Csongrád Megyei Hirlap, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

Vasárnap, 1959. november 1. 4 n tsz-ek gazdasági patronálása párosuljon a politikai segítségnyújtással A TE­RMEL­ŐSZÖVETKE­ZETEK gazdasági és politi­kai megerősítése szempont­jából nagy jelentősége van az újszerű patronálási moz­­galomnak, amely megyénk­ben is széleskörűen kibonta­kozott. Megyénkben a 159 termelőszövetkezetet 140 me­gyei vállalat és intézmény, valamint a budapesti VII. és XX. kerületből 29 üzem patronálja. Ha az ipari mun­kások a párt határozatának megfelelően dolgoznak a munkás-paraszt szövetség továbberősítéséért, a tsz-ek és üzemek közötti barátság gyors eredményeket hoz. A patronálás nyomán ma már kezd kialakulni megyénkben a munkások és a tsz-parasz­­tok bensőségesebb kapcsola­ta, s ez nagy nyeresége en­nek a mozgalomnak. A segítségnyújtás formája igen változatos, csaknem fel­öleli a termelőszövetkezeti gazdálkodás minden ágát. A budapesti Könnyűipari Gyárfelszerelési Vállalat dolgozói száz férőhelyes cső­vázas tehénistálló tervét ké­szítették el díjmentesen a szentesi Alkotmány Tsz-nek, sőt a csöveket is az üzem adta térítés ellenében. E segítség után a tsz-tagok sa­játkészítésű vályoggal, fele­összegért építhetik fel új is­tállójukat. A Szegedi Tex­tilművek dolgozói sportfel­szereléssel segítették patro­nált szövetkezetüket, a Hód­mezővásárhelyi Mezőgazda­­sági Gépjavító pedig a tsz lávontatású aratógépét gépi­­vontatásúra szerelte át, s0t vonóerőt is kölcsönzött. A Megyei Közúti Üzemi Válla­lat gépkocsi-kölcsönzéssel, egy 40 férőhelyes sertésfiaz­­tató faipari és betonmunkái­nak elvégzésével segíti a tsz-t. Más üzemek mezőgazdasági gépeket javítanak, önitatókat készítenek , önköltségi áron, gépalkatrészeket adnak, vagy segítenek mezőgazdasá­gi üzemrészek — például malom — üzembe helyezésé­nél, vagy a villanybeszere­lésnél. Az ilyen jellegű se­gítségnyújtást a jövőben is igénylik a termelőszövetke­zetek, sőt meg kell keresni a segítségnyújtás újabb le­hetőségeit is. A gazdasági segítségnyújtásban örvende­tes, hogy amíg ,a megelőző években még ritka volt a kölcsönös gazdasági elszá­molás, ma ez a jellemző. Akad azonban egy-két tsz, amely csak többszöri felszó­lításra fizet, mások viszont túlzottan követelődznek. Ez nem helyes, mert rontja az üzemek és a szövetkezetek mind jobban erősödő kap­csolatát. A PATRONÁLÁSI moz­galomnak nagy hibája azon­ban, hogy főként csak gaz­dasági jellegű. Egyes üze­mek pártszervezeti és gaz­dasági vezetői azt gondol­ják, ha megjavítják a tsz gépeit, vagy más gazdasági jellegű segítséget adnak, ez­zel már eleget is tettek kö­telességüknek. Kétségtelen, hogy a gazdasági segítség­­nyújtásnak is van politikai kihatása, hiszen elősegíti a tsz-ek megszilárdítását, ami elsődleges politikai kérdés, de a támogatást ki kell ter­jeszteni a rendszeres politi­kai segítségnyújtásra is. A vásárhelyi Szántó Kovács János Tsz-nek a budapesti Patyolat Vállalat vezetői már tervszerű politikai segít­séget is adnak. A budapesti Kötöttárugyár vezetői pedig megállapodtak a sándorfalvi Rózsa Ferenc Tsz vezetőivel, hogy a tél folyamán előadá­sokat tartanak a nagyüzemi üzemszervezésről. A buda­pesti VII. kerületi KISZ-bi­­zottság viszont politikai elő­adásokat szervezett a csong­rádi Vörös Csillag Tsz fia­taljai számára. Ezek a pél­dák azonban ma még ritkák. Sajnos a tsz-pártszervezetek vezetőségválasztó taggyűlé­sét nemigen segítették az üzemi pártszervezetek, s nemigen vettek részt képvi­selőik a taggyűléseken. Szükség lenne pedig, hogy az üzemi pártszervezetek át­adják a patronált tsz párt­­szervezetének az üzemi pártélet és pártvezetés ta­pasztalatait, a vezetőségi