Csongrád Megyei Hírlap, 1969. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-29 / 23. szám
bizonygatás helyett Azt hiszem, mindmás annyian emlékszünk rá, milyen jól elbeszélgettünk Újév napján a miniszterelnökkel. Nekem legalábbis úgy tűnt, mintha a szobában ülne, s az én kérdéseimre válaszolna. Az eddigi számítások szerint úgy tűnik — jelentette be a miniszterelnök —, hogy a mezőgazdasági dolgozók életszínvonala nem csupán megközelíti, hanem el is éri az ipari munkásságot. Pedig az év elején csupán megközelítésről beszéltünk. Fock elvtárs nem vett elő statisztikai adatokat, hogy meggyőzze hallgatóságát. De nem is lett volna erre szükség. Sokat szenvedett parasztságunk éppen eleget hallott már emelkedő életszínvonalról. Ezekben az években jutott el odáig, hogy kamráján, padlásán és pénztárcáján érzi, nem csupán szépen emelkedő grafikonokon látja. A beszélgetés egyetlen mondatáról szólunk. Látszólag nem is a legfontosabbról, hiszen az újságok sem ezt választották vastagbetűs címnek, a miniszterelnök stúdióbeli beszélgető partnerei sem kiáltottak fel: figyelem, történelmi pillanat! Pedig felkiálthattak volna. Számításba kell ugyanis vennünk, hogy parasztságunk nem a századeleji, vagy a gazdasági válság idején nyomorgott munkásság életszínvonaláig jutott el,hanem a szocialista termelési viszonyok között élő-alkotó munkásosztály anyagi szintjéig ért fel. Mindez annyit jelent, hogy megoldottuk a parasztság minden gondját? Korántsem. Fentebb emlegetett , mondata után a miniszterelnök is megjegyeztem nem mondhatjuk el ugyanezt az életkörülmények javulásáról. A falués város közötti különbség eltűnése igen hosszú folyamat. S ez így igaz. Milyen egyszerű, számtalanszor emlegetett példa: munka után fürdik, utcai ruhába öltözik a lakatos. Felszáll a villamosra, ahol már senki nem mondja meg, orvos-e, vagy ügyvéd. Azt mondhatnánk, ez csak természetes, ez a minimum. A nyújtott műszakban dolgozó traktoros, vagy naplementig kapáló növénytermesztő azonban nem élhet ezzel a minimummal. Újabb és újabb üzemek, gyárak dolgoznak rövidebb munkaidőben. Nem hihetetlen utópia már az ipari munkás számára a szabad szombat sem. A mezőgazdaságban — különösen, ha szorít a mostoha, valamelyik növény szempontjából mindig alkalmatlan időjárás — még a szabad vasárnap is ritka. Azt sem állíthatjuk, hogy mai parasztságunk nem is igényel jobb életkörülményeket, mint amilyenbe beleszületett. De bizony igényel! Változnak a munkakörülmények is. Ezt is igényli a mai paraszt. Ismerősöm, aki tíz éve fogatos az egyik tszben, most azt mondta: ez az utolsó évem. Jövőre területet fogok. Pedig jó a kereset. De a pénz nem minden. Hiába van nekem tévém, ha este eldőlök, mint a zsák, mert kétszáz mázsa répát villáztam fel a kocsira. Vannak szevet£ezetek, ahol nem kell már villázni a répát. Elintézi a kombájn. S így lesz ez majd a többiben is. Hogy mit csinálnak akkor az emberek? Csökkentett munkaidőben dolgoznak, mint napjainkban az ipari munkások. Úgy vélem, bízhatunk benne, hogy nem is lesz az olyan soká, amikor egyszerű, csendes hangon ezt jelenti majd be a miniszterelnök ... ANNUS JÓZSEF CSOHGRÁD MEGYEI * VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Intézkedések a városi bolthálózat fejlesztésére Ülésezett a megyei tanács vb A megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnap ülést tartott Török László, a megyei tanács vb-elnöke elnökletével. Ez alkalommal a megyei kereskedelmi osztály munkáját értékelte a vb., és beszámoltatta az osztályt a kereskedelmi célkitűzések eddigi A kereskedelmi osztály munkáját jónak értékelte a végrehajtó bizottság, csakúgy, mint a Belkereskedelmi Minisztérium. Ugyanis az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta elsőként a mi megyénkben tartott vizsgálatot a minisztérium, s megállapítása szerint is