Csongrád Megyei Hírlap, 1970. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 24. szám

-------------------------------------------------------------------------------------------------------*_______ Chaban-Delmas a repülőgép­­eladásról * PÁRIZS — MTI Jacques Chaban-Delmas, francia miniszterelnök ked­den este a líbiai francia re­pülőgép-eladásokról nyilat­kozott a francia televíziónak. Kijelentette, hogy olyan repülőgépekről van szó, ame­lyeknek gyártását még nem kezdték el, pilótáit még nem képezték ki. A szállítmány első tételét 15—16 hónap múlva juttatják csak el a megrendelőkhöz, a legjelen­tősebb része 1972—1973-ban kerül el Líbiába, s remélhe-­­­­őleg addigra a háború már­­ befejeződik. Chaban-Delmas hangsú­lyozta, hogy amennyiben a Franciaország által eladandó repülőgépeket mégis felhasz­nálják a közel-keleti kon­fliktusban, akkor a hátra­maradó repülőgépekre is kiterjesztik a közel-keleti francia fegyverembargót. fíiportereink a nagyvilágban *■ Vietnami portrévázlatok A cnhintn élmény nem mindig denlul­ áll össze kristálysza­­bályosságú rendszerbe. De hiszen nem is ezért érkeztem Vietnam föld­jére. Híradást, üzenetet szerettem volna hozni arról, hogyan élnek, gondolkodnak 1969 őszén a tegnap­ról, a máról és a holnapokról. S eh­hez, úgy érzem, nemcsak a nagyívű kérdések elősorolása tartozik, ha­nem sokszor beszélni kezdenek a látszólag jellegtelen hétköznapi apró­ságok, mintha homályos üvegen át ismerőst vélnénk lefedezni. A vezető. Sokan, nagyon sokan már az első lépéseknél ott voltak, a párt alakulásánál, bábáskodtak, vagy hamar vonzáskörébe kerültek, s egy életre elkötelezték magukat. Megjár­ták a börtönöket, barátságok így is szövődtek. Megfontolt szavú vezetők­kel találkoztam. Ehhez valami cso­dálatos mély élet- és emberismeret társul. A megyei vezető nemcsak az országos horizontig lát el, hanem elemzi a világpolitikai helyzetet,­­ a várható fejleményeket. A központi bizottság egyik tagjával is volt al­kalmam találkozni. Halk szavú, az esti órákban már láthatóan fáradt, de semmi szünetet nem tart, míg gondolatláncolatát végigjárja. Egy­szerű ember, türelmes bölcsességgel — mintha a vietnami párt politikája öltött volna testet. A kulturális kap­csolatok bizottsága egyik vezetője ar­ra a kérdésre, járt-e már nálunk (mert asztalszomszédját gyógykezel­ték hazánkban), mosolyogva, jegyezte meg: még nem elég beteg ahhoz, hogy ilyenfajta pihenésre, kikapcso­lódásra sor kerüljön. Tréfás meg­jegyzés volt, nem kevés igazsággal: a vietnami nép vezetői hallatlan szí­vóssággal — és egyszerűséggel — bi­zonyítják, hogy feladatuk teljesítésé­ben nem a kiváltságokra ügyelnek, egyetlen gondolatuk a nép szogálata, a nép érdekeinek lehető legjobb képviselete, férfi — fényképpel. A Vinh-i Ljjjf IB* íl falusias szállodában mindig az ajtóban állt a férfi, aki behozta az ennivalót, elém tette a tál­cát. Először nagyon udvariasan cse­rélgette is előttem az üres tányért a következő fogással, de intettem, hogy majd kiszolgálom én magam, így csak állt az ajtófélfának támaszkod­va, az udvar homokját nézegetve. Egy ízben, amikor a tálcát odébb tol­tam, s cigarettára gyújtottam, nem vitte el nyomban a holmit. Állt az asztal sarkánál, s mivel tolmácsom, ilyenkor nem volt velem, kézzel-láb­­bal mutogatott, amiből én azt vettem ki: