Csongrád Megyei Hírlap, 1969. november (14. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-01 / 254. szám

I­ Rtuma GBiiii Befejeződött a leszerelési értekezlet nyári ülésszaka CSÜTÖRTÖKÖN, este — egy szokatlanul hosszú ülés­ , ■ nap után — befejezte munkáját a genfi leszerelési érte­kezlet nyári ülésszaka. A küldöttek hat órán keresztül­­ fejtették ki észrevételeiket a tengerfenék és térsége atom-­­­fegyver-mentesítéséről beterjesztett módosított szovjet— amerikai szerződéstervezettel kapcsolatban. A záróülésen a delegációk elhatározták, hogy a mó­­j­dosított szerződéstervezetet megvitatás végett az ENSZ­­ közgyűlése elé terjesztik. (A közgyűlés előtt a tervezetet­­ a közgyűlés politikai bizottsága fogja megvitatni.) A kon­­­­ferencia résztvevői ezenkívül jóváhagyták a­ leszerelési­­ bizottság idei éves jelentését,­ amelyet szintén a világ­­szervezet közgyűlése elé terjesztenek. , JOSEPH LISCO, az amerikai külügyminisztérium­­ közel-keleti ügyekben illetékes államtitkára csütörtökön­­ tájékoztatta Nagy-Britannia és Franciaország képviselőit­­ Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövettel folytatott tár­­­­gyalásairól. McCloskey, a külügyminiisztérium szóvivője közölte,­­ hogy Lisco és Dobrinyin újabb találkozójára a jövő hét­­ szerdáján kerül sor. Ezen a találkozón a­ felek tovább­ folytatják­ a valószínűleg november folyamán felújítandó­­ négyhatalmi megbeszélések előkészítését. McCloskey sze­rint egyezségre sikerült jutni abban, hogy a jelenlegi libanoni események hangsúlyozottan szükségessé teszik a közel-keleti válság politikai megoldását célzó nagyha­talmi találkozók folytatását. TEGNAPELŐTT két londoni, két angol vidéki és egy­ skóciai választókerületben pótválasztást tartottak a megüresedett alsóházi mandátumok betöltésére. Az öt körzet közül négyben munkáspárti jelöltet választottak meg, bár az 1966-osnál sokkal­­alacsonyabb többséggel, egyben pedig a Konzervatív Párt hódította el a man­dátumot. A konzervatívoknak sikerült elhódítaniuk az angliai Swindont, ahol a Munkáspárt 1966-ban még 15 és fél­ezres biztos többséggel győzött. Kishíján megbukott a Munkáspárt Newcastle-Under-Lyme városában; itt a párt jelöltje 21 000 szavazatot kapott, szemben a konzervatív, , liberális és egyesült demokrata jelöltek 26 000 szavazatá­val. Az angol választási rendszer értelmében a munkás­párti jelöltet így is megválasztottnak nyilvánították, mert­­ relatív többséget kapott. Változtatnak az amerikai katonai behívási rendszeren Az amerikai képviselőház csütörtökön 382 szavazattal 13 ellenében jóváhagyta Nixon elnök tervét, amely­nek értelmében a jövőben a katonakötelesek közül sors­húzással döntik el a behí­­vandók személyét. A ,,ha­lálkerékbe” az év napjait tartalmazó szelvényeket he­lyeznék és azokat hívják be katonának, akiknek szüle­tésnapja egyezik a kihúzott szelvénnyel. A sorsolásokat havonta rendeznék. Mansfield szenátor, a sze­nátus demokratapárti cso­portjának vezetője azonban kijelentette, hogy nem tart­ja­­ célszerűnek a javaslat­nak még ez évben történő szenátusi elfogadását. Ezért Nixors nyilatkozatot adott ki, amelyben sajnálkozását fejezi­­ ki Mansfield és­ más demokratapárti szenátorok állásfoglalása fölött. Nyilat­kozatában az elnök megál­lapította: „világos, hogy ez nem olyan kérdés, amelyet nemtörődöm módra csak úgy el lehet vetni, vagy po­litikai futballként lehet ke­zelni .. A nyugatnémet­­3£ házban, a Bundestagban, október 28-án, 29-én és 30-án elhangzott kormánynyilatko­zat és az azt követő vita mindennél kézzelfoghatób­ban bizonyította, hogy az NSZK-ban nem csupán sze­mélyi cserék történtek a legfelsőbb vezetésben, ha­nem valóban új szakasz kez­detéről van szó bel- és kül­politikai, valamint gazdasági vonatkozásokban egyaránt. Igaz, ez egyelőre az­ elha­tározások és a szándékok bejelentésében és a részle­t­esen kifejtett programok újszerűségében jutott, kife­jezésre. A