Csongrád Megyei Hirlap, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-01 / 27. szám
__2_ A mezőgazdaság elmúlt évi eredményeiről és az ez évi feladatokról beszélt Dögei Imre földművelésügyi miniszter a mezőgazdasági szakemberek értekezletén A megyei tanácsok mezőgazdasági osztályvezetői, a gépállomások megyei igazgatóságának vezetői, valamint az állami gazdaságok termelési igazgatóságainak vezetői pénteken a Földművelésügyi Minisztériumban kétnapos országos értekezletre ültek össze, hogy értékeljék a mezőgazdaság múlt évi eredményeit és megtárgyalják az ez évi feladatokat. Részt vettek az értekezleten a megyei pártbizottságok képviselői, valamint a mezőgazdasági tudományos és felsőoktatási intézmények vezetői és a minisztérium vezető munkatársai. Magyari András, a földművelésügyi miniszter első helyettesének megnyitója után Dögei Imre, földművelésügyi miniszter mondott beszámolót. Emelni kell a növénytermesztés színvonalát A növénytermesztés terén *— mondotta bevezetőben — nem használtuk fel a termésátlagok növelésére rendelkezésre álló lehetőségeket. Ha általánosan szakszerűvé tennénk az istállótrágya kezelést, annak hatékonyságát, csak ezzel is 15— 20 százalékkal növelhetnénk a termésátlagokat. A műtrágyafelhasználás terén komoly hiba, hogy a termelőszövetkezetek helytelen takarékossági szempontból az 1956. évi egyébként is kevés műtrágyamennyiségnek 1957- ben holdanként csak 70 százalékát használták fel. Hiba az is, hogy a növénytermesztésben nem használjuk ki a rendelkezésre álló gépeket. Bizonyos eredményeket értünk el a szőlő- és a gyümölcstermesztésben is. Itt meg kell szüntetni a szervezetlen telepítéseket és az eddiginél sokkal nagyobb tervszerűséget kell biztosítani. Olyan szőlő- és gyümölcstelepekre van szükségünk,amelyek korszerű nagyüzemi gépesített művelési módszerrel is üzemeltethetők lesznek. Kenyérgabonaszükségletünket mielőbb hazai termésből akarjuk biztosítani. Ezt azonban nem a vetésterület növelésével, hanem a termésátlagok fokozásával kell elérni. Az 1958. évben jelentősen emelni kell a növénytermesztés általános színvonalát. Elsősorban a talajtermékenység fokozásával kell nagy előrehaladást tenni a szervestrágyakezelés és felhasználás megjavításával, a zöldtrágyázás kiterjesztésével. Nagy gondot kell fordítani a minőségi vetőmag, főleg a tavasz folyamán a hibridkukoricavetőmag felhasználására, a talajmunkák, a vetés, a növényápolás és növényvédelem sokkal gondosabb elvégzésére, valamint a betakarítási veszteségek csökkentésére. Hasonlóképpen jóval nagyobb gondot kell fordítani a rendelkezésre álló gépek felhasználására elsősorban az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben, de az egyéni parasztok gazdaságaiban is. testenyésztést összekapcsolni a tehenészetekkel, mert a fölözött tej felhasználása a sertéstenyésztésben jelentősen megnöveli a hozamokat. A termelőszövetkezeteknél fontos feladat a sertésállomány kialakítása. A juhtenyésztésben a mennyiségi emelés mellett a minőség javítására kell törekedni. A baromfiállomány fejlesztése érdekében 1958-ban legalább 22 millió naposcsibét kell keltetni. Nagy gondot kell fordítani a többi baromfitenyésztési ág, különösen a víziszárnyas- és pulykatenyésztés fejlesztésére. Az állategészségügy terén különösen a baromfipestis teljes felszámolására, a szarvasmarha-gümakór elleni küzdelem megszervezésére és a felnevelési betegségeik leküzdésére kell gondot fordítani. Az értékesítésről szólva mindenekelőtt megállapította a miniszter, hogy a mezőgazdaság 1957. évi exporttervét 108,5 százalékra teljesítette, de az előirányzat 15 —20 százalékkal kisebb volt az előző évinél. Emellett egyes fontos termékekben — baconsertés, vágott