Van gyereke? Mutattam fiam fényképét. Megnézte, mosolygott, megszorította a karomat. Aztán ő is elővett egy képet, s az enyém mellé tette. Hároméves forma, bájos, dundi kislány mosolygott rám. A vékony, madárcsontú férfi ekkor nyitott te­nyérrel közelített az asztal fölé, re­pülőgép dugását utánozva, majd a robbanás hangját idézte. S rámuta­tott a pici lányra. Akkor csak néztük egymást, s suta együttérzésként én szorítottam meg a karját. Nem tu­dom ki volt, kevés szavát sem értet­tem. Mégis, ma is itt hordom a szo­rongást magamban: hogyan mond­jam el a vietnami apák, anyák, ár­vák keserveit? Fekete hajú lányok. Szépek a viet­nami nők. Kecsesek, ragyogó szemű­ek, hosszú hajuk összefogva, hátul a csípőjükig ér. Nemcsak az iskolák­ban, a gyárakban állnak helyt, ha­nem a haza védelmében is példát mutattak. A Thong Nhat hotelben a felszolgálók valamennyien tagjai a milíciának. Aki a bombázások idején ott járt, mesélte, hogy a szirénák hangjára villámgyorsan foglalták el helyüket a védelmi állásokban. Az útépítésen kemény munkát végeznek. A rizsföldeken, aratáskor combig a vízben vagy éppen az iszapban gá­zolnak. Ott vannak a hadseregben is. Amikor útközben egy család mellett haladunk el, a férfi hajtja a kerék­párt; az asszonyka a csomagtartón ülve kisgyermekét bebugyolálva ölé­ben tartja — az anyai érzés titokza­tos mosolyával. Gondoltak erre az amerikai pilóták, amikor bombáik pusztító hatásával számot vetettek? A brigádvezető­ esztendős. Ex­kavátor-brigádot bíztak rá, s­­ az eső utáni nagy latyakban is hosszú­­ léptekkel keresi fel a gépeket a Deo Nai bányában. Kurta fekete haja van, szabályos, napbarnított színű arca, a szeme mosolyog, míg neki nem veselkedik, hogy társaival együtt néhány nehéz vasdarabot el­takarítson az útból. Int a hatalmas teherautó vezetőjének, hová álljon. Ismét jelez: felbúg a markoló motor­ja, s már reped az antracit, térül a kocsi, másiknak adja át a helyét. Gumicsizmáját a kőfalhoz veregeti, haját hátratúrja, fúj egyet, s már megint mosoly bujkál a szemében. Ha itthon látnám, valamelyik bányá­ban, meg se lepődnék. Fiatal munkás é­s a munkásember mindenütt ha­sonló. JENKEI JÁNOS (Következik: VIETNAM HOLNAPJÁRÓL — EGYSZERŰEN) 2 Megnyílt a Csehszlovák KP KB plénuma A Csehszlovák Kommunista Párt Központ­, Bizottságá­nak plénuma, mely szerdán a prágai vár Spanyol-termé­ben megkezdte munkáját, egyebek között gondosan elemzi a jelenlegi csehszlovákiai gazdasági helyzet okait. Az inga­tag helyzet jóval az 1968 előtti időkre nyúlik vissza. Cseh-­­ szlovákai a 60-as évek kezdetétől bizonyos gazdasági pan­gás közepette él. A tervszerű irányítás 1965-ben végrehaj­tott tökéletesítésének elveit nem tartották be, sok esetben eltorzították ezeket az elveket, ami hangsúlyosan megmutat­kozott a gazdasági reformban, annak 1968-as meggyorsítá­sában. A helyzet — ahogyan az 1969-es év második felé­nek gazdasági mutatóiból kitűnik — valamelyest változott, amikor a párt és az állam vezetősége egy sor fontos intéz­kedést hajtott végre — mutatott rá a fiú de Právo kom­mentárja. IZRAELI LÉGITÁMADÁS KAIRÓ ÉS A JORDÁNIAI FRONT ELLEN Egy négy gépből álló, iz­raeli bombázókötelék szerdán délelőtt ismét Kairó közvet­len közelében hajtott végre támadást. Bombák hullottak az egyiptomi fővárostól mind­össze 10 kilométerre