Csongrád Megyei Hírlap, 1963. február (8. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-14 / 37. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK» IPCTffT—5 WMfgg»MSIft A mezőgazdasági nagyüzemek igazolják várakozásunkat Közvetlen hangulatú választói gyűlésen válaszolt Győri Imre elvtárs a Szegedi Textilm­ívek dolgozóinak kérdéseire Győri Imre elvtárs, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, megyénk országgyűlési képviselő-jelöltje sok­szor megfordult már a Szegedi Textilművekben, az üzem dolgozóinak hívására azonban szerdán délután újra meg­látogatta őket. Közvetlen hangulatú választói gyűlésen vá­laszolt a­ dolgozók, a választópolgárok kérdéseire. A nem­zetközi politikát, belső fejlődésünket érintő kérdéseket tet­tek fel a munkások, de érthető, hogy elsősorban azok a problémák érdekelték őket, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak mindennapi életükkel, amelyek meghatározzák jö­vőjüket. Megéri a mezőgazdaságnak nyújtott támogatás! A magas szabadpiaci árak se bizonyos ellátási nehézsé­gek miatt sok munkásember azon gondolkodik, hogy meg­hozta-e a várt eredményt a mezőgazdaság szocialista át­szervezése. Ezeknek vála­szolva mondotta Győri elv­társ, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek igazolják remé­nyeinket, várakozásunkat. Annak ellenére, hogy az utóbbi három évben súlyos aszály sújtott bennünket, nincsenek nagyobb élelme­zési gondjaink, a téllel já­ró nehézségek ellenére mindenütt jó ellátást biz­tosítanak a dolgozóknak. Ha az egyéni gazdálkodás 3.órá­ban érte volna ez a hosszan tartó, pusztító aszály mezőgazdaságunkat, akkor nemcsak hogy Sertést nem tudott volna vágni a dolgo­zók jó része, mint ahogy most sok városi munitás is tette, hanem kielégítő téli ellátásra sem gondolhatott volna. Most a nehézségek ellenére az elmúlt évben több árut adott a mezőgazdaság, mint azelőtt. Igaz, a mezőgazdaság meg­segítése érdekében az ipari munkások is megtették a magukét. A mezőgazdaság fejlesztésére fordított nagy összegű beruházás azt je­lenti, hogy a munkások ha­vonkénti jövedelme 60—70 forinttal magasabb lehetne, ha nem áldoztunk volna annyit a mezőgazdaságra. A munkások azonban tudják, hogy szükség van erre, hogy ezt az áldozatot meg kell hozniuk, mert ez később bu­sásan megtérül. Ugyanis hiába növekszik a munká­sok névleges jövedelme, ha a mezőgazdaság nem bo­csát részükre megfelelő árumennyiséget. Nincs arra szükségünk, hogy az életszínvonalnál látszat­­növekedést érjünk el. ban nem teljesíthető —mon­dotta Győri elvtárs —, mert az országban levő műszaki egyetemek többé-kevésbé megfelelő számú szakembert képeznek ki, és a szegedi műszaki egyetem alapításának nincsenek meg a feltételei. Arra azonban van lehető­ség, és ezt a helyi szervek is helyeslik, hogy felsőfokú textiltechnikum létesüljön Szegeden, hiszen a város a textilipar egyik centruma. Ehhez az üzemek összefogá­sa és a társadalmi szervek együttműködése szükséges. A gyűlés résztvevői tet­széssel fogadták a kérdése­ikre kapott választ, s a kép­viselő-jelöltjükkel való ta­lálkozás bizonyára segít ne­kik abban, hogy még jobban megértsék az országos politika és saját érdekeik közötti összefüg­gést, és felismerjék: mivel szol­gálják pártunk helyes poli­tikájának még következete­sebb megvalósulását. Mikorra várható a tüzelőhiány enyhülése ? A választói gyűlésen első­sorban leányok és asszonyok vettek részt, akik talán leg­inkább érzik a tüzelőhiány súlyosságát, s így érthető, hogy elsősorban erre a kér­désre vártak választ. Győri elvtárs