Csongrád Megyei Hirlap, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-02 / 284. szám

Kedd, 1958. december 3. 4 Az úr az állam portáján is úr? Igen sok államosított ház­ban ma is ott lakik ,— rend­szerint államunk türelmes politikájának jóvoltából — a volt háztulajdonos. Ez persze­ntem­bej. Elnézhető az olyan példa is, mint ami a szentesi Dózsa György ut­ca 43. számú államosított házban található, hogy a volt tulajdonos minden igénynek megfelelő, tágas, több helyiségből álló, vilá­gos lakásban lakik másod­­magával, miközben egy öt­tagú család egyetlen volt k­amrácsk­ában, egy három­tagú család pedig valamivel jobb, de szintén eléggé szű­kökké melléképületben szo­rong, ugyanazon a portán, sőt elnézhető az is, hogy a volt háziék villannyal vilá­gítanak, a lakók viszont pet­róleumlámpával. Még akkor is türelmesen elnézzük ezt, ha munkásha­­talomban élünk, és az emlí­tett állami ház egykori tu­lajdonosa, Debreceni József, v­illa mikor nem volt éppen szegény ember, a lakók pe­dig valamennyien proletárok voltak. Nagyon sok ilyen példa van városainkban és a lakók itt­, a szentesi Dózsa György Utca 43. szám alatt sem zúgolódnak különöseb­ben azárt, mert a munkás elég most is sötét zutyikban szorong, a jómódú volt há­ziúr meg — bár­ sohasem nagyon érdemelte ki a mun­kásnál jobb életet — jobb körülmények között, szebb lakásban lakik. Teh­át ezek miatt nem tü­relmetlenkednek a munká­sok, de amiatt már igen, hogy a volt nagyháztulajdo­nosok olyan légkört igyekez­nek a házban teremteni, hogy ott ismét a ház egyko­ri uraitól való rettegés ural­kodjék. Márpedig igen sok államosított házban ilyen a légkör. Történetesen a szen­tesi Dózssa György utca 43. alatt Debreceniék még ma is tökéletesen »uralják« a hely­zetet, mindenre igényt tart­­tana­k. Az egyetlen volt kamrában szorongó öttagú munkáscsalád kevés holmi­jának úgyszólván nincs he­lye, néhány mézsányi kuko­ricájuk, amit munkával ke­­­restek, a háziúr majdnem­­ üres gart­ja alatt, a földön­­ van. Debreceniék nem adnak padlást, nem engedik zárni a kaput, nem szeretnek sem­mit, amit a két mun­káscsa­­lád csinál, beleszólnak min­denbe, ők akarnak dirigálni mindenek fölött, a kúthasz­­nálattól a kert elosztásáig. Mintha a háziban lakó kút­­fúrómunkás, gépállomás­ munkás és hozzátartozóik legalábbis cselédek lennének Debreceni űrök partján. Tájékozódtunk másutt is az államosított házak ügyé­ben és azt tapasztaljuk, hogy a volt nagy háziurak túl sok helyen kimagasló «érdemeket« szereztek már abból a szempontból, hogy elviselhetetlenné tegyék az államosított házaikban lakó kiscsaládok életét. Ez sem­mi esetre sem tűrhető. Nem tűrhető elsősorban azért, mert az ilyen házak­ lakói­nak többsége munkás, de nem tűrhető egyébként sem. A volt nagyháztulajdonosok­­nak be kell látniok, hogy ah­hoz a bánásmódhoz képest, ahogyan régen a gazdagok a munkásokkal bántak , a munkáshatalom­ jóságosan bánik a volt kis és nagyobb kizsákmányolók többségével, ha azok bék­ében maradnak. Legfőbb ideje, hogy a mun­kásra tisztelettel nézzen mindenki ebben az ország­ban, még a volt nagyságos, vagy nem nagyságos urak is. Azokkal a volt nagy­­háztulajdonosokkal szamban pedig, akik a lakón merésze­lik kitölteni bosszújukat a ház államosítása miatt, ösz­­szeférhetetlenség címén so­ron kívül eljárást kellene indítani. Ehhez persze az kell, hogy az államosított házakban lakó munkások, dolgozó kisemberére ne tűr­jék szó nélkül, hanem emeljék fel szavukat illeté­kes helyen, a házkezelősé­­gen, vagy a bíróságon, és az