Csongrád Megyei Hírlap, 1966. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-16 / 219. szám

‘Thai hununk, tartalmából: A GEMINI PONTOSAN ÉRT AZ ÓCEÁNRA EGY ÉVIG az Állam fizeti A KEZDŐ AGRÁR­SZAKEMBEREKET k!b: SZERENCSEHÁZ VILLANY NÉLKÜL 53? ELSŐ HAZAI HAPPENING Felkészültünk a „Vltavá“-ra Lakatos vezérőrnagy nyilatkozata • A magyar néphadsereg alakulatai több hetes alapos munka után befejezték fel­készülésüket a rövidesen sor­­ra kerülő Vltava elnevezésű hadgyakorlatra. Az összpon­tosítási körletben csütörtö­kön végrehajtották az elő­készületek utolsó programját is. A hadgyakorlatra való felkészülésről, az előkészü­letekről Lakatos Béla vezér­őrnagy, a hadgyakorlaton résztvevő magyar alakulatok parancsnoka nyilatkozott az MTI munkatársának. " Minden egyes gyakor­lat nagy erőfeszítést követel az azon résztvevő katonák­tól, tisztesektől és tisztektől — mondta. — Valamennyi fegyvernem: a lövészek, a harckocsizók, a tüzérek, a rakéta-páncéltörők, a műsza­kiak, a híradók és a felderí­tők felkészültsége, harckész­sége kielégítő, lövészalakula­taink a rendelkezésre álló technika alkalmazásának mesterei lettek. Kiváló ered­ményeket értek el harcko­­csizóink és a többi­ alakula­tok is a feladatok végrehaj­tásában.­­ A szocialista országok hadseregei a jelenlegi leg­modernebb harci eszközök­kel vannak felszerelve. Így a hadgyakorlat nemcsak a különféle alakulatok harc­­készségéről, kiképzési foká­ról ad számot, hanem a technikai felkészültség ma­gas színvonaláról is. Bízom alakulatunk sikeres helyt­állásában, s remélem, hogy ez a hadgyakorlat még job­ban elmélyíti a szocialista országok hadseregeinek fegy­verbarátságát — mondta be­fejezésül Lakatos Béla ve­zérőrnagy. Ara: 59 fillér K­LAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK) 1966. SZEPTEMBER 16., [­­j­yQ7».p 8 nPIfl XXIII. ÉVFOLYAM péntek_______________I RL MSZMI LEHR__________________219. szam CSONGRÁD MEGYEI ★ Olajbányászok munkasikerei B Húsz új kút A­agyon B Értékes felajánlások a kongresszus tiszteletére B Éfs­ymillió-háromszázezer forint jutalom Rövid idő alatt Magyarország legnagyobb jelentőségű szénhidrogén-lelőhelyévé vált az Alföld. A Dunántúlról szinte ugrásszerűen a szegedi medencére tevődött át a ha­zai olajbányászat súlypontja. Üllés, Szánk, Algyő neve egyszeriben országosan ismertté vált Jelenleg kőolaj­kincsünknek 50 százalékát, a földgázkincsnek 95 százalé­kát az Alföldöm, ezen a vidéken tárják fel Nagy len­dülettel bővítik a berendezéseket is, a közeli hónapokban Algyő térségében 500 millió forintot fordítanak az olaj­bányászat fejlesztésére. Az olajipar 1970-ig 39 százalékra kívánja növelni a földgáz és kőolaj arányát a hazai ener­giahordozók közül. Ezt a célt szolgálja az olajbányászok­nak az MSZMP IX. kongresszusa tiszteletére indított­­mun­­kaversenye is. A néhány ismertetett adat­ból is látszik, hogy a legna­gyobb arányú kutatások, s így az ígéret teljesítése is a szegedi medence dolgozóira vár. A fúróberendezések szá­ma egy év alatt ötről tizen­négyre nőtt, és emelkedett az olajbányászok száma is: 1966 augusztusában a sze­gedi üzemegységnél már 600 munkás dolgozott, így megerősödve jelentős si­kereket értek el az elmúlt fél év alatt Például Algyőn húsz kutat fúrtak, amelyek­ből egyik sem lett meddő. Munkájukat az is dicséri, hogy az országos átlaghoz képest nehezebb helyzetben dolgoztak, mégis a 2800— 3000 méter mély kutakat biztonságosan kiépítették. Szeged környékén sok ne­hézség befolyásolja az olaj­bányászok tevékenységét. A nagy fúrási mélység miatt jóval magasabb hőmérséklet­tel és nagyobb