Csongrád Megyei Hírlap, 1969. október (14. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-09 / 234. szám

BELPOLTIKAI KOMMENTÁRUNK Mi lesz a kukoricával? Úgyszólván sohasem volt elegendő szemestakarmá­nyunk , s most úgy tűnik, nem tudjuk hová tenni. Pontosabban: a termelők helyenként máris gonban van­nak. A szentesi tsz-szövetség előzetes jelentése szerint ebben a térségben hivatalos becslések alapján mintegy 248 ezer mázsa májusi szemes kukoricával több terem a tavalyi mennyiségnél. Viszont az áru elhelyezésének kilátásai egyelőre bizonytalanok. Korábban a gabonafelvásárló a szentesi térség össz­­kukoricatermésének jelentős hányadát felvásárolta. Tá­jékozódó felmérés szerint a tsz-ek, valamint a háztáji gazdaságok mintegy 800—900 vagon árut kínálnak álla­mi értékesítésre. Az átadási lehetőség azonban jelentősen szűkült. Nehezíti a termelők helyzetét, hogy korábban nem rendezkedtek be nagyobb mennyiségű kukorica tárolására, hiszen a szabad mennyiségeket mindjárt a törés időszakában átadhatták. Most azonban a vállalat tároló és szárító kapacitás hiányára hivatkozva az ed­digiek szerint nem hajlandó nagyobb tételeket átvenni. Gondot okoz különösen a nagymágocsi, az árpádhalmi, az eperjesi és a fábiánsebestyéni körzetben, hogy a ku­koricaf­elesleget nem vásárolja fel a helyszínen a válla­lat. Természetesen a termelők is tudják, hogy a bőség a vállalatnak is problémákat okoz, de jogos az a felvetés, hogy a felvásárlás tartson lépést a termeléssel. Intéz­kedéseket várnak a kukoricatermelők a Szentesi Erő­­takarmánygyár vezetőségétől is. Ismeretes, hogy a gyár napi 6—10 vagon kukoricát felhasznál, és hogy jelen­tős a szárítókapacitása. A tsz-szövetség javaslata az, hogy évi szükségletét a körzet termeléséből szerezze be a gyár. Véleményünk szerint a termelők felvetése nemcsak azért jogos, mert országos érdekeket is szem előtt tart­va mindent elkövetnek a­ hozamok növelése érdekében, hanem mindenekelőtt azért, mert értesüléseink sze­rint a gabonafelvásárló csak most, a betakarítás idő­szakában rendelte el az átvételi korlátozást. Emiatt a termelő üzemeknek arra sem volt idejük, hogy előre fel­készüljenek és legalább szükségtárolókról gondoskod­janak. Reméljük, hogy a termelők, valamint az érintett vállalatok közös erővel megtalálják a módját annak, hogy az igen jó kukoricatermés ne sújtsa veszteséggel a mezőgazdaságot. KACZOR ISTVÁN Magyar nap a szabadkai vásáron (Kiküldött munkatársunk jelenti.) Nagy az érdeklődés Sza­badkán a nemzetközi kisipa­ri és kézműipari vásár iránt. Sok ezer látogató, több száz üzletember kereste már fel eddig is Szeged jugoszláv testvérvárosa, Szabadka ipa­ri árubemutatóját. Szerdán magyar napot rendeztek, amelynek keretében sajtótá­jékoztatót tartottak a város műszaki klubjában. Itt d­r.­ Csikós Ferenc, Szeged m. j. városi tanács vb titkára tájékoztatta a jugoszláv és a magyar újságírókat a két testvérváros baráti együtt­működésének időszerű kér­déseiről, a két vásár nyúj­totta gazdasági kapcsolat ki­­szélesítéséről. Hangsúlyozta, hogy most harmadízben viszo­nozzák magyar vállalatok a jugoszláv üzemek szege­di szereplését. Ez év nyarán a XXIV. Sze­gedi Ipari Vásáron több ju­goszláv vállalat mutatta be termékeit. Is igen sok küldte el szakembereit, hogy tanul­mányozzák az üzleti lehető­ségeket, hogyan, miként szé­lesíthetnék ki a kisha­tár­­áruforgalom keretében a két város ipari termékcseréjét. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a szegedi vásáron kibontakozott üzle­ti kapcsolat Szabadkán foly­tatódik, vagyis mind több jugoszláv, illetve magyar vállalat teremt üzleti kap­csolatot. Júliusban Szegeden közel 400 ezer dollár érté­kű árura kötöttek szerződést. Szabadkán szerda délelőt­­tig 217 ezer dollár értékű üzletkötésről számoltak be a kiállítók. Hangsúlyozta dr. Csikós Ferenc, hogy a szegedi ipar­­vállalatok vezetőivel együtt nagyra értékeli a szabadkai vásár jelentőségét, majd el­ismeréssel szólt a vásáron díjat nyert vállalatok ter­mékeiről. A vásár öttagú bíráló bizottsága négy na­pig tanulmányozta a kiál­lított termékeket és dönté­se alapján aranyérmet kaptak a Tá­péi Háziipari Szövetkezet a rafiából és gyékényből font tárgyakért, a Fővárosi Kézműipari Vállalat kis­­lányruha-együtteséért. Ezüstéremmel tüntették ki a Budapesti Autófém Ktsz, az Autópress típusú kávéfőző­kért és a Cupido útivasaló­ért. A Fővárosi Kézműipari Vállalat téli házicipőjéért, valamint a Nagykőrösi Pipa­gyár egyedülálló pipakollek­­ciójáért. Az újságírók kérdéseire válaszolva a többi között el­mondotta dr. Csikós Ferenc, hogy a szabadkai vásáron a helyi vásárigazgatóság kez­deményezésére tanácskozást folytattak temesvári ipari szakemberekkel. Ugyanis ja­vaslattal fordultak a Szege­di Ipari Vásár vezetőihez, hogy teremtsenek szoros kap­csolatot a három város, Szeged, Szabadka és Te­mesvár ipari vásárai kö­zött. Helyeselnék, ha tavasszal Te­mesváron, nyáron Szegeden, ősszel pedig Szabadkán, a kishatármenti árucsere-for­galom üzleti fórumain e vá­rosok vásárain kölcsönösen bemutatnák az ipari termé­keket. A szabadkai vásár ma­­­gyar napja keretében 12 óra­kor a Pátria Szálló nagy­termében fogadást adtak a magyar vállalatok vezetői. Több mint 200 jugoszláv és magyar párt-, állami és gaz­dasági vezető vett részt a fo­gadáson. Ott voltak Anton Miladenovic, a JKSZ szabadkai választmányának titkára, a szabadkai városi tanács több vezető tisztség­­viselője, Ladislav Grosz, a Novi Sad-i Nemzetközi Vá­sár vezérigazgatója, vala­mint az olasz, az osztrák, a román kiállítók képviselői. A megjelenteket dr. Csikós Ferenc köszöntötte Szeged megyei jogú városi tanácsa végrehajtó bizottsága, vala­mint a magyar kiállítók ne­vében. Szerdán különösen nagy volt az érdeklődés a ma­gyar vállalatok termékei iránt, sokan keresték fel a kiál­lítók üzletkötő termeit és ta­nácskoztak a vállalatok ve­zetőivel. NAGY PÁL CSÜTÖRTÖK,­­1­969. OKTÓBER 9. Sürget­ői idő Éjjel-nappal talpon a határ Az elmúlt hetek időjárása nagyon ked­vezett az őszi munkákhoz. A gazdaságok be is vetették a gépparkot a termés beta­karítására, a talajelőkészítés érdekében, de mind több gép mondja fel a nagy stra­pában a szolgálatot. Most bosszulja meg magát, hogy sok helyen elmaradt az erő- és munka­­géppark megfiatalítása, és a toldozott-foltozott szerkezetek már alacsonyabb teljesítményekkel dolgoznak. A bajt tetézi, hogy olyan tömegű pótal­katrészt nem is lehet beszerezni, mint amennyire a futójavításhoz szükség lenne. Azt a tapasztalatot hozta meg tehát az idei ősz,­ hogy nem tanácsos tovább várni a géppark felújításával. A meglevő erőkkel terméseztesen feszí­tett ütemben dolgoznak a gazdaságok, és a Csongrád megyei tanács vb mezőgazda­­sági és élelmezésügyi osztályának leg­utóbbi értékelése szerint százezer hold körüli területet készí­tettek elő a gazdaságok az őszi veté­sek alá. A tavaszi vetésű növényeknek is közel 50 ezer holdat szántottak fel. A földeken egyre több vetőgép jelenik meg, és a jövő évi kenyérnek való magja is mind nagyobb területeken kerül a ter­mőföldbe. Pillanatnyilag Szentes és Csong­rád körzetében halad legerőteljesebben a