kérdés ezek után az, mennyit tud, mennyit képes és mennyit akar meg­valósítani a nyugatnémet „kis kormánykoalíció”■ — ahogyan a szociáldemokra-­ ták és a szabaddemokraták politikai társulását k­épezik — mindabból, amit célkitű­zésként a német közvéle­­mény és a világ elé tárt. Kétségtelenül a bejelenté­sek többsége bizonyos érte­lemben száznyolcvan fokos fordulatot jelent ,az előző, Kiesinger volt kancellár ve­zette kormány politikájához viszonyítva. Annak a tétel­nek az előtérbe állítása, hogy két német állam léte­zik, s hogy ezek egyikét, az NDK-t, Willy Brandt ne­vén is nevezte, valósággal felkavarta a német lelkeket A tárgyilagosan­­ gondolko­dók izgatottan és szinte túl­áradó „örömmel helyeseltek, a konzervatívok, azaz­ a Kereszténydemokrata—Ke­resztényszociális Unió veze­tői pedig kétségbeestek, mi következhet még ezután? Ráadásul az új kormánykoa­líció nem hangsúlyozta az egyedüli képviselet elvét, vagyis nem tekinti „bűn­nek", ha egy ország egyidejű­leg vagy csupán csak az NDK-t ismeri el. Emellett készsé­gét nyilvánította az atom­­sorompó-szerződés aláírásá­ra („ha annak néhány vo­natkozását még tanulmá­nyozza”) és helyeselte az európai biztonság megterem­tését célzó összeurópai csúcs­értekezlet összehívását. A Lengyelországgal és a Szov­jetunióval való tárgyalások szándékának hangsúlyozását is a konstruktív elhatározá­sok bizonyítékaként értékel­ték Európa-szerte. Unf­­ol­ természetesen. »Mi van olyan külpolitikai kérdések is, amelyekről nem szólt a kormánnyilatkozat. Nem tett említést például az Odera—Niesse-határvo­­nalról. A lehető leghatáro­zottabban hangsúlyozta vi­szont a NATO-hoz való tar­tozás és a NATO-val való együttműködés szükségessé­gét. Természetesen nem le­hetett várni Brandttól, hogy tagadjon meg mindent, ami tegnap még meghatározta a nyugatnémet bel- és külpo­litikát. Sokkal lényegesebb ennél az, mennyire követke­zetesen igyekszik majd iga­zodni saját reformprogram­jához gyakorlati döntései­ben. Nem kerülte el figyel­münket, mennyire kétségbe­esetten próbálta a Keresz­ténydemokrata—Keresztény­­szociális Unió, tehát a jobb­oldal minden eszközzel meg­nehezíteni az ú­j kormány­­koalíció dolgát és bizalmat­lanságot kelteni vele szem­ben. Megpróbálkozott annak elhitetésével is, hogy az új miniszterek „nincsenek ott­hon dolgaikban”, vagyis, hogy nem értenek úgy az államügyekhez, mint elődeik. Strauss, volt pénzügyminisz­ter és Kiesinger nem is rejtette véka alá felszólalá­saiban, hogy rossz vélemény­nyel var utódai képességei­ről, és már előre sajnálkoz­tak, „hová fog ez vezetni”. Mindketten­­azonban méltó ellenfelekre­ találtak: szo­ciáldemokrata és szabadde­mokrata. „utódaik” olyan érvekkel győzték le őket­ az igen magas színvonalú vi­tában, amelyekből nem hi­ányzott az imponáló szelle­mi fölény csakúgy, mint a tárgyi tudás. Mi ilé egybevéve el­mindük­t mondhatjuk, hogy az új nyugatnémet kormánykoalíció bemutatko­zása jól sikerült. Az, hogy ellenzéke kíméletlen, par­lamenti többsége csekély, s hogy a világ további jó folytatást, ésszerű és tisz­tességes politikát vár tőle, bizonyára megerősíti elha­tározásaiban, következetessé­gében. Bizonyos, hogy a Szovjetunió és a többi európai­ szocialista­­ország részéről nem lesz hiány at ,jobb viszony kialakítását elősegítő jó szánd­ékokban — kölcsönösség esetén. PERÉNYI ISTVÁN Jól kezdett a bonni kiskoalíció 2- A szocialista külü­gym­iniszterek javasolják: Helsinkiben üljön össze az összeurópai értekezlet a jövő év eúlsó felében Pénteken Prágában befe­jezte munkáját a budapesti felhívást aláíró hét­ szocialis­ta állam , a Bolgár Nép­­köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köz­társaság, a Román Szocialis­ta Köztársaság és a Szovjet­unió­­ külügyminiszterei­nek tanácskozása. A tanácskozás résztvevői különös figyelmet fordítot­tak az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó összeurópai érte­kezlet összehívásának