Csongrád Megyei Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-16 / 214. szám
24 ÓRA A VILÁGBAN Továbbra is súlyos az észak-írországi helyzet MA, KEDDEN délután nyílik meg a francia parlament rendkívüli ülésszaka. Az ülésszak először meghallgatja Chaban Delmas miniszterelnök nyilatkozatát a kormány politikájáról, amelyet bizalmi szavazás követ, majd megtárgyalja a frank-leértékelést követő intézkedéseket tartalmazó törvényjavaslatot. Ugyancsak Franciaországból kaptuk a hírt, hogy a tegnapi nap megkezdődött a francia vasutasok — akik immár ötödik napja sztrájkoltak hétfőn — ügyében a szakszervezetek és a kormány képviselőinek tárgyalásai. A vasutasok, mindenekelőtt a mozdonyvezetők fizetésük emelését és a munkaidő csökkentését követelik. ÉSZAK-ÍRORSZÁGBAN változatlanul igen súlyos a helyzet. Azzal, hogy két angol katonát , egyiküket szombaton este, a másikat pedig vasárnap hajnalban agyonlőtték, szinte kilátástalanná vált a rend gyors helyreállításának lehetősége. Bár a hivatalos jelentés egyikük esetében a fegyver véletlen elsülését, a másik esetében pedig egy eltévedt angol golyót jelöl meg a haláleset okaként, feltehető, hogy szélsőséges protestánsok voltak a tettesek. Ian Paisley, szélsőséges nézeteiről ismert protestáns lelkész vasárnap a harc folytatására szólította fel híveit. A KÖZEL-KELETEN vasárnap délután folytatódott az izraeli légierő akciója: támadást intézett a Szuezi-csatorna nyugati partján fekvő terület katonai állásai ellen. Golda Meir izraeli miniszterelnök-asszony nyilatkozatát közölte vasárnap két amerikai hírmagazin, a Time és az U. S. News and World Report. Golda Meir nem bízik abban, hogy a négyhatalmi tárgyalások elősegítenék a közelkeleti helyzet megoldását. Izrael — mondotta Golda Meir — ragaszkodik a közvetlen tárgyalásokhoz és nem támaszt tárgyaló partnereivel szemben előzetes feltételeket. — „Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden kérdés vita tárgyát képezheti. Az 1967-es júniusi határok nem léteznek többé” — jelentette ki. VÉGÜL BESZÁMOLUNK dr. Gustav Heinemann nyugatnémet köztársasági elnök vasárnapi rádiónyilatkozatáról, amelyben az elnök elmondotta: gyakran hallja külföldi látogatók és nagykövetek szájából, hogy aggodalom töltené el őket, ha szélsőséges pártok kerülnének be a nyugatnémet képviselőházba. „Ez a lehetőség aggodalommal kell, hogy eltöltsön mindannyiónkat” — mondotta az elnök, célozva ezzel az újfasiszta Nemzeti Demokrata Párt esetleges előretörésének lehetőségére. Angol miniszter Budapesten Antony Wedgewood Benn kérdései Angliában” címmel , angol technológiai miniszter, nagy érdeklődéssel kísért aki vasárnap érkezett Buda- előadást tartott a Budapesti Ipestre dr. Kiss Árpádnak, az Műszaki Egyetemen. Országos Műszaki fejlesztő- ési Bizottság elnökének ven- A minisztert hétfőn fogadj cégeként, hétfőn délután f A la dr. Ajtai Miklós, a Mi- műszaki fejlesztés időszerűnisztertanács elnökhelyettese. Visszaérkezett Párizsból az MSZMP tanulmányi küldöttsége A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására 1969. szeptember 5-től 14-ig Franciaországban tartózkodott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tanulmányi küldöttsége. A küldöttség tagjai voltak: Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára, Katona Imre, a Központi Bizottság tagja, a budapesti pártbizottság titkára és Garamvölgyi József, a KB kulturális osztályának helyettes vezetője. Az MSZMP küldöttsége látogatása során tájékoztatást kapott a francia politikai helyzetről, részt vett a l’Humanité ünnepségén, találkozzott az FKP propaganda- és értelmiségi osztályainak vezeetőivel, valamint kommunista pedagógusokkal. A magyar tanulmányi pártküldöttség felkereste a Maurice Thorez intézetet és több megyébe látogatott el. Így Seine-Saint Denis, Nord, Bouches-du-Rhone