Csongrád Megyei Hirlap, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-01 / 77. szám
Kedd, 1958. április 1. (Az MSZMP Központi Bizottsága április 4-i jelszavaiból) Éljen a szocializmust építő magyar nép és hazánk, a Magyar Népköztársaság! Minőséggel a takarékosságért | A HÍRLAP takarékossági rovata | A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány takarékosságról szóló határozatának és felhívásának a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalatnál is nagy visszhangja támadt. Az életszínvonal megtartásának és a gyorsabb előrehaladásnak az érdekében folytatott módszeres takarékosság egyaránt foglalkoztatja az üzem dolgozóit és vezetőit. Éppen ezért fordultunk Desó Lajoshoz, a termelési osztály vezetőjéhez, hogy mondja el: milyen gyakorlati lépések történtek és történnek majd az üzemben a takarékossági mozgalommal kapcsolatban. — A kormányhatározatot — kezdte szavait Desa elvtárs — nagy figyelemmel és érdeklődéssel tanulmányoztuk valamennyien és éreztük, hogy itt az üzemben mi is hozzá tudunk járulni az országos tennivalókhoz. Az elmúlt héten a párt- és a szakszervezet képviselőinek jelenlétében kibővített osztályvezetői értekezletet tartottunk és ez alkalommal két bizottságot alakítottunk. Egyik az alapanyag-megtakarítás, másik pedig a közvetett költségek csökkentésének lehetőségeit vizsgálja. Mivel az üzem termelésére a nagy anyaghányad a jellemző, elsősorban ezen az területen akarunk eredményeket elérni. Fő célunk, hogy ugyanannyi anyagból — példának vegyül: a tojást — jobb minőséget teremtsünk, ami forintértékben is mutatkozzék meg. Nem akarjuk, hogy általánosságokba sikkadjon a takarékosság, éppen ezért részletes intézkedési tervet dolgozunk ki üzemrészekre vonatkozó, pontosan meghatározott feladatokkal és igénybe veszszük a személyi felelősséget is. Az üzem dolgozóinak részvételével az intézkedési terv megtárgyalására április első napjaiban kerül sor és a takarékossági mozgalom forintokban jelentkező eredményeit havi és negyedéves öszszesítések szerint állapítjuk meg, fejezte be szavait Desi Lajos. Induljon széleskörű takarékossági mozgalom a fiatalok között A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága legutóbbi ülésén napirenden szerepelt az ifjúsági takarékossági mozgalom kérdésének megtárgyalása. A beszámolót vita követte, majd a Központi Bizottság határozatot hozott az ifjúság takarékossági mozgalmáról. A határozat a többi között hangsúlyozza: A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága teljes mértékben egyetért kormányunk takarékossági felhívásával. KISZ- szervezeteink a fő figyelmet a társadalmi tulajdonnal való takarékoskodásra fordítsák. Az önköltségcsökkentéssel kapcsolatban a fiatalok törekedjenek a termékek, áruk előállítási, s egyéb költségeinek csökkentésére, takarékoskodjanak az energiahordozókkal. A könnyűiparban elsősorban az importanyagokkal takarékoskodjanak. Az élelmiszeriparban mindenekelőtt az üzemek tisztaságának fejlesztésével javítsák a termékek minőségét. Az egyetemi, főiskolai hallgatók és a középiskolások szervezzenek takarékossági őrjáratokat, kutassák fel a takarékossági lehetőségeket az egyetemeken, a laboratóriumokban és a diákszállásokon. Meg kell valósítani az úgynevezett 20 órás mozgalmat, ami azt jelenti, hogy ebben az évben minden KISZ-tag 20 óra társadalmi munkát végez lakásépítésnél, gyártakarításnál, vas- és hulladékgyűjtésnél stb. A határozat