előké­szítésére. Megelégedéssel ál­lapították meg hogy az össz­európai értekezlet megtartá­sára vonatkozó javaslatuk az európai államok többsége ré­széről széles körű pozitív visszhangra talált. Ez a ja­vaslat Európában aktív ér­demi megvitatás­ tárgya lett, amelynek során az értekez­let előkészítésével kapcsola­tos egyes kérdésekben konk­rét elgondolások hangzanak el. Mindez reális lehetőséget teremt az értekezlet megtar-, tására és az európai bizton­ság közös erőfeszítések útján történő megteremtésére Eu­rópa összes államai és népei érdekében. Ugyancsak kedvező fogad­tatásra talált a finn kor­mány 1969. május 5-i érté­kes kezdeményezése, amely­ben kinyilvánította készsé­gét, hogy közreműködik az összeurópai értekezlet előké­szítésében és megtartásában. A budapesti felhívást aláíró valamennyi ország pozitív választ adott erre a kezde­ményezésre. A Varsói Szerződés tagál­lamainak külügyminiszterei kormányaik megbízásából a következő kérdések felvéte­lét javasolják az összeurópai értekezlet napirendjére: " Az európai biztonság *• megteremtése, az erő­szak alkalmazásáról és az erőszakkal való fenyegetés­ről történő lemondás az eu­rópai államok kapcsolatai­ban. 1 Az európai államok *"• közötti politikai együtt­működés fejlesztését szolgá­ló, az egyenjogúságon alapu­ló kereskedelmi, gazdasági és műszaki-tudományos kap­csolatok kiszélesítése. A tanácskozáson részt ve­vő országok kormányai ja­vasolják, hogy az össz­európai értekezlet előkészí­téseképpen az érdekelt ál­lamok két- vagy többoldalú konzultációkon vitassák meg ezeket az elgondolásokat. Természetesen készek arra, hogy megvizsgáljanak bár­mely más javaslatot, amely az összeurópai értekezlet gyakorlati előkészítését és sikerének biztosítását szol­gálja. Felhívják továbbá a részt vevő országok kormányai az összes európai­ országokat, hogy a kontinens békés jö­vőjének érdekébert tegyenek erőfeszítéseket az összeuró­pai értekezlet mielőbbi ösz­­szehívására. Az­ értekezletet véleményük szerint 1970 első felében Helsinkiben lehetne megtartani.* A záróközlemény aláírása után az újságírók beszélge­tést folytattak a tanácskozá­sokon részt vett küldöttsé­gek tagjaival. Gromiko szov­jet külügyminiszter nyugati tudósítók kérdéseire vála­szolva utalt arra a lehetőség­re, hogy már a jövő év első felében összehívják az össz­európai tanácskozást. Ján Marko csehszlovák, And­rej Gromiko szovjet és Stefan Jend­­rychowski lengyel k­üü­­gyminisz­ter (jobbról balra) megérkezik a budapesti felhívást aláíró hét szocialista ország külügyminiszte­reinek tanácskozására a prágai Lányi kastélyba HÍRLAP Módosult a honvédelmi hozzájárulásról szóló törvényerejű rendelet Ülést tartott az Elnöki Tanács A népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. Az Elnöki Tanács a tudom­­­mánypolitikai irányelvekkel­­ összhangban­­ törvényerejű­­ rendelettel szabályozta a kutatóintézeti vezetők és egyes kutatói munkakörök­ben dolgozók munkaviszo­nyát. Az új törvényerejű rendelet elősegíti a tudomá­nyos káderek jobb kiválasz­tását, továbbá azt a célt szolgálja, hogy a gyakorlati munkát kedvelő­ kutatók bizonyos idő után átkerül­hessenek az iparba vagy a népgazdaság más területére­­ és a tudományos intézetek-­­ ben szerzett tapasztalatai­kat a gyakorlatban haszno­sítsák. A törvényerejű rendelet szerint a felügyeletet gya­korló miniszterek által kije­lölt kutatói munkakörökre­­az eddigi határozatlan idő­re szóló munkaviszonnyal szemben határozott, legfel­jebb ötévi időtartamra szóló szerződést lehet kötni. A kutatóintézeti vezetők veze­tői megbízatása határozott időre, ugyancsak legfeljebb öt évre szól majd. A veze­tői megbízatás megszűnése nem érinti a kutatóintézet­tel fennálló munkaviszonyt. A törvényerejű rendelet végrehajtásáról a munka­ügyi miniszter gondoskodik. Kiket érint a mentesítés? Az Elnöki Tanács módosí­­galmasabban állapítja meg , tolta a honvédelmi hozzá- a hozzájárulás fizetésének