ülések, taggyűlések, pártcso­­portülések megszervezésének jó módszereit, segítséget nyújtanának a párt- és kor­mányhatározatok tsz-ben történő végrehajtásának megszervezéséhez, a végre­hajtás ellenőrzéséhez és sok­kal többet segítenének a sok helyen gyengén működő tsz KISZ-szervezeteknek. Azt vegyék figyelembe, hogy az egyéni parasztok a tsz-be való belépéssel nem válnak még közösségi emberré, az­zá kell nevelni őket a szö­vetkezeti kollektívában, s ebben a szövetkezeti párt­­szervezetekre hárul a legna­gyobb feladat. MINDJOBBAN KIALA­KUL a patronálásnak az a helyes módszere, amely sze­rint az üzemigazgató a tsz­­elnököt, az üzemi pártszer­vezet a szövetkezeti alap­szervezetet, a főkönyvelő pe­dig a tsz-főkönyvelőt patro­nálja. Így a segítségnyújtás konkrét lehet, a segítő vál­lalatok egyesíteni tudják a politikai és a gazdasági tá­mogatást, tehát patron­álásuk hatékonnyá válik. A patro­­nálás során megkülönbözte­tett figyelmet kell fordítani a gazdaságosabb, olcsóbb építkezésre, a tervezésre, a közös alap növelésére, a szarvasmarha-, a sertés- és a baromfitenyésztés gyors fejlesztésére, a valóban kor­szerű, nagyüzemi gazdálko­dás módszereinek meghono­sítására. Ebben a tekintetben különösen az állami gazda­ságok és a gépállomások te­hetnek sokat az általuk segí­tett szövetkezetekben. Azon­ban a megyei pártbizottság határozatának végrehajtásá­ban — amely szerint minden álami gazdaságinak köteles­sége az általa alkalmazott nagyüzemi módszerek meg­honosítása a patronált tsz-ben — ma még nem dicseked­hetünk nagy eredményekkel. Van olyan téves nézet is, hogy­­mi minden szövetke­zetet egyformán segítünk, ami a körzetünkben van­. Kétségtelen, hogy például a gépállomások segítenek is minden szövetkezetet De ezért léteznek! Más dolog azonban az állami feladat és más a pártmegbízatás! A gépállomások amellett, hogy minden körzetükbe tartozó tsz-nek a legmesszebbmenő segítséget nyújtják, külön segítsék a párthatározatnak megfelelően a számukra ki­jelölt szövetkezetek A patronáló munkában a számviteli segítségnyújtás a legkevesebb. Pedig a tsz-ek többségében csak rövid tan­folyamot végzett könyvelők vannak, akik — különösen most, a kettős könyvvitelre való áttéréssel — nagyon várják a segítséget a tapasz­talt üzemi, gépállomási, vagy állami gazdasági főkönyve­lőktől. S a­­segítés­ ne egy­szerű látogatás legyen, ha­nem mindig alapos, elemző, tételes segítség. A könyvelés­nek — mint a gazdálkodás minden ágában — a termelő­­szövetkezetben is nagy jelen­tősége van, s a pontos, nap­rakész számvitel nagyban elősegíti a termelőszövetke­zetek politikai és gazdasági megszilárdítását. A SZÖVETKEZETI MOZ­GALOM politikai és gazda­sági megerősítése fontos fel­tétele a további számszerű előrehaladásnak. Amint a megyei párt-végrehajtóbizott­ság legutóbb megállapította: pártszervezeteink általában végrehajtották az erről szóló párthatározatot, s külön el­ismerését fejezte ki a buda­pesti VII. és XX. kerületi pártbizottságoknak és a pat­ronáló üzemeknek. Azonban a munka még eredményeseb­bé válása érdekében feltét­lenül szükséges, hogy a gaz­dasági segítség növelése mel­lett sokkal több és rendsze­resebb politikai segítséget, támogatást adjanak az üze­mek és intézmények a test­vérnek fogadott termelőszö­vetkezetek tagjainak politi­kai neveléséhez. R. L. Megkezd®!! a jövő évi kenyérgabona értékesítési szerződések kötése Ebben az esztendőben is jól jártak azok a dolgozó parasztok, akik kenyérgabo­na-értékesítési szerződést kö­töttek a terményforgalmi vállalattal. Minden falusi ember tapasztalatból tudja, hogy cséplés idején évről évre viszonylag alacsonyak az árak. Még Szegeden is olcsó volt a kenyérgabona — 210 forintért lehetett