búzavetés. A gazdaságok a munkálatok meggyorsítására szinte mindenütt meg­szervezték az éjszakai műszakokat. A vásárhely­-szikáncsi Vörös Csillag Tsz főagronómusa, Kiss Imre arról tájékoz­tatta szerkesztőségünket, hogy állandó jel­leggel dolgozik 10 erőgép kettős műszak­ban. A tengeri betakarításánál három csőtörő és három szállítógép és a talaj­­előkészítésnél négy erőgép dolgozik éjjel. A beérkező kukoricát szintén éjszaka rak­ják a tárológórékba, hogy törés után köz­vetlenül a helyére kerüljön a kukorica. A nappali műszak is „állja a sarat”, és minden rendelkezésre álló gépi és kézi munkaerőt mozgósított a beta­karításhoz, a szántáshoz, a vetéshez a szövetkezet. — Jelenleg három géppel vetünk, s több száz holdon befejeztük a búza ve­tését — mondotta a főagronómus. — Ki­használjuk a kedvező időjárást, csak ná­lunk is az a baj, hogy a gépek nehezen bírják az iramot, alkatrészt viszont nem tudunk elegendő mennyiségben beszerez­ni. A gondjaink közé tartozik, hogy az AGROKER több ezer mázsa szuperfoszfát és kálisó műtrágyával tartozik, így nem kapják meg a földek a szükséges talaj­erő-utánpótlást. A megye homokvidékein nagy ütem­ben halad a szőlő betakarítása is. Általában bő termést adnak a táblák, de ez nem jelentkezik mindig a fogyasztói árak alakulásánál. A kínálat növekedésé­vel egyidőben nem csökken az üzletekben a szőlő átlagára, helyenként 7 forintos fo­gyasztói árral is lehet találkozni. Bár a határ képe napról napra válto­zik, egyre nagyobb táblákat munkálnak be a gépek, de mégis az a kilátás, hogy néhol a jövő tavaszon is akad szántaniva­­lójuk a traktoroknak. Volt ugyan már olyan év, hogy karácsony táján sem fa­gyott ki az eke, de az ilyen enyhe idő­járásra nem tanácsos alapozni. Inkább arra van szükség, amit a megye agrár­­gazdálkodásának vezetői is hangoztatnak, hogy az amortizációs alapok célszerű fel­­használásával mielőbb újítsák fel gép­parkjaikat a szövetkezetek! TÓTH JÓZSEF Befejezés előtt a burgonyaszedés A termés fedezi a hazai szükségletet Mindenfelé közvetlenül befejezés előtt áll a burgonyaszedés: a termőterületnek már csak alig 10 százalékáról kell begyűj­teni a jónak számító idei termést. A burgonya vetésterülete hazánkban különféle okok miatt tíz év alatt hozzá­vetőleg százezer holddal csökkent. A ki­sebb érdeklődést általában a termesz­tésben levő fajták leromlására és más, többnyire gazdasági okokra vezetik vissza a szakemberek. A csökkentett vetésterü­letről az elmúlt években n­em is tudták fedezni az igényeket. Például tavaly is nagyobb tételeket kellett behozni Len­gyelországból, hogy elegendő burgonya kerüljön a fővárosi és vidéki piacokra. Az idei tapasztalatok arra utalnak, hogy a burgonyafronton a következő évek­ben fokozatos javulásra lehet számítani. Huzamosabb idő óta először, 2909-ben történik meg újra, hogy a mezőgazdaság annyi burgonyát tud biztosítani a belke­reskedelem számára, amennyi lényegében elegendő a lakosság ellátásához. A ter­mésátlag országosan 68 mázsa körül ala­kul holdanként, ami azt jelenti, hogy nem lesz szükség behozatalra, vagy ha igen, akkor is csak egészen kis tételeket kell majd importból fedezni. A 240 000 holdas termőterületről lekerülő burgonya minő­sége ellen sem lehet kifogás.