levő El Haadi és a Heluantól 13 ki­lométerre fekvő Dahshur vá­rosra. Az egyiptomi fegyve­res erők főparancsnokságá­nak szóvivője szerint a légi­támadások következtében hárman életüket vesztették, 12-en megsebesültek. Az EAK légvédelmi erői tüzet nyitottak , és elkergették a légikalózokat. Az izraeli lé­gierő a jordán­iai fronton is támadást hajtott végre. légijárat TOKIÓ éS MOSZKVA KÖZÖTT A Tokió és Moszkva kö­zött Szibérián át közlekedő repülőjárat keretében ked­den japán repülőgép látta el a szolgálatot. A Japán Air Lines (JAL) Repülőtársaság, amely március 28-án a Lon­donig és Párizsig meghosz­­szabbított közlekedést saját KÜLPOLITIKAI­­ HÍREK repülőgépekkel szándékozik lebonyolítani, ■ kedden „DC— 8-62” típusú kísérleti repülő­gépet állított forgalomba. A repülőgép fedélzetén 46 fő­nyi személyzettel 10 óra 40 perc alatt tette meg a Tokió és Moszkva közötti utat és csupán 25 perccel lépte túl a tervezett menetidőt. Tito zai­zibárban Joszip Brez Tito jugoszláv elnök,­­ felesége és , kíséreté­­ben levő személyiségek tár­saságában szerdán Dar Es Salaamból, Zanzibárba érke­zett. A repülőtéren a magas rangú vendéget Karamé el­nök, valamint a miniszterek és a forradalmi tanács tagjai üdvözölték. Tito zanzibári látogatása folyamán megbeszéléseket folytat a szigetország állami és pártvezetőivel, megismer­kedik az 1964. évi forrada­lom óta bekövetkezett társa­dalmi és gazdasági változá­sok eredményeivel. WILSON NIXONNAL Wilson brit miniszterelnök kedden a nigériai helyzetről és más nemzetközi problé­mákról tárgyalt Nixon ame­rikai elnökkel, majd az ame­rikai kormány pénzügyi és gazdasági szakértőivel átte­kintette a két ország gazda­sági kapcsolatait, különös te­kintettel Nixon elnök deflá­ciós irányzatára és azokra a várható következményekre, melyeket ez az irányzat Nagy-Britannia gazdasági életében okozhat. Stewart brit külügyminisz­ter és amerikai kollégája, Rogers, kedden délután az európai biztonsági értekez­letre vonatkozó javaslatot vitatták meg. bonni államtitkár MOSZKVÁBAN Egon Bahr, a bonni kan­cellári hivatal államtitkára szerda délelőtt Moszkvába repült, hogy átvegye a szov­jet kormánnyal eszmecserét folytatandó nyugatnémet küldöttség vezetését. Újabb összecsapások Dél-Vietnamban * SAIGON — MTI­ A tegnapi vietnami harc­téri jelentések arról számol­nak be, hogy csupán kisebb összecsapásokra került sor a szabadságharcosok és az amerikai alakulatok között. Az éjszaka folyamán a sza­badságharcosok tüzérsége 12 ellenséges állást támadott, köztük két amerikai támasz­pontot Saigontól mintegy 40 kilométernyire északra. Az amerikai B-52-es lé­gierődök támadásai első­sorban a laoszi határ köze­lében fekvő Shan völgyre összpontosultak. g-HÍRLAP ­ Véget ért az afrikai csúcsértekezlet • KHARTOUM — MTI Szerdán Khartoumban be­fejezte munkáját a közép- és kelet-afrikai államok hato­dik csúcsértekezlete. A zá­róközlemény, amelyet Dzaa­­far Numeiri tábornok, a Szudáni Demokratikus Köz­társaság forradalmi tanácsá­nak elnöke olvasott fel, han­goztatta, hogy minden le­hetséges eszközzel támogat­ni kell az afrikai felszabadí­tó mozgalmakat. Az értekez­let megállapította, hogy mi­után Portugáliával és a Dél- Afrikai Köztársasággal nem sikerült­­ békés egyességre jutni, az afrikai gyarmatok felszabadításának egyetlen lehetséges