befejező része egyebek között kimondja, hogy létre kell hozni a KISZ takarékossági számláját az alapszervezetekben, a kerületekben, a városokban, a járásokban, a megyékben és országosan is. A számlára csak olyan összeg vezethető, amelyet az illetékes vállalat, tanács, vagy intézmény igazol. Minden termelési egységnél, intézménynél létre kell hozni az értékelő bizottságot. A takarékossági mozgalomban legjobb eredményeket elérő fiatalok és szervezetek jutalmazásának több formája lesz. A legjobban dolgozó csoportok a KISZ Központi Bizottsága és a minisztériumok által biztosított jutal makat kapják. Az anyagi ju-talmazáson kívül a kiemel-3 kedő eredményt elérőiket ta- karékosségi jelvénnyel, vagy] más, magasabb elismeréssel ] tüntethetik ki. ►► KÖZEL 180 EZER KISCSIBE A Szentesi Baromfikeltető Vállalatnál az idén február 10-én indultak meg először a gépek és ezidáig 176 783 kiscsibe kelt ki a tojásokból. A legjelentősebb átvevő a Baromfifeldolgozó Vállalat, de 10 250 csibét a termelőszövetkezetek is vásároltak. A Baromfikeltető Vállalat a tenyésztői ásókat adó mintaközségek közreműködésével a sárga-magyar fajtát akarja uralkodóvá tenni a járásban. A legközelebbi szedés szerdán lesz és ez alkalommal 15—16 ezer kikelt csibére számítanak. Az eredmények mellett érdemes megemlíteni azokat a körülményeket is, amelyek akadályozzák a vállalat előrehaladását. Jelenleg nincs külön tojás- és csibetároló helyiség, hanem a munkafolyamatok ott bonyolódnak le, ahol a gépek is működnek. Új választófal építésével lehetőség nyílna helyiség bővítésére és ez nagyon megjavítaná a munkaviszonyokat. Másik hiányosság, hogy a vállalat bár havi több száz forint bért fizet a Községgazdálkodási Vállalatnak, már egy év óta kijavítatlan az udvaron áthúzódó kifolyócsatorna. a Megbeszélés takarékosságról A vásárhelyi tanács v. b. ipari és műszaki osztálya szombaton megbeszélésre hívta össze a helyi tanácsi vállalatok vezetőit. Marton József elvtárs a takarékossággal kapcsolatos feladatokról szólott az üzemek és a vállalatok igazgatóihoz. Szó esett a takarékossági bizottságok létrehozásáról és a mozgalom irányításáról. Megbeszélték, hogy műhelyekre és személyekre bontva dolgozzák ki a tervet és ennek szellemében foglalkoznak a dolgozókkal termelési és más, egyéb értekezleteken. Először azokkal isi► merkedtem meg, akik nem érhették már meg, amiért harcoltak. De e ► megismerkedés navye sokkal több volt, mint időbelisége ► sejtetné — hiszen Puskin, Gogol, Tur► genyev, Tolsztoj művei nemcsak le► nyűgöző művésziességükkel hatottak ► rám, hanem egyben azzal is, hogy belém vetítették Oroszország képét is: ► a tájat, a dolgokat, a szokásokat és ► nem utolsósorban a népet, az embert ► — az orosz, és a szintén ezen a földrészen élő, ki tudja még hány nemze- Itiségű, de egy családba tartozó népet. ÉS ebből adódott éppen, ami nem isvolt rossz és hiábavaló, hogy először ► a régi, Oroszországgal ismerkedtemmeg s csak aztán a nagy október utáni újjal, a Szovjetunióval. Két része volt ennek a megismerkedésnek. ► Az egyik a szokványos és érzelmes, ide fiatal érzésvilágomra annyira jel►lemző: a véghetetlen távolságok tájai, ► a mesébe illő orosz tél, a legendák me► sóvilága, Pétervár s Moszkva fénylő s vakító házrengetege, a Nyevszkij - Proszpekt palotáinak füzérsora. Igen, s ez volt az egyik rész, mely sokszor Í álmodozásra is késztetett s mint anya■nyian másokat Európában, engem is ► megragadott és lenyűgözött az, ami ► a versekből és a regényekből felém ► áradt, az a hangulat, az a varázs, ► amit így neveztünk: Oroszország. ► A másik rész nem volt kevésbé ► meggyőző és annál inkább hatásosabb: a »Háború és béke« muzsikjai, ► a »Feltámadás« éhségtől eltorzult ► testű kisgyerekei, Puskin verseinek ► szabadságáhitata —, mindez meggyőzzön arról, hogy nem a másik: ez az ►ipart Oroszország. Ország, ahol úgy ► dühöngött az elnyomás és dívott a népnyomor, mint sehol másutt Euró-pában. S nem kellett sok erő ahhoz,hogy magamhoz fogadjam e regények lapjairól megismert népet, s rokonisvényet érezzek iránta. S ekkor ismerkedtem meg, 1948—50 táján a szovjet irodalommal, a szovjet művészettel s — ezen keresztül — a szovjet emberek életével is. És — vállalva azt az esetleges meggondolást, hogy mindez talán kissé túlságosan logikusnak tűnik — véleményem szerint épp ez volt ebben az ismeretségben a jó. Először a népet ismertem meg s ébredt fel bennem a rokonszenv keleti szomszédunk, iránt s utána, szinte egyik napról a másikra ugyanennek az országnak legújabb történetével hozott kapcsolatba a szovjet irodalom. Ekkor ismertem meg a másik Oroszországot s már nem is azt, hanem a Szovjetuniót —, és nemcsak a megváltozott nevű hatalmas államot, hanem annak népét s a történelem kohójában kiformálódott új embertípusát, a szovjet embert is. Először a Golgothát olvastam el, aztán Katajev »Hajrá”-ját, majd Osztrovszkij humanista regénykölteményét, »Az acélt megedzik«-et, s még későbben a »Csendes Don«-t, majd Azsajev könyvét, a ►»Távol Moszkvától«-t. S most megtudtam, amit Tolsztoj és Puskin olvasása közben csak érzéseim súgtak még, hogy mire képes ez az annyi századon át elnyomott, szegénységben és szellemi szolgaságban tartott orosz nép. Az a félthetetlen erő, az a mindent magával ragadó egészség, szenvedély és bátorság, mely annyira és annyiszor magával ragadott már a »Poloved táncok« hallatán és a »Csendes Don« olvasása közben, most egy új világ építésében, a »Hajrá« versenyző brigádjai, a »Távol Moszkvától« minden akadállyal megbirkózó fiataljainak képében tárult újra elém, s a földből kinövő városok, a terpeszkedő óriási erőművek, fmhtúrházak, iskolák még szinte az egykor megismert és csodált Nyevszkij Proszpekt képét is elhomályosították bennem a régi Oroszországról megalkotott illúziókkal együtt. Ez már a Szovjetunió volt — új, nagyszerű ismeretség, mely a régi alapján épült, de erősebb s nagyobb volt annál, mert újabb bástyákkal szaporodott. Új ismerősök tűntek fel: Gorkij, Solohov, Majakovszkij, Hacsaturján, Prokofjev, Rihter, Gilesz és a többiek, akik már egy új világ, egy megváltozott és megváltozásában szocialista társadalom üzenetét hozták tükrükben, hogy elém tárják az ország életét, művészetét, új emberének általuk megörökített típusát. S innen a cím is: barátságot szövő művészet. Mert az. S hogy az, igazságában, őszinteségében és emberségében találja meg okát. Az elmúlt tíz évben elég sok szovjet könyvet, filmet, színdarabot néztem meg és olvastam, de egyben sem találkoztam olyan példával, amely embertelenségre, csalásra és megcsalattatásra, őszintétlenségre, vagy brutalitásra biztatott volna. Ezek a művek, a beléjük ágyazott művészettel ötvözött tartalom és mondanivaló mindig csak erre hívott fel: te, személy szerinti egyes ember, élj becsületesen, erkölcsösen és igaz emberhez méltóan szolgáld szülőanyádat, a népet s ezzel