Csongrád Megyei Hírlap, 1969. október (14. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-01 / 227. szám

24 ÓRA A VILÁGBAN Szociáldemokrata-szabaddemokrata kormány az NSZK-ban? Wilson angol miniszterelnök beszéde pártja konferenciáján KEDDEN DÉLELŐTT az Angol Munkáspárt a kies fekvésű Brighton tengerparti fürdőhelyen folytatta hétfőn megkezdett évi konferenciáját. Wilson miniszterelnök mondott beszédet. Lehetségesnek mondotta, hogy még 1970 novembere előtt parlamenti választásokat tartanak. Megvonta az Angol Munkáspárt ötévi kormányzási mérlegét, azt állítva, hogy a kormánya „rendbetette a konzervatívok által szétzilált dolgokat”, majd azt mondotta: Anglia nem fog azért könyörögni, hogy vegyék fel a Közös Piac tagjai közé. Európának is szüksége van Angliára, Angliának is szüksége van Európára — tette hozzá A NAGY KÉRDÉS, ami a nyugatnémet közvéleményt foglalkoztatja, az, milyen kormánya lesz az NSZK-nak a vasárnap megtartott parlamenti választások eredményeként. Kedden délelőtt Brandt, a szociáldemokraták vezetője megbeszélést folytatott a Szabad Demokrata Párt elnökével, Walter Scheellel a két párt által alakítandó koalíciós kormányról. Ennek a kormánynak 12 mandátumos többsége lenne a kereszténydemokratákkal szemben. Brandt tegnap találkozott Kiesinger kancellárral is. Megbeszélésükön azonban — amely a márka helyzetéről folyt — nem esett szó a „nagykoalíció”-ról, vagyis a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták eddigi együttes kormányzásának további fenntartásáról. Bonnban egyébként kedden este már csaknem teljesen bizonyosnak tekintették, hogy szociáldemokrata—szabaddemokrata koalíciós kormány alakul. Ami a nyugatnémet márka helyzetét illeti, a bonni kormány úgy döntött, hogy nem tesz erőfeszítéseket értéinek eddigi szinten történő tartására. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy a márka felértékelési folyamata megkezdődött. Fiancra gazdasági delegáció érkezett hazánkba Bernard de Morelnek, a francia gazdasági és pénzügyminisztérium főigazgatóhelyettesének vezetésével kedden francia kormányküldöttség érkezett Budapestre, a magyar—francia gazdasági és ipari együttműködési vegyesbizottság ülésére. Az ülés kedden a Külkereskedelmi Minisztériumban kezdődött meg. A kormányközi bizottság létrehozásában Fock Jenőnek, a kormány elnökének tavalyi franciaországi látogatásakor állapodott meg a két miniszterelnök. A vegyesbizottság feladata a két ország közötti gazdasági és ipari együttműködés támogatása, a lehetőségek tanulmányozása és kihasználásuk előmozdítása. Kedvező a magyar—jugoszláv együttműködési lehetőség A szerb parlament külügyi bizottságának minap megtartott ülésén a jugoszláv politika igen fontos tényezőjének mondották az együttműködés további fejlesztését Magyarországgal. Az ülés Géza Tikviczki, Jugoszlávia budapesti nagykövetének tájékoztatója alapján különösen nagy súllyal foglalkozott a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködés helyzetével. Fontosnak minősítették az ipari és a tudományos együttműködés fejlesztését. Megvitatták a kishatárforgalom, a kulturális kapcsolatok, valamint a Jugoszláviában élő magyar és a Magyarországon élő jugoszláv nemzetiségek helyzetét is. Párbeszéd és békéről • Beszélgetés Réczei Lászlóval, az Országos Béketanács alelnökével Dr. Réczei László professzorral, az Országos Béketanács alelnökével két külföldi út között sikerült beszélgetnünk a VII. magyar békekongresszus előkészületeiről. Isztanbulból, a Nemzetközi Vöröskereszt konferenciájáról érkezett, ahol a magyar kormány delegációjának vezetőjeként abban a főbizottságban tevékenykedett, amely a ,,Vöröskereszt, mint a világbéke tényezője” című témát dolgozta ki. Réczei László