elmondotta, hogy a fél megleckéztetett bennün­ket, mert az elmúlt évek­ben hozzászoktunk az enyhe léthez, és nemcsak a házi­asszonyok, hanem a vállala­tok, intézmények és üzemek­­is ehhez szabták vásárlásai­kat, a téli tüzelő tartaléko­lását. A megyében az ősszel több tüzelőt szereztek be, mint az elmúlt években, azon­ban a nagy hideg miatt ez is kevésnek bizonyult. S az adatok azt bizonyít­ják, hogy a hiányokat nem is tudjuk teljesen pótolni. Mégis az a helyzet, hogy sí­bányászok kemény erőfe­szítései nyomán egyre több tüzelő érkezik megyénkbe, ez azonban a mostani szükség­leteknek az adatok szerint csak mintegy a felét tudja kielégíteni. Az mindenesetre nagy eredmény, hogy megyénk minden iskolájá­ban folyik a tanítás, és a napközi otthonokat, óvodá­kat nem kellett bezárni. Most elsősorban arra van szükség, hogy hibáinkból, mulasztásainkból levonjuk a tanulságokat, és fegyelme­zett, szorgalmas munkával a vezetőknek és dolgozóknak egyaránt a hiányok és vesz­teségek pótlására kell töre­kedniük. Erre lehetőség van, és most az a legfontosabb kötelességünk, hogy éljünk ezekkel a lehetőségekkel. Szó esett ezután még ar­ról, hogy szükség lenne mun­kásszállásra, hriszen sok vi­déki fiatal, főleg leány dol­gozik az üzemben, akik ne­héz körülmények között al­bérletben laknak. Győri elv­társ elismerte az igény jo­gosságát, azonban bejelen­tette, hogy kormányzatunk elsősorban az építőipari munkások számára építtet munkás­szállásokat, hiszen másként az emberek nem hajlandók az építőipar­ban dolgozni, és elsősorban a munkáshiány a fő oko­zója az építőipar nehézségei­nek. Szeged Dél-Magyarország egyik legfontosabb ipari köz­pontja, ahol sok ipari vál­lalat működik, ezekben azon­ban eléggé érezhető a szak­­emberhiány. A szegedi üze­mek szakember-ellátottsága az országos átlagnál alacso­nyabb, ezért merült fel a város lakossága körében annak a gondolata, hogy műszaki egyetemet kellene létesí­teni. Ezzel kapcsolatban utalt ar­­ra Győri elvtárs, hogy a fel­szabadulás előtt éppen az volt a baj, hogy sok volt a diplomás ember Magyaror­szágon, és az országgyűlési jegyzőkönyvekből vett idéze­tekkel bizonyította, hogy ak­kor a képviselők az egyete­mek fejlesztése­ ellen száll­tak síkra. A hírhedt vitéz Meskó Zoltán 1940-ben arról beszélt az országgyűlésben, hogy a szegedi egyetemre csak feleannyian jelentkez­tek, mint amennyit fel le­hetett volna venni. A 30-as évek elején több mint ezer diplomás szakember végzett mérnöki ínségmunkát! Lehet-e műszaki egyetem a megyeszékhelyen? Ma pedig Szeged válasz-­létesítésének igényével tépv-; iepolgarat rufeztgu estA0tea**»ak Sál Ezjxu is»y aaocHl Találkozás a szentesi értelmiségiekkel. Február 15-én, pénteken délután 5 órai kezdettel Szentes város értelmiségi dolgozóival találkozik G­y­ő­­­ri Imre elvtárs, az MSZMP Csongrád megyei bizottsá­gának első titkára, megyénk országgyűlési képviselő-je­löltje. A gyűlést, amelyen a városban dolgozó orvosok, gyógyszerészek, pedagógusok, műszaki értelmiségiek, taná­csi és más intézményi dol­gozók vesznek részt, a Hor­váth Mihály Gimnázium dísztermében tartják. Angol exportra készítik (Enyedi Z. ferv.) Évenként 40 ezer d­arab ovális gesztenyekosarat szálló angliai exportra a Csongrádi Háziipari Szövetkezet­­kosárfonó részlege. Exportra és hazai eladásra készítenek még kerek furnir, papír és különböző méretű bébi divatkosarakat is. Révész Viktória a szalma és furnir kombinációjával 7—8 darab ovális kosarat készít n­aponta. Gyorsítani kell az erőgépek javítását Előreláthatólag 23 szövetkezetet gépesítenek