együtt hazádat. Röviden mondtam el. Ennyi. Ez a barátságot szövő művészet, s innen ered e szocialista nép iránti barátságom és megbecsülésem. Sokat, ennél sokkal többet lehetne erről írni, de félő, hogy elnyelnék a tartalmat a szavak. Én pedig igyekeztem mindezt olyan őszinteséggel elmondani, ahogy azt ettől a szovjet művészettől az elmúlt évek során megtanultam. a Barátságot szövő művészet Akik reagálnak a bírálatra! A sajtó általános feladata az olvasókat tájékoztatni az élet minden területéről, így az üzemek termelő munkájáról is. Ezen belül élünk a bírálat jogával, s ha szükséges, a legkeményebb hangon lépünk fel a hibákkal szemben. Úgy látszik, egyes gazdaságvezetőknek nincs túlságosan ínyükre az, ha a lap megírja az igazat. Ezt bizonyítja a legutóbbi eset, amelyet — véleményünk szerint — a V Satói Gépgyárban tertest fényképezés váltott ki. Ezt követően ugyanis kiszórtunk lapunkban egy olyan fényképet, amely bemutatja, milyen gondatlanság bekerítetlenül hagyni a raktár előtt felhalmozott vasanyagot. A fénykép megjelenése utáni napokban nem a hibák elismerésére, vagy kijavítására került sor, hanem ehelyett a portán egy KGM-alapításra hivatkozó szigorú igazgatói rendelkezés fogadott bennünket, miszerint külön igazgatói engedély nélkül újságírónak az üzem területére lépni tilos és a fényképezőgépet elismervény ellenében le kell adni a portán. Úgy gondoljuk, ehhez a »gyors« intézkedéshez nem kell kommentár... Kovács Imre BAMOKIALLÍTAS VÁSÁRHELYEN A Vásárhelyi Kiskereskedelmi Vállalat Sztálin úti rádió és villamossági szaküzletében árusítással egybekötött húsvéti rádió és porcelán dísztárgy-kiállítást rendezett. A kiállításon bemutatták a legújabb magyar gyártmányú rádió- és televíziós vevőiket. Az üzletben elhelyezett televíziós készülék képernyőjén már a napokban a pesti televíziós nagyadó műsorában gyönyörködhetnek a kiállítás látogatói és a vásárlók. fi Szovjetunió új miniszterelnöke. Hyikita Szergejevics Hruscsov N. Sz. Hruscsov 1894. áp■rilis 17-én született a tourszki kormányzóság Kalamovka falujában, bányászcsaládból. Már gyermekkorában munkát kellett vállalnia, előbb pásztor volt, majd a Donyec-medence különböző gyáraiban és bányáiban végzett lakatosmunkát. 1918-ban belépett a kommunista pártba. A déli fronton tevékeyen részt vett a polgárháborúban. Ennek befejeztével , az egyik donyeci ércfejtőben dolgozott, majd a donyeci ipari főiskola munkástagozatáinak hallgatója lett. Az arcvonalon, a bányában és a főiskolán Hruscsov aktív pártmunkát végzett, több ízben pártsejt-titkárrá választották. A munkástagozat elvégzése után Hruscsov vezető pártmunkát végzett, előbb a Donyec-medencében, majd Kijevben. 1929-ben beíratkozott a Moszkvai Ipari Akadémiára, itt megválasztották a pártbizottság titkárává. 1931 januárjában Hruscsov a moszkvai Bauman-kerület, s később a Krasznaja Preszsnya-kerület pártbizottságának titkára. Az 1932-1931- es években Hruscsov a moszkvai városi pártbizottság másod-, majd első titkáraként dolgozott. • 1938 januárjában Hruscsovot megválasztották Ukajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárává. 