­Többnyire olyan fajtákat raknak most prizmákba, amelyek a hazai ízlésnek megfelelnek, tehát húsuk többnyire nem sárga, hanem fehér. (MTI) Kotróhajó a Kurcán Naponta sok szentesi meg bámulja a Kurcán dolgozó kot­róhajót. Két oldalra nyúlnak szállító szalagjai, amelyekről a mederből kiemelt iszap a víz szélére csurog. Nos ez a mun­ka kifogásolható, mert az iszap jelentős része ismét a vízbe csúszik és kérdésessé teszi a kotróhajó egész működését. A rossz nyelvek szerint a Kurtánál sokkal keskenyebb csa­tornákra való, ahol kinyújtott „két karja” átéli a partokat és így maradéktalanul gazdasá­gos a kotrás. Mindenesetre­ szentesi látványosságnak megteszi. (Fotó: Enyedi Zoltán.) a* HÍRLAP Négymillió kacsa a halgazdaságból Az év elején kötött szer­ződések nyomán a halgazda­ságok nemcsak a pontyok nevelésével foglalkoztak, ha­nem a tavak komplex hasz­nosítása keretében kacsákat is tenyésztettek. Nem is akármilyen mennyiségről van szó. Az Országos Baromfi­­ipari Vállalat üzemeivel négymillió szárnyasra,­­tehát valamivel több mint ezer vagon kacsahús szállítására kötöttek szerződést. Az Ál­lami Halgazdasági Egyesü­léshez tartozó üzemekből a holdanként számított 6—8 mázsányi hal mellett idén legalább ennyi kacsahús is kikerül. A szakemberek — amikor megkötötték a szerződést — nemcsak a gazdasági előny­nyel, a nagyobb nyereséggel számoltak. Megállapították, hogy a szárnyasok nagysze­rűen tisztítják a tavakat, kiirtják a hínárt és a vizet behálózó más növényeket. A nap jobban átsüti a vizet, ami kedvez a planktonok fejlődésének, nem is beszélve arról, hogy a tavak költséges trágyázásáról sem kell gon­doskodni a kacsanevelő hal­gazdaságokban. A szárnyasokat baromfi­tápszerekkel etetik és igen jó tenyésztési eredményeket érnek el. A jobbára export­ra kerülő szárnyasok a kí­vánt 2 és fél kiló súlyt alig több mint 50 nap alatt érik el. A halgazdaságok már át­adták az idei hárommillio­modik kacsát. A baromfi­­ipari vállalat orosházi, győ­ri, debreceni, kecskeméti, szentesi és az ország külön­böző részein levő más üze­meiben idén már hozzávető­leg 600—700 vagonnyi szár­nyashúst dolgoztak fel a hal­gazdaságok jóvoltából. A sikeres együttműködés nyomán jövőre már hétmil­lióra növelik a halastavak partjain felnevelt szárnya­sok számát. (MTI) Állásfoglalás a tartási szerződésekről A tartási, életjáradéki és öröklési szerződéssel kapcso­latos hatósági eljárás néhány, állásfoglalást igénylő kérdé­séről közleményt adott ki a Minisztertanács Tanácsszer­vek Osztálya. Mindenekelőtt figyelmet érdemel a szerző­dések bemutatásának, elbí­rálásának határidejére vo­natkozó rendelkezés. A kor­mányrendelet ugyanis a nyilvántartásba nem vett ré­gi szerződések bemutatását az eltartó kötelességévé te­szi, az­ új szerződéseknél vi­szont ilyen kötelezettséget kifejezetten egyik szerződő félre sem ró, hanem a szer­ződéseket az eltartott lakó­helye szerint illetékes ál­lamigazgatási szervnél kell bemutatni. Az eltartó tehát a bemutatási kötelezettséget nem háríthatja az eltartott­ra, s ez utóbbi az eltartó mu­lasztása miatt hátrányt nem szenvedhet, ugyanakkor nincs akadálya annak sem, hogy a szerződést az eltartott mu­tassa be. Az igazgatási osztálynak a szerződés bemutatásától szá­mított 30 napon belül hatá­rozatot kell hoznia, s ezt a határidőt az ügyfél egyidejű értesítése mellett az igazga­tási osztály vezetője egy íz­ben legfeljebb 30 nappal meghosszabbíthatja. A hatá­rozat időben történő megho­zatalára és gyors kézbesíté­sére különös gondot kell fordítani, mert ha ez 60 na­pon belül nem történik meg, a szerződést jóváhagyottnak kell tekinteni akkor is, ha az igazgatási osztály egyéb­ként a szerződést nem hagy­ta volna jóvá. A közlemény végezetül megemlíti, hogy kizáró jog­szabályai rendelkezés hiá­nyában a jogi személy által kötött életjáradéki szerződés hatósági jóváhagyásának nincs akadálya. (MTI) --------------3

Next