jól szolgálja a kereskedelmi osztály a lakosság érdekeit; kezdeményezője s támogatója az áruellátás javítását, az áruválaszték bővítését szolgáló módszerek alkalmazásának. Közülük egyet említünk: a városokban — mindenekelőtt a megyeszékhelyen —, a nagyobb községekben a termelőszövetkezetek is boltokat, vendéglátói üzleteket létesítenek s ezzel jelentősen javítják a lakosság áruellátását, a vendéglátást. Mint elhangzott: az áruellátás további javítása, az áruválaszték bővítése továbbra is feladat, s így olyan ösztönzők kidolgozására van szükség, mely erre készteti a kereskedelmi vállalatokat. Megyénkben változatlanul fő gond azonban, hogy nemcsak az igényekhez mérten, de a kereskedelmi forgalom alakulásához viszonyítva is kevés az üzlet. Ez összefügg az iparosítással, a városok fejlődésével. Korábban már hírt adtunk arról, hogy a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatására a megye négy városában új munkahelyeket alakítanak ki. Az e célra rendelkezésre álló 3 millió 454 ezer 545 forint elosztásáról most döntött a végrehajtó bizottság. A fejlesztésre fordítandó összeg eredményeként a négy városban legalább 220 csökkent munkaképességű dolgozó foglalkoztatását oldják meg. Ez egyben azt is jelenti, hogy azok a csökkent munkaképességűek, akik dolgozni akarnak — a városokat tekintve — munkahelyet találhatnak. A makói járási Háziipari Szövetkezet Makón vásárol épületet, továbbá gépeket és felszereléseket, s ezzel a jelenlegi 105 dolgozó mellett további 80 csökkent munkaképességű dolgozót foglalkoztat majd. Támogatásként 1,5 millió forintot kapott, s további 500 ezer forintot a saját, s másik 500 ezer forintot a városi tanács fejlesztési alapjából fordít az üzem bővítésére, megvalósításáról. Megjelent s a vitában részt vett Sebes Sándor, a belkereskedelmi miniszter első helyettese is. Ezt követően a vb. megvitatta az 1989. évi költségvetési bérgazdálkodás tapasztalatait, és az előterjesztésekben is döntött. Mindezt még fokozza az a körülmény, hogy mind a négy városunkban szinte egyidőben kerül sor a városközpontok rekonstrukciójára. Ennek kihatásaként sok üzletet megszüntetnek, ugyanakkor a városi tanácsok — miután vállalati hatáskörbe kerültek a beruházások — a kiskereskedelmi vállalatoktól várják az új üzletek megépítését. A vállalatok viszont saját fejlesztési alapjukból nem képesek megépíteni az új boltokat a városközpontokban. Újabban tapasztalható, hogy a városi tanácsok, lehetőségeikhez mérten, saját fejlesztési alapjukból támogatják a városközponti bolthálózat kialakítását. A megyei tanács vb. is állást foglalt amellett, hogy támogatja e törekvést. Ennek módjára, a legsürgősebb problémák megoldására, néhány hónapon belül tervezetet dolgoznak ki. Ugyanakkor ez év során a negyedik ötéves terv időszakára is elkészítik a hálózatfejlesztési tervet, hiszen a városközpontok újjáépítése több évet vesz igénybe. A terv kidolgozásakor egyeztetik, hogy 1970 után milyen forrásokból — vállalati fejlesztési alap, helyi tanács hozzájárulása, megyei támogatás és így tovább — tudják megépíteni a szükséges üzleteket. Szentesen több mint 1,8 millió forintból — ebben 154 ezer 545 forint ösz.,egy a megyei juttatás — a Szegedi Nyomda új üzemrészt alakít ki; 10 csökkent munkaképességű dolgozót vesz fel. Ugyanakkor a Háziipari Szövetkezet 50 csökkent munkaképességű dolgozó részére alakít ki új munkahelyet. Ehhez 400 ezer forintot kapott, míg saját erőforrásából 134 ezer forintot használ fel e célra. Csongrádon a Háziipari Szövetkezet létesít új üzemrészt saját alapjából, a városi tanács, az OKISZ hozzájárulásából, s támogatásként ehhez 600 ezer forintot kapott. Itt 30 csökkent munkaképességű új dolgozót foglalkoztatnak majd. A vásárhelyi szandálüzemnek 800 ezer forintot juttattak. Az üzemben jelenleg 26 csökkent munkaképességű