Csongrád Megyei Hirlap, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-02 / 206. szám

Az általános javulás reményében küzd és dolgozik a vásárhelyi Sztahanov Tsz­ ­sárhely 23 termelőszö­vetkezete közül hármat tel­jesen a tanács mezőgazda­­sági osztálya irányít ez év áprilisa óta. Ezek: a »Szta­hanov«, az »Úttörők és a »Bács Ferenc­«. Elkészíti az osztály a pénzügyi tervüket, takarmánymérlegüket és ál­landóan élénk kapcsolatot tart fenn velük. Mi lehet ennek a gyenge­ségnek, önállótlanságnak az oka? Ezt próbáltuk megtud­ni az említett tsz-ek egyiké­ben, a Sztahanovban. A tsz 1949-ben alakult, egyidős a “Dózsáival és adottságai is majdnem ugyanolyanok. Je­lenleg 846 holdon gazdálko­dik. Ehhez a földhöz azon­ban csak 39 tag és körülbe­lül 12 fő igénybevehető csa­ládtagja van. Ezt a munka­erőhiányt kétféleképpen igyekszenek leküzdeni: foko­zottabban támaszkodnak a gépállomás segítségére és a kampánymunkák idejére bér­munkát vesznek igénybe. Bár­mennyire is szükségesek ezek a segítségek, különö­sen a gépállomásé, mindket­tő súlyos ezrekkel billenti meg a tsz amúgy sem túl biz­tos pénzügyi helyzetét. Jól látható volt ez a kukorica­­kapálásnál és a mostani ken­derkötésnél is. A tsz fennállásának kilenc éve ala­tt 13 elnöke és ugyanannyi vezetősége volt. Helyesen mondja a közmon­dás: fejétől bűzlik a hal. Lehet-e kívánni, hogy jó munkát végezzen a tagság, ha egymás sarkát tapossák az elnökök és felemelik, le­csökkentik elődeik terveit. Az 57—58-as gazdasági évre elkészített terv például hallatlanul irreális volt. Beállítottak olyan téte­leket, amelyeknek semmi alapja nem volt. Például olyan növendékálla­tokat szer­ződtek le, amelyek meg sem voltak, a kertészetből tízez­res bevételt számoltak, ezzel szemben ebből alig néhány száz forint folyt be, halasta­­vat, a­mi jelenleg bekapo­csolja. Az aránytalanul ma­gas tervezéssel szemben jó­val kevesebb a bevétel. A mezőgazdasági osztály ápri­lis óta minden hónapban el­készíti a tsz pénzügyi tervét és igyekszik kötelezni annak betartására. Működött a Sztahanovnak egy városi asztalosműhelye is, külön részlegvezetővel. Ez falta a ráfordított pénzt, a rengeteg munkaegységet, ezzel szemben a tsz részére néhány seprőnyélnél, kasza­nyélnél elveket nem adott Fusizás, maszek bútorkészí­tés azonban volt. Az ellen­őrző bizottság pedig mindent csinált, csak nem ellenőrzött. Az üzemtől szerencsére már megszabadult a tsz, most ér­tékesíti gépeit. Vannak olyan ősi —­­ mondhatnánk hagyományos — hibák a tsz-ben, amelyek szintén nem válnak dicsére­tére a tagságnak. A pletyka, a meg nem értés, a furká­­lódás, a »boltban hallot­tam«-ak, az »azt mondj­ák«­­ok sok bajt okoztak már éppúgy mint az ital túlsá­gos szeretete. Ha valami mulatságot, ivászatot kellett tartani, arra mindig akadt pénz. Mindezt látták az egyéni parasztok is és ilyen körülmények között bizony nem volt várható tőlük, hogy a tsz felé közeledjenek. Ezek az állapotok már sze­rencsére szűnőben vannak. A mezőgazdasági osztály se­gítsége és az új vezetőség áldozatos munkája már úgy ahogy rendbehozta a tsz za­varos pénzügyeit. A tagság­nak és vezetőségnek tanulnia kell a hibákból és úgy dolgoznia, hogy azok többé ne fordul­hassanak elő. A cséplést július 31-én fe­jezte be a tsz. 1270 mázsa búzájuk lett, az állami köte­lezettségek és a gépállomás része, a vetőmag után éppen meg van a tagok szükségle­te. Volt néhány tag, aki túl­­előlegezésbe került. Most munkaegységenként két és fél kiló