Csongrád Megyei Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-16 / 214. szám

24 ÓRA A VILÁGBAN Továbbra is súlyos az észak-írországi helyzet MA, KEDDEN délután nyílik meg a francia parlament rendkívüli ülésszaka. Az ülésszak először meghallgatja Chaban­ Delmas miniszterelnök nyilatkozatát a kormány po­litikájáról, amelyet bizalmi szavazás követ, majd megtár­gyalja a frank-leértékelést követő intézkedéseket tartal­mazó törvényjavaslatot. Ugyancsak Franciaországból kaptuk a hírt, hogy a teg­napi nap megkezdődött a francia vasutasok — akik immár ötödik napja sztrájkoltak hétfőn — ügyében a szakszerve­zetek és a kormány képviselőinek tárgyalásai. A vasuta­sok, mindenekelőtt a mozdonyvezetők fizetésük emelését és a munkaidő csökkentését követelik. ÉSZAK-ÍRORSZÁGBAN változatlanul igen súlyos a helyzet. Azzal, hogy két angol katonát , egyiküket szom­baton este, a másikat pedig­ vasárnap hajnalban agyonlőt­ték, szinte kilátástalanná vált a rend gyors helyreállításá­nak lehetősége. Bár a hivatalos jelentés egyikük esetében a fegyver véletlen elsülését, a másik esetében pedig egy el­tévedt angol golyót jelöl meg a haláleset okaként, feltehető, hogy szélsőséges protestánsok voltak a tettesek. Ian Pais­ley, szélsőséges nézeteiről ismert protestáns lelkész vasár­nap a harc folytatására szólította fel híveit. A KÖZEL-KELETEN vasárnap délután folytatódott az izraeli légierő akciója: támadást intézett a Szuezi-csatorna nyugati partján fekvő terület katonai állásai ellen. Golda Meir izraeli miniszterelnök-asszony nyilatkozatát közölte vasárnap két amerikai hírmagazin, a Time és az U. S. News and World Report. Golda Meir nem bízik ab­ban, hogy a négyhatalmi tárgyalások elősegítenék a közel­­keleti helyzet megoldását. Izrael — mondotta Golda Meir — ragaszkodik a közvetlen tárgyalásokhoz és nem támaszt tárgyaló partnereivel szemben előzetes feltételeket. — „Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden kérdés vita tárgyát képezheti. Az 1967-es júniusi határok nem léteznek többé” — jelentette ki. VÉGÜL BESZÁMOLUNK dr. Gustav Heinemann nyu­gatnémet köztársasági elnök vasárnapi rádiónyilatkozatáról, amelyben az elnök elmondotta: gyakran hallja külföldi lá­togatók és nagykövetek szájából, hogy aggodalom töltené el őket, ha szélsőséges pártok kerülnének be a nyugatnémet képviselőházba. „Ez a lehetőség aggodalommal kell, hogy eltöltsön mind­annyiónkat” — mondotta az elnök, célozva ezzel az újfasiszta Nemzeti Demokrata Párt esetleges elő­retörésének lehetőségére. Angol miniszter Budapesten Antony Wedgewood Benn kérdései Angliában” címmel , angol technológiai miniszter, nagy érdeklődéssel kísért aki vasárnap érkezett Buda- előadást tartott a Budapesti I­pestre dr. Kiss Árpádnak, az Műszaki Egyetemen. Országos Műszaki fejlesztő- é­si Bizottság elnökének ven- A minisztert hétfőn fogad­­j cégeként, hétfőn délután f A la dr. Ajtai Miklós, a Mi-­­ műszaki fejlesztés időszerű­nisztertanács elnökhelyettese. Visszaérkezett Párizsból az MSZMP tanulmányi küldöttsége A Francia Kommunista­­ Párt Központi Bizottságának­­ meghívására 1969. szeptem­ber 5-től 14-ig Franciaor­szágban tartózkodott a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának tanulmányi küldöttsége. A küldöttség tagjai voltak: Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titká­ra, Pullai Árpád, a Közpon­ti Bizottság titkára, Katona Imre, a Központi Bizottság tagja, a budapesti pártbizott­ság titkára és Garamvölgyi József, a KB kulturális osz­tályának helyettes vezetője. Az MSZMP küldöttsége lá­togatása során tájékoztatást­­ kapott a francia politikai helyzetről, részt vett a l’Hu­­manité ünnepségén, találkoz­­­zott az FKP propaganda- és értelmiségi osztályainak vez­e­­etőivel, valamint kommu­nista pedagógusokkal. A magyar tanulmányi­­ pártküldöttség felkereste a Maurice Thorez intézetet és több megyébe látogatott el. Így