kell, hogy az illetékes szer­vek meghallgassák és ered­ményesen el is intézzék az ilyen ügyeket. Jó néhány év eltelt már a nagyságos urak, a cseléd­tartók világánál-: bukása óta. Elég lehetett ez az idő pél­dául annak felismerésére, hogy az államosított nagy­házakban nem az odaköltö­zött munkások, vagy más dolgozó családok a megtűr­ték, hanem igenis, a volt háziúrök. Jó lenne, ha a kerületi ta­nácstagok, akár a kerületi pártszervezetek segítségével is, ahol vannak, megvizsgál­nák az államosított nagy­házakban lakók viszonyát, mert egyesek elfeledkeznek arról, hogy mindenkinek egyforma joga és kötelezett­sége van még az államosí­tott portákon is. Kaczúr István ZENEI ÉLET IRá­r­al November 30-án este nagy­számú közönség töltötte meg az Állami Zeneiskola elő­adótermét, hogy meghallgas­sa Lendvayné Tusa Erzsébet és Márffy János hangverse­nyét. Lendvayiné ezúttal harmadszor mutatkozott be Vásárhely közönsége előtt. A zongora igazi, elhivatott művésze, aki külföldi hang­­versenydobogókon is ismert. Előadásában nagy technikai tudás párosul a szívvel. Szé­les skálájú előadásmódjában a nőies el­lágyulástól a fér­fias erőig minden szín meg­található. Chopin E-mi­t szonátájának ismert gyász­ induló tételében a fokozás remeklését csodálhattuk.­ Igazi terrénuma azonban liszt. Az előadott négy hangverseny-etűdben csillo­gó, briliáns technikája mel­lett az értelmezés stáusis­­merete mellett az érzelem is jelentős szerepet kap. Nem száraz, objektív játékos, per­gő futamaiban is kötött a játéka addig a fokig, amed­dig a hangok elmosásának veszélye ezt megen­gedi. Két­ségtelen, hogy Lendvayiné já­tékmódja sokban különbözik a mai, megszokott játékmód­tól, de egyéni és mindig él­vezetes. A kitűnő művész- HANGVERSENY a vásárhelyi ZENEISKOLÁBAN - nek igen meleg és megérde­­­­melt sikere volt. A hangverseny másik sze­­­replője Márffy János hege­­­­dűművész volt. Elég ritkán­­ hallható, de nem túl nagy­­ művekkel mutatkozott be.­­ Biztos, nyugodt vonókezelé­­­­se mellett kitűnő balkéz­­i technikájú, tónusénak sok­­­féle színe a hegedű kitűnő­­ művészévé avatja. Mer­i nyert, kemény is lenni, de­­ szépen dalol hangszere ott,­­ ahol finomságokat kel mu­­­tatni. Megváltjuk, nekünk­­ éppen ezekben tetszett. Kü­lönösem Debussy alig hall­ható »Álmodozás«-á­ban ad­ja te ezen az esten a legjobbat. . Rameau »Variáció«-t és Mo- s­zart igényes »Rondó«-ja vol­­­­tek még legszebb számai. Zongorán Budainé Iszláv ■ Magda kísérte megértéssel. örülünk neki, hogy a szép­­ kezdeményezés, a Zeneisko­­l­­la tanárainak és szakfei­■ ügyelőinek­ hangversen­ysoro­­­­zatai ezúttal is folytatódnak, • ezeknek szükségességét belső , zenei fejlődésünk szempont­■ jából már nemegyszer emel­­­tem­ ki. Ezeket a »hazai«­­ hangversenyeket kitűnően­­ ■ egészítik ki az Országos Fil­­­harmónia bérleti sorozatai. ■­­ (lydla) A «Juvenália bemutatója Vasárelyen December 3-án, szerdán este 7 órakor a Viski—Baróti »Juvenália« (Tihanyi vissz­hang) című háromfelvonásos operettet mutatja be a Pe­tőfi Művelődési Házban a Szegedi Nemzeti Színház vá­sárhelyi Városi Színháza. A parádés operett fősze­replői között ott találjuk Móré Ottóliát, Lehoczky Zsu­zsát, Lakky Józsefet, Ko­vács Gyulát és még sok más, ismert és népszerű szegedi színészt. A bemutatóra a Tornyai-bérlet érvényes, de kaphatók jegyek bérleten kívül is a jegyirodában. A Jersey-sziget foglya Történet a második világháború egyik legnagyobb kémjéről A második világháború idején Eddie Chapman a Jersey-szigeten raboskodott. Három évvel