túlnyomással kell megbirkózniuk. Ennek ellenére az algyői olajmező több ezer tonna jó minőségű kőolajat adott a népgazda­­­ságnak ebben az évben, holott még nem is tervezték ilyen mennyiség felszínre hozatalát. A szegedi olajbányászok eredményeinek — amelyre az egész ország felfigyelt — nincsenek titkai. A pártkongresszus tiszte­letére lendületes, hatékony munkaverseny alakult ki, jelentős erő a brigádhoz­ A kútfúró brigádok például kivétel nélkül a szocialista címért küzdenek, sok mun­kacsapat pedig már másod­szor indult harcba a szocia­lista cím eléréséért A fel­ajánlások mértéke eléri a 2,2 millió forintot. Dicsére­tes, hogy ebből már 1,8 mil­lió forintot teljesítettek. A munkaverseny eredménye­ként a szegedi üzemegység első féléves tervét 104,6 szá­zalékra teljesítette. A nehéz helyzetekben kü­lönösen Tóth Gyula, K­i­s­s Ferenc és Szabó József brigádjai dolgoztak a leg­eredményesebben ők össze­sen 2 ezer méterrel fúrtak többet a tervezettnél. A munkarensemyben leg­jobban helytállt olajbányá­szokat jelentős anyagi és er­kölcsi elismerésben részesí­tik. Az elmúlt időszakban, április 4-én és a bányásznap tiszteletére több száz olajbá­nyász kapott elismerő okle­velet, jelvényt, sőt minisz­teri és kormánykitüntetést is. Itt, az alföldi területeken az olajbányászok 1,3 mil­lió forint jutalomban ré­szesültek, a XVI. bányásznap szegedi ünnepségén két szegedi fú­rómester miniszteri kitünte­tést,­­ a jól dolgozó olajbá­nyászok 140 ezer forint ju­talmat vehettek át. Ma az olajbányászok úttö­rő munkát végeznek szak­májukban az Alföldön. Min­dennapi munkájukat a ter­mészeti erőkön kívül számos szociális probléma is nehe­zíti. Például előbb-utóbb meg kell oldani a lakásgon­dot. A Kőolaj- és Gázipari Tröszt megvizsgálta a hely­zetet és elhatározta, hogy segít megoldani a problémá­kat számos központi kuta­tási helyen lakásokat épít dolgozói részére. MATKÓ ISTVÁN Tanévnyitó a József Attila Tudományegyetemen Tegnap, az egyetem Dugo­nics téri aulájában délelőtt 11 órai kezdettel megtartott ünnepséggel megkezdődött a Szegedi József Attila Tudo­mányegyetem új tanéve A tanévnyitó ünnepséget , amelyen megjelent Siklós János, a megyei pártbizott­ság titkára, Sipos Géza, a szegedi városi pártbizottság titkára is,­­ dr. Szabó Zol­tán, az egyetem rektora nyi­totta meg. Beszédében ismertette azo­kat az eredményeket, ame­lyeket az egyetem az elmúlt tanévben ért el Elmondotta többek között, hogy az Új­szegeden felépült új leány­diákotthon igen nagy segítsé­get nyújt a hallgatók lakás­gondjainak enyhítésében. Ez­után az egyetem vezetésé­ben beállott változásokat is­mertette, majd dr. Búza László akadémikusnak, az egyetem most nyugalomba vonuló, nemzetközi hírű pro­fesszorának átnyújtotta az egyetem József Attila emlék­érmét. A rektor befejezésül az új elsőéves hallgatókat köszöntötte, jó munkát kí­vánva nekik egyetemi tanul­mányaikhoz. Ezután dr. Márta Tereztc egyetemi docens, a József Attila Tudományegyetem pártbizottságának titkára mondott üdvözlő beszédet, majd sor került az arany- és gyémántdiplomák átadására. Az Állam- és Jogtudomá­nyi Kar tanácsa nevében dr. Kemenes Béla dékán, dr. Langsch József nyugalmazott jogásznak gyémántdiplomát, dr. Várfalvi Mór és dr. Schweiger Béla nyugdíjas ügyvédeknek aranydiplomát adott át. A Bölcsészettudomá­nyi Kar dékánhelyettese, dr. Ágoston György, Zombori Andor nyugalmazott tanárt tüntette ki gyémántdiplomá­val. A kitüntetettek nevében a tanévnyitó ünnepségen sze­mélyesen is megjelent dr. Langsch József mondott kö­szönetet. Egyik táblán sorol már az árpa , a másikon