Seine-Saint Denis, Nord, Bouches-du-Rhone megyék­ben folytatott a megyei párt­­szervezetek vezetőivel és szá­mos helyi szervezet és sejt pártmunkásaival. Az MSZMP küldöttsége eszmecserét folytatott a Francia Kommunista Párt delegációjával, amelynek tagjai voltak Georges Mar­chais, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagja, Raymond Guyot, a Politikai Bizottság tagja, Jean Kanapa és Victor Joannes, a Központi Bizott­ság tagjai. Ezeken a megbe­széléseken, amelyek a köl­csönös megértés és az elv­társi szívélyesség légkörében zajlottak le, megnyilvánult a két párt nézetazonossága a tárgyalt kérdésekben. A megbeszélésen a két­­ küldöttség áttekintette a két­­ párt gyümölcsöző kapcsola­­­­tait és elhatározták azok további kiszélesítését. Az MSZMP tanulmányi küldöttsége hétfőn visszaér­kezett Párizsból. Elutazott Moszkvából az indiai külügyminiszter Dines Szing, az indiai Köztársaság külügyminisztere hétfőn be­fejezte moszkvai tárgyalásait. A külügyminisztert hétfőn fogadta Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Alekszej Koszigin szovjet kormányfő. A külügyminiszter hétfőn Moszkvából to­vábbutazott Belgrádba Képünkön: Koszigin és Szing megbeszélése Riportereink a nagy világban Egyiptom száz kapuja „ ... Szemed elé idézem az írás szépségét. Nagyobb szépség ez, mint más foglalkozásoké. És az egész országban nincs semmi, ami az írástudó hivatásával ki­­állná az összehasonlítást.” (Cheti Intelmeiből — i. e. II. évezred.) Théba, Egyiptom városa, ahol a há­zak kincsekkel vannak tele. Száz ka­puja van. Mindegyiken kétszáz em­ber vonul keresztül lovakkal és ko­csikkal együtt. Homérosz Iliászában beszél így a hős Akhilleusz az ókor legnagyobb városainak egyikéről, a fáraók Egyip­tomának második fővárosáról. Ámon városának neve, mint olyan hatalmas és gazdag helyé, amelyet bűneiért pusztítottak el a bibliai Náhum Ni­nive romlását jövendölő átkaiban is szerepel. S Homérosz után néhány évszázaddal a tudós Diodórosz, aki filoszi pedantériával kétségbe vonja a gazdagságot és nagyságot oly köl­tőien megjelenítő száz kapu létezését, így ír az akkori már lehanyatlott vá­rosról: „...a legendás Buszirisz ki­rály alapította a várost, amelyet az egyiptomiak a nagy Zeusz-városnak, a hellének pedig Thébának neveznek. A száznegyven sztadion kerületű vá­rost nagy épületekkel, gyönyörű temp­lomokkal és egyéb csodálatra méltó műalkotásokkal ékesítette. Hasonló­képpen építtette fel a lakóházakat is, amelyek részint négy, részint öt eme­letesek, és általában nemcsak Egyip­tom, hanem a világ legnagyszerűbb városává tette Thébát.” A város az időszámítás előtti II. évezredben élte virágkorát. Diodórosz idejében már csak vallási jelentősége emelte ki a hasonló, vagy nála na­gyobb egyiptomi városok sorából; hajdani hatalmát, politikai súlyát rég elvesztette. Ma pedig félig-meddig feltárt rommező a Kairótól délre, mintegy 750 kilométerre fekvő kis­város, Luxor közelében. Rommező, amely monumentális arányaival ma is lenyűgözi a szemlélődőt. A luxori Amon-szentély összekötött bambusz­nyalábokat utánzó, romlásukban is szép oszlopai, vagy a pilonok időron­gálta reliefjei a négyezer éves múlt nagyságáról, fényéről regélnek. S az ókori világ hét csodájának egyike, a luxoritól három kilométerre fekvő karnaki templomóriás, amelyhez két­oldalt színuszekkel szegélyezett pro­­cessziós út visz Luxorból, csoda ma, a modern építéstechnika korában is; oly fenséges látvány, olyan grandió­zus élmény, ami korunk égbeszökő vasbeton- és acél-monstrumai között is az építő ember diadalának hirde­tője marad. Egy ősi nép alkotóerejének régi és mai emlékműve Rommező és jelkép. Egy ősi, sokat szenvedett s nagyszerű alkotásokra ké­pes nép monumentuma. Ma is megfog és meghal, eltölt valami himnikus lelkesültséggel az egyetlen gránit­tömbből mintázott Ramszesz és Thut­­mószisz szobrok látványa, a karnaki templom