módja a felszaba­dító harc. Az erről szóló ha­tározat végrehajtásának biz­tosításával a khartoumi csúcsértekezlet Halié Sze­­lasszié etióp uralkodót bíz­ta meg. Az értekezlet rész­vevői elhatározták, hogy a közép- és kelet-afrikai ál­lamok hetedik csúcsértekez­letét a jövő év júniusában a Szomáliai Mogadishuban tartják. Bokassa tábornok, a közép­afrikai köztársaság elnöke időközben bejelentette: az értekezlet részvevői őt bíz­ták meg azzal, hogy a két Kongó vitás kérdéseinek megoldásában közvetítőként tevékenykedjék. »k­­ __ KÜLPOLITIKAI FIGYELŐ Új feladatok előtt a szovjet népgazdaság ÚJSÁGHÍR: Az 1969-es eredmények új fejlődési feltételeket biztosítottak a szovjet népgazdaság számára. A­z elmúlt hét szombat­­­­­­ján tették közzé Moszkvában a Szov­jetunió népgazdaságának 1969. évi eredményeit ösz­­szegező közleményt. A je­lentés adatai azt bizonyít­ják, hogy a Szovjetunió nép­gazdasága tavaly, az új gaz­daságirányítás és az 1966- ban kezdődött ötéves terv negyedik esztendejében min­den eddiginél erőteljesebben és összehangoltabban való­sította meg — jó néhány te­rületen az előirányzottnál is magasabb — célkitűzéseit. Nézzük azonban a számo­kat, a tényeket. A nemzeti jövedelem, ta­valy 1968-hoz viszonyítva 6 százalékkal emelkedett, az ipari termelés 7, az ipari munka termelékenysége pe­dig 4,8 százalékkal volt ma­gasabb az előző évinél. 1969- ben a Szovjetunióban 689 milliárd kilowattóra villamos energiát, 328 millió tonna kőolajat, 608 millió tonna szenet, 110 millió tonna acélt termeltek, 844 ezer 300 gép­kocsit gyártottak. Ez idő alatt kétmillió 250 ezer új lakás, illetve családi ház épült, ami azt jelenti, hogy legalább tizenegymillió szov­jet ember költözött új la­kásba, illetve került jobb la­kásviszonyok közé. Az adatokból az is kitű­nik, hogy az új gazdaságirá­nyítás, amely az elmúlt esz­tendőben bontakozott ki a maga teljességében, hallat­lan mértékben megnövelte az ipari termelést: ez az el­múlt négy esztendő alatt csaknem negyven százalék­kal lett magasabb. Ez a fej­lődési ütem számottevően meghaladja az ötéves terv­ben előirányzott feladatokat. Körülbelül 37 ezer vállalat dolgozott 1969 végén — köz­tük 350 ipari nagyüzem ta­valy kezdte meg a termelést­­ az új rendszerben és ad­ta az egész ipari termelés­nek több mint 85 százalékát. A népgazdaságban foglal­koztatott 87,9 millió dolgozó átlagos keresete személyen­ként havi 117 rubel volt, 3,9 százalékkal magasabb, mint az előző évben. A külkeres­kedelmi forgalom csaknem 20 milliárd rubel volt, vagy­is 9 százalékkal magasabb, mint 1968-ban. A­z iparral szemben a mezőgazdaság nem mutathat fel a tava­lyinál kedvezőbb eredménye­ket. Mindenekelőtt azért, mert az 1969-es esztendő időjárása összehasonlíthatat­lanul rosszabb volt, mint 1968-ban. Tavasszal jó né­hány gabonatermő vidéken az elhúzódó hideg miatt csak később lehetett vetni, s a nagy, hó nélküli hideg szin­te példa nélküli pusztításo­kat végzett: kifagytak az őszi vetések, s a másfél-két mé­­t­­erre megfagyott talaj miatt a gyümölcsfák százezrei szá­radtak ki. A nyáron azután a hatalmas szárazság és a Volgától keletre levő terüle­ten pusztító homokvihar mi­att alig termett több a ve­tőmagnál. Más gabonatermő területek jó termése viszont pótolta a kieséseket, s így a termés végső mennyisége nem volt