megyékben folytatott a megyei pártszervezetek vezetőivel és számos helyi szervezet és sejt pártmunkásaival. Az MSZMP küldöttsége eszmecserét folytatott a Francia Kommunista Párt delegációjával, amelynek tagjai voltak Georges Marchais, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagja, Raymond Guyot, a Politikai Bizottság tagja, Jean Kanapa és Victor Joannes, a Központi Bizottság tagjai. Ezeken a megbeszéléseken, amelyek a kölcsönös megértés és az elvtársi szívélyesség légkörében zajlottak le, megnyilvánult a két párt nézetazonossága a tárgyalt kérdésekben. A megbeszélésen a két küldöttség áttekintette a két párt gyümölcsöző kapcsolatait és elhatározták azok további kiszélesítését. Az MSZMP tanulmányi küldöttsége hétfőn visszaérkezett Párizsból. Elutazott Moszkvából az indiai külügyminiszter Dines Szing, az indiai Köztársaság külügyminisztere hétfőn befejezte moszkvai tárgyalásait. A külügyminisztert hétfőn fogadta Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Alekszej Koszigin szovjet kormányfő. A külügyminiszter hétfőn Moszkvából továbbutazott Belgrádba Képünkön: Koszigin és Szing megbeszélése Riportereink a nagy világban Egyiptom száz kapuja „ ... Szemed elé idézem az írás szépségét. Nagyobb szépség ez, mint más foglalkozásoké. És az egész országban nincs semmi, ami az írástudó hivatásával kiállná az összehasonlítást.” (Cheti Intelmeiből — i. e. II. évezred.) Théba, Egyiptom városa, ahol a házak kincsekkel vannak tele. Száz kapuja van. Mindegyiken kétszáz ember vonul keresztül lovakkal és kocsikkal együtt. Homérosz Iliászában beszél így a hős Akhilleusz az ókor legnagyobb városainak egyikéről, a fáraók Egyiptomának második fővárosáról. Ámon városának neve, mint olyan hatalmas és gazdag helyé, amelyet bűneiért pusztítottak el a bibliai Náhum Ninive romlását jövendölő átkaiban is szerepel. S Homérosz után néhány évszázaddal a tudós Diodórosz, aki filoszi pedantériával kétségbe vonja a gazdagságot és nagyságot oly költőien megjelenítő száz kapu létezését, így ír az akkori már lehanyatlott városról: „...a legendás Buszirisz király alapította a várost, amelyet az egyiptomiak a nagy Zeusz-városnak, a hellének pedig Thébának neveznek. A száznegyven sztadion kerületű várost nagy épületekkel, gyönyörű templomokkal és egyéb csodálatra méltó műalkotásokkal ékesítette. Hasonlóképpen építtette fel a lakóházakat is, amelyek részint négy, részint öt emeletesek, és általában nemcsak Egyiptom, hanem a világ legnagyszerűbb városává tette Thébát.” A város az időszámítás előtti II. évezredben élte virágkorát. Diodórosz idejében már csak vallási jelentősége emelte ki a hasonló, vagy nála nagyobb egyiptomi városok sorából; hajdani hatalmát, politikai súlyát rég elvesztette. Ma pedig félig-meddig feltárt rommező a Kairótól délre, mintegy 750 kilométerre fekvő kisváros, Luxor közelében. Rommező, amely monumentális arányaival ma is lenyűgözi a szemlélődőt. A luxori Amon-szentély összekötött bambusznyalábokat utánzó, romlásukban is szép oszlopai, vagy a pilonok időrongálta reliefjei a négyezer éves múlt nagyságáról, fényéről regélnek. S az ókori világ hét csodájának egyike, a luxoritól három kilométerre fekvő karnaki templomóriás, amelyhez kétoldalt színuszekkel szegélyezett processziós út visz Luxorból, csoda ma, a modern építéstechnika korában is; oly fenséges látvány, olyan grandiózus élmény, ami korunk égbeszökő vasbeton- és acél-monstrumai között is az építő ember diadalának hirdetője marad. Egy ősi nép alkotóerejének régi és mai emlékműve Rommező és jelkép. Egy ősi, sokat szenvedett s nagyszerű alkotásokra képes nép monumentuma. Ma is megfog és meghal, eltölt valami himnikus lelkesültséggel az egyetlen gránittömbből mintázott Ramszesz és Thutmószisz szobrok látványa, a karnaki templom főhajójának 