búza, egy kiló árpa és fél kiló zab­előleget osz­tottak. Július végéig egy tag átlag 250—300 munkaegysé­get téliesített A tsz mezőgazdászt is al­kalmaz tavasz óta. Szakkép­zett, jó vezető, azonban nem mindig működik kellőkép­pen együtt a vezetőséggel. Valószínűleg jobban tudna dolgozni, ha belépne a tsz­­be, hiszen akkor fokozottab­ban érdekelve lenne a kö­zös munkában. Az új veze­tőségnek sikerült elérnie a mezőgazdasági osztály segít­ségével, hogy a közgyűlések már nem bólogatnak min­denre, a könyvelésben is új fiatal, szakképzett munkaerő dolgozik, komolyabb munka­­lemaradásuk sincs, a szán­tás jól halad,­­ már 100 hold felett tartanak , a trágyát 80 százalékig ki­­hordták. Egy részét alá is szántották. A kenderkötést már majdnem befejezték szállítása is folyik. A tavalyi zárszámadáskor 19 forintot ért egy munka­egységük. Az idei évre 29 forintot terveztek. Mostani zárszámadásuktól tette kü­lönben függővé a mezőgaz­dasági osztály a tsz fennma­radását. A kilátásokat ille­tően meg­v­an a reális gaz­dasági alap a 29 forintra. Igaz ugyan, hogy sok bevé­tel kiesett, de a betervezett munkaegységet nem használ­ják mind fel, hanem jóval kevesebbet és így növeked­ni fog értéke. A mostani vezetőség, ha kemény munkával is, de igyekszik az elmúlt évek bű­nös és hanyag vezetésének hibáit helyrehozni. A mező­­gazdasági osztály minden se­gítséget megad ehhez, de komoly szükség volna a ta­gok közti megértésre, együttműködésre is, hiszen saját érdeke min­den tagnak. A mai helyzet­ben fontos lenne, hogy a tsz az elért eredményeket meg­szilárdítva, jó munk­ájával adna kedvet az egyénieknek a belépésre, a munkaerő­­irány megszüntetésére. Ezt azonban csak állandó és jó vezetéssel lehet elérni. Az adottságok megvannak hoz­zá és pusztán a tagságon múlik, hogy a »Sztahanov«­­ból második »Dózsa« legyen. Vajúdik a tsz. Küzd, dol­gozik. Mi bízunk abban, hogy ez a küzdelem hasznos lesz és általános javulás le­het az eredménye. K. F. 3 Hatszáz fiatal jelentkezett Szegeden a KISZ politikai körökre Szeged üzemeiben és hi­vatalaiban mintegy hatszá­­zan jelentkeztek a KISZ po­litikai körökre. Előadóul a pártszervezetek által java­solt nagy politikai művelt­séggel és élettapasztalattal rendelkező idősebb elvtársa­kat kértek fel. Az országo­san egyöntetű tematikát sok helyi kezdeményezéssel te­szik változatossá és érdekes­sé. A Horthy-fasizmusról szóló téma megbeszélésére meghívják a munkásmozga­lom helyi veteránjait, akik személyes élményeiket me­sélik majd el az ifjaknak. A szocializmusról szóló előadá­sokat olyan grafikonokkal, rajzokkal teszik szemlélte­­tőbbé, amelyek bemutatják, hogyan fejlődött Szeged az elmúlt 13 év alatt és ho­gyan változtak meg az em­berek életkörülményei. A népköztársaságunk a mun­kások és parasztok állama című résznél megbeszélik azt is, hogy hány egyszerű munkás került az üzemből vezető funkcióba a felszaba­dulás óta. Az érdekes előadásokon olyan fiatalok is részt vesz­nek, akik még nem tagjai az ifjúsági szövetségnek. Velük elsősorban a KISZ-program­­ját és feladatait ismertetik meg. Tizenöt helyen szervezik meg megyénkben a Szülők Akadémiáját A megyei tanács művelő­désügyi osztálya és a TIT a nevelés kérdései iránt egy­re szélesebb körökben meg­nyilvánuló érdeklődés kielé­gítésére az idén 15 helyen szervezi meg a szülők aka­démiáját a nevelés legfon­tosabb kérdéseit felölelő te­matikával, ismert, kiváló előadókkal. Az előadók kö­zött ott találjuk Dezséry Lászlót, a Rádió