főhajójának 36 méter ma­gas, talptól a tetőig színezett reliefek­kel borított s kinyílt lótuszvirágot áb­rázoló oszlopfővel koronázott oszlopai; meg kell a mai embernek is állnia az avatatlannak megállást parancsoló Memnon kolosszusoknál, amik a ki­rályok és királynék sziklasírjaihoz vivő szent út mellett állva rettentet­ték vissza a betolakodókat, hisz mos­tani romos voltukban is félelmes tar­tásuk zord és fenyegető feszessége. S ki feledheti el a Kairó melleti Gi­­zeh sivatagától visszaszerzett három nagy piramis, Cheopsz, Kefren és Mükerinosz fáraók sírjainak az ol­­vadtkék égbe magasodó nagyságát s örök őrzőjük, a Szfinx tragikus hall­­gatagságát, ünnepélyességét. Hosszan időzök e négyévezredes em­lékeknél. S mégis mi mindenről kellene megszólanom: a Dar­ihari szikla­ölében épült s csaknem teljesen épen megmaradt halotti szentélyről, Hat­­sepszut királynő páratlan templomá­ról, amely őrzi alkotójának Szenmut építésznek nevét és arcmását is. Vagy a másik, a medinet habu-i templom­ról és a Ramesszeumról. S a Királyok Völgyének csodálatos sziklasírjairól, amelyek nemcsak I. Szett és az ifjú Tutankhamun fáraók szarkofágjait őrizték meg, de a sírkamrák falán a festett, vagy kőbe vésett jelenetek, életképek eposzi gazdagsága annak is sokat elmond egy régi kor emberének életéről, szokásairól, tudásáról és mű­veltségéről, aki a hieroglifákat nem tudja elolvasni. Négy évezred rablói mily sok ér­téket elhordtak, tönkretettek, meg­semmisítettek ebben az országban; nemcsak a templomok, piramisok, sziklasírok fosztogatói! Hányszor tob­zódott e nép alkotásain a dölyfös ére­­ tetlenség, a hódítók barbán tudatlan­sága. Asszír dűlőktől az emlékek eu-­­­rópai, magukat civilizáltaknak mon­­j­dó tolvaj siserahadáig. Erőszak és tu- |­datlanság, hódító hölyf és barbár ér­­­ tétlenség mennyire együttjáró tulaj-­­ donságok! Az a hódító, aki vallási fanatizmusában és gőgös tudatlanságá­ban elpusztította, felégette annak idején az elmúlt évezredek minden emberi tudását egybefoglaló, magába gyűjtő alexandriai könyvtárat, e tettével va­lóban halhatatlanná tette magát és nevét. De hányan voltak a hozzá ha­sonlók, akik leverték a falak és osz­lopok ábrázolásait; vallásos vakbuz­góságukban, vagy ostoba kedvtelés­ből megcsonkították a reliefeket, le­­d­öntötték a szobrokat, bevakolták a falfestmények pompás színeit, eltor­zították, meghamisították ezt az ősi kultúrát. S a maiak, akik ostoba, nyíllal át­lőtt szíveiket, monogramjukat,­­ vagy keresztnevüket nem átallják a relie­fek és hieroglifák közé bevésni, tanú­ságaként annak, hogy szakadatlan és véget nem érő az emberi korlátoltság, butaság története is. Hát igen, ezek az ötödik évezredbe lépő emlékek so­kat mondanak az embernek erről az arcáról is. Egyiptom halhatatlan ka­puit azonban nem ez az ember épí­tette. PAPP LAJOS (Folytatjuk.) 2 I HÍRLAP KÜLPOLITIKAI FIGYELŐ Megkezdődik az ENSZ- közgyűlés új ülésszaka M­a ismét benépesülnek az­­ Egyesült Nemze­tek Szervezete New York-i üvegpalotájának ta­nácskozó termei: az ENSZ 125 tagállamának képviselői lesznek jelen a minden év szeptember harmadik kedd­jén sorra kerülő új ülésszak megnyitóján. Az ENSZ-közgyűlés 24. ülésszakának mai megkezdé­se kétségtelenül az év egyik kimagasló politikai esemé­nye. Az elkövetkező három hónapban ugyanis a tagálla­mok delegátusai megvitatják a legfontosabb nemzetközi kérdéseket és először bizott­ságokban, majd a közgyűlés plenáris ülésén szavazással döntik el, miként foglalnak­­ állást. Bár a közgyűlés hatá­rozatai nem kötelezik az ér­dekelt kormányokat, a dön­tések tiszteletben tartása és végrehajtása alól közvetlen, vagy közvetett következmé­nyek — és hadd tegyük hoz­zá: a világközvélemény el­ítélése­­ nélkül nem von­hatják ki magukat. A világszervezet tehát a nemzetek parlamentjének is tekinthető, ahol kis- és nagy országok azonos jogokkal rendelkeznek. Egyelőre 102 kérdést vettek fel a közgyű­lés ideiglenes napirendjére. Ezek között van a leszerelés, a Közel-Kelet és a gyarmati státusok felszámolásának té­mája. Végső soron a közgyű­lés teljes ülése dönt, hány kérdés megvitatását irányoz­zák elő. A­z ülésszak formalitá­sai közé tartozik, hogy az előző köz­gyűlés elnöke mond megnyi­tó beszédet. Mivel azonban Emilio Arenales Catalan volt guatemalai külügyminiszter, az előző ülésszak elnöke idő­­­­közben elhunyt, most ettől a­­ gyakorlattól el fognak térni.