bú­zát vásárolni —, jóllehet az árak itt mindig elég maga­sak voltak. Ugyanakkor az értékesítési szerződéssel le­kötött kenyérgabonáért az egyénieknek 220, a termelő­­szövetkezeteknek 240 forin­tot fizetett mázsánként az állam, plusz minőségi külön­bözete. A­­ múlt évben 473 vagon volt a szerződéssel lekötött kenyérgabona meny­­nyiség, s jövőre úgy látszik, még nagyobb lesz az érdek­lődés. A jó felvásárlási árak következtében máris sokan teszik fel a kérdést, hogy a jövő évi termésű kenyérga­bonára lehet-e értékesítési szerződést kötni. Megérdek­lődtük a Csongrád megyei Terményforgalmi Vállalat­nál, hogy mi a helyzet ezen a téren. Közölték, hogy az Élelmezésügyi Minisztérium engedélyezte a jövő évi ter­mésű kenyérgabona értéke­sítési szerződések kötését, amely még nagyobb előnyö­ket biztosít a termelőknek, mint a múlt évben. Ez azt jelenti, hogy a kenyérgabo­na után mázsánként 10 fo­rint szerződéses felárat fi­zetnek átadáskor, ezenkívül 10 forint kamatmentes elő­leget is kap a szerződő, azonnal a szerződéskötés al­kalmával. Ezek szerint világos, hogy érdemes a jövő évi termésű kenyérgabonára már most megkötni az értékesítési szerződést, mert a dolgozó parasztok­­ezáltal a legma­gasabb áron biztosítják ter­ményeik elhelyezését. A szerződések megköthetők a terményforgalmi vállalat te­lepeinél és a bizományos földművesszövetkezeteknél. Mésziszapot kap a megye Mezőhegyesről A mezőgazdaságban a 30—32 százalékos termelés­emelkedés a második ötéves terv időszakában egyebek között a talajjavítás kiter­jesztésével valósul meg. Az érdeklődés a gyenge minő­ségű földek termővé téte­le iránt országszerte igen nagy. Csongrádban, ahol 8—10 évvel ezelőtt évente mindössze 200—250 holdat javítottak, a nagyüzemek most csaknem 5000 holdra szerződtek a Debreceni Ta­lajjavító Vállalat szegedi kirendeltségével. A hódme­zővásárhelyi Rózsa Ferenc Termelőszövetkezet, amely a napokban 800 hold szi­kes- és savanyútalaj javí­tására szerződött, a szom­szédos Kopáncsi Állami Gazdaság tábláin győződött meg a módszer hatásossá­gáról. Itt a javított táblákon a búza holdanként 4 má­zsával többet termett, a napraforgó óriási tányéro­kat érlelt, s a cukorrépánál is 40—50 mázsás különbség mutatkozik. A javításhoz az anyagot a cukorgyárak, a gipsz- és a mészkőőrlő malmok ad­ják. A Mezőhegyesi Cukor­gyár egész évi termelését — mintegy 2000 vagon mésziszapot — a Csongrád megyei nagyüzemek rendel­kezésére bocsátja. A kongresszusi verseny sikeréért Újabb vállalást tettek a pártkongresszus tiszteletére a Kopáncsi Állami Gazdaság dolgozói A Kopáncsi Állami Gaz­daság pártszervezete leg­utóbb megtartott taggyűlé­sén értékelte a gazdaság dol­gozóinak a pártkongresszus tiszteletére tett munkaválla­lásait. A pártszervezet meg­tárgyalta a gazdaság vezető­ségével azt is, milyen lehe­tőségek vannak újabb fel­ajánlások megtételére. Az eddigi terméseredmé­nyek és kalkulációs számítá­sok alapján a várható ered­mény az eddig felajánlott 1 672 000 forinttal szemben 4 042 000 forint. A különbö­­zetet képező 2 370 000 forint­tal ezért a gazdaság dolgo­zói a pártkongresszus tiszte­letére tett előző vállalásukat kiegészítik. A betakarítás során megállapítható az, hogy minden növényféleség termelése nyereséges a gaz­daságban, tehát ez ered­ményjavulást hoz. Kenyér­­gabonából 75 vagonnal töb­bet adtak át az államnak, továbbá a kenyér- és takar­mánygabonát figyelembe véve a tervezett 208 vagon helyett 330 vagonnal termel­tek. A későbbiek folyamán betakarításra kerülő növé­nyek is nyereségesek és több mint kétszeres termést ad­nak a tervezetthez képest. Rizsből is, annak ellenére, hogy a termelt 460 hold Dunghan-Shali rizsfajtát a bruzóne miatt 