vetnek A szentesi járás több községében, Csere­­bökényben, Eperjesen és a város területén is megkezdődött a búza vetése. A korábban elvetett ősziek viszont már sorolnak, min­den területen szép a kelés. Képünk a szentesi Alkotmány Tsz-ben készült, ahol a nevek éjjel-nappal dolgoznak. Egy-egy fEnyedi 7. felvételes tábla bevetése után éjszakai műszakban kerül sor a magtakarásra és a traktorosok a szántást is két műszakban folytatják. Képünkön: Eke István gépvezető és Virág Antal tsz-tag veti az őszi gabo­nát. Több lesz a növényvédő szer Csütörtökön növényvédel­mi ankétot és gépbemutatót tartottak a velencei növény­védő állomáson, ahol Jelinek Fái, az Agrotröszt osztályve­zetője elmondta, hogy már az első negyedévben 15-70 ezer tonna különféle nö­vényvédő szer áll majd a közös gazdaságok rendelke­zésére. Lesz elegendő rézgá­­lic és gombaölő szer is. f~Hazánk nemzetközi kapcsolatai A arabijat al-magarijat! arbijat al-magarijat! „Éljen az arab—ma­gyar barátság!” — a ma­gyar kormány elnöke sok­szor hallhatta az ütemesen kiáltott jelszót emlékezetes februári afrikai-ázsiai kör­útjának első állomásain. Indiában, a delhi híres „Vörös Erődben" forró han­gulatú indiai—magyar ba­rátsági gyűlésen nagy tö­megek köszöntötték a tá­voli kis Magyarország kép­viselőit. Dar es Salaamban tam-tam dobok pergése közben hangzott fel a ma­gyar himnusz, a dobok rit­musa szinte Afrika szívve­rését jelképezte, a tanzániai fővárosban a magyar dele­gáció fogadtatása olyan volt, hogy némi költői (vagy újságírói) túlzással azt le­hetett mondani: Afrika szí­vébe fogadja a barátként érkező magyarokat... Tudatosan emlékeztetünk a Kállai Gyula vezette kor­mányküldöttség afrikai és ázsiai útjára, amikor azt kí­vánjuk elemezni, hogyan alakul a Magyar Népköz­­társaság és a fejlődő orszá­gok, a gyarmati sorból nemrég kiemelkedett új ál­lamok viszonya. Tartósak­nak ígérkező érzelmi szálak is szövődtek ekkor, túl azon, hogy szocializmust építő hazánk diplomáciája a nemzetközi érintkezés hi­vatalos és hagyományos módjait is fokozatosan meg­teremtette már a fiatal, nemrég kialakult új or­szágokkal és hogy kulturá­lis, vagy külkereskedelmi, gazdasági kapcsolataink már kialakulóban voltak. Á­ltalában elmondhat­­juk: a Magyar Nép­­köztársaság kapcso­latai kedvezően fejlődnek a gyarmati uralom alól fel­szabadult ázsiai és afrikai országokkal. Joggal hivat­kozhatott Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára a leg­utóbbi,­­ UPI hírügy­nök­­ség tudósítójának adott, és nagy nemzetközi feltűnést keltő nyilatkozatában ar­ra, hogy hazánk és a gyar­mati elnyomás alól felsza­badult országok politikai, diplomáciai kapcsolatai ezen a plattformon bonta­koznak ki: közös ellensé­günk az imperializmus, kö­zös érdekünk a béke. Ami pedig a gazdasági kapcso­latokat illeti, azok a köl­csönös előnyök biztosítására alapozódnak és fejlődnek további Aligha kell bizonyítani, hogy a fiatal ázsiai és af­rikai országok politikai függetlenségét, önálló álla­mi létét változatlanul ve­szélyezteti az imperializ­mus, amely egyes esetek­ben az agresszió legbarbá­­rabb eszközeitől sem riad vissza, máskor „csak” a neokolonial­izmus rugalma­sabb módszereihez folya­modik. Az Egyesült Álla­mok vietnami népirtó há­borúja láttán az ázsiai és afrikai tömegek előtt vilá­gossá válik: az amerikai imperializmus nem hajlan­dó még feladni dél-vietnami pozícióit, hallani sem akar arról, hogy Dél-Vietnam népe maga vegye kezébe sorsa irányítását. Hazánk és az egykori gyarmatok helyén alakult új országok kormányainak politikai, diplomáciai kap­csolatai lehetővé teszik, hogy