Csongrád Megyei Hírlap, 1969. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-29 / 23. szám

bizonygatás helyett Azt hiszem, mind­­más annyian em­lékszünk rá, milyen jól el­beszélgettünk Újév napján a miniszterelnökkel. Ne­kem legalábbis úgy tűnt, mintha a szobában ülne, s az én kérdéseimre vála­szolna. Az eddigi számítások szerint úgy tűnik — jelen­tette be a miniszterelnök —, hogy a mezőgazdasági dolgozók életszínvonala nem csupán megközelíti, hanem el is éri az ipari munkásságot. Pedig az év elején csupán megközelí­tésről beszéltünk. Fock elvtárs nem vett elő sta­tisztikai adatokat, hogy meggyőzze hallgatóságát. De nem is lett volna er­re szükség. Sokat szenve­dett parasztságunk éppen eleget hallott már emelke­dő életszínvonalról. Ezek­ben az években jutott el odáig, hogy kamráján, padlásán és pénztárcáján érzi, nem csupán szépen emelkedő grafikonokon látja. A beszélgetés egyet­len mondatáról szólunk. Látszólag nem is a legfon­tosabbról, hiszen az újsá­gok sem ezt választották vastagbetűs címnek, a mi­niszterelnök stúdióbeli be­szélgető partnerei sem ki­áltottak fel: figyelem, tör­ténelmi pillanat! Pedig felkiálthattak volna. Szá­mításba kell ugyanis ven­nünk, hogy parasztságunk nem a századeleji, vagy a gazdasági válság idején nyomorgott munkásság életszínvonaláig jutott el,­­hanem a szocialista ter­melési viszonyok között élő-alkotó munkásosztály anyagi szintjéig ért fel. Mindez annyit je­lent, hogy megoldottuk a parasztság­­ minden gondját? Koránt­sem. Fentebb emlegetett , mondata után a minisz­terelnök is megjegyeztem nem mondhatjuk el ugyanezt az életkörülmé­nyek javulásáról. A falu­­és város közötti különb­ség eltűnése igen hosszú folyamat. S ez így igaz. Milyen egyszerű, számta­lanszor emlegetett példa: munka után fürdik, utcai ruhába öltözik a lakatos. Felszáll a villamosra, ahol már senki nem mondja meg, orvos-e, vagy ügy­véd. Azt mondhatnánk, ez csak természetes, ez a mi­nimum. A nyújtott mű­szakban dolgozó traktoros, vagy naplementig kapáló növénytermesztő azonban nem élhet ezzel a mini­mummal. Újabb és újabb üzemek, gyárak dolgoznak rövidebb munkaidőben. Nem hihetetlen utópia már az ipari munkás szá­mára a szabad szombat sem. A mezőgazdaságban — különösen, ha szorít a mostoha, valamelyik nö­vény szempontjából min­dig alkalmatlan időjárás — még a szabad vasárnap is ritka. Azt sem állíthatjuk, hogy mai parasztságunk nem is igényel jobb élet­­körülményeket, mint ami­lyenbe beleszületett. De bizony igényel! Változnak a munkakörülmények is. Ezt is igényli a mai pa­raszt. Ismerősöm, aki tíz éve fogatos az egyik tsz­­ben, most azt mondta: ez az utolsó évem. Jövőre te­rületet fogok. Pedig jó a kereset. De a pénz nem minden. Hiába van nekem tévém, ha este eldőlök, mint a zsák, mert kétszáz mázsa répát villáztam fel a kocsira. Vannak szevet£e­­zetek, ahol nem kell már villázni a répát. Elintézi a kombájn. S így lesz ez majd a töb­biben is. Hogy mit csi­nálnak akkor az emberek? Csökkentett munkaidőben dolgoznak, mint napjaink­ban az ipari munkások. Úgy vélem, bízhatunk benne, hogy nem is lesz az olyan soká, amikor egyszerű, csendes hangon ezt jelenti majd be a mi­niszterelnök ... ANNUS JÓZSEF CSOHGRÁD MEGYEI * VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Intézkedések a városi bolthálózat fejlesztésére Ülésezett a megyei tanács vb A megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnap ülést tartott Török László, a megyei tanács vb-elnöke elnökletével. Ez alkalom­mal a megyei kereskedelmi osztály mun­káját értékelte a vb., és beszámoltatta az osztályt a kereskedelmi célkitűzések eddigi A kereskedelmi osztály munkáját jónak értékelte a végrehajtó bizottság, csak­úgy, mint a Belkereskedelmi Minisztérium. Ugyanis az új gazdasági mechanizmus be­vezetése óta elsőként a mi megyénkben tartott vizsgálatot a minisztérium, s meg­állapítása