dolgozik, s további ötvenet felvesznek. A VÁROSKÖZPONTOK REKONSTRUKCIÓJÁNAK KIHATÁSA A NÉGY VÁROSBAN: 220 ÚJ MUNKAHELY II kiskertek szerepe a városellátásban Ülést tartott a Szeged m.j. városi tanács vb A városok ellátását segítő kiskertek kialakítására lehetőséget adnak a korábban megjelent rendeletek. A nagyüzemi művelésre nem alkalmas, külterületen levő földeket a tanácsok eladhatják a lakosságnak. Az ezzel kapcsolatos intézkedéseket, igényeket vitatta meg tegnapi ülésén a Szeged m. j. városi tanács végrehajtó bizottsága. A mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály felmérése szerint Szegeden jelenleg 8 ezer embernek van a város külterületén kisebb kertje. Ez azt jelenti, hogy az összlakosság 6 százaléka gazdálkodik kis parcellákon. Árutermelésük az önellátás mellett is jelentős. Az elmúlt évben 2 ezernél többen kötöttek szerződést termékeik eladására a felvásárlókkal. Így mintegy 5 millió csomó retket, 8 milliónál több fejes salátát, s 8 ezer mázsa csemegeuborkát értékesítettek. A központi készletekhez adott mennyiség mellett jelentős a város ellátásában betöltött szerepük is. Az előzetes számítások szerint a város évi, körülbelül 900 vagonos zöldségtermeléséből mintegy 300—350 vagonnyit a háztáji és egyéb gazdaságok adják. Hasonlóan fontos a kiskertek termelése a gyümölcsellátásban is: 186 vagon vegyes gyümölcsöt adtak el a felvásárlóknak, s ugyanennyire becsülhető az általuk, de más módon értékesített gyümölcs mennyisége is. A jogszabályok szerint csak nagyüzemi művelésre nem alkalmas, külterületi és állami kezelésben levő ingatlanok parcellázására kerülhet sor. Szegeden ilyen földterület nincs, s ezért megegyezés jött létre a megyei erdőgazdaság, a szegedi Felszabadulás Tsz és a tanács között. Az erdőgazdaság az újszegedi Marostőben levő csemetekertet adta át, míg a Felszabadulás Tsz a Csongrádi sugárút, a Körtöltés, a szeged-békéscsabai vasútvonal és az Oncsatelep által bezárt területen 40 katasztrális holdat engedett át a tanácsnak. A parcellázás előfeltételei tehát már adottak, így sor kerülhet arra, hogy a földhivatal kimérje a területeket. A sok igénylő miatt 200 négyszögöles parcellákat alakítanak ki, s így lehetőség van arra, hogy 580 ember kérelmét teljesítsék. A végrehajtó bizottság engedélye alapján a kerületi tanácsok hatáskörébe tartozik az ingatlanok eladása. Az első kerületben 260 míg a második kerületben 320 parcella kialakítására kerül sor. A számítások szerint 20—30 forintos négyszögölenkénti vételárra lehet számítani. A vevő a vételárat legfeljebb 24 havi részletben törlesztheti, melyet a kerületi tanácsoknak kell befizetni. Az értékesítésből befolyt összeg a kerületi tanácsok bevételét képezi. Az ily módon szerzett ingatlant 5 évig nem lehet eladni, nem is lehet megosztani, s az állam elővételi jogot élvez. Habár azonnal meg kell jegyezni, hogy a rendelkezésre álló, eladható 580 parcella kevés, több azem mint az eladható földdarab. BEMUTATJUK az Egészségügyi Berendezéseket Gyártó Vállalatot A makói üzemben az Orvosi Műszerkereskedelmi Vállalat megrendelésére készült oszlopos vizsgálólámpákat és az aszeptikus mosdókat, szállításra készíti elő Faragó Imréné, Sárkány Imre és Nagy Mária szerelő. Először küldenek a gyárból 500 lámpát és 150 mosdót, s hamarosan további 300 lámpát Kelemen Aladár gyalol az üzem egyik alapítója. Havi 1800—1000 forintos átlagkeresetével elégedett, akárcsak változatos munkájával. Most az állítható gyermekágyak alkatrészeit készíti. Ebből — a hagyományos kórházi gyermekfekhelyeknél biztonságosabb ágyból — 000 darab iránt mutatkozik érdeklődés A siófoki kórház részire készülő laborasztalokat Varga János brigádvezető és Csordás István állítja össze. (Fotó: Enyedi 7.) 26. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM SZERDA, 1969. JANUÁR 29. Ára: 70 fillér