Csongrád Megyei Hírlap, 1969. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-14 / 37. szám

24 ORBÓI VILÁGBEN Népszerűtlen Wilson bonni kalandozása MIKÖZBEN a közvéleményt tovább foglalkoztatja a nyugat-berlini elnökválasztással kapcsolatos bonni provokáció, az NSZK fővárosában Wilson brit miniszterelnök folytatja megbeszéléseit Kiesinger kancellárral. Vietnamtól kezdve a Közel-Keleten át a közösen gyártandó repülőgépig sok témát érintett a két kormányfő és a kiadott sajtókommünikék szerint Wilson és Kiesinger „jó, gyümölcsöző” megbeszéléseket folytatott. A brit kormányfőt eddig számtalan hazai és külföldi bírálat érte azért, mert engedelmesen kiszolgálta a washingtoni külpolitikát még olyan, a szigetországban egyértelműen népszerűtlen kérdésben is, mint a vietnami háború. Minden jel arra vall, hogy Wilson most még népszerűtlenebb kalandja, a bonni revanspolitika immár teljes és fenntartás nélküli támogatásába bocsátkozott. Nyugat-Berlinnel kapcsolatos gesztusára, bonni tárgyalásaira és általában egész vonalvezetésére reagált a Pravda csütörtöki számában Beglev kommentátor, aki megállapítja: „Az angol politikai gépezet teljes erővel azon dolgozik, hogy rontsa az európai helyzetet”. A szemleíró érdekes fogalmazásban utalt Wilson bonni tárgyalásainak lényegére: arra, hogy London, Bonn teljes támogatásáért azt kéri Cserébe Kiesingertől, támogassa Anglia belépését a Közös Piacba. Erre az alkura utal a Pravda, amikor a következőket írja: „Az európai feszültség enyhítésére tett lépések London magatartásából ítélve egyáltalán nem felelnek meg azon angol politikusok felcsigázott szenvedélyének, akik nem akarnak lemondani a csábításról, hogy a szovjetellenes hisztéria hullámain ússzanak be Európába”. A FRANCIA FŐVÁROSBAN ismét diplomata-gépkocsik sorakoztak a konferenciák terme előtt: sor került a Vietnammal foglalkozó négyes értekezlet immár negyedik teljes ülésére. Ezen a jelek szerint nem született előrehaladás. Nem bizonyultak igaznak azok az amerikai forrásból, és alighanem kísérleti léggömbként, felrepített híresztelések, hogy a csütörtöki ülésen Cabot-Lodge, Nixon képviselője valamiféle látványos új javaslattal áll elő. Minden józan megfigyelő megegyezik abban, hogy további lépésekre csak a jelenleg halogató taktikát folytató washingtoni magatartás megváltozása után kerülhet sor. A következő ülésre február 20-án kerül sor. NŐ A TEA IRÁNTI KERESLET Amerikai adatok szerint a tea világkereskedelmének volumene 1967-ben az 1955. évi 920 millió font súlyról 1,3 milliárd fontra emelkedett. Az Egyesült Államok a világ teatermésének több mint a felét fogyasztotta el. FÖLD ALATTI ATOMKÍSÉRLET Az Egyesült Államokban, s Névadóban szerdán újabb föld alatti atomfegyver-kísérletet hajtottak végre. A kiserejű szerkezetet egy 1800 méter hosszú alagút végén robbantották fel. TANÁCSKOZIK AZ FKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Csütörtökön a Párizs melletti Vitryben megkezdte tanácskozását a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága. Az ülés napirendjén egyetlen kérdés szerepel: a népszavazással kapcsolatos álláspont meghatározása Etienne Fajon beszámolója alapján. ZSAROL AZ USA A perui kormánynak április 9-ig kell megfelelő intézkedéseket tenni az államosított amerikai olajvállalatok ügyében az amerikai részről követelt kártérítés folyósítására. Ellenkező esetben az Egyesült Államok felfüggeszti 25 millió dolláros évi gazdasági segélyét és nem vásárolja meg Perutól a hivatalos importkvóta alapján engedélyezett 65 millió dollár értékű cukrot sem. HAZAÉRKEZETT A MAGYAR HAKI DELEGÁCIÓ Csütörtökön hazaérkezett a magyar ipari delegáció, amely dr. Horgos Gyula ko- ,hó- és gépipari miniszter vezetésével három hetet töltött Indiában, illetve