baromfi, tojás, hüvelyesmagvak, téli alma — jelentős volt az elmaradás. A népgazdaság érdeke megköveteli, hogy a jövőben részleteiben is teljesítsük az exportterveket. A mezőgazdasági termékeket a beadási kötelezettség eltörlése után az állami felvásárlási rendszer keretében biztosítottuk. Megállapítható, hogy az új rendszerrel sikerült biztosítani a lakosság zavartalan ellátását, az ipar nyersanyag-ellátását és lényegében kielégítettük az exportigényeket is. Ez a rendszer kedvezően hatott a parasztság politikai hangulatára és termelési kedvére is, egy 25—30 százalékkal meghaladja a jól gazdálkodó középparasztok jövedelmét. Ennek érdekében biztosítani kell, hogy a termelőszövetkezetek mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben sokkal jobban használják ki a nagyüzem lehetőségeit, s nagyüzemi keretek között tényleg nagyüzemi módszerekkel is dolgozzanak. Sokkal tervszerűbbé kell tenni a termelőszövetkezetek beruházását. Fokozott figyelmet kell fordítani a saját erőből történő beruházások növelésére, s ezeknél nagy gondosságnak, takarékosságnak kell érvényesülnie. Rendet kell teremteni minden termelőszövetkezetben a munkaszervezés és jövedelemelosztás terén is. Következetesen kell érvényesíteni a munkaegység szerinti elosztás elvét és kedvezőbbé kell tenni az arányt a pénzben és a természetbeni jövedelem között. Ebben az évben a 40—60 százalékos arány kialakítására kell törekedni. A" termelőszövetkezetek a jótermésű években képezzenek tartalékokat a gyengébb termésű évekre. Külön kell beszélni a termelőcsoportokról, amelyeknek száma mintegy 900, területük 250 000 hold. Ezeknek fejlődését a múltban nemcsak az akadályozta, hogy elhanyagoljuk őket, hanem az is, hogy a számukra biztosított kedvezmények nem a közös gazdálkodást, hanem egyéni gazdaságaikat erősítették. Ebből tanultunk és a feltételeket úgy szabtuk meg, hogy a termelőcsoportok olyanok legyenek, hogy azok a dolgozó parasztok egy részét fokozatosan elvezessék a szövetkezeti gazdálkodás legfejletteb formájához. Sem a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, sem a termelőszövetkezeti csoportok esetében nem engedjük meg az elmúlt években megtűrt lazaságot. A növénytermesztés és az állattenyésztés összehangolása Dögei Imre a következőkben hangsúlyozta: döntő jelentőségű, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés megfelelő összehangolása népgazdasági és üzemi szinten egyaránt megtörténjék. Az ellenforradalom itt is nagy károkat okozott, különösen a termelőszövetkezetek állatállományának széthurcolásával. A kormánynak az elmúlt évben kiadott több fontos rendelkezése növelte a tenyésztői kedvet és az állattenyésztés ez elmúlt évben nagyrészt kiheverte az ellenforradalom okozta károkat, a mennyiség növekedett és a minőség javult. Az októberi állatösszeírás adatai szerint a vemhes tehenek száma mintegy 50 ezerrel nagyobb, mint márciusban, javult a borjúszaporulat is. Előzetes adatok szerint egy tehén átlagos tejtermelése 1957-ben 1900 liter volt, ami 200 literrel több az előző évi átlagnál. A termelőszövetkezetek szarvasmarhaállománya 1957 január óta 22 000, tehénlétszáma 9000 darabbal növekedett, de még mindig 250 termelőszövetkezetben nem folyik közös szarvasmarhatenyésztés. A sertésállomány, amely az utóbbi két évben csökkent, októberben 6 856 000 darab volt, ami biztosítja a hízószükségletet, de meg kell szüntetni azt a jelenséget, amely a kocaállomány csökkenésében mutatkozik A sertéshizlalási kedvet mutatja, hogy a hizlalási szer-A fő feladat az állattenyésztésben az 1958. évben ugyanúgy, mint a növénytermelésben: a terméshozamok növelésével és a termelési költségek csökkentésével többet és olcsóbban termelni. A kormány