Csongrád Megyei Hirlap, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-01 / 204. szám
Megtört a jég Miért lépett be a mindszenti Lenin Tsz-be Korom Ernő középparaszt ? Az elmúlt napok egyikén látogató érkezett a mindszenti Lenin Tsz központjába. A neve: Korom Ernő. — Talán gyékény ügyben jött? — kérdezte Maráczi József elnök, mivelhogy a tsz-t gyakran felkeresik az egyéniek gyékényért, meg miegymásért. De a magas, ősz ember elmosolyodott és a kérdésre »nem«-et intett. — Nem gyékényért jöttem, hanem belépnék.— Tagnak? — Annak. Tagnak ... A kis irodában percnyi csend lett, ünnepélyes, szívet szorongató némaság. Az is. Korom Ernő válaszolt. Csöndes szavakkal, izgatottság nélkül, röviden: — Már előbb is akartam. Jobb lesz így... ez az út, erre kell mennünk. Azt is megmondom, miért. Ismernek, 13 hold földem van. Nyolcan voltunk testvérek. Nagyon dolgozni kellett, ha meg akartunk élni. Nekem 12 hold jutott, amikor apámék elhaltak, de... elúszott. Egy árva szó, egy köhintés sem zavarta a közgyűlés színe előtt álló, egyenes tartású, széles tenyerű ember szavait, csak az a szó: »elúszott« — döbbentette meg a hallgatóságot. És felrándultak a fejek, volt kubikos, volt zsellér szeme villant Korom Ernőre, aki ilyen szívbemarkoló egyszerűséggel rántotta le a leplet a régi világról. — Elúszott a 12 hold ... Hány, meg hány 12 hold «úszott el« a küszködő magyar parasztok lába alól az egyre gazduló vitéz Horthy Miklós őfőméltósága kormányzása alatt? Mennyi gond, tengernyi kínlódás, küzdelem, könny és veríték, milyen kilátástalan élet sűrűsödött bele abba a szóba: »elúszott«. És mit jelentett a Korom Ernő életében az, hogy »... aztán szerezgettem másikat«. Itt áll előttünk a közgyűlésen s amiért itt áll, mint új tag, meg ahogy itt áll öregedően, őszen, kérgesen, szilárd-nyugodtan, abban benne van a válasz minden kérdésre. Korom Ernő leszámolt a múlttal, eltépte a 13 hold egyéni visszahúzó köteleit, meggyőződött arról, hogy a magyar paraszt útja arra visz, amerre az ország útja — szocializmusba. — Mindég azon gondolkodtam — mondta a gyűlésen —, az volt a gondolatom, hogyan lenne jobb. A Nemzeti Paraszt Párt tagja voltam, meg vezetőségi tagja. Üdvözlöm a tsz tagjait s kérem felvételemet. Ha felvesznek, hát azon iparkodom tudásommal, erőmmel, hogy a közösségnek hasznára legyek. Ezt mondta Korom Ernő szóról szóra és a közgyűlés mellette szólt. — Ismerjük, örömmel fogadjuk. — Tekintélyes gazda; kár, hogy nem jött hamarabb. — Elvtársak, becsüljük meg az ilyen embert, mert tapasztalt, jó gazda — hangzottak a hozzászólások. Szavazáskor sorra emelkedtek a magasba a kérges, izmos kezek, a mindszenti Lenin Tsz közgyűlése egységesen tsz-taggá nyilvánította Korom Ernő 13 holdas középparasztot, az első nyárvégi új belépőt. S ide írom a közgyűlésnek azt az állásfoglalását is, hogy a Lenin Tsz örömmel hívja és várja a többi mindszenti középparasztot is; Mihály Istvánt, Major Gábort, Bánfi Józseféket, Bozó Balázsékat, Kiss Ferencet és a többieket. Amikor a nyáron Mihály István elvtárssal a szövetkezésről beszélgettünk, azt mondta: elnök emlékezetén végigfutott a nyár, a tavasz, a rengeteg munka, meg az a mindszenti vélemény, hogy «a Leninbe igazi, virtigli földesparaszt nem lép be soha«. — Ki tudja, honnét kavarta fel a szél ezt az ostobaságot — gondolta Maráczi József, miközben kedvtelve nézte az előtte álló, ünnepélyes kinézetű földművest. — Aztán hát... hogyan? Hogyan szánta rá magát? Elhangzott ez a kérdés pár nappal később, augusztus 29-én, szombaton délután — Én már nem lépek be, öreg vagyok hozzá. Hát folytassuk itt is a vitát Mihály elvtárssal: Korom Ernő sem fiatal, ráadásul Korom Ernő nem is párttag. Ám, azt