Csongrád Megyei Hírlap, 1970. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-14 / 11. szám
Ülést tartott a megyei tanács vb és a Szeged m. /. városi tanács vb Napirenden. Első alkalommal szerepelt a megyei tanács végrehajtó bizottsága előtt a Szeged városi Minőségvizsgáló Intézet munkája, különösképpen vizsgálatai tapasztalatainak elemzése. A vb tegnap tartott ülésén — többek között — megvitatta az intézet beszámolóját amelyet dr. Selmeci György igazgató terjesztett elő. Az elmúlt évben a szegedi intézet a megye területén — Szegedet is beleértve — mintegy hatezer vizsgálatot végzett. Az intézet dolgozóinak munkája az élelmiszerek, elsősorban az alapvető élelmiszerek minőségének ellenőrzésére terjed ki mind a termelés, a technológiai folyamat területén, mind a kereskedelmi forgalomban. Ez évtől azonban vizsgálódási területük bővül: a paprika minőségének ellenőrzését is az intézet végzi. Általános tapasztalat, hogy az előző évhez vizsonyítva tavaly a hús-, a sütő- és a konzervipari termékek minősége állandósult, azaz a szabványoknak, az előírt követelményeknek megfelelőek. Ugyanez már nem mondható el a tejipari termékekről, ugyanis a múlt esztendőben több panasz érkezett a különböző tejipari termékek minősége ellen, s a bejelentések igazaknak bizonyultak. Igen nagy jelentőségű, hogy az alapvető élelmiszer-ipari termékek nagy többségének minősége állandósult, hiszen a lakosság nap mint nap vásárolja, illetve fogyasztja azokat. Mind a beszámoló, mind az értékelő vélemények alapján azt állapította meg a vb, hogy az intézet dolgozói hasznos és eredményes munkát végeznek. Eddigi jó munkájukért elismerését is fejezte ki a végrehajtó bizottság az intézet dolgozóinak. Tevékenységük különös jelentőségű az új gazdaságirányítási rendszerben. Az alapvető élelmiszerek árai ugyanis behatároltak, s így csak a minőségrontás avagy a súlycsökkentés ad lehetőséget az élelmiszereket gyártó vállalatoknak, üzemeknek, társulásoknak stb. nyereségük növelésére. A szabványban, a minőségben a lazítás nem engedhető meg. Ugyanilyen szigorú elbírálás alá kell, hogy essék a súlycsökkentés is. (A megyei NEB által tavaly kezdeményezett kenyérsúly-ellenőrzéskor a kereskedelemben főleg a megyei vállalat üzemeiből származó kenyerek voltak súlyhiányosak, míg a vajaskifli, a nagy és kis briós, a lekváros kifli és a mindszenti kalács nevű termékek mind a megyei, mind a szegedi vállalatnál állandóan súlyhiányosak voltak.) Az intézetnek eddig nagy szerepe volt a megelőző munkában — elsősorban figyelmeztette az érdekelteket —, a vb fontosnak tartja: a jövőben nagyobb szigorúsággal lépjenek fel a minőségrontók, a súlycsökkentők ellen, alkalmazni lehet és nemegyszer kell is a szabálysértési feljelentést, illetve kezdeményezni a bűnvádi eljárást. Mindez a lakosság a fogyasztók érdekeit szolgálja. Értékelte a vb a Csongrád megye és Szeged m. j., város Népművelési Tanácsadójának munkáját is s megfelelő határozatot hozott., Döntött arról is, hogy január 23-ra összehívja a megyei tanács ülését. LANTOS ANNA *A Szeged m. j. városi tanács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén foglalkozott a szabálysértési ügyek intézésével, a kerületek igazgatási osztályainak ilyen jellegű munkájával. A város három kerületének igazgatási osztályához tavaly 1577 szabálysértési feljelentés érkezett. Kevesebb, mint 1967-ben; megállapítható tehát, hogy a szabálysértések száma csökkent. A szabálysértések közül leggyakoribb a tulajdon elleni volt: 1969-ben 312, melyet pénzbírsággal intéztek el. A gazdaságirányítás új rendszerében a kereskedelmi vállalatoknak biztosított lehetőségek előtérbe helyezik a vásárlók