legutóbbi határozata nagy segítséget nyújt a termelőszövetkezetek állattenyésztésének fejlesztéséhez. Minden állattenyésztési ágban kedvezményes hitelfeltételek mellett jó minőségű tenyészanyag beszerzését teszi lehetővé, az állati termékek termeléséhez pedig kedvező szerződéses lehetőségeket nyújt tődések tervét darabban 104,4, súlyban 111,7 százalékra teljesítettük. A termelőszövetkezetek közös sertésállománya 1956. végére 488 000 darabról 145 ezer darabra csökkent le, de az elmúlt évben már meghaladta a 220 000 darabot. Ez a fejlődés azonban nem kielégítő, mert országosan a termelőszövetkezetek 23,7 százalékéban nincs közös sertéstartás. A juhállomány növekedett és a múlt év végén előzetes becslés szerint mintegy 150 000 darabbal volt nagyobb, mint 1956-ban, javult a gyapjúhozam is. A lóállományt fokozatosan csökkenteni kell, de ezt észszerűen, a gépesítés előrehaladásával párhuzamosan kell végrehajtani. Nagy jelentőségű országunkban a baromfitenyésztés. A baromfihús előállítása nagyon gazdaságos, mert 15 —20 százalékkal kevesebb abraktakarmányra van szükség egy kilogramm baromfihús, mint egy kilogramm sertéshús előállításához. Nagyon gazdaságos a baromfihús exportja is. Az ország baromfitörzsállománya az 1956. évi állományhoz viszonyítva több mint egymillióval emelkedett és elérte a 24 milliót. Az ellenforradalom a termelőszövetkezetek többségében tönkretette a baromfitenyésztést, amit 1957-ben csak kismértékben tudtunk helyreállítani. Az állattenyésztés egyes ágaiban a legfőbb feladatok a következők: a szarvasmarha-tenyésztésben a jó minőségű tenyész- és vágóállatok számának, a vágómarha átlagsúlyának és a borjúszaporulatnak a növelése, valamint a meddőség csökkentése. A termelőszövetkezetekben el kell érni, hogy a tehénsűrűség száz holdanként az eddigi 4,2 darabról legalább 7 darabra emelkedjék. A sertéstenyésztésben az átlagos vágósúly csökkentése nélkül lényegesen meg kell rövidíteni a hizlalási időt. Törekedni kell a sertermelőszövetkezeti mozgalmunk gyorsabb ütemű fejlődésének egyik legfontosabb feltétele, hogy a jelenleg működő mezőgazdasági termelőszövetkezetek minél előbb korszerűen felszerelt. A miniszter a továbbiakban a termelőszövetkezetek kérdésével foglalkozott. Hazánkban jelenleg — mondotta többek között — a szocializmus építésének, dolgozó népünk jelenlegi életszínvonala fenntartásának és további növelésének, valamint a munkás-paraszt szövetség elmélyítésének, a proletárdiktatúra megszilárdításának döntő előfeltétele a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Az ellenforradalom leverése óta tett pártos kormányintézkedések következtében értünk el eredményeket. Az ellenforradalom által szétszórt termelőszövetkezetek közül már mintegy 1150 újjáalakult. A múlt év december 31-én 2607 mezőgazdasági termelőszövetkezet működött 126 101 taggal, 1 191 842 hold összterületen, illetve 884 251 hold szántóföldön. A termelőszövetkezetek többsége az elmúlt évben szervezetileg és gazdaságilag megszilárdult, sokat javult a munkafegyelem, s a termelőszövetkezetek termésátlaga lényegesen meghaladta az egyénileg gazdálkodó parasztokét. Ez egy munkaegység értéke átlagosan eléri a 39 forintot a múlt évi 33 forinttal szemben. Az elért eredmények azonban nem homályosítják el a termelőszövetkezetek fejlesztésével, a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatban azt a negatív jelenséget, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom számszerű fejlődése nem kielégítő. A kisparcellás gazdálkodás már elavult, a mezőgazdaság szocialista átszervezése objektív szükségesség, ami elől nem lehet hosszabb ideig kitérni. Számunkra a mezőgazdaság szocialista átszervezése létkérdés, mert a ma fennálló