mondta: — Más párttag szóval, én meg párttag vagyok tettel... Válaszolják meg önmaguk előtt a mindszenti párttag egyéni gazdák: mi áll közéis, egy-két ember fegyelme olykor kifogásolható, egykét ember elégedetlenkedik, ám a közösség a gondokat sorra megoldja. Nagy gond továbbá az, hogy a községi tanács ▼. b. megtiltotta, hogy a tsz terményeit szállító vontatók a tiszai kompon közlekedjenek. Ez nagymértékben szaporítja, nehezíti, drágítja a munkát, hiszen vagy Csongrád, vagy Algyő felé kell szállítaniok a terményeket Kívánatos, hogy a tanács v. b. a leggyorsabban intézkedjék ebben az ügyben. Mondom: vannak gondok is a Leninben, de az eddigi eredmények, a tsz jelenlegi, szilárdebb a valóságban a szocializmushoz, mi jelent többet a szocializmus építésében — a szó, vagy a tett? A mindszenti Lenin Tsz közgyűlése egy másik jelentkező, Tóth Mihály földtelen fiatal paraszt felvételét is megszavazta. Majd elfogadta a gazdaság jövő évi vetési tervét. Idén a tsz 13,80 mázsás búza-, 20 mázsás ősziárpa-, 15 mázsás tavasziárpa-, 40 mázsás rostlentermést takarított be holdanként. Mondható, hogy igen jó a kukorica, különösen a siló, a cukorrépa, a paprika, kiváló a rizs és jó a dinnye, szépen jövedelmezett és jövedelmez a jószág, a tervezettnél jelentősen magasabb lesz a tagok jövedelme. A jövő évi vetésterv egyik célja a közgyűlés határozata szerint »az árutermelésben elhagyni a jó középparasztokat is«. És a tudományosan irányított, korszerű, közös gazdaság eléri a célját, következésképpen évről évre növeli a szövetkezeti parasztok jövedelmét. Természetesen helyzete, egysége alapján várható, hogy Korom Ernő és Tóth Mihály után ősszel sok mindszenti család, közöttük számos régi földműves lép a nagyüzemi gazdálkodás útjára, mert meggyőződik annak fölényéről a kisüzemmel szemben és arról is, hogy így lesz valóban haladó állampolgára, hű fia a hazának. Ez nem beszéd, hanem cáfolhatatlan igazság, amely sok tízezer régi és új szövetkezeti tag döntésén, s biztatóan fejlődő, erősödő szövetkezetek eredményein, közöttük a mindszenti Lenin növekvő sikerein alapul. Kaczúr István a Lenin Tsz közgyűlésén vannak a tsz-ben gondok Kikövezték a vásárhelyi Serház teret A vásárhelyi Serház téren hatezer négyzetméter nagyságú területet terméskő borítással láttak el. A nagyszabású átalakítás, mely több mint 800 ezer forintba került, jószágvásár céljait szolgálja. Az eredeti terv szerint tízezer négyzetméternyi terület lett volna kővel burkolva, de megfelelő pénzfedezet hiányában nem került sor a munka teljes befejezésére. Előreláthatólag jövőre indul meg újra a kövezés. Érdemes még megemlíteni, hogy a Helypénzszedő Vállalat nemrégiben egy illemhelyet is építtetett a piac közelében. 3 Kedd, 1959. szeptember 1. Jövedelmező üzemág Egy év alatt 350 hízott sertést ad az államnak két szegvári termelőszövetkezet Szegvárra az Állatforgalmi Vállalat dolgozói hívták fel a figyelmünket Van ott két termelőszövetkezet, mely nagyon szép eredményeket ért el az állattenyésztésben, de különösen a sertéshizlalásban. A hír igaznak bizonyult... A Puskin Termelőszövetkezet agronómusával, D. Papp Ilonával járom a majort. Gyönyörű süldők fekszenek a napon. Az egyik akolban kicsik, a másikban nagyobbak, a harmadikban félig hízottak, 70—90 kilósak. — Ebből van 50 darab — mutat rájuk D. Papp elvtársnő. — Ezeket szeptemberben szállítjuk. Azt a hatvanat 1960 februárjában, ezek olyan 30—10 kilósak lehetnek, és a kicsiket márciusra szerződtettük. Tisztaság és rend mindenütt. Úgy látszik, a fiatal, kissé molett, barna hajú, fürge agronómusnő nagy figyelmet szentel ennek a területnek. Dehát érdemes is. Elmondja, hogy az ötven darab hízó legalább 10—15 ezer