azelőtt ítélték el rablótámadás miatt. Bün­tetése már lassan a vége felé közeledett, mindennap várta, hogy Londonba vi­gyék,­­ s ott újból elítéljék egy másik, még régebben elkövetett, de időközben ki­derült betörése miatt. Sőt még egy harmadik bűntény­ért is felelnie kellett, tehát nem valami boldog jövő várt rá. Azelőtt katona volt, 1936- ig mint tiszt szolgálta az angol hadsereget, azután le­fokozták, és mivel túlságo­san jól ismerte az angol had­seregben használt robbanó­anyagokat, szerették volna biztonságban tudni. Ebben aztán segítségükre volt az, hogy Eddie nem szeretett dolgozni, inkább betört, s így aztán a sziget börtönébe csukhatták. Amikor a németek elfog­lalták a szigetet,­­ Eddie azonnal ajánlkozott kémszol­­gálatra. Megmutatta az íté­­letéről szóló kivágott újság­cikkeket, és a németek rög­tön megértették, hogy miért hajlandó az angolok ellen működni. Ajánlatát természetesen nem fogadták el mindjárt, de egy hónap múlva két fia­tal tisz Párizsba kísérte, on­nan pedig Nantesba a kém­­­e­iképző iskolába. Itt Eddie Champmanból Fritz Graham lett. Tanítója a német kém­szervezet egyik híres tagja, von Brunnen­ őrnagy volt. Kiképzése egy évig tartott és ez idő alatt kapitányi fi­zetést kapott. 1942 közepe táján kapta meg első megbízatását: Angliába kellett mennie, hogy megsemmisítse a bom­bázókat gyártó De Haviland repülőgépgyárat. 10 000 fon­tot ígértek neki érte. Felét azonnal kifizették, a másik felét pedig a feladat végre­hajtása után kapta meg. Még egy másik feladatot is kapott, be kellett szereznie az angol légvédelmi tüzér­ség helyzetéről szóló adato­kat, és meg kellett tudnia, hol táboroznak az Angliában gyülekező amerikai csapa­tok. Eddieben égett a tettvágy. Elvállalta a feladatot, de előbb írásbeli szerződést kö­vetelt megbízóitól. A szerző­dést Fritz Graham névre kérte. Brunnen őrnagy természe­tesnek találta követelését, és Eddie a következő napon hat példányban megkapta a szerződést, amely részlete­sen és pontosan ismertette, hogy mit kell csinálnia és mit fizetnek érte. Eddie egy példányt magá­hoz vett, Párizsban repülőre szállt és Anglia fölé repült. 1952. december 18-án, egy viharos éjszakán, az elren­delt helyen kiugrott a gép­ből. Cambridge környékén ért földet, és reggel 7 óra­kor már Londonban volt. Első útja az Intelligence Service-be vezetett. Megmu­tatta iratait, elmondta, hogy miért jött Angliába, megne­vezte és személyleírást adott azokról a személyekről, aki­ket a kémiskolában látott. Csak később árulta el, hogy ő valójában nem Fritz Gra­ham, hanem Eddie Chap­man. Árulásáért megbocsátották előbbi bűneit. Látszólagos szabotázst végeztek a De Haviland gyár villanyköz­­pontjában, de olyan hitelt érdemlően, hogy az újságok is hírül hozták az akciót és az okozott károkat. A hírt azonban csak a külföldnek szánt újságokban közölték A németek —, hogy meg­győződjenek a hír hitelessé­géről — repülőből lefény­képezték a gyárat és azt ál­lapították meg, hogy »a kár sokkal nagyobb annál, amit nyilvánosságra hoztak, mert néhány épületrész teljesen romokban hever, és ami áll, az csak a kulissza«.