azóta már New Yorkban tartózkodik, és az ENSZ-ben tesz jelentést a nemzetközi kereskedelmi jog egyeztetésére alakult bizottság munkájáról. — Hogyan ítélik meg a magyar békemozgalom helyzetét? — hangzott a professzorhoz intézett első kérdés. — Kritikusan elemezzük előterjesztésünkben a mozgalom munkáját, de még több kritikát várunk a vitában. Amit pedig el kell ismernünk, azt elismerjük. Ennek lényege az, hogy a magyar békemozgalom részt vesz abban a politikai munkában, amely a honi lakosság szakadatlan felvilágosítását, széles körű egységének megteremtését szolgálja hazánk békeszerető külpolitikájának támogatására. Ugyanakkor arra törekszik, hogy méltó módon képviselje ezt a békepolitikát az egész világon, belekapcsolódva a nemzetközi békemozgalom munkájába. — Mit mondhatna a békemozgalom előtt álló feladatokról? — Az igazi feleletet természetesen a kongresszus adja majd meg. Mindenesetre, ami eddig bevált, azt meg kell tartani és fejleszteni kell. Jónak bizonyult például az, hogy a békemozgalom a magyar közélet állandóan jelenlevő és ható tényezője, hogy azokkal a nemzetközi problémákkal foglalkozik, amelyek az embereket leginkább érintik; hogy igyekszik elmélyíteni a meggyőződést: a békéért folytatott küzdelem leghatásosabb formája hazánkban a szocializmus politikai, gazdasági és társadalmi erősítése. — S a nemzetközi kapcsolatokban? — Hasznosnak bizonyult tagságunk a Béke Világtanácsban. Jó dolog, hogy ezen belül szorosan együttműködünk a szocialista országok békemozgalmaival. De hasznos dolognak látszik az is, hogy együttműködésre törekszünk a világ minden olyan békeszervezetével, mozgalmával, amelyekkel nézetazonosság alakítható ki a béke legfontosabb kérdéseiben, így legalább abban, hogy minden vitás nemzetközi kérdést tárgyalások útján kell megoldani, s a „rendezés” eszközei közül a háborúkat ki kell iktatni, törvényen kívül kell helyezni. A nemzetközi békefórumokon továbbra is felkészülten, fáradhatatlanul kell munkálkodnunk a különféle békemozgalmak és szervezetek összefogásának erősítéséért. Ezzel nemcsak mozgalmunk, hanem a Magyar Népköztársaság tekintélyét is növeljük, és új barátokat szerzünk népünknek, hazánknak. — Köszönjük... — Még valamit, kérdés nélkül. A statisztika tanúsága szerint, a mai magyar társadalomnak több mint a fele 40 éven aluli, harminc százaléka pedig 20 évnél is fiatalabb. Felnőtt néhány olyan nemzedék, amelynekjó része szakmailag és világismeret teintetében is magasan kvalifikált, s közülük igen sokan alkalmasak arra, hogy a békemozgalomban szerepet vállaljanak. Ez mozgalmunk számára minden szinten feladattá teszi, hogy bátrabban szerepeltessük a fiatalokat a különféle fórumokon. Hívjuk és várjuk őket. — Ezek szerint valamit mégis elárult a kritikus megjegyzések közül. Viszontlátásra a VII. Magyar Békekongresszuson." -------------------------------------------------------------------- 2 Újabb szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó Lapzárta után kaptuk a jelentést, hogy Rogers amerikai külügyminiszter kedden a késő esti órákban is-smét — ezúttal immár harmadszor az ENSZ-közgyűlés ülésszakának keretében — találkozott Gromiko szovjet külügyminiszterrel és folytatták elsősorban a Közel-Keletre vonatkozó megbeszéléseiket. Hírek szerint a két külügyminiszter tanácskozásain kialakulóban van egy olyan javaslat, amely gyakorlati intézkedéseket tartalmaz a közel-keleti helyzet rendezésére a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozata alapján. Sajtókörökben úgy tudják, hogy a javaslat olyan „csomagtervet’ irányoz elő, amelynek része az izraeli csapatok kivonása a megszállt területekről, illetve Izrael és valamennyi más közel-keleti ország szuverenitásának garanciája. A konfliktust egyezménnyel rendeznék, azonban az egyezmény megkötésére irányuló tárgyalások módját egyelőre nem határozzák meg. Képünkön: Bogris, Szingh Indiai külügyminiszter és Gromiko az indiai külügyminiszter fogadásán Külpolitikai arcképcsarnok Josef Kempny, a cseh kormány miniszterelnöke Josef Kempny mérnök, 1920. július 19-én született a Karvina körzetbeli Lazy- Orlova községben. Az 1939-től 1948-ig terjedő időszakban munkásként, művezetőként és építésztechnikusként dolgozott különböző vállalatoknál töltött be vezetői tisztséget. 