forint tiszta nyereséget hoz a tsz-nek. Hat hónapig etetik, illetve hizlalják őket, ezalatt az idő alatt az állatgondozók is megtalálják számításaikat. Fejenként legalább 200 munkaegységre tesznek szert, ez kitesz körülbelül 9000—10 000 forintot. Már harmadik éve van a tsz-ben D. Papp elvtársnő, s azóta állandóan foglalkoznak sertéshizlalással. Tavaly például 240 darabot adtak el. 39 szarvasmarha is van náluk beállítva: kiselejtezett tehenek, bikák és továbbtenyésztésre nem alkalmas üszők. Most zöld silótakarmánnyal etetik őket, ezenkívül kapnak még 1 kiló árpa- és zabdarát. A másik termelőszövetkezetben, aGorkijában még jobbak az eredmények. Azt gondolja az olvasó, hogy itt valami nagy termelőszövetkezetről van szó. Pedig nem. A »Puskinénak 800 hold földje van, a »Gorkijénak csupán 500. Ebből is a szántó csak 350 hold. A mindent precízen számontartó Wéber Imre agronómus elmondja, hogy az idén 150 darab hízóra kötöttek szerződést és már be is szállították az összeset. Most állítottak be 122 darabot, ebből október 1-ig terven felül beszállítanak 60-at. Eddig 307 ezer forint a bevételünk, még lesz körülbelül 100 ezer, s ezzel tervünket mintegy 25 százalékkal túlteljesítjük -a- mondja Wéber elvtárs. És hogy gazdaságos-e a hizlalás, arra a következőket válaszolja: — Jól jövedelmez és hamar fordul meg a befektetett tőke. A termelőszövetkezetünk összbevételének 60 százaléka állattenyésztésből van, s ennek döntő többsége sertéshizlalásból. Ötven darab szállításánál kilónként 2 forint a felár. Ez is jelentős összeget jelent a termelőszövetkezetnek. A »Gorkij« csak három éve foglalkozik hizlalással, de minden évben megháromszorozzák a sertések számát. Tavaly előtt 20-at, tavaly 76-ot, s az idén az októberi 60-nál 220 darabot adnak el az Állatforgalmi Vállalatnak. Titokban a »Puskinénál versenyeznek, de az idén már el is hagyták. Most beszereztek egy kelet-németországi származású apaállatot. Gyönyörű, nemesített sertést. Egyéves korában 2 mázsát nyomott. Ez olyan fajta, amely ballaszttakarmánytól, répától, töktől, lucernától nő. Ez a takarmány nagyon olcsó, utódait ezen fogják nevelni. Jövőre még többet akarnak hizlalni. Wéber elvtárs — de Bozó Pál elnök is — nagyon jónak tartja az Erra-tápszert. Az a tapasztalatuk, hogy az egy mázsa takarmányt 18 forinttal megdrágítja ugyan, de ugyanakkor tisztán bejön rajta minimum 36—40 forint. Hizlalnak 40 darab szarvasmarhát is. Tizenötöt már elszállítottak, októberig adják le a fennmaradó huszonötöt. Ők már igazi szakemberei a hizlalásnak... b. m. Jegesmedvék útrakészen A Makói Béke Vegyes KTSZ-ben a dörmögő mackók mellett játék-jegesmedvéket is készítenek. Három hónap alatt mintegy 300—400-at gyártanak és adnak át a kereskedelemnek. Képünkön a gyermekjátékokat Gera János, Kiss Sándorné és Pudler Adolf nézi át csomagolás előtt. Karácsonyra minden város játékboltja kap ezekből a jegesmedvékből. (Kies Gy. felv. Gondoskodás az elhagyott gyermekekről (Tudósítónktól.) A csongrádi gyermekvédelmi felügyelő már kiosztotta hét közép- és 20 általános iskolás, állami gondozott részére a tanuláshoz szükséges füzeteket, írószereket. Az 1459 forintos költséget a Csongrád megyei Gyermekvédő Otthon fedezi. Az államilag gondozott tanulók szeptember végén alsó-, felsőruhát, cipőt, kesztyűt, zoknit, hálóinget, pizsamát és nagykabátot kapnak, hogy iskolába járásuk megfelelő legyen. A gyermekvédelmi felügyelő egyébként rendszeresen ellenőrzi a gyermekek étkezését és nevelését is. NEFELEJCS 3481 akta REJTÉLYEK MAKAROV ORMAGY KORUL Heu Quateur ordította: Várvölgyi András W. Jankovszkaja befejezte vallomását. A tárgyalás véget ért. Az elnök, egy idősebb, szemüveges ezredes kérdőleg