érdekvédelmét. A felügyeleti hatóságoknak szigorú és következetes ellenőrzést kellene végezniük, de ez elmarad. Csökken azoknak a száma, akik ellen pénzbírságot szabtak ki: míg 1967-ben 71, addig tavaly már csak 13 kereskedelmi alkalmazott fizetett. A feljelentéseket elsősorban a minőségvizsgáló intézet, vala- mint a DELTA Kereskedelmi Vállalat tette meg. A Szegedi Élelmiszer Kiskeres- kedelmi Vállalat az elmúlt évben egyetlen ilyen jellegű feljelentést sem küldött a szabálysértési hatóságoknak. A szerzett tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a vásárlók megkárosítása az elmúlt évben sem csökkent. Ugyanezt kell elmondani a köztisztasági szabálysértésekről is: a feljelentések számából úgy tűnik, mintha a járdák takarítását Szeged három kerületéből csupán az I. kerületben mulasztanák el. A járdák tisztán tartásának elhanyagolása miatt tavaly az I. kerületben 34, a II.-ban 8 feljelentést intéztek, míg a III.-ból jelzés sem érkezett. A tapasztalatok szerint azonban a feljelentés hiányának oka ebben az esetben az ellenőrzés elmulasztása volt Az ipari-kereskedelmi szabálysértések száma az utóbbi években csökkent, melynek oka főként a munkaidőn túli iparengedélyek kiadására vezethető vissza. A tavaly elbírált és pénzbírság-al lezárt 28 ipari-kereskedelmi szabálysértés részben kontárságból, iparengedéllyel rendelkező, de ipari tévé- , kenyységgel összefüggő ipari szabálysértésekből eredt. VARGA EDIT A minőségvédelem - a szabálysértési ügyintézés Egy-két lakás is számít Hát nem elég az a segítség, amit országosan és Csongrád megyében a lakásépítéshez nyújtunk? Még mindig nem, mert a lakáshiány — nálunk is, világszerte is — egyike a társadalom legsúlyosabb gondjainak. Ennek részletezése sajnos aligha szükséges, annyira ismert. Ami azonban a megoldás módjait illeti, ismeretes. Mióta jogerőre emelte a kormány a 15 éves lakásépítési tervet, úgy is mondhatnánk: a lakásépítés nálunk közügy. A szociális, népesedési, anyagi és műszaki körülményeket, lehetőségeket figyelembe véve született meg közel 10 évvel ezelőtt a határozat, miszerint másfél évtized alatt egymillió lakást építünk. Ebből Csongrád megyére évenként csak 2-3 ezer jut. E terv teljesítésétől mégis azt vártuk, hogy minden család önálló lakáshoz jut, s ezzel megszűnik a társbérlet és az albérleti uzsora. Máris látjuk, a hátralevő öt esztendő sem tudja megoldani ezt a problémát. Pedig tavaly például csak a Csongrád megyei Építőipari Vállalat 1276 lakást épített, 106-tal többet, mint amennyi éves tervében szerepelt. A lakásépítési program megvalósítása a népgazdaság részéről nagy tömegű anyagi eszköz és munkaerő felhasználását igényli. Azért is, mert az élet- és kultúrszínvonal emelkedése természetszerűen növeli a lakások nagysága, minősége, felszereltsége iránti követelményeket. Ez a tendencia, s az építőanyagárak is maguk után vonták a lakásépítési költségek állandó emelkedését. Az építőipari munka termelékenysége ugyanis nem növekedett olyan mértékben, hogy ezt ellensúlyozni tudta volna. Csongrád megyében is az új, korszerű építési módok elterjesztése, az építkezések szerelési munkává való átalakítása az egyetlen reális alapja a termelékenység gyors növekedésének. Megyénkben, s elsősorban Szegeden, a Csongrád megyei Építőipari Vállalat alkalmaz ilyen módszereket a Dunaújvárosi Házgyártól kapott nagy panelek felhasználásával. E téren csak akkor léphetünk majd nagyobb léptekkel előre, ha felépül a szegedi házgyár. De még ettől sem oldódik meg automatikusan a lakáshiány keltette probléma. Többre, másra is szükség van. A társadalom összefogását, erőforrásainak felhasználását is magában foglaló program