1961— 1962-ben a Csehszlovák Kommunista Párt ostravai kerületi bizottságának osztályvezető-helyettese volt. 1964-től 1968-ig az ostravai városi nemzeti bizottság elnökeként tevékenykedett. 1968. júliusa óta a Cseh Nemzeti Tanácsban képviselő. 1968 augusztus óta a Cseh Nemzeti Tanács elnökségének tagja és adminisztratív bizottságának elnöke volt. 1969. január óta Kemény a csehszlovák szövetségi gyűlés egyik házában, a nemzetek gyűlésében képviselő. 1968 óta a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának és a Központi Bizottság titkárságának tagja, 1969 május óta a CSKP Központi Bizottsága ideológiai bizottságának elnöke és 1969 szeptember óta a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a csehszlovák szövetségi kormány elnökhelyettese, a cseh kormány miniszterelnöke. ~ - HÍRLAP KÜLPOLITIKAI FIGYELŐ A húszéves kínai forradalom napjaink tükrében Kétségtelen, St.Torradalom győzelme Kínában 1949. október elsején a világtörténelem legnagyobb jelentőségű eseményeinek egyike volt. Alapvetően új szakasz kezdődött ezzel a kínai nép életében csakúgy, mint Ázsia, sőt az egész emberiség további történelmének alakulásában. Akkor természetesen senki sem sejthette, hogy az oly nagyszerű kilátásokkal biztató kínai újjászületés folyamata egy évtized múlva megtorpan és a „nagy ugrás”, valamint az úgynevezett kulturális forradalom zsákutcájába jutva, vezetői egy részének irreális elmélete miatt a kitűzött célokkal homlokegyenest ellenkező irányba kalandozik el. Így történhetett meg, hogy a tíz év elképesztő rögtönzései után a kínai nép élete most egy válságokkal teljes időszak új fejezetéhez érkezett. A holnapjukért aggódó, egyszerű kínai milliók — hadd tegyük hozzá: a világközvéleménnyel együtt — mind gyakrabban teszik fel a kérdést: meddig tarthat még az a káosz, amelyet Mao Cetung és társai teremtettek és amely szembefordította Kínát barátaival, támogatóival és a határsértések állandósításával eddig még nem tapasztalt mértékben élezte ki a feszültséget nemcsak a szovjet—kínai határon, de Kína szinte minden szomszédjával. Útarra a kérdésekre LIGÁIG szeretne tehát választ kapni a világközvélemény ezekben a napokban, különösen azt követően, hogy Koszigin szovjet kormányfő szeptember 11-én rövid látogatást tett Pekingben és megbeszélést folytatott Csou En-laj kínai miniszterelnökkel. A megbeszélés tartalmát eddig sem szovjet, sem kínai részről nem hozták nyilvánosságra. Bizonyos azonban, mindaz, amit Koszigin kifejtett Csou En-laj előtt, el kellett, hogy gondolkoztassa a kínai vezetőket, milyen következményekkel járhat, ha folytatják eddigi politikájukat. Pedig — visszatekintve a húsz évvel ezelőtti forradalmi győzelmet követő napok Kínájára — nagy lehetőség válhatott volna valósággá a sokat szenvedett kínai nép számára. A kommunista párt irányításával kezdődő új élet nemcsak a sok évszázados önkény felszámolásának időszakaként, de a gazdasági, kulturális és technikai elmaradottság viszonylagos gyors leküzdésének kezdeteként ígérkezett, így is indult minden. A kínai dolgozók hozzájuthattak ad-dig nem ismert alapvető emberi jogaikhoz, birtokukba vették a földet és a kevés számú üzemet. 