kettősség, amely szerint az iparban a termelés szocialista alapon folyik, ugyanakkor a mezőgazdaságban még ma is a szétaprózott egyéni gazdaságok vannak túlsúlyban, sokáig nem tartható fenn. Ez az állapot már évek óta akadályozza a népgazdaság egészséges fejlődését. Ennek ellenére a mezőgazdaság szocialista átszerlők árut termelő és állandóan növekvő jövedelmezőségű nagyüzemek legyenek. Azt a célt kell kitűznünk, hogy a termelőszövetkezeti tagok jövedelme a közeljövőben — néhány éven belül —k minevezése érdekében nem folyik megfelelő felvilágosító munka. Sajnos, nem kevés a száma azoknak a párt- és állami funkcionáriusoknak, akik ebben a rendkívül fontos kérdésben nem látnak világosan, elhallgatják a mezőgazdaság szocialista átszervezésének fontosságát, mert úgy vélik, ha ezekről a kérdésekről beszélnek, zavarják az egyéni parasztok termelési biztonságát és elvesztik népszerűségüket. Azok, akik így gondolkoznak, mélységesen tévednek. A termelési biztonságnak rendkívül fontos jelentősége van a termelés fejlesztése szempontjából. Olyan illúziót kelteni a dolgozó parasztoknak, hogy egyéni parcellák örök időkig fennmaradhatnak, nem más, mint a dolgozó parasztság becsapása, ami semmiképpen sem egyeztethető össze a pártpolitikájával. Az a párt-, vagy állami funkcionárius, aki erről nem beszél nyíltan és őszintén a dolgozó parasztoknak és nem tesz meg mindent, ami elősegíti a termelőszövetkezetek fejlődését, a mezőgazdaság szocialista átszervezését, nem szereti igazán a dolgozó parasztságot. A termelőszövetkezetek fejlesztését, a mezőgazdaság szocialista átszervezését azonban nem kapkodva, hanem nyugodtan, megfontoltan, s nem a dolgozó parasztság akarata ellenére, hanem a vele való megegyezés alapján, vele együtt kell megvalósítani. Fel kell számolni minden bürokratikus módszert, amely ellentétben áll a lenini önkéntességgel. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a termelőszövetkezeti mozgalmat nem bízhatjuk a spontanitásra, mint ahogy azt a revizionisták mondják. A szocializmus építése nem történhet spontán módon, csak a párt és az állam tervszerű befolyásolása és irányítása útján. Ezért olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, amely segíti a termelőszövetkezeti gazdaságokat a termelési fölény kialakításában és amelyek alapján a parasztság jövőjét a termelőszövetkezeti gazdálkodásba látja biztosítottnak. Áttérve a gépállomások munkájára, hangsúlyozta a miniszter, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésének, a termelőszövetkezetek megerősítésének és a mezőgazdaság szocialista átszervezésének fontos feltétele a gépállomások rendszerének erősítése, munkájuk állandó javítása. A párt és a kormány világosan tisztázta, hogy a mezőgazdasági termelés gépesítésének fő formája a gépállomások rendszere. A gépállomások önelszámoló vállalati gazdálkodási rendszere az eddigi tapasztalatok szerint biztató. A november 30-i adatok azt mutatják, hogy egy normál hold gépi munka önköltsége a tervezett 125,50 forinttal szemben 118,80 forintra csökkent. Az eredmények mellett a legfontosabb hiba abban mutatkozik, hogy a gépállomások nem nyújtanak kellő szakmai és politikai segítséget a termelőszövetkezeteknek és nem éreznek kellő felelősséget a termelőszövetkezetekben végzett munkáért. A gépállomásoknak időben és jó minőségben végzett gépi munkán túlmenőleg szakmailag és politikailag is segíteniük kell a termelőszövetkezeteket. A gépállomások és termelőszövetkezetek együttműködésének fontos feltétele a szerződéskötések és a szerződések betartása. Ehhez nagy segítséget nyújt a termelőszövetkezetek gazdálkodásáról szóló kormányhatározat. Ennek végrehajtása érdekében a szerződésben a múlt évinél