkezetek gazda­sági megerősítésére, a ter­melőszövetkezeti mozgalom számszerű fejlesztésére és a gépállomások munkájának megjavítására. A miniszter beszámolója után a megyei termelési osztályok vezetői ismertet­ték az egyes megyékben a mezőgazdasági termelés, fő­leg pedig a termelőszövetke­zeti mozgalom helyzetét. A hozzászólások megálla­pították, hogy a megyék­ben megvan az alap és a lehetőség a termelőszövetke­zeti mozgalom továbbfejlesz­tésére. Több hozzászólás után a tanácskozást szombatra ha­­lasztották.

Next