1958 végéig Kína azzal, hogy legfőképpen a Szovjetunió támogatásának eredményeként legalább kétszáz nagyüzem létesítését valósíthatta meg, többet fejlődött, mint addig évszázadokon át, s minden lehetősége megvolt arra, hogy további két-három évtizeden belül lényegében felszámolja elmaradását és ipari agrárországgá válik. Mao Ce-tung *JSS másként döntöttek. Meghirdették a „nagy ugrás" gazdasági káoszba döntő politikáját. Azután pedig a politikai zűrzavarkeltés időszaka következett: szembefordulás a Szovjetunióval, a szocialista tábor vezetésének igénylése, a Kína mindenhatóságát hirdető, nukleáris fegyverek birtoklására alapozott szupernagyhatalmi ámokfutás, a világtól való szinte teljes elszigetelődés, a belső gazdasági helyzet teljes válsága, majd a vörösgárdisták mindent betetéző terrorja. Hogy eltereljék a nép figyelmét a szörnyű helyzetről, a Szovjetuniót a legnagyobb ellenséggé kiáltották ki, a katonai provokációk sorát, a határsértések ezreit hajtották végre a szovjet határ mentén. A feszültség ez év áprilisi, Usszuri menti és az augusztusi, Szemipalatyinszk térségében végrehajtott kínai agresszióval érte el tetőfokát. A szovjet haderő megsemmisítő erejű visszacsapásai azonban valószínűleg meggyőzték a kínai vezetőket a valóságos erőviszonyokról. Ez vezethetett a júliusban Habarovszkban sorra került hajózási témájú megbeszélésekhez és az e hó eleji, Koszigin és Csou En-laj közötti találkozóhoz. Mindenesetre “más volt a két kormányfő találkozását követő napokban, hogy Pekingben eltávolították a Koszigin-ellenes, előzőleg két éven át kifüggesztett feliratokat. Az is a kínai vezetők magatartásában megkezdődött felismerésre utal, hogy a pekingi lapokban alábbhagyott a Szovjetunió ellen intézett, utóbb minden képzeletet felülmúló méretű támadások sora. Nem tűnik véletlennek az sem, hogy amíg a nyugati hírügynökségek jelentései és kommentárjai szeptember közepén igyekeztek elbagatelizálni Koszigin pekingi megbeszéléseinek jelentőségét, most mind többet írnak a szovjet —kínai viszonyban bekövetkező kedvező fordulat lehetőségéről. Tárgyilagosnak tűnő párizsi értesülések számolnak be arról, hogy a közeljövőben Moszkvában külügyminiszter-helyettesi szinten szovjet—kínai tárgyalások kezdődnek a vitás határkérdésekről és annak lehetőségéről, hogy a két ország nagykövetei ismét elfoglalják hivatalukat Pekingben, illetve Moszkvában (Pillanatnyilag, elég hosszú idő óta e kapcsolatok csupán ügyvivői szinten léteznek), továbbá arról, hogy újra felvegyék a gazdasági kapcsolatokat. Ha erre sor kerül — márpedig miért ne történhetne így? — akkor elmondhatjuk: van okunk feltételezni, hogy Pekingben valami új, reményt keltő folyamat kezdődött meg. Persze, illúziókban sem ringathatjuk magunkat. Nem adhatunk hitelt a Mao Ce-tung állítólagos nagyon súlyos és válságos egészségi állapotáról, és az ebből következő szenzációs fordulatok bekövetkezéséről elterjedt híreknek, mint ahogyan valótlannak bizonyultak azok az augusztus végi, szeptember elejei nyugati „jólértesültségek” is, hogy a Szovjetunió megelőző háborúval kívánja felszámolni a Mao Ce-tung-rendszert. Washington — feltehetően — számított is egy ilyen fordulatra, ami lehetővé tette volna számára, hogy abbahagyja a párizsi tárgyalásokat és gyors katonai győzelemmel „rendezze” a vietnami helyzetet. Jínczinan és Csou En-lai i eddigül megbeszélései után azonban új lehetőségek előtt állunk. S az október elsejei kínai forradalom két évtizedes évfordulója nem is adhat nagyobb ajándékot a kínai népnek, de a világnak sem, mint a Kínai Népköztársaság válságos helyzetéből való kiút megtalálását. Talán ehhez a valószínűséghez érkeztünk el. PERÉNYI ISTVÁN ( ) SZERDA, 1969. OKTÓBER .