80—90 %-os károsodás érte, a tervezett terménymennyiség teljesítve lesz. De nemcsak a magasabb terméseredmények járulnak hozzá az eredményjavulás­hoz, hanem nagymértékű megtakarítást ért el a gaz­daság a munkabér, az anyag és a segédüzemág terén is. Például a kenyérgabonán az egy egységre tervezett rá­fordítás 155 forint, ezzel szemben a felhasználás 148 forint. Ez 18 514 mázsa bú­zánál 130 ezer forint megta­karítást jelent. Süldőneve­lésnél is kilogramonként 94 fillér önköltségcsökkenés mutatkozik. A műhelyben az anyagfelhasználás során pe­dig 144 ezer forint értékű megtakarítás jelentkezik. A felsorolt példákból látható, hogy a növénytermesztés, az állattenyésztés, valamint a segédüzemág nyereséges lesz. A gazdaság dolgozói vállalják azt is, hogy az őszi betakarítást és az ősziek vetését november 7-re befe­jezik. A tervezett 1570 hold őszi vetésből 1396 holdat be is vetettek. Gyenes Gyula A mér­eggyári dolgozón csatlakozni a kongresszusi hónaphoz A Szakszervezetek Csong­rád megyei Tanácsa elnöksé­gének felhívását a megye üzemeinek dolgozói helyes­léssel fogadták és azóta mind többen csatlakoznak a kongresszusi hónap verseny­­mozgalmához. Műszaki meg­beszéléseken, röpgyűléseken vitatták meg, hogyan készül­jenek fel a kongresszusi hó­napra. A Hódmezővásárhelyi Mérleggyár dolgozói szintén tartottak csatlakozó röpgyű­­léseket. Ezt megelőzően azon­ban a vállalat műszaki dol­gozói kimunkálták, melyik műhelynek mit kell tennie, hol kell még javítania, hogy a gyár eredményesen telje­síthesse a kongresszus tisz­teletére tett vállalásait és negyedéves tervét. A mű­szaki gárda javaslatát, hogy éves befejezett tervüket de­cember 24-re és éves ex­porttervüket december 19-re tejesítsék, egyhangúlag el­fogadta a gyár kollektívája. Az üzemrészekre kidolgo­zott terv ismertetése után a dolgozók sokat vitatkoztak, számolgattak, milyen fel­ajánlásokat tehetnének a megjelölt feladatok végre­hajtására. A TMK-részleg dolgozói például felajánlot­ták, hogy a V. F. 21-es el­nevezésű marógépet novem­ber 14-re kijavítják és üzem­be helyezik. A technológiai osztály be­osztottjai vállalták, hogy a még szükséges villahe­gesztő szerszámok sablonjait november 2-re, a második éltartó beállító sablonját pe­dig november 7-re adják le a műhelyeknek. A nagy szereldében dolgo­zó Petőfi-brigád tagjai: Sigrai Mihály, Palotás Imre, Mladovics Károly, Gombkötő István, Oláh Imre és a töb­biek az élüzem cím feltéte­leinek teljesítésére és 100 százalékos minőségre tettek vállalást. Külön dicséret il­leti a brigád tagjait, hogy november havi tervüket vál­lalásuk szerint 5 százalék­kal teljesítik túl. A gépműhely dolgozói szintén értékes felajánláso­kat tettek. Elhatározták, úgy szervezik, meg az acél­öntések megmunkálását, hogy biztosítani tudják a szerelőműhely tervszerű munkáját, s a 13 mérleg al­katrészei november 10-re, az 5 m­U-széria alkatrészei pe­dig november 14-re elkészül­jenek. A Mérleggyárban a dolgo­zók által tartott röpgyűlé­sek azt bizonyítják, hogy ha felkarolják a munkások, a műszakiak kezdeményezéseit, nagy eredmények érhetők­­el. A Mérleggyár dolgozói­nak felajánlásaiban egyéb­ként igen figyelemre méltó jelleg, hogy nemcsak az egyéni, vagy brigádmunkára voltak figyelemmel, hanem az együttműködésre is. Ar­ra törekszenek, hogy a fel­ajánlásaikkal a másik mű­helyt, vagy brigádot is se­gítsék. A felajánlásokat te­hát megtették a dolgozók, a vezetőkön a sor, hogy gon­doskodjanak a szükséges anyagról és az egyéb felté­telekről az eredményes ter­meléshez. Tanácsid­ozte­k Szentes Állomás vasutasai Szentes állomás dolgozói e hét közepén termelési ta­nácskozáson vettek részt. A tanácskozást Dóra elvtárs, a szakszervezeti