­­Az amerikai csapatok helyzeté­ről az angolok csak minden­ki által ismert adatokat ad­tak. Eddie ezeket elküldte Németországba, és mivel a többi kém is hasonló jelen­tést küldött a németeknek, csak növelte jóhírét. A lég­védelmi ütegekről az ango­lok csak azoknak a helyze­tét tudatták vele, amiket — véleményük szerint — már amúgy is ismertek a néme­tek. Küldetésének befejezése után Eddiet Norvégiába me­nesztették, de onnan is ál­landóan jelentette az Intel­ligence Service-nek, hogy mit csinál és hol tartózko­dik. Rövid idő múlva a né­metek újra Angliába küld­ték, hogy a légvédelmi üte­gekről még több adatot sze­rezzen, mert nagyon fontos volt nekik, hogy Anglia bombázásakor minél keve­sebb veszteség érje őket a tüzérség részéről. Eddie ezt a feladatát is közölte az Intelligence Ser­­vice-szel és küldte a jelen­téseket Németországba. Je­lentése szerint az angolok­nak egyáltalán nem okoz ne­hézséget a megsemmisített ütegek pótlása, és a néme­tek ezután nem is csodál­koztak, hogy a már lebom­bázott ágyúk helyén új üte­gek álltak. Igaz, hogy eze­ket fából készítették. 1943 nyarának végén Ed­die újra Angliába ment, hogy megtalálja és megsem­misítse a nagy radar­állo­mást, amely még a levegő­ben felfedezte a V-1 és V-2 rakétákat, s a tüzérség és vadászgépek még a levegő­ben ártalmatlanná tették a veszélyes vendégeket. Emel­lett azt is meg kellett tud­nia, hogy melyik kikötőből indulnak Franciaország felé az anyagszállító hajók. Az új vállalkozásra Eddie ismét szerződést kötött, de most azonnal felvette a munkájáért járó összeget. A németek hamarosan meg is kapták jelentését, de a megjelölt helyekre kikül­dött tengeralattjárók nem várt fogadtatásban­­ részesül­tek. Egy sem tért vissza kö­zülük. Eddienek elege volt már a kémkedésből. Nyugodt, bé­kés életet szeretett volna. Megszakította kapcsolatait a németekkel, és új életet­­ kezdett Angliában. Mintegy 30 000 font megtakarított­­ pénze volt és számtalan ér­­t­tékes kitüntetése. Más nevet­­ vett fel, Eddie Chapman el­­­­tűnt az élők sorából. Még­­ egyszer ugyan jelentkezett,­­ emlékiratait akarta kiadni. Ezt azonban nem engedték meg neki, nem akarták, hogy nyilvánosságra kerül­­j­­enek a második világhábo­­­­rú egyik legnagyobb kémje­­­nek feljegyzései. i I HÍREK ER­ÉSS. DECEMBER 1. KEDD Melinda napja A Nap kél 7 óra 11 perckor, nyugszik 15 óra 55 perckor A Hold kél 22 óra 1 perckor, nyugszik 11 óra 9 perckor FUTÓ HAVAZÁSOK Várható időjárás kedd estig: sok helyen záporeső, havaseső, hózápor Élénk, helyenként erős északi, északkeletire forduló szél. Hideg idő­ , Várható legmagasabb nappali hőmérséklet kedden: mínusz­­ 1—plusz 2 fok között. Távolabbi kilátások: hideg idő, újabb havazások. NAGY IDŐKRE EMLÉKEZÜNK! 1918 december 2-án történt... A hódmezővásárhelyi Magyar Nemzetőr című újság ezen a napon azt adja hírül olvasóinak, hogy hamarosan népkonyhát állítanak fel a városban. »El­ismerésre méltó, üdvös munkát fejtett ki Hódmező­vásárhelyen a forradalom kitörésének első napja óta a Nemzeti Tanács helyi végrehajtó bizottsága« — írja a lap, majd így folytatja: »Most megint egy nagy horderejű, s a város szegénysorsú polgárságát igen közvetlenül érdeklő dolog van a megvalósulás stá­diumában. A Nemzeti Tanács helyi végrehajtó bi­zottsága ugyanis elhatározta, hogy a város szegény­sorsú polgárai részére népkonyhákat fog felállítani a város különböző pontjain. Népkonyhák lesznek: az újvárosi óvodánál, a Szentesi utcai óvodánál, a Pálfy utcai óvodánál, végül a Malom utcai óvodánál. Egy másik hír szerint a franciák belgrádi főpa­rancsnoksága azon ígéretét, hogy a belgrádi, aradi és bécsi vasútvonalakon a szén zavartalan szállítását biztosítja, Csongrád megye bizakodással fogadta, de mivel már éjjelenként a temetők fejfáit és fake­resztjeit szedegette tüzelőnek a szegénység, Vásár­hely a temető élő fáinak eladását mondotta ki. Az árn­erést december 2-án megtartották. Ezen a napon a 46-os katonák, az olasz frontról fegyveresen, zárt rendben, hazaérkeztek. Gyalogosan tették meg az utat és sehol bajt nem csináltak.