munka­társát, dr. Haraszti István ismert budapesti orvostu­dóst, aki a serdülőkor szek­­szuális kérdéseinek orszá­gos hírű szakértője, a Szegedi Pedagógiai Főiskola taná­rait, dr. Zsámbéki Lászlót, dr. Geréb Györgyöt és dr. Arató Ádámot, valamint Ma­yer Gyulánét és Ózdi Béla középiskolai tanárokat. Me­gyénk két nagy városában, Szegeden és Hódmezővásár­helyen az óvodáskorú gyer­mekek nevelési kérdéseiről külön előadássorozatot ren­deznek, s ezen az említette­ken kívül Balázs Anna és Tóth Mária óvónők tartanak előadást. Értesüléseink szerint a vá­rosokon kívül Földeákon, Apátfalván, Kiszomborban, Dorozsmán, Algyőn, Kistele­ken, Mórahalmon, Szegvá­ron, Mindszenten és Fábián­­sebestyénben rendezik meg a szülők akadémiáját, s mint tavaly, most is nevelési tárgyú filmeket vetítenek az előadások után. Kedd, 1958. szeptember 3. Gépjármű-ellenőrzés... A rendőrség fokozott figyelemmel kíséri a közlekedést a sok baleset miatt A napokban nem kis ria­dalmat okozott a motorke­rékpárosok — és főként köz­vetlen hozzátartozóik — kö­rében egy, a lapunkban megjelenő híradás arról, hogy hat nap alatt négy ha­lálos végű balesetet okozott a Szegedhez közeli utakon az ittas állapotban való ve­zetés, illetve a gyorshajtás. Az esetek többsége az esti és éjjeli órákban fordult elő, amikor pedig a rosszabb lá­tási viszonyokra való tekin­tettel kétszeres figyelem és fegyelem szükséges a gép­­j­árművezetőknek. A halálos balesetek utáni napok egyikén portyára mentünk a közlekedést és gépjárműveket ellenőrző rendőrökkel. Irányjelzés nélkül A Kossuth Lajos sugár­úton haladva, a Tavasz utca után egy előttünk pár mé­terre haladó kerékpáros nő hirtelen balra fordult az út­testen áthaladva, irányjelzés nélkül. Ha gyorsabban me­gyünk, biztosan a kocsi alá került volna, s nem a rend­őr noteszába, hanem a kór­házi ágy fölötti kis táblára került volna Krizsán Jolán, Kismartoni utca 20. szám alatti lakos neve. A budapesti műútról be­szaladtunk Szatymazra, hát­ha valamelyik sofőr, vagy motoros éppen iszik az ital­boltban. Egy YD—518-as rendszámú teherkocsi ott állt ugyan, de csak árut vitt a községbe. Dr. Szűcs Ist­ván szatymazi lakos 18 éves fia viszont vizsga és veze­tőigazolvány nélkül furiká­zott kismotoron a községben — állítólag vezetni tanult —, pótutasként magával víve egy tízéves kislányt. Külö­nös vezetéstanulás — pót­utassal. Ismételt esetben »ugrik« az apja vezetőiga­­zolványa. Vörös bort iszik a motoros Sándorfalván már sötét este fogadott bennünket. A földművesszövetkezeti ven­déglőtől vagy ötven méterre megállunk. A vendéglőből éppen kijött egy ember, s az ajtó előtt hagyott motor­­kerékpáron babrált. Vajon ráül-e? Nem. Ellenben a vendéglő elől áttolta a mo­tort a túloldali trafik elé, majd visszament a kocsmá­ba. Valaki drótozott már neki, hogy a községben van­nak a motoros rendőrök, s ilyen trükkel akarta megté­veszteni őket. Belépve a ven­déglőbe, emberünk éppen a szájához emelte a piros bor­ral telt poharat. A bor... akár a vér színe. Vajon gon­dolt-e arra Bús Ernő sán­­dorfalvi lakos, aki csupán két hónapja rendelkezik ve­zetőigazolvánnyal, hogy az italozás utáni motorvezetés vére kifröccsenésével is jár­hat. Vagy a KRESZ frissen tanulása falrahányt borsóvá válhat?... Világítás nélkül, ittasan A Söv­ényháza előtti kö­­vesúton, a vaksötétben talál­koztunk össze Szőke János igazgató-tanítóval. Világítás nélküli kerékpáron haladt, méghozzá alaposan ittasan. Mögötte éppen befutott egy személygépkocsi, azt