az idén Az elmúlt években a me­gye közös gazdaságaiban igen lényegesen emelkedett a gép­állomány. Míg 1961 végén csak 600 erőgéppel rendel­keztek a tsz-ek, addig már tavaly 984-et. Ebből 280 gé­pet új beruházásként kaptak a szövetkezetek, a többit pe­dig a Makói Gépállomás át­szervezése útján. A tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy a megye tsz-eiben Általában KIHASZNÁLJÁK a gépek kapacitását és az üzemeltetés mellett a javítá­sokról, a karbantartásokról is gondoskodnak. Erre bizo­nyíték, hogy a tsz-ekben­­az egy traktoregységre eső tel­jesítés átlagosan 850 normál­­hold volt. Egyes esetekben pedig, mint például a makói Kossuth Tsz-ben, az új DT 54-es erőgép, amelynek nor­mája 2200 normálhold éven­te, júliustól december végé­ig 3000 normálholdat telje­sített. Azokon a helyeken, ahol nem jól oldják meg a gépek munkájának megszer­vezését, ott a gépek kihasz­náltsága sem lehet megfele­lő. A közös gazdaságokban továbbra is alapvető fel­adat, hogy a traktorparkot jól kihasználják. Ehhez min­den lehetőség megvan, mert a traktorosok munkabérét felemelhetik és ezzel a mun­kakedvet, a munkalendüle­­tet LÉNYEGESEN MEGJAVÍTJÁK, továbbá megszervezhetik a kettős műszakot is, amelyet tavaly még igen kevés­ tsz­­ben alkalmaztak. A szövetkezetek megszilár­dulása, a jövedelmező gaz­dálkodás lehetővé tette, hogy az elmúlt évben megyénkben 11 közös gazdaságot teljesen gépesítsenek, új gépekkel lát-­­sanak el. A gépállomási át­szervezés útján pedig to­vábbi tíz tsz jutott gépek­hez, így a makói négy tsz, a székkutasi „Új Élet”, a fá­­biánsebestyéni „Kinizsi”, az árpádhalmi „Árpád”, a hód­mezővásárhelyi „Vörös Csil­lag” és a tápéi Tiszatáj Tsz. A makói gépállomás átszer­vezése következtében 24 ga­bonakombájnt és nyolc siló­­kombájnt, valamint negyven cséplőgépet is kaptak a kö­zös gazdaságok. Az idén is­mét lehetőség nyílik előre­láthatólag 23 közös gazdaság teljes gépesítésére. Számítá­sok szerint mintegy 70 MILLIÓ FORINT ÉRTÉKŰ GÉPET KAP A MEGYE. Emellett a Szentesi­ és Hód­mezővásárhelyi Gépállomás részleges átszervezésével igen sok szövetkezetbe küldenek gépeket. Tervek szerint Szen­tesen 5,­­ Vásárhelyen 5, Csongrádon 3, a szentesi já­rásban 6, a makói járásban pedig 4 tsz kivételével gépe­sítik a szövetkezeteket, ahol pedig még ezen a téren hiá­nyok mutatkoznak, ott kiegé­szítik a­ gépparkot. Ebben az évben a megye közös gazda­ságai között mintegy 185 erőgépet és az ehhez tarto­zó munkagépeket szétoszt­ják. Ugyanakkor a gépállo­mási gépparkot is felfrissí­tik, különösen a homoki te­rületen gazdálkodó, illetve működő gépállomások park­jait Újdonság lesz a 40—28 lóerős korszerű gépek szét­osztása. A gépállomások mintegy 60 erőgépet kapnak. A téli gépjavításnál álta­lában azt tapasztalhatni, hogy a közös gazdaságok na­gyobb része, különösen azok, amelyeket már gépesítettek, jórészt SAJÁT ERŐBŐL GONDOSKODNAK a karbantartásról. Vagyis műhelyeket építettek, ren­deztek be és a kisebb javí­tásokat, karbantartásokat ott hajtják végre. Sok tsz-ben viszont még nincs meg ez a lehetőség, ezért a szerződé­sek értelmében gépállomáso­kon javíttatják az erőgépe­ket. A közeli napokig a gép­állomások és a tsz-ek 302 gé­pet javítottak ki. Ebből a közös gazdaságokban 112-őt. Március közepére minden gé­pet ki kell javítani, ezért feltétlenül GYORSÍTANI KELL A JAVÍTÁS ÜTEMÉT. Különösen fontos, hogy azokon a gépállomásokon, ahol a közeli napokban meg­kezdik az erőgépek átadását a tsz-eknek, lelkiismeretesen hajtsák végre a javítást. Nem fordulhat elő az, hogy a kö­zös