­­ AZ ÁRPÁDHALMI községi tanács tízezer fo­rinttal járul hozzá a szen­tesi televíziós teléállomás megépítéséhez. — MÉRLEG- ÉS MÉR­­TÉKHITELESÍTÉS LESZ a hódmezővásárhelyi mázsa­háznál december 2-től 5-ig naponta 8 órától fél 5-ig. — HELYESBÍTÉS. T. M.­­né mindszenti asszony ha­lálát hashártyagyulladás okozta és nem káros önbe­avatkozás, amint azt no­vember 20-án közöltük. Ugyanakkor szombati lap­számunk közlését kijavítva, a hamis tanúzásért elítélt vásárhelyi lakos neve he­lyesen Csarmaz Zsófia. — MEGGYULLADT A­­ FESTÉK melegítés közben­­ hétfőn reggel a vásárhelyi­­ bíróság épületében, ahol je­lenleg átalakítási munkála­tok folynak. Szerencsére a tüzet idejében eloltották, így a kivonuló tűzoltóság­nak már nem akadt mun­kája. — TIZENKÉT NAP A SZOVJETUNIÓBAN cím­mel holnap, szerdán este 6 órakor a vásárhelyi MSZ­­­BT-klubban (Szántó Kovács János u. 3.) dr. Mucsi Te­réz tart előadást. Az elő­adás után a »Leningrad« című filmet vetítik.­­ FÖLÖZÖTT TEJET ÁRULT a piacon Kálmán Lajosné csanádpalota (ta­nya 218.) lakos. Mint a vizsgálat megállapította, Kálmánná az eladásra szánt tej 25 százalékát lefölözte és teljes tejként akarta árulni, így akart jogtalan haszonra szert tenni. A ma­kói járási tanács szabály­sértésügyi bírságoló ható­sága Kálmánnét 250 forint­ra büntette. — SZŐLŐT LOPOTT Faur Sándorné, kiszombori (Károlyi u. 16.) lakos. Mint ismeretes, a tolvajt Puck, a makói rendőrség nyomo­zókutyája fogta el. Most Fauernét 300 forintra bír­ságolták.­­ GYÁSZHÍR: özv. Olasz Imréné, volt szülésznő, Gor­­zsatanya 305. sz. alatti la­kos életének 85. évében el­hunyt. Temetése ma du. 2 órakor a Kincses-temető ravatalozójából. Gyászoló család, Hódmezővásárhely. x SZÍNHÁZI HÍR: Juve­­nália (Tihanyi visszhang) operett 3 felvonásban kerül színre december 3-án a vá­sárhelyi kultúrházban este 7 órakor Tornyai-bérletben. Jegyek bérleten kívül is kaphatók a jegyirodában.­­ A RENDELŐINTÉZETI délelőtti szemészeti szakren­delés újból a rendelőinté­zetben történik délelőtt fél 11—fél 2-ig. FILMSZÍNHÁZAINK műsora. Hódmezővásárhely: Terv Mozi: Ott a végállomásnál. Csehszlo­vák film. Fél 6, fél 8. Műsoron december 3-ig. Béke Mozi: Édes Anna. Ma­gyar film. (16 éven felülieknek.) Szentes: József Attila Mozi: Razzia. Magyar film. Fél 6, fél 3. Műsoron december 3-ig. Szabadság Mozi: Sóbálvány. Magyar film. 6 és 8. Csongrád Szabadság Mozi:­­ Micsoda éjszaka! Magyar film.­­ Fél 6, fél 8. Műsoron december 3-ig. Makó: Vörös Csillag Mozi: Kopogd le a fán. Színes ame­­rikai filmvígjáték. 6 és 8. Mű­soron­­ december 3-ig. Szabadság Mozi: Kopogd le a fán. Színes amerikai filmvígjá-­s­ték. Fél 6. fél 8. Műsoron de­­­­cember 3-ig. VÁSÁRHELYI PETŐFI MŰVELŐDÉSI HÁZ VÁNDORMOZI MŰSORA: Dózsa Tsz. Az első szó. An­gol film. SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ műsora: Kedd 2 óra: Optimista tragé-­­ dia. — in: Diákbérlet. kamaraszinház Este 7 óra: Montmartrei Ibo­lya. Fájdalomtól megtört szív­­vel tudatjuk, hogy drága ,jó feleségem, édesanyánk, leányom, testvérünk, DOMBAI PÉÉTERNÉ Molnár Erzsébet november 30-án hosszú szenvedés után elhunyt. Drága halottunk földi ma­radványát f. hó 2-án, ma délután 2 órakor a szentesi Középső-temető halottasházától a Szeder­­temetőbe helyezzük örök nyugalomra. Gyászoló család, Szentes A fáttdén (Miként KARÁCSONARA RÁDIÓT, TŰZHELYET, MOTORKERÉKPÁRT, DONGÓ SEGÉDMOTORT, MOST RÉSZLETRE SIRÁLY CSÓNAKMOTORT.

Next