Ceylonban. I 2~ Husszein a menekültek táborában Husszein Jordán király végigjárta az Izrael által megszállt területekről elmenekült arabok szükségtáborait. Útjára elkísérte Hikmat Mikyar vezérőrnagy, aramani rendőrfőnök. A király balján Daifailah Lihmoud belügyminiszter. (Telefoto — AP — MTI — RS) Vita az új szintézis felett Bolognában * BOLOGNA — MTI Az Olasz Kommunista Párt kongresszusának vitájában a felszólalók közül sokan foglalkoznak különböző hangsúllyal a forradalmi harc távlati, stratégiai és közbeeső taktikai célkitűzéseinek kapcsolatával. Az a vita kap itt új és új árnyalatot, amely Longo beszámolójával szemben kritikus „türelmetlenek” csoportja és a beszámoló fő vonalának alapján egy-egy vonást kiemelő, illetve másrészről új szintézist kereső többség véleményeit állítja szembe. A legnagyobb visszhangra azok a felszólalások találtak a bolognai tanácskozáson, amelyek szintézisre törekedtek az új helyzet új lehetőségei és a hagyományos harci formák, a közbeeső és a távlati célok, az „alulról jövő kezdeményezés” és a pártok akciója, a munkásosztály kipróbált harci szervezeteinek küzdelme és az újonnan létrejövő, bizonyos mértékben spontán fogantatású szervezetek tevékenysége között — hangsúlyt helyezve az utóbbiak szerepére. A kongresszus igen lelkes fogadtatásban részesítette Ingrao és Occhetto új szintézisre törekvő felszólalását. A párt egysége szemmel láthatóan és „füllel is hallgatóan” kifejeződik e forradalmi útkeresésben. Nixon—Tito találkozó? * WASHINGTON — MTI Jugoszlávia washingtoni nagykövete átadta Tito elnök válaszát Nixon korábbi üzenetére, melyben az új amerikai elnök megköszönte a jugoszláv államfőnek a beiktatása alkalmából küldött jó kívánságait és kifejezte azt a reményét, hogy Tito elnök hamarosan ellátogat az Egyesült Államokba. Tito válaszában, melyet a jugoszláv nagykövet adott át a Fehér Házban, megköszönte a meghívást és közölte, hogy maga is örömmel venne egy amerikai utat. A londoni Times, amely a szigetországban még mindig intézménynek számít, február első felében Washingtonba küldte gazdasági szerkesztőjét, hogy készítsen értékelést a Nixon-kormány várható gazdaságpolitikai akcióiról. Az angol szakértő ezzel a riasztó mondattal zárta fejtegetéseit: „Egy mondatban összefoglalva: az új amerikai kormány és Nyugat-Európa gazdasági összeütközés felé halad, bár a csattanás csak az esztendő második felére várható’’. Már a Nixon-kormány gazdasági szakembereinek kiválasztása is mutatta, hogy érdekes ellentét jelentkezik az elnök nyugat-európai politikai célkitűzései és a gazdaságpolitika irányvonala között. Nixon azért kel át az óceánon február 23-án, hogy megkísérelje begyógyítani az Atlanti Blokkon mutatkozó repedéseket. Gazdasági szakemberei ugyanakkor nem sok jót tartogatnak Nyugat-Európa számára. Pusztán gazdaságpolitikai szempontból Nixon megválasztását úgy értékelték, mint az amerikai bankrendszer csúcsain helyet foglaló konzervatív pénzügyi szakemberek diadalát. Ezek a szakemberek már évek óta bizalmatlansággal kísérték a demokrata adminisztráció gazdaságpolitikáját. Az volt a véleményük, hogy a demokrata párti kormányzat „túlságosan fél”, a munkanélküliségtől és a termelés esetleges csökkenésétől. Ezért hajlandó vállalni az amerikai költségvetés és a fizetési mérleg óriási hiányát és a növekvő infláció kockázatát. Ezek a bankszakemberek most kormányra kerültek és David Kennedy pénzügyminiszter, a legnagyobb chicagói bank elnöke már közreműködött az új költségvetési tervezet kialkításában is. (A pénzügyminiszter egyébként, nem rokona a néhai Kennedy elnök családjának.) Ez a költségvetés világosan tükrözte, hogy véget ért az infláció és a deficit „engedélyezésének” korszaka. Tíz esztendő óta először az amerikai költségvetés jelentős felesleggel számol. Ezt a felesleget annak ellenére akarják elérni, hogy a vietnami háborúra fordított költségek csökkenése mellett a hadikiadások teljes összegét még meg is növelték. Ilyen körülmények között elsőrendű szerepet játszik majd az új amerikai kormány gazdasági terveiben a külkereskedelmi offenzíva, amely elsősorban a nyugat-európai országok ellen irányul! A kormány azt tervezi, hogy a jelenlegi, gyakorlatilag egyensúlyban levő külkereskedelmi mérleggel szemben már a következő évben 4,5 milliárdos felesleget harcol ki. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az új amerikai kormány igyekszik majd kiverekedni a nyugat-európai vámok további csökkentését, miközben a lényegesen magasabb amerikai védővámok segítségével továbbra is elszigeteli a nyugat-európai áruk beözönlése elől az amerikai piacot. Az amerikai exportoffenzíva magától értetődően meghatározza majd az új amerikai kormány valutapolitikáját is. Az első tétel, amelyet az új adminisztráció pénzügyi szakemberei máris leszögeztek: szó sem lehet arról, hogy az arany hivatalos árát megváltoztassák, s ezzel gyengítsék a dollár helyzetét. A Nixonadminisztráció tehát a dollár teljesen irreális arany-egyenértékét — amely már oly sok válság kiváltója volt — erőszakkal fenn akarja tartani. Miközben a dollárt ily módon védelmezik — támadást készítenek elő a nyugatnémet márka ellen. Ismeretes, hogy a nyugatnémetek a legutóbbi pénzügyi válság során megtagadták a márka felértékelését. Ez megdrágította volna a nyugatnémet exportot és így gyengítette volna Bonn helyzetét a tőkés világpiacon. A Nixon-adminisztráció köreiben ma már nem titkolják, hogy két ok miatt nem sikerült Nyugat-Németországot a márka felértékelésére kényszeríteni: 1. A Johnson-kormány helyzete már túlságosan gyenge volt egy ilyen, akció végrehajtásához. 2. Ez év szeptemberében választások lesznek Nyugat-Németországban, s a bonni politika vezetői nem vállalhatták az exportra oly káros felértékelés hálátlan feladatát. Az amerikai terv most az, hogy az új köztársasági kormányzat friss erőinek bedobásával a szeptemberi nyugatnémet választások után kényszerítsék ki a nyugatnémet márka felértékelését! Ennek a végrehajtása azt jelenti, hogy a Nyugat- Németországba irányuló amerikai kivitel viszonylag olcsóbbá válik, az Amerikába szállított nyugatnémet cikkek pedig megdrágulnak. Világos, hogy ez ismét az amerikai exportoffenzívának kedvez. Nagy általánosságban tehát azt lehet mondani, hogy a ,,gazdasági öszszeütközést” a Nixon-kormány nyugat-európai behatolási politikája váltja majd ki, amely élesebbé teszi az amerikai és nyugatnémet trösztök csatáját Nyugat-Európa piacán! Ezen belül azonban egyelőre még pontosan meg nem határozható politikai következményei is lesznek a kibontakozó Nixon-vonalnak. Ha Washington valóban támadást intéz a nyugatnémet márka ellen, ez óhatatlanul feszültséget teremt majd az NSZK és az Egyesült Államok között, ugyanakkor pedig az együttműködés új lehetőségeit nyitja meg Franciaországgal, amely eddig leginkább megsínylette a nyugatnémet márka túlerejét. Aligha tévedünk, ha arra gondolunk, hogy a nixoni gazdasági elképzeléseknek éppen ez az egyik lényeges politikai indoka. I. E. „Őszi csattanás“ Nixon gazzdaságpolitikája Bisserlais válasz az NDK jegyzékére * WASHINGTON — MTI Az Egyesült Államok nem veszi tudomásul az NDK kormányának jegyzékét, amely tiltakozik a nyugatnémet parlament Nyugat-Berlinben tervezett elnökválasztó ülése ellen és felszólítja a három nyugati hatalmat az ülés megtartásának megakadályozására. Amerikai részről azzal indokolták ezt a lépést, hogy az USA „nem áll diplomáciai kapcsolatban az NDK-val". Washingtonban korábban közölték, hogy az Egyesült Államok nem szándékozik