köztudomásúan számot a magánépítkezésekre, a lakást váró családok anyagi közreműködésére. Országosan a harmadik ötéves terv időszakában eddig épült lakások 35,4 százalékát építettük állami erőből és 64,6 százalékát állami kölcsönből, illetve magánerőből. Csongrád megyében csupán 19,5 százaléka épült állami erőből és 80,5 százaléka állami kölcsön segítségével vagy magánerőből. Belátható időn belül nem számíthatunk arra, hogy a jelenlegi építési ütemet mindenekelőtt állami erőből jobban tudjuk fokozni. Ezért keresnünk kell annak útját-módját, hogyan tudnánk a társadalom összefogásán belül a lakást váró családok és a munkásokat foglalkoztató vállalatok közreműködését fokozni. A lakásépítés országos és egyéni gondjain most már sokat könnyíthetnek a vállalatok is, ha élnek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a fennálló rendelkezések biztosítanak számukra. Módot kaptak ugyanis arra, hogy részesedési alapjukat és a fejlesztési alap 10 százalékig terjedő részét felhasználják dolgozóik lakáshoz juttatására. A Csongrád megyei vállalatok az elmúlt évben kötött kollektív szerződés értelmében meghatározott összegeket biztosítottak ilyen célra. Ebből építhetnek teljesen saját finanszírozású szolgálati lakásokat, továbbá pénzhozzájárulást adhatnak dolgozóiknak lakásépítkezésekre, a munkaviszony bizonyos ideig való fenntartásához kötve. Épít lakást Szentesen a Kontakta, adott kölcsönt az elmúlt évben 12 dolgozójának a Szegedi Ruhagyár, a Roskikészítő Vállalat és sok más üzem. Vannak olyan vállalatok is, amelyek részt vesznek az új lakások kivitelezésében is, és ezzel nagy segítséget adnak az építőipari kapacitásgondjainak enyhítéséhez. A lakásépítés és a lakáshelyzet alakulásának a kétségtelen eredmények mellett még sok az árnyoldala. Nőttek a lakásépítés anyagi terhei, nehézkesebbé váltak a kölcsönfeltételek, különösen a szerényebb jövedelműek számára. Az állami házhelyeket az OTP értékesíti. E pozitív tevékenység értékét azonban nagymértékben rontja, hogy kevés a közművesített telek, s ez fékezi a városi társas- és sorházépítéseket. Pedig a városi társasházépítkezések számának növelése Csongrád megyében is a lakásprogram teljesítésének egyik kulcskérdése, hiszen a városi családiház-éptés lehetősége már körülhatárolt. Szűkült a városok családi ház beépítésre szánt övezete, s ezzel előtérbe kerültek a társasház-építkezések. Az üzemek e probléma megoldásához is nagy segítséget nyújthatnak, nemcsak a lakásépítési kölcsönnel, hanem mint azt a Csongrád megyei Húsipari Vállalat példája bizonyítja, a társasházak építésszervezésével is. Már a falvak egy részében is hozzáláttak a társasház-építkezések megszervezéséhez is. Kiszomboron, Kiskundorozsmán elkészültek az első emeletes házak. Makón az Építésgazdasági és Szervezési Intézet 400 lakás építését szervezi és 1971. végére ebből 100 készül el. Nagy jelentőségű a családi munkaerő felhasználása. A családi házaknál nincs is különösebb gond, hiszen elterjedt az építkezésnek az a módja is, amikor az építőipari kisiparos csak műszaki tanácsadó vagy éppenséggel a művezető szerepét tölti be, illetve a szakmunkát végzi, s az építtető vállalja a segédmunkát. Az ilyen építkezésben sokat segíthetnek dolgozóiknak a vállalatok vagy falvakban a termelőszövetkezetek. A társasház-építkezéseknél azonban már kevésbé jöhet számításba a családi munkaerő és a kisipari kapacitás. A ktsz-ek is csak azokban a városokban tudnak segíteni, ahol műszaki felkészültségük ezt lehetővé teszi. Sajnos nem mindegyik szövetkezet rendelkezik a társasház-építkezéshez szükséges gépparkkal. A segíteni kész ipari vállalatok még annyira sem. Éppen ezért úgy