Csongrád Megyei Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-11 / 210. szám

VILÁG PROGRARJAI, EGYESÜLJETEK! CSEHGRAD MEGYEI * A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 26. ÉVFOLYAM, 210. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1969. SZEPTEMBER 11., CSÜTÖRTÖK Szegedre érkezett szovjet testvérmegyénk küldöttsége Látogatás a megyei pártbizottságon és Hódmezővásárhelyen Kedden a késő esti órákban Szegedre érkezett a Szovjetunióból Odessza terület küldöttsége, amelynek tagjai Andrej Alexejevics Dudnyije, Odessza megye ta­nácsának elnöke, országgyűlési képviselő, a delegáció vezetője; Alexandr Vaszilje­­vics Kuznyecov, az Odessza megyei párt­­bizottság párt- és tömegszervezeti osztá­lyának vezetője; Mihail Kondratyevics Szimonyenko, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság Odessza megyei titkára, az Odesszai Pedagógiai Főiskola rektora; Alexandr Vasziljevics Prihodko, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulója elnevezésű kolhoz elnöke és Galina Nikolajevna Makovenko elvtársr­ő, a Vakovenkóról elnevezett ruhagyár párt­­bizottságának titkára. Szovjet vendégein­ket dr. Komócsin Mihály elvtárs, a megyei pártbizottság titkára és Török László elvtárs, a Csongrád megyei tanács vb elnöke fogadták Szegeden. Tegnap délelőtt az öttagú Odessza területi delegáció felkereste a Csongrád me­gyei pártbizottságot, ahol dr. Komócsin Mihály és dr. Ágoston József elvtársak, a megyei pártbizottság titká­rai és a pártbizottság más munkatársai fogadták szov­jet elvtársainkat Dr. Ko­mócsin Mihály elvtárs me­leg szavakkal köszöntötte a küldöttség tagjait majd részletes tájékoztatót tartott Csongrád megye földrajzi, gazdasági, kulturális és po­litikai helyzetéről. A. A. Dudnyik elvtárs, az Odessza területi delegáció vezetője mondott köszönetet az őszin­te tájékoztatóért amelyben tükröződött — mint mon­dotta — az az elvtársi és kölcsönösen megértő kapcso­lat, amely pártjainkat, or­szágainkat, népeinket össze­fűzi. A szovjet küldöttség vezetője egyidejűleg baráti látogatásra hívta meg Csong­rád megye képviselőit. A látogatás viszonzásának idő­pontját később állapítják meg Az öttagú odesszai dele­gáció tegnap kora délután Hódmezővásárhelyre látoga­tott, alakult meg a gyár párt­szervezete három taggal. Az­óta hatvanra emelkedett a létszám. A továbbiakban vendége­ink megtekintették a gyár néhány részlegét, majd a 20 ezer holdas Hódmezővásár­helyi Állami Gazdaság ve­zetőségének meghívására né­hány órát töltöttek el a gazdaság központjában. Vendégeink a megyei pártbizottságon Vendégeink Hódmezővásárhelyen Odesszai vendégeink dél­után dr. Ágoston József elv­társ, dr. Németh Lajos elvtárs és más elvtársak kíséretében Hódmezővásárhelyen tettek látogatást. Először felkeres­ték a város vezetőit a ta­nács székházában. Török Jó­zsef elvtárs, a városi párt­­bizottság első titkára köszön­tötte őket, majd Sajti Imre elvtárs, a városi tanács vb elnöke adott tájékoztatót a város életéről, fejlődéséről, múltjáról, jelenéről és szo­cialista távlatairól. Török József elvtárs a pártszerve­zetek helyzetéről, életéről adott információt, majd két­oldalú eszmecsere alakult ki a politikai és az államigaz­gatási munka egyes kérdé­seiről. Ezután vendégeink Hód­mezővásárhely új nagyüze­mébe, az Alföldi Porcelán­gyárba látogattak. Higi Lász­ló igazgató elvtárs és Farkas Béla elvtárs, a pártszervezet titkára köszöntötte őket. Rö­vid megbeszélésre került sor az igazgatói tárgyalóban. Higi László elvtárs beszá­molt a gyár néhány éves múltjáról. Farkas Béla elvtárs pedig a pártszer­vezet létrehozásának és fejlődésének rövid törté­netét ismertette. 