szerint is jól szolgálja a keres­kedelmi osztály a lakosság érdekeit; kez­deményezője s támogatója az áruellátás javítását, az áruválaszték bővítését szol­gáló módszerek alkalmazásának. Közülük egyet említünk: a városokban — minde­nekelőtt a megyeszékhelyen —, a nagyobb községekben a termelőszövetkezetek is bol­tokat, vendéglátói üzleteket létesítenek s ezzel jelentősen javítják a lakosság áruel­látását, a vendéglátást. Mint elhangzott: az áruellátás további javítása, az áruválaszték bővítése továbbra is feladat, s így olyan ösztönzők kidolgo­zására van szükség, mely erre készteti a kereskedelmi vállalatokat. Megyénkben változatlanul fő gond azon­ban, hogy nemcsak az igényekhez mérten, de a kereskedelmi forgalom alakulásához viszonyítva is kevés az üzlet. Ez összefügg az iparosítással, a városok fejlődésével. Korábban már hírt adtunk arról, hogy a csökkent munkaképességű dolgozók foglal­koztatására a megye négy városában új munkahelyeket alakítanak ki. Az e célra rendelkezésre álló 3 millió 454 ezer 545 fo­rint elosztásáról most döntött a végrehajtó bizottság. A fejlesztésre fordítandó összeg eredményeként a négy városban legalább 220 csökkent munkaképességű dolgozó fog­lalkoztatását oldják meg. Ez egyben azt is jelenti, hogy azok a csökkent munkaképes­ségűek, akik dolgozni akarnak — a városo­kat tekintve — munkahelyet találhatnak. A makói járási Háziipari Szövetkezet Makón vásárol épületet, továbbá gépeket és felszereléseket, s ezzel a jelenlegi 105 dol­gozó mellett további 80 csökkent munka­­képességű dolgozót foglalkoztat majd. Tá­mogatásként 1,5 millió forintot kapott, s további 500 ezer forintot a saját, s másik 500 ezer forintot a városi tanács fejlesztési alapjából fordít az üzem bővítésére, megvalósításáról. Megjelent s a vitában részt vett Sebes Sándor, a belkereskedelmi miniszter első helyettese is. Ezt követően a vb. megvitatta az 1989. évi költségvetési bérgazdálkodás tapaszta­latait, és az előterjesztésekben is döntött. Mindezt még fokozza az a körülmény, hogy mind a négy városunkban szinte egyidőben kerül sor a városközpontok rekonstrukció­jára. Ennek kihatásaként sok üzletet meg­szüntetnek, ugyanakkor a városi tanácsok — miután vállalati hatáskörbe kerültek a beruházások — a kiskereskedelmi vállala­toktól várják az új üzletek megépítését. A vállalatok viszont saját fejlesztési alapjuk­ból nem képesek megépíteni az új boltokat a városközpontokban. Újabban tapasztal­ható, hogy a városi tanácsok, lehetőségeik­hez mérten, saját fejlesztési alapjukból tá­mogatják a városközponti bolthálózat kia­lakítását. A megyei tanács vb. is állást fog­lalt amellett, hogy támogatja e törekvést. Ennek módjára, a legsürgősebb problémák megoldására, néhány hónapon belül terve­zetet dolgoznak ki. Ugyanakkor ez év során a negyedik öt­éves terv időszakára is elkészítik a háló­zatfejlesztési tervet, hiszen a városközpon­tok újjáépítése több évet vesz igénybe. A terv kidolgozásakor egyeztetik, hogy 1970 után milyen forrásokból — vállalati fej­lesztési alap, helyi tanács hozzájárulása, megyei támogatás és így tovább — tudják megépíteni a szükséges üzleteket. Szentesen több mint 1,8 millió forintból — ebben 154 ezer 545 forint ösz.,egy a me­gyei juttatás — a Szegedi Nyomda új üzemrészt alakít ki; 10 csökkent munkaké­pességű dolgozót vesz fel. Ugyanakkor a Háziipari Szövetkezet 50 csökkent munka­­képességű dolgozó részére alakít ki új munkahelyet. Ehhez 400 ezer forintot ka­pott, míg saját erőforrásából 134 ezer fo­rintot használ fel e célra. Csongrádon a Háziipari Szövetkezet lé­tesít új üzemrészt saját alapjából, a váro­si tanács, az OKISZ hozzájárulásából, s tá­mogatásként ehhez 600 ezer forintot kapott. Itt 30 csökkent munkaképességű új dol­gozót foglalkoztatnak majd. A vásárhelyi szandálüzemnek 800 ezer forintot juttattak. Az üzemben jelenleg 26 csökkent