nézett rám és a formaság kedvéért megkérdezte: — Van valami megjegyeznivalója? Megráztam a fejemet. — Nincs, így volt minden, de... Az elnök rámnézett. Majd folytattam: — De Jankovszkaja aszszony elhallgatta Grönerrel való kapcsolatát, pedig az bizonyára rászolgálhatna a törvényszék figyelmére. — A bíróságnak ezzel a férfivel való kapcsolataim egyáltalán nem tartoznak a hatáskörébe — kiáltott fel Jankovszkaja. — Senkinek sincs joga, hogy magánéletemben turkáljon! Érthetően mindent megtett azért, hogy magánéletének ezeket az apróságait valahogyan eltussolja. — És a gyermekek? — kérdeztem. — Miféle gyermekek? —■ Azok a gyermekek, akiket ön szállított Gröner professzor bűnös kísérleteihez. — Hogyan kérem? — szakított félbe az elnök. Mindent elmeséltem a törvényszéknek, amit a megszállt Rigában láttam. Beszéltem a bulvárokon felakasztott emberekről és azokról a fiatalokról, akiket Németországba hurcoltak, de azokról a gyermekekről is, akiket Jankovszkája válogatott ki Gröner kísérleteire... Az elnök az asztal fölé hajolt és újra végiglapozta a jegyzőkönyveket. — Ez az emberiség elleni bűntett — jegyezte meg szárazon és Jankovszkája felé fordult. — Hát ehhez mit szól? — ■ kérdezte. Jankovszkaja nem jött zavarba, nevetni kezdett, msg Makarov mindezt csak féltékenységből mondja — magyarázta, s közben szemtelenül kacsintott. Gröner és ő miattam állandóan veszekedtek egymással. — Hirtelen felugrott, könyörögve nézett a bíróra és felém nyújtotta a kezét. — Andrej Szemjonovics, mi már nem látjuk többé egymást, ne haragudjon rám. De kérem, ne felejtse el azokat az estéket, amelyeket együtt töltöttünk. Meg kell mondanom, hogy zavarba jöttem. Az elnök megsimította a fejét és megigazította a szemüvegét. Nem értettem, mire akart célozni, de Jankovszkaja nem sokáig váratott magára. — Amint látják, Makarov őrnagy nem is tagadja kapcsolatunkat, csak a felelősség alól akar kibújni — közben macskaszemeivel hol az elnökre, hol pedig rám nézett. Az elnök szigorúan vizsgálta, majd ismét megigazította a szemüvegét. — Mit akar Ön ezzel mondani? — Csak azt, hogy Makarov éppen olyan kém, mint én vagyok — mondta hangosan és értelmesen tagolva a szavakat megismételte. — Sőt, talán még veszélyesebb kém, mint én. Elhallgatott. — Beszéljen kérem, folytassa csak — sürgette az elnök. — A tengerentúli titkosszolgálat küldte őt ide! — kiáltott fel kétségbeesve. Majd elmesélte találkozásomat Taylor tábornokkal azt állítva, hogy ő szervezett be engem s tőlem fontos információkat kapott. Beszélt a továbbiakban arról is, hogy én egy kommunista ellenállót, aki nálam Csarusin név alatt rejtőzött, a Gestaponál beárultam. — Tudná ezt ön bizonyítani? — kérdezte az elnök hűvösen. — Őt kérdezzék meg!—s kiáltott, szinte visítva. — Arról miért hallgat, hogy Stockholmban ötvenezer dollár van a csekkszámláján? Még mielőtt bármit is szólhatott volna, odahajolt hozzám az elnök változatlanul hűvösen, de meleg pillantással: — Elmehet, Makarov elvtárs. A törvényszék előtt ismeretes, hogy ki hagyta jóvá Taylor tábornokkal való tárgyalását. És a pénz, amelyet nevére utaltak... — s az elnök még azt a svéd bankot is megnevezte, ahová a pénzt utalták. Majd Jankovszkaja felé fordult, kissé meghajtotta magát. — A pénzt Makarov elvtárs megbízása alapján megkaptuk, sőt fel is használtuk. Az ugyan igaz, hogy nem személyes szükségleteire. Az elnökre pillantottam, ő bólintott, én az ajtó felé indultam. — Andrej Szemjonovics! — kiáltott fel Jankovszkája remegő hangon. — Hazudtam! Azt akartam, hogy oszsza meg velem a sorsát... Mert... Forduljon meg!... Mert szeretem. Nem fordultam meg. Tudtam, hogy utolsó szava éppen olyan hazug, mint amilyen élete volt. — VÉGE —