1965-ben A billentyűk mesterei Napjainkban megszokott dolog a munkaerő-kereslet. Az újságokban, hovatovább több a toborzó hirdetések, munkavállalókat kereső felhívások száma, mint hajda­nán, a Horthy-időkben a munkáért kilincselők száma volt. Mégis feltűnő, hogy az utóbbi években ezen belül az átlagosnál több a gép- és gyorsírónőt kereső hirdetés. „Ennyire megnövekedett nálunk a bürokrácia?” — kér­dezhetné a kajánabb olvasó, és ha nem is minden alap nélküli ez a kérdés, teljes komolysággal mégsem mond­hatjuk, hogy elsősorban ez a magyarázat. Hiány leginkább azért is van gépírónőkben, különö­sen a gyakorlott, jól képzettekben, mert a vállalati, hiva­tali munka valóban egyre több, igazán szükséges írásbe­liséget kíván. A gépírónő az utóbbi évtizedekben így vált egyre inkább szükséges és nélkülözhetetlen tényezőjévé a legkülönfélébb vállalati, hivatali életnek, a politikai és gazdasági fórumoknak, sőt magának a termelésnek is. Nyomban tegyük hozzá, hogy olyan tényezőjévé, akiről ál­talában nem szoktunk beszélni, akiről alig-alig esik szó a nyilvánosság előtt, akinek nevét sehol sem szokták fel­tüntetni, akiről tehát egy kissé megfeledkeztünk. Csak akkor nem feledkezünk el róluk, ha hibát vétenek, ha el­gépelnek egy-egy betűt, számot, adatot, amiből komoly bonyodalmak származhatnak. Pedig könnyen elgépelhetnek. Nem könnyű mester­ség ugyanis a gépírónőé. Nem könnyű a dolguk — ugyanakkor a helyzetük, az elismerésük, az elbírálásuk mégsem egyértelmű. Társadalmi helyzetüket általában az alkalmazott ka­tegória jelzi — és csakugyan eléggé általánosan. Mun­kájuk valójában a fizikai és a szellemi munka határán mozog, helyesebben a kettőt egyesíti. Különféle vizsgá­latok kimutatták ugyanis, hogy a folyamatos írógépelés­sel járó kalóriafogyasztás megközelíti a nehéz fizikai munkát igénylőkéét. Ugyanakkor kétségtelenül szellemi munkának minősül az a figyelem, amely a diktált vagy másolt szöveg gépbeírásához szükséges, hozzávéve még azt a felkészültséget, tudást is, amelyet egyebek között csupán a helyesírás sokszor nem is olyan egyszerű szabá­lyai követelnek meg. A szellemi és fizikai munka sajá­tos vegyületeként tehát valahol ott mozog a gépírónő tu­dása, ahol általában egy jól képzett szakmunkásénak kell mozognia. Jelenleg az a gyakorlati kérdés mered elénk, az alap­kérdés: kellően vonzó, ösztönző-e a gépírónői pályát vá­lasztani? Széles körű felmérés adhatna csak feleletet ar­ra, hogy a gép- és gyorsíró iskolákban egyre nagyobb számban végzettek valóban ezen a pályán maradnak-e. Annyi bizonyos, hogy a gép- és gyorsíró iskolák igazga­tói — főként Budapesten és a nagyobb iparvárosokban — azt állítják, hogy ha négyszer annyit képeznének ki, ak­kor sem lenne elegendő. Pedig csak az elmúlt tanévben összesen közel nyolcezren végeztek. Van olyan iskola, ahol így tanév végén naponta 5—6 vállalat is jelentkezik gép­­írónő alkalmazására. Esetenként a kezdő fizetés sem ke­vés. A továbbhaladás, az előrelépés azonban már kevésbé biztosított és talán éppen ez az a pont, amely társadal­milag mielőbb megoldást kíván. A felszabadulás előtti „mese az írógépről” hamis ro­mantikája akkor sem lehetett és ma még kevésbé lehet perspektíva. Napjainkban különösen idegen a saját ere­jéből, képességéből, tudásából boldogulni akaró fiatal lá­nyok számára. És itt természetesen tovább bonyolódik a probléma. Érthető, ha továbbtanulással keresnek maguk­nak még tartalmasabb beosztást azok, akiket esetleg nem elégít le az írógép melletti munkakör. Ez azonban más munkaterületen, más szakmáknál is előfordul, mégsem kevésbé megbecsülendő azok, akik egy bizonyos szinten válnak valóban mestereivé, nagy tudású, megbízható mű­velőivé szakmájuknak. Ilyenek lehetnek a jó gépírónők is, a billentyűk mesterei, akik tudásukkal, pontosságuk­kal, gyorsaságukkal — megfelelő anyagi és erkölcsi pers­pektíva esetén — egész életükön át hasznos és nélkülöz­hetetlen segítők lehetnek a termelőmunka adminisztrá­lásában, a legfontosabb állami, közéleti, hivatali ügyek intézésében. LÖKÖS ZOLTÁN Mi történt a nagyvilágban ? Nyers Rezső nyilatkozata a Szovjetunióban tett látogatásáról Koszigin elutazott Hanoiból • Nixon pénteken dönt a Viet­nammal kapcsolatos új amerikai lépésekről Részletes tudósítás a 2. oldalon Dr. Szénási Géza megyénkben Szerdán Csongrád megyé­be látogatott dr. Szénási Gé­za, a Magyar Népköztársa­ság legfőbb ügyésze, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja. Délelőtt dr. Rózsa István, a megyei pártbizottság titkára és dr. Pozsgai István megyei fő­ügyész társaságában felke­reste a nagyfai célgazdasá­got, majd Hódmezővásár­helyre utazott. Itt ellátoga­tott a vásárhelyi állami gaz­daságba, majd megtekintette a Tornyai János Múzeum kiállításait. Este a Csongrád megyei Főügyészség márté­­lyi üdülőjében a megye vezető ügyészeivel közös va­csorán vett részt. Lengyel parlamenti küldöttség Budapesten A magyar országgyűlés meghívására szerdán délelőtt baráti látogatásra Ma­gyarországra érkezett a Lengyel Népköz­­társaság parlamentjének küldöttsége. A küldöttséget Czeslaw Wycech, a Szejm el­nöke vezeti. A küldöttség tagjai: Franci­­szek Wachowicz, Edmund Vima, Teofil Makowski, Wladislaw Machejek, Mieczys­­law Blackura, Zofia Paryzak, Wanda Zaj­­fert, Waclaw Zak képviselők. A küldött­séget a Ferihegyi repülőtéren Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, dr. Beresz­­tóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, az ország­gyűlés tisztikarának több tagja, több országyűlési képviselő és a külügy­minisztérium képviselői fogadták. Jelen volt a fogadtatásnál Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagy­követe, s a nagykövetség több tagja. (MTI) Új munkastílus a tanácsapparátusban Lényeges várospolitikai kérdéscsoportot vizsgált meg szerdai ülésén a csongrádi városi tanács vb, amikor meghallgatta és megvitatta Kecskés László személyzeti főelőadó előterjesztésében a csongrádi tanácsapparátuson belüli személyzeti munka értékelését. Mint a beszá­moló is utalt rá, a gazdaság­­irányítás új rendszere a ta­nácsi munkában is új mun­kastílus kialakítását követeli meg­­, növekszik az ügy­intézők felelőssége, színvo­nalasabbá kell válnia a hatósági munkának és az ügyintézésnek. A csongrádi tanácsappará­tus a korábbi időszakban jól megoldotta azokat a felada­tokat, amely a város életé­nek irányításában és fej­lesztésében reá hárult. Az új körülmények között igen lé­nyeges tényezővé lép elő az, hogy az apparátus milyen hatékonysággal, gyorsaság­gal és színvonalon tudja mindazokat a feladatokat ellátni, amelyet a tanács és a vb megkövetel tőle. A vb állásfoglalása szerint mind a szakmai, mind a politikai szint növelése egyaránt szükséges Csongrádon, ah­hoz, hogy az új követelmé­nyek között a tanácsappará­tus is jól lássa el funkció­ját. A szakmai színvonal emelésében sokkal nagyobb hangsúlyt kell kapnia az önképzésnek. Ugyanakkor annak a szemléletnek is vál­toznia kell miszerint: ele­gendő az, ha a tanácsi dol­gozó csak a hivatalban po­litizál, azaz jól ellátja mun­kakörét. Nem elegendő! Nem elég becsületes hivatalnok­nak lenni, mert igazán jó eredményt akkor tud elérni a tanácsapparátus, ha tagjai hivatásos várospolitikusnak érzik magukat és a város közéletében ekként is vesz­nek részt. Ismét foglalkozott a vb azzal, hogy az I. számú bölcsőde fejlesztése gazda­ságos-e. Mivel a szakértői vélemények szerint túlságo­san sokba kerülne a bővítés, ezért úgy döntött a vb, hogy a jelentkező igényt új böl­csőde megépítésével kell kielégíteni. BÁLINT GYULA

Next