is iga­zoltatták. A kettős ellenőr­zés alatt Szőke János erő­sen bizonygatta, hogy nem neki, hanem a gépkocsinak kell világítani. Ezen »elmé­let« szerint az autó sofőré­nek már messziről tudnia kell, hogy az előtte haladó kerékpárosnak nincs lám­pája, sőt részeg is. Ejnye, ejnye, tanító elvtárs!... Balástyán már aludtak este 10 órakor, egy lelket sem lehetett látni. Errefelé pedig mindig találni egy­­egy ittas motorost, legutóbb is kettőt kaptak el. A bu­dapesti műút kedvező sima­sága pedig de sok ember életébe került már, akik nem tudták, hogy sebesség­ből is mennyi az elég, szesz­ből pedig egy pohárka is sírba viheti a gépjárműve­zetőt. „Takarékosság”— az élet rovására Ugyanígy járhat viszont az is — a statisztika beszél erről —, aki világítás nélkül hajt a forgalmas műúton. Leginkább őt ütik el a hir­telen felbukkanóban, egy­­egy kanyarban. Csányi Fe­renc, Szatymaz, tanya 475. szám alatti lakos is könnyen így járhatott volna. Hiába bizonygatta, hogy ráestele­dett egy balástyai lányos­házban, s kénytelen volt vi­lágítás nélkül hajtani ke­rékpáron, mégis csak fel­írták. Éjfél előtt Szeged felé olyan kerékpárosokkal is ta­lálkoztunk, akik kezükben tartották ugyan a zseblám­pát, de nem világítottak vele, mert spóroltak. Az élet ro­vására nem érdemes taka­rékoskodni — mondta nekik a közlekedési társadalmi el­lenőr. A kőrengeteges Szegeden viszont ezúttal csak olyan gépjárművekkel találkoz­tunk, amelyeknek a veze­tője nemhogy ivott volna, de még szeszt sem látott aznap és éjjel. Fegyelmezett­ség és szerencse dolga ez bárcsak minden esetben ilyen gépjárművezetőkkel ta­lálkoznánk. (—ide) Külterületi iskolák pedagógusai látogattak a vásárhelyi Dózsa Tsz-be A vásárhelyi pedagógus­­ pártszervezet megbízásából Tóth Ferenc párttitkár ve­zetésével 26 tagú pedagógus küldöttség látogatott a vá­sárhelyi Dózsa Tsz-be. Az első és második külterület pedagógusait Fejes Pál párt­­titkár és Szőts Attila agro­­nómus fogadta, aki üdvözöl­te a vendégeket, majd is­mertette a tsz munkáját és eredményeit. A »Dózsa« Vá­sárhely 23 mezőgazdasági termelőszövetkezete közül a legerősebb. Vagyona közel hatmillió forint. Jelenleg 160 taggal, 1141 holdon gaz­dálkodik. Munkaegységekre a kedvezőtlen időjárás elle­nére is az idén előrelátha­tólag 45 forint részesedést fizet. Szőts elvtárs ezek után a szövetkezet állatállomá­nyáról és terméseredményei­ről beszélt, majd Fejes Pál tájékoztatott röviden a tsz pártéletéről. A vendégek a tsz állatál­lományainak és új épületei­nek megtekintése után ha­társzemlére indultak. A látogatás célja az volt, hogy a nevelők mind az is­kolában, mind a tanyák kö­zött ismertessék a közös gazdálkodás előnyeit és érveléseiket számokkal és tényekkel támasszák alá. TÍZ NAP ROMÁNIÁBAN A Fekete tenger partján fellendült a zöld színű jelzőtárcsa, a vasutas­szaluták­ és a hosszú szerel­vény lihegve indult útjára a tenger felé. A reggeli nap­sütésben néhány perccel ké­sőbb már a távolban ra­gyogtak a bukaresti házak és a pályaudvar kupolá­­épületei. A gyorsvonat ké­nyelmes üléseiről figyeltük a tovasuhanó alföldi tája­kat. Mindenütt traktorai pöfögtek és vasekék hasítot­ták a földet. Micsoda hatal­mas fejlődésen ment keresz­tül a felszabadulás óta Ro­mánia! A statisztikai jelen­tésekből tudjuk, hogy húsz esztendővel ezelőtt, 1938- ban még 25 ezer faeke túr­ta a földet, ma pedig 21 ezer traktor segíti az em­bert. Milyen más az élet­e m­ost, mint régen! — Három, és fél órás az