az antiimperialista frontnak ma legfontosabb szakaszán, éppen a vietnami háború megítélésének és elítélésének szakaszán poli­tikai akciókra, diplomáciai kezdeményezésekre sor ke­rülhessen. Persze nem tú­lozhatjuk el ezek jelentősé­gét, hiszen kis ország va­gyunk és a fejlődő­ orszá­gok legtöbbje sem képvisel számottevő erőt, mégis azt kell mondanunk, hogy egy­­egy közös antiimperialista állásfoglalás, például a viet­nami háború dolgában a né­zetek azonosságának bizo­nyítása nem marad hatás­talan. Erkölcsi, politikai tá­mogatást jelent a harcban álló vietnami népnek, hoz­zájárul az amerikai ágr­esz­szív politika elszigetelésé­hez, követendő például szol­gál más fejlődő országok­ ál­láspontjának kialakításához. A Magyar Népköztár­saság egyre haszno­sabb segítséget tud nyújtani — saját erőgyara­podásunk arányában — az egykori gyarmati országok­,­nak ahhoz is, hogy nem­zetgazdaságukat függetlení­teni tudják az imperialis­ta hatalmak gazdasági ural­ma alól, hogy lazítsanak azokon a fojtogatóan szo­ros kötelékeken, amelyek általában a korábbi gyar­mattartó hatalomhoz fűzik kialakulóban levő gazdasá­gi életüket Mindenekfelett pedig, mint minden szoci­alista ország a fejlődő or­szágokkal kiépülő gazdasá­gi kapcsolataiban, hazánk is ar­ra törekszik, hogy messzemenően figyelembe vegye a gyarmati sorból felszabadult ország népének igazi érdekeit. Ugyanakkor a gazdasági kapcsolatokban a kölcsönös előnyök érvé­nyesülnek: számos esetben a népgazdaságunk számára fontos nyersanyagokhoz ju­tunk, egynéhányszor pedig (mint Etiópia, vagy Ku­wait példájában) exportunk a fizetési mérleg javítását eredményezi Amikor hosz­­szúlejáratú hitelt nyúj­tunk a fejlődő országoknak, ezt belső erőforrásainkból, nem pedig devizakészle­tünkből fedezzük, így nép­gazdaságunknak ez nem je­lent számottevő megterhe­lést Különösen kedvezően fej­lődnek a Magyar Népköz­­társaság gazdasági kapcso­latai Indiával, az Egyesült Arab Köztársasággal, Al­gériával vagy éppen Irán­nal, amelynek uralkodója, Mohammad Reza Pahlavi sah a napokban tett hivata­los látogatást hazánkba. Az említett afrikai-ázsiai körút alkalmával a magyar kormánydelegáció fon­tos gazdasági egyezményeket kötött az Egyesült Arab Köztársaságban, Etiópiá­ban, Indiában, haso­nló megállapodásokat készített elő Tanzániában és Ku­­waitban, ezek nyomán az árucsere bővül az említett országokkal .Az EAK-kal, a kétoldalú forgalom 1965- ben körülbelül 26 millió dollárt ért el, az Indiától lebonyolított árucseréről meg kell jegyezni, hogy gépipari termékeink fontos elhelyezési piaca, ahová még jelentős mennyiségben szállítunk hengerelt árut vegyipari cikkeket, gyógy­szereket is. A magyar—in­diai export-import értéke egyetlen esztendőben mint­egy 37 millió dollár­. V­isszatérve a politikai kapcsolatokra, csak örvendetesnek mond­hatjuk azt a tényt, hogy az állandóan fejlődő és bővülő diplomáciai érintkezésen (1965-ben Libanonnal, Mauritániával, Ugandával és Pakisztánnal vette fel a diplomáciai kapcsolatot nagykövetségi szinten a Magyar Népköztársaság), a „személyes diplomáciai eredményesnek bizonyuló módszere egyre több állam­férfi magyarországi látoga­tását és mind több magyar vezetőnek a fejlődő orszá­gokban tett utazását hozza magával. A legutóbbi idők­ben Sekou Touré-tól, Gui­nea elnökétől Li Kuang-ju singapore-i miniszterelnö­kön át Khaled Al Maszud Al Fhenak kuvaiti oktatás­ügyi miniszterig számos vendége volt Budapestnek, a magyar kormánynak, de bízvást mondhatjuk az egész magyar népnek, a felszabadult, egykori gyar­mati országok politikusai közül. PÁLFY József

Next