­­ A megnyitót követően meg­választják az új ülésszak el­nökét és 15 alelnökét, majd U Thant főtitkár beszámolója következik a két ülésszak közötti eseményekről s az ENSZ álláspontjáról. Ezután Brazília képviselőjének, majd az Egyesült Államok elnö­kének, vagy külügyminiszte­rének felszólalásával meg­kezdődik a körülbelül egy hónapig tartó általános vita. Ennek során a delegátusok „kötetlen módon” kifejthetik országuk álláspontját a nem­zetközi helyzetről. Az általá­nos vita befejeztével a bi­zottságok munkája és a bi­zottsági határozatok közgyű­lési megvitatása következik, majd megválasztják a Biz­tonsági Tanács, továbbá a Gazdasági és Szociális Ta­nács új tagjait. Ebben az esz­tendőben ugyanis a Bizton­sági Tanács több tagjának — így hazánknak is — lejár kétéves mandátuma. Az új tagállamok képviselői 1970 január elsejétől látnak mun­kához. Hazánk helyére ismét európai szocialista ország kerül. Az ENSZ-közgyűlés nem­csak azzal tesz felbecsülhe­tetlen szolgálatot az emberi­ségnek, hogy fórumot ad a legfontosabb kérdések meg­vitatására is, de azzal is, hogy lehetővé teszi az ülés­szakon résztvevő országok minisztereinek, kormány- és államfőinek találkozóit, meg­beszéléseit. Ily módon a két­oldalú magas-, illetve leg­magasabb szintű eszmecse­rék hozzájárulhatnak a tag­államok kapcsolatainak meg­javításához. E­bben az esztendőben különösen feszült a nemzetközi helyzet: elég itt utalni a vietnami háborúra és a közel-keleti állandósult fegyveres össze­csapásokra. Éppen ezért azt reméli a világ, hogy ebben a súlyos problémákkal terhelt időszakban az ENSZ-közgyű­lés jelentős segítséget nyújt­hat a legfontosabb kérdések rendezéséhez. PERÉNYI ISTVÁN Kinevezték hazánk ENSZ- küldöttségének tagjait A népköztársaság Elnöki Tanácsa kinevezte az ENSZ- közgyűlés szeptember 16-án kezdődő 24. ülésszakán részt­vevő magyar küldöttséget. A küldöttség vezetője Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, tagjai: dr. Házi Vencel külügyminisz­ter-helyettes, Csatorday Ká­roly nagykövet, állandó ENSZ-képviselő, Szarka Ká­roly kairói nagykövet és Nagy János washingtoni nagykövet. A küldöttség tagjainak el­ső csoportja vasárnap meg­érkezett New Yorkba, az ENSZ-közgyűlés színhelyére. Gromiko New Yorkban Hétfőn Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszte­re, továbbá az Ukrán SZSZK külügyminisztere, Dmitri­j Belokolosz és a Belorusz SZSZK külügyminisztere, Anatolij Gurinovics New Yorkba érkezett. A három külügyminiszter vezeti or­szágaiknak az ENSZ-köz­gyűlés ülésszakán résztvevő küldöttséget. Tárgyalások Vietnamról Képünkön: a péntek délutáni washingtoni tárgyalások négy legfőbb résztvevője: (balról jobbra) Bunker saigoni nagykövet, Rogers külügyminiszter, Nixon elnök és Laird hadügyminiszter Azóta, hogy pénteken délután Washingtonban az Egyesült Államok elnöke és legközelebbi munkatársai a vietnami helyzetről tanácskoztak, szinte semmi sem szi­várgott ki arról, milyen új lépéssel kíván Nixon elősegí­teni valamiféle újabb kezdeményezést. Tegnap, hétfőn Saigonban megbeszélésre ült össze a dél-vietnami köztár­sasági elnök, alelnök és miniszterelnök, valamint Abrams, a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok főpa­rancsnoka. Ky saigoni alelnök a tanácskozások végén je­lentette be, hogy november végéig az Egyesült Államok negyvenezer katonáját vonja ki Dél-Vietnamból. KEDD, 1969. SZEPTEMBER 16.

Next