járulásról szóló 1959. évi 26. kezdeti időpontját. , számú törvényerejű rende- A törvényerejű rendelet letét, egyben felemeli a honvé­d. Az új törvényerejű ren­­delmi hozzájárulás összegét, I delet szűkíti a honvédelmi amely a munkaviszonyban I hozzájárulás fizetésére köze- állóknál és a termelőszövet- I lezettek körét. Az eddigié­ kezelt tagoknál egységesen i­ken kívül mentesülnek a fi­­a kereset t­izenkét százalé - i­zetési kötelezettség alól kap­l azok is, akiket sorkatonai A honvédelmi hozzájáru­­szolgálatból katonai kötél­­lás felemelt összegéből a meh­kel összefüggő baleset, sorkatonai szolgálatot telje­sérülés vagy betegség miatt sízők arra rászoruló hozzá­­leszereltek, akik legalább tartozói az eddiginél maga­­kétharmad részben csökkent sobb segélyt kapnak, és a munkaképességűek, akik szolgálatukat befejező sor­szociális körülményeik mi- katonák egy része — a pól­óit a fizetési kötelezettség gázi életbe történő beillesz­­alól felmentést kapnak. kedés elősegítésére — egy- A törvényerejű rendelet szeri pénzjuttatásban rész"-­ az eddigiekhez képest rá­­sül. Az érdekvédelemről szóló rendelkezés Az Elnöki Tanács tör- külön háztartásban élő ház- i vényerejű rendeletével vssz­­zátartozók esetében az él­­hangban a kormány módo­ tartásra szorulók keresetet, jsította a­­ hadkötelezettséget illetőleg bármely forrásból teljesítők érdekvédelméről származó összes jövedelmét szóló rendeletét. Felemelte egy személy esetén havi 600 a családi segély összegét és forintra kell kiegészíteni, s újra szabályozta folyósítá­ minden további személy jónak feltételeit, esetén 200—200 forinttal AZ új rendelkezés nem­et kell emelni. A jogosultság­­ elő határozott összegét csa­­gát az érvényben levő ren­­d­tári segélyként, hanem úgy­delkezések figyelembevéte­­intézkedik, hogy a közös levél továbbra is az illető­­ház­tar­tásban élő hozzájár­­kés tanácsi szerv állapítja tozó bármely forrásból szór­ meg. A segély folyósításáról máró­ összes jövedelmét h­a- a nyugdíjfolyósító igazgató-­­vi 800 forintra kell kiegé­­ság gondoskodik, szíteni, s mindezt további Az új rendelkezések 1970. hozzátartozó esetén 300—300 január 1-én lépnek életbe, forinttal kell felemelni. A Uj elnevezés­ ­ Az Elnöki Tanács a Bu­­melweis Orvostudományi bapesti Orvostudományi Egyetem’-re változtatta. Egyetem nevet - fennálló- egyéni kegyelnli ügyekben jának kétszázéves évfor- döntött, majd egyéb ilgye­­duló­ja alkalmából — „Sem- két tárgyalt. Folytatni kell a Közel-Kelettel kapcsolatos négyhatalmi megbeszéléseket Sajtóértekezlet a szovjet kültügyminisztériumban A szovjet és a nemzetközi sajtó rekordszámú képvi­selője vett részt és rekordszámú kérdés hangzott el az­ utóbbi idők legnagyobb érdeklődéssel várt moszkvai sajtóértekezletén, amelyet Leonyid Zam­jatyin, a Szov­­j­­etunió Külügyminisztériuma sajtóosztályának vezetője tartott pénteken a Külügyminisztérium Kalinyin utcai épületében. A szovjet külügyminisztérium szóvivője előbb nyilatkozatot olvasott fel a közel-keleti helyzet­ről, majd válaszolt az újságírók számos nemzetközi prob­lémát érintő kérdéseire. A Közel-Kelettel kapcso­latos nyilatkozat sajnálkozva állapítja meg, hogy a Szov­jetunió, az Egyesült Álla­mok, Anglia és Franciaor­szág biztonsági tanácsbeli képviselőinek az izraeli ag­resszió következményei fel­számolását előmozdítani hi­vatott tárgyalásai nem jár­tak eredménnyel. Ennek okát a szovjet dokumentum egy­részt Izrael obstrukciós ma­gatartásában, másrészt bi­­zonyos nyugati hatalmak képviselőinek részrehajló ál­lásfoglalásában jelöli meg. Ezek a nyugati hatalmak ab­ból indulnak ki, hogy Izra­elnek hasznot kell húznia az elkövetett agresszióból. Ami a Közel-Kelet prob­lémáival kapcsolatos négy­hatalmi tárgyalásokat illeti, Zam­jatyin ezek folytatása mellett foglalt állást. Ugyanakkor hasznosnak mi­­nősítette a kétoldalú szovjet —amerikai konzultációkat, is. SZOMBAT, 1969. NOVEMBER 1.

Next