semmiféle lépést tenni a nyugatnémet döntéssel kapcsolatban, sőt elítélték az NDK által életbe léptetett korlátozásokat. Az Egyesült Államok változatlanul kitart Nixon nyugat-berlini látogatása mellett is, hangoztatva, hogy „annak nincs köze a néhány nappal később sorra kerülő elnökválasztáshoz”. HÍRLAP Kádár János nyilatkozata a moszkvai lapokban * MOSZKVA — MTI A csütörtök reggeli moszkvai lapok vezető helyen és nagy terjedelemben közüik Kádár János elvtársnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának a magyar sajtó képviselői számára adott nyilatkozatát. A Pravda a többi között részletesen ismerteti Kádár elvtársnak a szocialista országok, a kommunista- és munkáspártok egységéről, az egység erősítésének szükségességéről, a szovjet és a magyar kívánságok és törekvések e téren való teljes egybeeséséről mondott szavait. Milliók részvételével... A Pravda a magyar gazdasági reformról A Pravda csütörtöki száma Vlagyimir Geraszimovnak, budapesti tudósítójának tollából helyszíni beszámolót közöl a magyar gazdasági életről. Mint a tudósító hangsúlyozza: az MSZMP Központi Bizottságának 1968 decemberi plénumán aláhúzták, hogy a reform jól szolgálja a szocialista tervgazdálkodás fejlesztésének ügyét. A reformot úgy bocsátották „röppályájára”, hogy előzőleg mindent pontosan számításba vettek. Nem kevésbé fontos az a tény is, hogy a reform a dolgozók széles tömegeinek szívügyévé lett. A gazdasági kérdések a népi Magyarországon már régóta nem a szakértők kívánságai. A gazdaság átszervezése új „mágneses mezőt” teremtett a dolgozók és a vállalatok között, a magyar társadalom minden dolgos sejtje között — idézi a tudósító Győri Imrének, a Csongrád megyei pártbizottság első titkárának Szegeden mondott szavait. Az emberek mélyebben tudatosítják azt a kapcsolatot, amely munkájuk és a nemzet gazdasága között van, meggondoltabban és termelékenyebben dolgoznak. A legmagasabb eredményeket ott érték el, ahol a vállalaton belüli irányítás, vezetői stílus megfelel a kor követelményeinek. Ide sorolják a MEDICOR műszergyártó üzemet, a GANZ gépgyártó üzemet, az IKARUS és a TUNGSRAM vállalatot, a tiszai vegyikombinátot és sok más vállalatot, ahol kihasználják a belső és külföldi piacokon jelentkező keresletet. Az MSZMP Központi Bizottsága és az állami szervezetek a reform megvalósításának folyamatában hajtják végre a szükséges változtatásokat és kiigazításokat. A reform „röppályáját’, százak és százak, elméleti- és gyakorlati szakemberek,’ az MSZMP KB mellett létrejött széles körű aktíva számította ki, és ez az aktíva tovább tevékenykedik, segíti a párt- és az állami szerveket abban, hogy kidolgozzák a hiányosságok megszüntetését célzó hatékony intézkedéseket. A továbbiakban a cikk arról ír, hogy mi új születik ebben az esztendőben a reform terén? A tudósító befejezésül hangsúlyozza: az MSZMP és a Magyar Népköztársaság kormánya a reformot megvalósítva támaszkodik az emberek millióinak tudatos, tevékeny és önfeláldozó részvételére a szocialista építés során. Ez lehetővé teszi újabb sikerek elérését a társadalom politikai és gazdasági életének minden területén. Javaslat a Szuezi-csatornában rekedt hajók sorsáról * KAIRÓ — MTI Az EAK elfogadja azt a javaslatot, hogy az arab— izraeli háború után a Szuezicsatornán rekedt hajók tulajdonosai saját költségükre vizsgálják meg, miként tudnák hajóikat a csatorna déli részén át kiszabadítani — közölte csütörtökön El Zajjat, az egyiptomi kormány szóvivője külföldi sajtótudósítók kérdéseire válaszolva. A szóvivő hozzátette: a hajók kiszabadítása körülményeinek megvizsgálására a Szuezi-csatorna felügyeleti hatóságainak ellenőrzései mellett kerülhet sor. A jelentések szerint öszszesen 14 hajóról van szó. PÉNTEK, 1969. FEBRUÁR 14.