út — mondotta a kalauz, amikor észrevette, hogy so­kan közülünk már a ten­gert vélik látni az alföldi ró­­naság helyett. Régi atlaszok, elsárgult lapú térképek jártak kézrő­l kézre az utasok között. Uj­junk a Fekete-tengert ke­reste. A kalauz kedves mo­sollyal lyuggatta a jegyeket úgy tett, mintha nem ven­né észre, hogy néhány föld­rajzból gyengécske kirán­duló Bulgáriában keresi Constancát. Húszéves hiva­tása alatt bizonyára meg­szokta már az efféle tévedé­seket, tájékozatlanságot, tud­ja, kár szólni, hiszen a vo­nat úgysem tér el helyes irányától. Jó negyed óráig eltartott, amíg a kalauz lekezelte a jegyeket, mivel többletmun­kája volt. Romániában ugyanis helyjegyeket is ad­nak ki az állomáson, s any­­nyit, amennyi ülőhely van a kocsikban, így nem kell senkinek sem állva utaznia, a mozdony pedig nincs kité­ve a túlterhelésnek. Vonatunk egyhangúan szelte a kilométereket, s mi­re a nap megfürösztötte a tájat, vashídon robogtunk át. Az öreg Duna hátán ha­jókat ringatott a szellő. Ez­után újra a végtelennek tet­sző síkság következett, majd váratlanul előtűnt a sötét­kék, haragoszöld víz, a ten­ger. Üdvrivalgással köszön­töttük és érdeklődve néze­gettük a constancai kikötő­ben horgonyozó különböző nemzetiségű hajókat. Mintha egy mozi páholyá­ban ülnénk, úgy gyönyör­ködtünk a tengerpart szép­ségeiben. Gyengéd hullámok korbácsolták a homokos par­tot, s fürdőzők ezrei hempe­regtek a napsütésben. Végre mi is végállomásunkra ér­­keztünk: Eforiába, amely Bukaresttől 250 kilométerre, a mi fővárosunktól pedig több, mint ezer kilométerre fekszik.­­­égy-ötemeletes, félkör­ém alakú, erkélyes épüle­tek állnak ort a parton. Mind szállodák. Szinte irigykedve gondolunk a ro­mán dolgozókra, akiknek több lehetőségük van a vál­tozatos üdülésre, mint ne­künk. A szervezett dolgozók tetszés szerint tölthetik sza­bad idejüket a Kárpátok vadregényes tájain épp úgy, mint a Fekete-tenger part­ján. Égetően sütött a nap, ami­kor a déli órákban megfü­­rödtünk a tengerben. Gépem megörökítette ezt a pillana­tot. — Sós a tenger — ízlel­gettük, miközben átadtuk magunkat a hullámok játé­kának. Alig 100 méternyire tőlünk sirályok fehérlettek a vízen... — Tegnap nem lehetett a vízbe menni, torony magas­ságú hullámok korbácsolták a­ partot — mesélte egy ko­lozsvári munkáslány, aki 3 hetes szabadságát töltötte a tengerparton. Tehát ezúttal is szerencsénk volt! Bár ak­kor is érdekes a tenger, amikor senkit sem enged ölébe. Többek szerint lenyű­göző látvány a hullámok vad játéka. A külföldön járók gyakran találkoznak olyan helyi szo­kásokkal, amelyekkel nem tudnak egyhamar megbarát­kozni, így voltunk mi is. A Fekete-tenger partján ugyanis volt egy alacsony palánkkal bekerített rész, ahol meztelenül napoztak a hölgyek, és külön a férfiak. A víz partján pedig fürdő­ruha nélkül sétáltak ... Sok fényképésszel is ta­lálkoztunk, akik a parton és a vízben egymás után készí­tették a felvételeket. Egy brassói lakos mondotta el: Romániában gyakori, hogy többen félműszakos ipart űznek. A vállalatnál ledol­gozzák a 8 órát, s utána mint hivatásos fényképészek kinyitják műtermüket, s 4 órát kisiparosként dolgoz­nak. Természetesen adót is fizetnek érte. Szép volt a tenger, a­­ romániai út csodála­tos, de azért szívünket már a honvágy húzta haza ki­­■ándulásunk kilencedik nap­ján. Este, amikor búcsúz­unk a tengertől, gondoln­unk valahol Magyarorszá­gon járt. Igaz a közmondás: mindenütt jó, de legjobb ott­­hon... KISS GYÖRGY

Next