36 méter magas, talptól a tetőig színezett reliefekkel borított s kinyílt lótuszvirágot ábrázoló oszlopfővel koronázott oszlopai; meg kell a mai embernek is állnia az avatatlannak megállást parancsoló Memnon kolosszusoknál, amik a királyok és királynék sziklasírjaihoz vivő szent út mellett állva rettentették vissza a betolakodókat, hisz mostani romos voltukban is félelmes tartásuk zord és fenyegető feszessége. S ki feledheti el a Kairó melleti Gizeh sivatagától visszaszerzett három nagy piramis, Cheopsz, Kefren és Mükerinosz fáraók sírjainak az olvadtkék égbe magasodó nagyságát s örök őrzőjük, a Szfinx tragikus hallgatagságát, ünnepélyességét. Hosszan időzök e négyévezredes emlékeknél. S mégis mi mindenről kellene megszólanom: a Darihari sziklaölében épült s csaknem teljesen épen megmaradt halotti szentélyről, Hatsepszut királynő páratlan templomáról, amely őrzi alkotójának Szenmut építésznek nevét és arcmását is. Vagy a másik, a medinet habu-i templomról és a Ramesszeumról. S a Királyok Völgyének csodálatos sziklasírjairól, amelyek nemcsak I. Szett és az ifjú Tutankhamun fáraók szarkofágjait őrizték meg, de a sírkamrák falán a festett, vagy kőbe vésett jelenetek, életképek eposzi gazdagsága annak is sokat elmond egy régi kor emberének életéről, szokásairól, tudásáról és műveltségéről, aki a hieroglifákat nem tudja elolvasni. Négy évezred rablói mily sok értéket elhordtak, tönkretettek, megsemmisítettek ebben az országban; nemcsak a templomok, piramisok, sziklasírok fosztogatói! Hányszor tobzódott e nép alkotásain a dölyfös ére tetlenség, a hódítók barbán tudatlansága. Asszír dűlőktől az emlékek eu-rópai, magukat civilizáltaknak monjdó tolvaj siserahadáig. Erőszak és tu- |datlanság, hódító hölyf és barbár ér tétlenség mennyire együttjáró tulaj- donságok! Az a hódító, aki vallási fanatizmusában és gőgös tudatlanságában elpusztította, felégette annak idején az elmúlt évezredek minden emberi tudását egybefoglaló, magába gyűjtő alexandriai könyvtárat, e tettével valóban halhatatlanná tette magát és nevét. De hányan voltak a hozzá hasonlók, akik leverték a falak és oszlopok ábrázolásait; vallásos vakbuzgóságukban, vagy ostoba kedvtelésből megcsonkították a reliefeket, ledöntötték a szobrokat, bevakolták a falfestmények pompás színeit, eltorzították, meghamisították ezt az ősi kultúrát. S a maiak, akik ostoba, nyíllal átlőtt szíveiket, monogramjukat, vagy keresztnevüket nem átallják a reliefek és hieroglifák közé bevésni, tanúságaként annak, hogy szakadatlan és véget nem érő az emberi korlátoltság, butaság története is. Hát igen, ezek az ötödik évezredbe lépő emlékek sokat mondanak az embernek erről az arcáról is. Egyiptom halhatatlan kapuit azonban nem ez az ember építette. PAPP LAJOS (Folytatjuk.) 2 I HÍRLAP KÜLPOLITIKAI FIGYELŐ Megkezdődik az ENSZ- közgyűlés új ülésszaka Ma ismét benépesülnek az Egyesült Nemzetek Szervezete New York-i üvegpalotájának tanácskozó termei: az ENSZ 125 tagállamának képviselői lesznek jelen a minden év szeptember harmadik keddjén sorra kerülő új ülésszak megnyitóján. Az ENSZ-közgyűlés 24. ülésszakának mai megkezdése kétségtelenül az év egyik kimagasló politikai eseménye. Az elkövetkező három hónapban ugyanis a tagállamok delegátusai megvitatják a legfontosabb nemzetközi kérdéseket és először bizottságokban, majd a közgyűlés plenáris ülésén szavazással döntik el, miként foglalnak állást. Bár a közgyűlés határozatai nem kötelezik az érdekelt kormányokat, a döntések tiszteletben tartása és végrehajtása alól közvetlen, vagy közvetett következmények — és hadd tegyük hozzá: a világközvélemény elítélése nélkül nem vonhatják ki magukat. A világszervezet tehát a nemzetek parlamentjének is tekinthető, ahol kis- és nagy országok azonos jogokkal rendelkeznek. Egyelőre 102 kérdést vettek