kevesebb, mint az utolsó négy esztendő átlaga. Rizsből viszont egymillió tonnás jó termést takarítot­tak be. Marha- és baromfi­húsból, tejből és tojásból tel­jesítették ugyan az állami felvásárlási tervet, de sok kolhoz és szavhoz nem hasz­nálta ki a jobb hús- és tej­termék-termelési, illetve elő­állítási lehetőségeket. Végül néhány szót a szov­jet kereskedelemről is. Ez a gazdasági ág ugyan óriási mértékben fejlődött, de még így sem tudta teljesen kielé­gíteni a növekvő keresletet. Főleg azért nem, mert az ipar nem mindig tudta meg­valósítani az ütemes szállí­tást. Mégis, az 1969-es eszten­dő fordulópont volt a szov­jet népgazdaságban. Legfő­képpen azért, mert az új gazdaságirányítás a könnyű­ipar termelésének óriási mértékű megnövelésével le­hetővé tudta tenni a nö­vekvő igények kielégítését, másrészt, mert megteremtet­te egy újabb fejlődési sza­kasz megkezdésének feltéte­leit. Nézzük meg a lehetősége­ket néhány vonatkozásban közelebbről is. Kezdjük ta­lán azzal, hogy amíg az idén véget érő ötéves terv első négy esztendejében 8—8,4 százalék volt az előirány­zott és 8,5 százalék a telje­sített ipari termelési növe­kedési ütem, addig az idei évben csak 6,3 százalékos növekedést irányoztak elő. Ez az első hallásra vagy lá­tásra furcsának tűnhet, va­lójában azonban a termelési szerkezet bizonyos fokú át­alakításáról a népgazdasági arányok megjavításáról, lé­nyegében tehát a szovjet népgazdaság korszerűsítésé­ről van szó. Legfőbb jellem­zője ennek az időszaknak, hogy gyorsabban fejlesztik a gáz- és a kőolajipart­­ a szénbányászat rovására. Eb­ben az évben már a kőolaj és a gáz az üzemanyag­termelés 60—60 százalékát adja. Átalakítják a faipar szerkezetét is, amennyiben 18 százalékkal növelik a farostlemez gyártását, 85 százalékkal pedig a papír- és cellulózeipar nyersanyag­­bázisát. Elsősorban tehát ezekből adódik az ipari ter­melésnek a tavalyinál kisebb mértékű növekedési aránya, illetve az 1971-től kezdve a nagyobb ütemű fejlesztés le­hetősége. E­bben az esztendőben a szovjet népgazdaság­ban különös fontossá­got kap a munkaerővel va­ló ésszerűbb gazdálkodás fontossága, vagyis a jobb munkaszervezés, a minden eddiginél nagyobb fokú gé­pesítés, a még inkább diffe­renciált bérezés. A gazdasá­gi reform idén megkezdődött második szakaszában már részt vesz az építőipar is, és hamarosan bekapcsolódnak a kereskedelmi vállalatok és a bankok is. 1970-ben tehát a fejlődés üteme minden eddi­ginél erőteljesebbnek ígérke­zik a Szovjetunió népgaz­daságában. HERÉNYI ISTVÁN Katonai küldöttségünk a VDK-ban A Vietnami Demokratikus Köztársaság Nemzetvé­delmi Minisztériumának meghívására Hanoiban tartózko­dik a Magyar Népköztársaság katonai küldöttsége Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyet­tese, a magyar néphadsereg vezérkari főnöke vezetésével. A Nhan Dán című lap azt írja, hogy ez a látogatás elősegíti Vietnam és Magyarország testvéri hadseregei és népei közötti harci szolidaritás további erősítését. A küldöttség érkezését üdvözölve a VDK lapjai kife­jezik hálájukat a testvéri Magyarország pártjának, kor­mányának, népének és hadseregének azért a támogatá­sért és segítségért, amelyet a vietnami népnek nyújtanak, az Egyesült Államok agressziója elleni harcban és a szo­cializmus építésében. CSÜTÖRTÖK 1976 JANUÁR 1A.

Next