részletesebben előírjuk a gépállomások és a termelőszövetkezetek jogait és kötelességeit. Progresszív kedvezményt biztosítunk azoknak a termelőszövetkezeteknek, amelyek időben, minél nagyobb gépi munkára szerződést kötnek. Szorosabbá kell tenni a termelőszövetkezetek és a gépállomások dolgozóinak kapcsolatát. Előrk kell segíteni, hogy a termelőszövetkezetekben dolgozó traktorosok mielőbb belépjenek a termelőszövetkezetekbe, de az ilyen traktorosok továbbra is a gépállomás teljes jogú dolgozói maradnak. Az egyes termelési idényeket megelőzően megbeszéléseket kell tartani, ahol egyeztetik a két üzem munkáját és tisztázzák a vitás kérdéseket. A gépállomásoknak ezek mellett a feladatok mellett a termelői társulások, szakcsoportok, szakszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztoknál végzett munkájukat is szervezettebbé kel tenni. Feladatod az állattenyésztésben A tsz-mosgalom számszerű fejlődése nem kielégítő Ki kell használni a nagyüzemi gazdálkodás lehetőségeit Erősödnek a gépállomások Szombat, 1958. február 1. Az állami gazdaságok többsége jól dolgozott az elmúlt évben Az állami gazdaságokról szólva megállapította a miniszter, hogy ezek 1957-ben fennállásuk óta a legjobb eredményt érték el. A gazdaságok mintegy 20 százaléka abszolút nyereséggel zárta az évet. Az 1957. évben a növénytermelési és állattenyésztési hozamok együttes értéke mintegy 500—600 millió forinttal lesz több, mint az előző évben volt. Az elért eredmények mellett azonban még sok a javítani való az állami gazdaságok gazdálkodásában, elsősorban a költségek csökkentése, a jövedelmezőség terén. A legfőbb feladat a gazdálkodás korszerűsítésével a helyes üzemi arányok és üzemágtársítások kialakítása, valamint a komplex gépesítés megteremtésével a kézi munka ráfordítás csökkentése. Az állami gazdaságok korszerű gazdálkodásukkal mutassanak utat a termelőszövetkezeteknek és tegyék szorosabbá a kapcsolatokat a környező termelőszövetkezetekkel. Áttérve a földrendezés kérdésére, kiemelte: minden túlzás nélkül elmondható, hogy ekkora feladatot a földreform óta a földrendezés terén nem hajtott végre az államapparátus. A földrendezéssel kapcsolatos munka 2969 községet és várost érintett, az ország községeinek több mint 90 százalékát. Az eljárás az ország területének 8, a szántóterület 12,3 százalékát érintette. Foglalkozott a miniszter a kutatómunka és az oktatás kérdéseivel is. A mezőgazdasági tudományok művelőitől — mondotta — azt kérjük, hogy munkájukkal a termelés fokozását, a termelési költségek csökkentését, a mezőgazdaság szocialista átszervezését segítsék elő. A mezőgazdasági szakoktatás területén dolgozó oktatóknak pedig az a feladatuk, hogy a szocializmus ügyéhez, népi demokráciánkhoz hű szakembereket képezzenek ki. Ebben az évben — mondotta befejezésül — a mezőgazdasági termelés össztermelési értékét az 1957. évihez mérten 4,6 százalékkal kell növelni. A növénytermesztésben biztosítani kell legalább az 1957. évi színvonal tartását, az állattenyésztésben pedig az elmúlt évivel szemben 11,4 százalékos termésnövekedést kell elérni. Nagy gondot kell fordítani az állami gazdaságok korszerű fejlesztésére, a termelőszövetkezetek gazdasági megerősítésére, a termelőszövetkezeti mozgalom számszerű fejlesztésére és a gépállomások munkájának megjavítására. A miniszter beszámolója után a megyei termelési osztályok vezetői ismertették az egyes megyékben a mezőgazdasági termelés, főleg pedig a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetét. A hozzászólások megállapították, hogy a megyékben megvan az alap és a lehetőség a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésére. Több hozzászólás után a tanácskozást szombatra halasztották.