1947 márciusa és decembere között az Ukrán SZSZK minisztertanácsának elnöke, majd 1947 decemberében ismét Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára lett. Ebben a munkakörben dolgozott 1949 decemberéig. Hruscsov 12 esztendeig állt az ukrajnai pártszervezet élén. Kimagasló szerepet töltött be Ukrajna gazdasági, kulturális és népjóléti feladatainak megoldásában. Az 1941—1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Hruscsov a fronthadseregnél teljesített szolgálatot. Tagja lett a kijevi, a délnyugati, a sztálingrádi, a déli katonai körzet, majd az I. ukrán front katonai tanácsának. Hruscsov tevékenyen részt vett Sztálingrád védelmében és a német fasiszta csapatok sztálingrádi szétzúzásának előkészítésében. Egyidejűleg, mint Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, élénk szervezőmunkát fejtett ki az ukrajnai partizánmozgalomban. Kiváló munkájáért altábornaggyá nevezték ki. A háború befejezése után Hruscsov a népgazdaság helyreállításáért és továbbfejlesztéséért indított harc kiemelkedő szervezője. 1949 decemberétől 1953 márciusáig Hruscsov a párt Központi Bizottságának titkára és a moszkvai területi pártbizottság első titkára. Hruscsov 1934 óta tagja a párt Központi Bizottságának. 1938-ban megválasztották a Központi Bizottság Politikai Bizottságának póttagjává, majd 1939-ben a Politikai Bizottság tagjává. Az SZKP XIX. kongresszusán, 1952 októberében Hruscsov tartotta a párt szervezeti szabályzatának módosításáról szóló beszámolót. A kongresszuson ismét megválasztották az SZKP Központi Bizottságának tagjává, a Központi Bizottság ülésén pedig a Központi Bizottság elnökségének tagjává és a Központi Bizottság titkárává. 1953 márciusában a Központi Bizottság, a minisztertanács és a Legfelső Tanács elnöksége együttes ülésén amellett foglalt állást, hogy Hruscsov mindenekelőtt a Központi Bizottságban dolgozzék, ezért felmentette őt a moszkvai Központi Bizottság első titkárának tisztségéből. 1953 szeptemberében az SZKP Központi Bizottsága a Központi Bizottság első titkárává választotta Hruscsovot. Az SZKP XX. kongresszusán, 1956. február 14-én Hruscsov terjesztette elő a Központi Bizottság beszámolóját, majd február 25-én a kongresszus zárt ülésén beszámolót tartott a »személyi kultuszról és a következményeiről«. Az SZKP XX. kongresszusa ismét megválasztotta Hruscsovot a Központi Bizottság tagjává és a Központi Bizottság első titkárává. Hruscsov más szovjet vezezetőkkel együtt ellátogatotta Kínai Népköztársaságba, s Lengyelországba, Jugoszláviába, Indiába, Burmába, Afganisztánba, Nagy-Britanniába és más országokba. Részt vett a négy hatalom [ kormányfőinek genfi értekezletén. A Szovjetunió Legfelső [Tanácsa 1958. március 27-én [Hruscsovot a Szovjetunió [Minisztertanácsának elnökeivé választotta. A gazdasági építés szervezésében szerzett kimagaslóérdemeiért, valamint a Nagy [Honvédő Háború idején a [párt és a kormány utasításainak eredményes végrehajtásáért Hruscsovot több ízben tüntették ki Lenin-renddel. Birtokosa a Szuvorov-rend I. és II. osztályának, a Kutuzov-rend I. osztályának, a Honvédő Háború-rend I. osztályának, a Munka Vörös Zászló-rendjének és három más kitüntetésnek. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének 1951. április 16-i törvényerejű rendelete a Szocialista Munka Hőse címmel ruházza fe Hruscsovot. Ebből az alkalomból átnyújtották neki a Lenin-rendet, valamint a Sarló és Kalapács aranyérmet. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége 1957. április 13-án ismét Leninrenddel és Sarló és Kalapács aranyéremmel tüntette ki Hruscsovot azokért a kimagasló érdemeiért, melyeket a szűz- és parlagföldek megművelésére vonatkozó intézkedéseik kidolgozásaiban és megvalósításában szerzett.