gazdaságok kijavítatlan gépeket vegyenek át. A szó­ban forgó két gépállomás már e hónapban megkezdi a gépek átadását. Tudományos munkánknak rangja van a világban Egészségügyi dolgozók választási gyűlésein mondott beszédet dr. Petri Gábor országgyűlési képviselőjelölt Február 12-én délután Szegeden az 1-es számú kórházban egészségügyi dolgozók­nak tartott választási gyűlést dr. Petri Gá­bor, az I. sebészeti klinika igazgatója, me­gyénk országgyűlési képviselő-jelöltje. Bevezetőként szóvá tette, hogy­­az orvosi közvélemény nem mindenben elégedett az orvosképzés eredményeivel. Az oktatási reform is gyakorlatibb irányú orvosképzést javasolt. — Néha úgy érzem — hangsúlyozta —, ennek az igénynek nem tudunk eleget tenni, nem akarom ezt azzal indokolni, hogy a tudomány napról napra fejlődik, de képzeljék el, ugyanazokban a helyiségek­ben, ahol valaha 70—80 hallgató tanult, most 180-an, 200-an zsúfolódnak össze. Ez azonban nem nyugtathat meg bennünket, hiszen ma, amikor kétéves kötelező gya­­kor­latot írunk elő fiatal orvosaink számá­ra (ami nélkül önálló beosztásba nem ke­rülhetnek, s ezzel tulajdonképpen 8 évessé tesszük az orvosképzést), sokkal több lehe­tőségünk van gyakorlott orvosok nevelésé­re. Ha a két évet jól felhasználnánk, ezzel az oktatási rendszerrel talán a világ leg­jobb orvosképzését tudnánk kialakítani. Sajnos, növekvő­ feladatainkhoz mérten nincs megfelelő számú oktató assziszten­sünk, s az orvosok képzését kénytelenek vagyunk sok esetben egészen fiatal embe­rekre bízni, akik maguk sem rendelkeznek hosszabb oktatói tapasztalatokkal. Az or­vosképzést csak úgy tudjuk hatékonyabbá tenni, ha többet dolgozunk. Nem a nyolc órai munkaidő megnyújtásával többet, ha­nem ésszerű tevékenységgel. El kell ér­nünk, hogy orvosaink, professzoraink ké­pességeiket elsősorban az oktatás érdeké­ben gyümölcsöztessék. Azután az egészség­ügy fejlődéséről beszélt: — Természetesen, ha a munkánkat aka­dályozó hibákról beszélünk, azt is látnunk kell, mennyit fejlődtünk Gyógyintézete­ink létszám és felszerelés tekintetében egy­aránt összehasonlíthatatlanul jobban áll­nak, mint 15 évvel ezelőtt. S ha még sok m­inden hiányzik is, mégsem állunk világ­­viszonylatban sem rosszul. Tudnak rólunk, tudományos munkánknak rangja van a vi­lágban. De ahhoz, hogy továbbra is lépést tudjunk tartani, nagy energiára van szük­ség. S amikor a jövő érdekében nagyobb terhet és egyéni áldozatot vállalunk, egyút­tal gondoskodnunk kell arról, hogy az élet ne csak elfogadható legyen, hanem örömet is nyújtson. Ne csak a munka örömét, ha­nem a pih­enését is. Ennek feltételei adva vannak, csak úgy kell elvégezni a ránk há­ruló feladatokat, hogy feltornázzuk orszá­gunk gazdasági színvonalát a világszínvo­nalra, és a nyugodt munka, a fejlődés leg­főbb feltétele, a béke, fennmaradjon. Dr. Petri Gábor a továbbiakban beszélt a tudományos fokozatok és a gyakorlati kész­ség értékének megítéléséről az állások be­töltésében, az orvosokra vonatkozó határ­idős rendelet bizonyos hátrányairól, a fia­taloknak a vidéki megbízatásoktól való idegenkedéséről, az egységes egészségügy megteremtésének szükségességéről abban a tekintetben, hogy az egyetemi klinikák, kórházak és a rendelőintézetek, valamint a körzeti orvosok munkája célszerűen kap­csolódjon össze. A választási gyűlésen felszólalt Siklós János, a megyei pártbizottság titkára is, és válaszolt az elhangzó hozzászólásokra. Tegnap este 8 órakor dr. Petri Gábor ha­sonló jellegű választási gyűlést tartott a szegedi rendelőintézetek dolgozói számára.

Next