munkaképességű dolgozik, s to­vábbi ötvenet felvesznek. A VÁROSKÖZPONTOK REKONSTRUKCIÓJÁNAK KIHATÁSA A NÉGY VÁROSBAN: 220 ÚJ MUNKAHELY II kiskertek szerepe a városellátásban Ülést tartott a Szeged m.j. városi tanács vb A városok ellátását segítő kiskertek ki­alakítására lehetőséget adnak a korábban megjelent rendeletek. A nagyüzemi mű­velésre nem alkalmas, külterületen levő földeket a tanácsok eladhatják a lakosság­nak. Az ezzel kapcsolatos intézkedéseket, igényeket vitatta meg tegnapi ülésén a Szeged m. j. városi tanács végrehajtó bi­zottsága. A mezőgazdasági és élelmezésügyi osz­tály felmérése szerint Szegeden jelenleg 8 ezer embernek van a város külterületén kisebb kertje. Ez azt jelenti, hogy az össz­lakosság 6 százaléka gazdálkodik kis par­cellákon. Árutermelésük az önellátás mel­lett is jelentős. Az elmúlt évben 2 ezernél többen kötöttek szerződést termékeik el­adására a felvásárlókkal. Így mintegy 5 millió csomó retket, 8 milliónál több fejes salátát, s 8 ezer mázsa csemegeuborkát ér­tékesítettek. A központi készletekhez adott mennyiség mellett jelentős a város ellátá­sában betöltött szerepük is. Az előzetes számítások szerint a város évi, körülbelül 900 vagonos zöldségtermeléséből mintegy 300—350 vagonnyit a háztáji és egyéb gaz­daságok adják. Hasonlóan fontos a kisker­tek termelése a gyümölcsellátásban is: 186 vagon vegyes gyümölcsöt adtak el a felvá­sárlóknak, s ugyanennyire becsülhető az általuk, de más módon értékesített gyü­mölcs mennyisége is. A jogszabályok szerint csak nagyüzemi művelésre nem alkalmas, külterületi é­s állami kezelésben levő ingatlanok parcel­lázására kerülhet sor. Szegeden ilyen föld­terület nincs, s ezért megegyezés jött létre a megyei erdőgazdaság, a szegedi Felsza­badulás Tsz és a tanács között. Az erdő­­gazdaság az újszegedi Marostőben levő cse­metekertet adta át, míg a Felszabadulás Tsz a Csongrádi sugárút, a Körtöltés, a szeged-békéscsabai vasútvonal és az On­­csatelep által bezárt területen 40 katasztrá­­lis holdat engedett át a tanácsnak. A parcellázás előfeltételei tehát már adottak, így sor kerülhet arra, hogy a földhivatal kimérje a területeket. A sok igénylő miatt 200 négyszögöles parcellákat alakítanak ki, s így lehetőség van arra, hogy 580 ember kérelmét teljesítsék. A végrehajtó bizottság engedélye alapján a kerületi tanácsok hatáskörébe tartozik az ingatlanok eladása. Az első kerületben 260 míg a második kerületben 320 parcella ki­alakítására kerül sor. A számítások sze­rint 20—30 forintos négyszögölenkénti vé­telárra lehet számítani. A vevő a vételárat legfeljebb 24 havi részletben törlesztheti, melyet a kerületi tanácsoknak kell befi­zetni. Az értékesítésből befolyt összeg a kerületi tanácsok bevételét képezi. Az ily módon szerzett ingatlant 5 évig nem lehet eladni, nem is lehet megosztani, s az állam elővételi jogot élvez. Habár azonnal meg kell jegyezni, hogy a rendel­kezésre álló, eladható 580 parcella kevés, több a­zem mint az eladható földdarab. BEMUTATJUK az Egészségügyi Berendezéseket Gyártó Vállalatot A makói üzemben az Orvosi Műszerkereskedelmi Vállalat meg­rendelésére készült oszlopos vizsgálólámpákat és az aszeptikus mosdókat, szállításra készíti elő Faragó Imréné, Sárkány Imre és Nagy Mária szerelő. Először küldenek a gyárból 500 lámpát és 150 mosdót, s hamarosan további 300 lámpát Kelemen Aladár gyalol az üzem egyik alapítója. Havi 1800—1000 forintos átlagkeresetével elégedett, akárcsak változatos munkájá­val. Most az állítható gyermekágyak alkatrészeit készíti. Ebből — a hagyományos kórházi gyermekfekhelyeknél biztonságosabb ágyból — 000 darab iránt mutatkozik érdeklődés A siófoki kórház részire készülő laborasztalokat Varga János brigád­vezető és Csordás István állítja össze. (Fotó: Enyedi 7.) 26. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM SZERDA, 1969. JANUÁR 29. Ára: 70 fillér

Next