bizottság tit­kára nyitotta meg, majd Papp Zoltán elvtárs, állo­másfőnök ismertette a dol­gozókkal a pártkongresszus jelentőségét, annak munká­ját. Ezek után ismertette a III. negyedévi tervteljesítést, miszerint a fajlagos kocsi­mozgatást 109,5, a kocsitar­­tózkodást 110,4, a kocsiki­használást 110,1, a személy­­vonatok menetrendszerű in­dítását 98,7 százalékra tel­jesítették. A továbbiakban a negyedik negyedév tervfel­adatát, annak felbontását is­mertette a dolgozókkal, majd a III. negyedévi teljesítmé­nyek alapján pénz- és dísz­oklevél jutalmat osztott ki a jó eredményeket elérő dolgo­zók között. A II.—III. ne­gyedévi teljesítmények alap­ján javaslatot terjesztett a dolgozók elé, kiknek javasol kiváló dolgozó jelvény, illet­ve oklevél jutalmazást. Ez­után egyes hiányosságokról, javaslatokról tárgyaltak; a vita során 25 felszólaló volt. Többen, mint Hargittai és Pozsár elvtársak brigádjuk nevében csatlakoztak a no­vember 2-től kezdődő kong­resszusi hónaphoz. Hozzászó­lásukban kifejtették, hogy brigádjukkal harcot indíta­nak a szocialista munkabri­gád cím elhódításáért, me­lyet jelen pillanatban Virá­gos elvtársék brigádja hasz­nál. A további hozzászólások is sok igazságot, tárgyilagos bírálatot tartalmaztak. Az értekezleten látottak és hal­lottak alapján biztosítottnak látjuk a kongresszusi ver­seny sikerét és a megtisz­telő élüzem cím elnyerését. Dora Tóth Imre A tsz-községek egészségügyi ellátottsága általában megfelelő Tizenhárom községben házi betegápolónők dolgoznak A megyei tanács v. b. egészségügyi osztálya az el­múlt hetekben felülvizsgálta termelőszövetkezeti községe­ink egészségügyi ellátottsá­gát, s feltárta a megoldásra váró problémákat. A vizsgálatból megállapít­ható, hogy a tsz-községek la­kosságának orvosi ellátott­sága általában megfelelő. E községek egy része azonban — a lakosság számát te­kintve — elég kicsi, s ezért 2—3 község is tartozik egy­­egy községi körzeti orvos­hoz. Cserebökénynek és Nagytőkének például a ma még nem tsz-községgel, Ma­­gyartéssel van egy körzeti orvosa. Az orvos Szentesen lakik, s onnan jár ki a há­rom községbe. E körzethez mintegy 4000 lakos tartozik. A többi körzetben ennél jó­val kevesebb lakos jut egy­­egy községi körzeti orvosra, mégis mindenütt az nehezíti az orvosok munkáját, hogy valamennyi községhez eléggé nagy kiterjedésű külterület is tartozik. Rossz időjárás esetén — a rossz útviszonyok miatt — az orvosok nehe­zen tudják megközelíteni azokat a helyeket, ahová ki­hívják őket. Mivel a kisebb létszámú községeket nem lehet önálló körzetté szervezni — a biz­tosított betegek száma vi­szont mindenütt ugrássze­rűen megnőtt —, a beteg­­ellátás jobbátétele érdekében házi betegápolónői állásokat szerveztek. Ezek az ápoló­nők segítik a körzeti községi orvos munkáját, s megláto­gatják az otthon fekvő be­tegeket is. Október elejétől 13 termelőszövetkezeti köz­ségben működik házi beteg­ápolónő: Cserebökényen, Fá­­biánsebestyénen, Derekegy­­házán, Árpádhalmon, Nagy­­éren, Ambrózfalván, Klára­falván, Királyhegyesen, Nagylakon, Újszentivánon, Tiszaszigeten és Deszken egy-egy, míg Székkutason kettő. Néhány községben azon­ban szükséges, hogy a ren­delőhelyiségeket és a váró­termeket bővítsék. Árpád­halmon mindenekelőtt a vá­rótermet, Nagymágocson pe­dig mind a várótermet, mind pedig a rendelőhelyiséget bő­víteni kell. A nagym­ágocsi tanács a községfejlesztési alapból még az idén meg­oldja e problémát. Egyéb­ként a szentesi járási ta­nács a jövő évre 300 ezer forintot kap, s ebből az ösz­­szegből a járás tsz-községei­­ben az orvosi rendelők fel­szerelését felújítják. Ugyan­csak ebből kívánják megol­dani az árpádhalmi rendelő felújítását is.

Next