is fogalmazhatnánk mondanivalónkat: a családi házat már nem, a társasházat még nem lehet elegendő mennyiségben építeni Csongrád megyében. Pedig minden egyes ház, lakás sokat számít. Nincs elég építőanyag, ezért is kellene szorgalmaznunk a társasházak, illetve magánerőből létesülő, de emeletes házak építését. Például a felhasznált anyagok mennyisége ténylegesért is meghaladja a magánház-építkezéseknél az állami erőből, illetve magánerőből, de emeletes épületek anyagszükségletét. Például a kétszobás családi ház 26 százalékkal, a háromszobás 40 százalékkal igényel több anyagot a szabadon álló beépítés esetén, mint a hasonló nagyságú lakások sorház vagy többszintes társasház építése esetén. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a lakásépítésben így vagy úgy közreműködő szervek munkáját szervező és irányító tevékenységét még sokban kell javítani. Ezzel is enyhíthetjük az építés terheit, megkönnyíthetjük a munkát, a gombot. Szóval: még több segítséget vár a lakásépítés. NAGY PÁL VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSORSOD MEGYEI ★ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 23. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM ÁRA: SO FILLÉR 1070. JANUÁR 14. SZERDA Cukorrekord Békés megye két cukorgyára — a mezőhegyesi és a sarkadi — befejezte a répafeldolgozást. Mindkét üzem rekord idényt zárt: több mint 63 ezer vagon répából — bár a kedvezőtlen időjárás miatt a répa cukortartalma alacsonyabb volt mint a korábbi években — együttesen 75 240 tonna cukrot készítettek. A Körösvölgy mezőgazdasági üzemei és háztáji gazdaságai csupán nyers- és szárazszeletből több mint negyedmillió tonna cukorgyári mellékterméket kaptak vissza takarmányozási célokra. ............................................................................JillN int.ír irm ii mūrr Mai számunk tartalmából: SAJTÓÉRTEKEZLET MOSZKVÁBAN AZ EURÓPAI BIZTONSÁGI ÉRTEKEZLETRŐL • A BIAFRAI CSAPATOK LETESZIK A FEGYVERT KRITIKUS SZAKASZOK A KÖZÖS PIAC ÉLETÉBEN RÉSZLETES JELENTÉSEINK A 2. OLDALON Péter János fogadta Mirko Tepavacot Megkezdődtek a magyar-jugoszláv tárgyalások Péter János külügyminiszter kedden délelőtt hivatalában fogadta Mirko Tepavacot, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminiszterét. A látogatást követően a külügyminisztériumban Péter János és Mirko Tepavac megkezdte hivatalos tanácskozásait. A tárgyaláson részt vett Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes,Zakus Jenő, a Külügyminisztérium csoportfőnöke, Marjai József, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete, Rácz Pál, a Külügyminisztérium protokoll osztályának vezetője, valamint Matusek Tivadar, Oláh József és dr. Randó Jenő, a Külügyminisztérium főosztályvezetői és Gyenis Jenő főelőadó. Jugoszláv részről a tárgyalásokon részt vett Jaksa Petrics külügyminiszterhelyettes, Géza Tikvicki, Jugoszlávia budapesti nagykövete, Djuka Vukolics főosztályvezető, Alekszander Demajo, a külügyminiszter kabinetfőnöke, Szvetozár Sztarcsevics és Radivoje Sztakics nagykövetségi tanácsosok és Marko Milasin főelőadó. * A magyar—jugoszláv tárgyalások megkezdése előtt Péter János külügyminiszter újságírókkal beszélgetve elmondta, hogy nagy jelentőséget tulajdonít Mirko Tepavac jugoszláv külügyminiszter magyarországi látogatásának, nagy várakozással tekint megbeszéléseik elé. A második világháború óta ez az első jugoszláv külügyminiszteri látogatás Magyarországon, bár — mint emlékeztetett rá — korábban Tito elnök kíséretében már járt Magyarországon Kocsa Prpovics akkori külügyminiszter. * Péter János fogadta Mirko Tepavacot, ezt követően a két külügyminiszter megkezdte tárgyalásait