fel a közgyűlés ideiglenes napirendjére. Ezek között van a leszerelés, a Közel-Kelet és a gyarmati státusok felszámolásának témája. Végső soron a közgyűlés teljes ülése dönt, hány kérdés megvitatását irányozzák elő. Az ülésszak formalitásai közé tartozik, hogy az előző közgyűlés elnöke mond megnyitó beszédet. Mivel azonban Emilio Arenales Catalan volt guatemalai külügyminiszter, az előző ülésszak elnöke időközben elhunyt, most ettől a gyakorlattól el fognak térni. A megnyitót követően megválasztják az új ülésszak elnökét és 15 alelnökét, majd U Thant főtitkár beszámolója következik a két ülésszak közötti eseményekről s az ENSZ álláspontjáról. Ezután Brazília képviselőjének, majd az Egyesült Államok elnökének, vagy külügyminiszterének felszólalásával megkezdődik a körülbelül egy hónapig tartó általános vita. Ennek során a delegátusok „kötetlen módon” kifejthetik országuk álláspontját a nemzetközi helyzetről. Az általános vita befejeztével a bizottságok munkája és a bizottsági határozatok közgyűlési megvitatása következik, majd megválasztják a Biztonsági Tanács, továbbá a Gazdasági és Szociális Tanács új tagjait. Ebben az esztendőben ugyanis a Biztonsági Tanács több tagjának — így hazánknak is — lejár kétéves mandátuma. Az új tagállamok képviselői 1970 január elsejétől látnak munkához. Hazánk helyére ismét európai szocialista ország kerül. Az ENSZ-közgyűlés nemcsak azzal tesz felbecsülhetetlen szolgálatot az emberiségnek, hogy fórumot ad a legfontosabb kérdések megvitatására is, de azzal is, hogy lehetővé teszi az ülésszakon résztvevő országok minisztereinek, kormány- és államfőinek találkozóit, megbeszéléseit. Ily módon a kétoldalú magas-, illetve legmagasabb szintű eszmecserék hozzájárulhatnak a tagállamok kapcsolatainak megjavításához. Ebben az esztendőben különösen feszült a nemzetközi helyzet: elég itt utalni a vietnami háborúra és a közel-keleti állandósult fegyveres összecsapásokra. Éppen ezért azt reméli a világ, hogy ebben a súlyos problémákkal terhelt időszakban az ENSZ-közgyűlés jelentős segítséget nyújthat a legfontosabb kérdések rendezéséhez. PERÉNYI ISTVÁN Kinevezték hazánk ENSZ- küldöttségének tagjait A népköztársaság Elnöki Tanácsa kinevezte az ENSZ- közgyűlés szeptember 16-án kezdődő 24. ülésszakán résztvevő magyar küldöttséget. A küldöttség vezetője Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, tagjai: dr. Házi Vencel külügyminiszter-helyettes, Csatorday Károly nagykövet, állandó ENSZ-képviselő, Szarka Károly kairói nagykövet és Nagy János washingtoni nagykövet. A küldöttség tagjainak első csoportja vasárnap megérkezett New Yorkba, az ENSZ-közgyűlés színhelyére. Gromiko New Yorkban Hétfőn Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, továbbá az Ukrán SZSZK külügyminisztere, Dmitrij Belokolosz és a Belorusz SZSZK külügyminisztere, Anatolij Gurinovics New Yorkba érkezett. A három külügyminiszter vezeti országaiknak az ENSZ-közgyűlés ülésszakán résztvevő küldöttséget. Tárgyalások Vietnamról Képünkön: a péntek délutáni washingtoni tárgyalások négy legfőbb résztvevője: (balról jobbra) Bunker saigoni nagykövet, Rogers külügyminiszter, Nixon elnök és Laird hadügyminiszter Azóta, hogy pénteken délután Washingtonban az Egyesült Államok elnöke és legközelebbi munkatársai a vietnami helyzetről tanácskoztak, szinte semmi sem szivárgott ki arról, milyen új lépéssel kíván Nixon elősegíteni valamiféle újabb kezdeményezést. Tegnap, hétfőn Saigonban megbeszélésre ült össze a dél-vietnami köztársasági elnök, alelnök és miniszterelnök, valamint Abrams, a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok főparancsnoka. Ky saigoni alelnök a tanácskozások végén jelentette be, hogy november végéig az Egyesült Államok negyvenezer katonáját vonja ki Dél-Vietnamból. KEDD, 1969. SZEPTEMBER 16.