Csongrád Megyei Hírlap, 1970. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-14 / 38. szám

, ■ ',> ' 24 ORA fl VILÁGBAN fl szovjet fogyasztó érdekében A Szovjet Statisztikai Hivatalnak az 1969-es évről ki­adott jelentése szerint a nehézipar és a fogyasztási cikkek termelésének fejlődési üteme közelebb került egymáshoz. A múlt évben 7 százalékkal nőtt a szovjet ipar termelése, ezen belül az „A” szektorban (a termelőeszközöket gyártó ágazat) 6,9 százalékkal, a „B” szektorban (fogyasztási cik­kek termelése) pedig 7,2 százalékkal. Ez a tendencia már néhány éve tart. 1970-ben a „3” szektor termelése 6,8 százalékkal, az „A” szektoré pedig 6,1 százalékkal nő. A jelenlegi ötéves terv elemzése során az angol Economist című lap arra a következtetésre jut, hogy „a Kreml hűtlen lett kedvencéhez, a nehéziparhoz, és gyor­sabban fejleszti a „B” szektort”. Az ilyen értelmezés nem tűnik ki tudományosságával. Ma már a kisiskolás is tud­ja, hogy nehézipar nélkül lehetetlen lett volna az ország gazdasági felemelkedése. Termelőeszközök híján nem le­hetett volna növelni a mezőgazdasági termelést és a fo­gyasztási cikkek gyártását. A szovjet könnyűipari és élelmiszeripari-gépgyártási minisztérium például évente háromszáz géptípust bocsát a könnyű- és élelmiszeripari vállalatok rendelkezésére. Emellett a szovjet nehézipar­­ maga is nem kevés tartós fogyasztási cikket gyárt. Ez tette lehetővé a ,,B” szektor gyorsabb fejlődési ütemét. 1969-ben a könnyűipari termelés fejlődési ütemét tekint­ve az energetika, a vegyipar és a gépgyártás után követ­kezett. Még gyorsabban emelkedik az elsőrendű és ház­­tartási fogyasztási cikkek termelésének üteme. A növeke­dés itt 13 százalékos. Az ötéves tervben, 1966-tól 1970-ig bezárólag 47 százalékkal nő a környűipari termelés, ami valamivel több az előirányzatnál. Az évi átlagos növeke­dés 8 százalékos, a megelőző ötéves terv 2,6 százalékával­­ szemben. 1969-ben 635 millió pár bőr­lábbelit gyártottak, töb­bet ,mint amennyit az ötéves terv végére irányoztak elő Az idei termelés 675 millió pár lesz. Az ötéves terv vé­gére egy év alatt annyit termelnek, hogy ebből átlagosan 2,8 pár bőr lábbeli jut minden lakosra. Alacsonyabb a­­ fejlődési ütem az élelmiszer-iparban, a hús- és tejiparban Néhány termékfajtánál nem teljesítették a tervet. A Szovjetunió sok körzetében éreztette hatását a tavalyi­­ szeszélyes időjárás Az árutermelés általános növekedése és a reálbérek emelkedése a fogyasztás további növekedéséhez vezetett.­­ Az alapvető élelmezési és iparcikkek tekintetében a növe­­­­kedés 1965-höz viszonyítva 15—20—30 százalékos. Hozzá-­­­járult ennek eléréséhez a gazdasági arányok javulása. Az SZKP XXIII. kongresszusának határozata értel- l­mében a Szovjetunió fejleszti mind nehéziparát, mind pe­­­­dig a fogyasztási cikkek termelését. A vezető szerep vál­­­­tozatlanul az „A” szektoré. A tudományos műszaki for­­­­­adalom korában élünk, gyorsan és progresszívan változik a termelés szerkezete. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági ará­­­­nyok javulása a fogyasztó érdekeit szolgálja, s megfelel a­­ szovjet gazdaságpolitika célkitűzéseinek. M. MAKSZIMOV — APN­N Rossz nálunk a munkafegyelem. Nem mindenkié és nem mindenütt, de mégis nagyobb mértékben, semhogy ne kellene hamarosan radikális változást elérnünk. Növelnünk kell a kereseteket. Nincs vállalat, ahol ne lenne napirenden a kérdés; a bérfeszültség állandó téma, káros következménye az értelmetlen mun­kaerő-vándorlás. A vég nélkül folyó vitában gyakran mé­rik össze a hazai gazdasági helyzetet az amerikaival vagy a nyugatnémettel. És gyakran hangzik fel a követelés: annyit, vagy közel annyit akarunk keresni mi is, amennyit ott keresnek. Sokkal ritkábban esik szó arról, hogy mit, mennyit és ho­gyan dolgozik az USA-ban vagy az NSZK- ban egy munkás, pedig a képbe ez is be­letartozna. A tőkés önként többet fizetne, mint a munkáshatalom köztulajdonban álló gyá­rai, vállalatai? Miért? Jószívűségből, kényszerből, vagy netán megéri neki? Is korbács eltűnt? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk­­ Szabó Sándorral, a Szegedi Ruhagyár fő­mérnökével, aki a közelmúltban nyugat­német és holland ruhaipari gyárakba lá­togatott el. Az út üzleti hasznán kívül mit hozott haza, mit látott, tapasztalt a mun­kakörülményeket, a munkafegyelmet il­letően? Csattog-e a regényekből, filmekből ismert korbács, hogyan kényszeríti inten­zív munkára munkásait a tőkés üzem? — Kritikus szemmel indultunk, meg is őriztük a kritikus magatartást, de meg kell mondanunk: jó benyomásokat nyer­tünk — mondja Szabó Sándor főmérnök.­­— Korbács természetesen nincs. De mes­terei az emberek a reszortjuknak, bárhol dolgozzanak is. Igen jó a termelékenység, szilárd a munkafegyelem. Ebből a szem­pontból nem a mi javunkra üt ki az ösz­­szehasonlítás. Hadd illusztráljam egy pél­dával. — A jó tájékozódást az tette lehetővé, hogy mind a holland, mind a német cég­nél bizalommal fogadtak eddigi jó kapcso­lataink alapján, hiszen immár két éve üzleti partnereink. Mindenhová beenged­tek, maximális mértékben tették lehetővé, a bepillantást gyáraik munkájába, életé­be. Nem egyszer jártunk munkatermek­ben. Belépésünk, bár öten-hatan voltunk a csoportban,­­ szinte semmi érdeklődést nem váltott ki. A munkapadok, gépek mellől néhányan vetettek ránk egy-egy pillantást, de a többség fel sem emelte a fejét. A gépek irama nem lassult, a mun­ka egy percre meg nem állt. — Nálunk, szinte szégyelltük már, nem egy munkateremben úgy bámulták meg a külföldi vendégeket, amikor itt jártak, mintha Mars-lakók lennének. S persze, hosszasan és a munkaütemét jócskán las­sítva, netán le is állva. Jónéhány forint gurult el az alatt az idő alatt a nyereség­ből is, a munkabérből is. A kapitalizmusban a munkaidő valóban és kizárólagosan csak a munka ideje. De hát mivel, hogyan biztosítja a tőkés ezt a vasfegyelmet, miért nem kell hozzá meggyőzés, könyörgés? — Nem kell fegyelmezni a kapitalista üzemben. Még abban az időben kialakult ez a könyörtelen vasfegyelem, amikor százak álltak a gyárkapu előtt felvételre várakozva. Manapság pedig fegyelmez az a tény, hogy anyagilag rögtön megérzik, ha lazítanak. Mégpedig nem csupán egyet­len ember, hanem konfekciós üzemek, sza­lagszerű munkaszervezésben dolgozó gyá­rak esetében az egész együtt dolgozó cso­port. Ha X. éppen nem akarna dolgozni, mert átmenetileg beérné kevesebbel is, Y. nem hagyja lustálkodni, mert neki múlha­tatlanul szüksége van a pénzre, nem haj­landó X. miatt kevesebbet keresni. Kilö­kik maguk közül azt, aki nem hajt velük megegyező, egyenletes tempóban. Nem el­nézőek egymással szemben, hangulatok, érzelmek, „idegállapot” nem befolyásol­hatják a munkát.­­• Fegyelmez az állandó tanulás kény­szere is. A legtöbben szívósan törekszenek arra, hogy folyamatosan eggyel feljebb lépjenek a szakmájukon belül. Szinte mindenki tanulja a bonyolultabb gépek kezelését, hogy értsen hozzá, ha arra ke­rül a sor. A gépből minél rövidebb idő alatt igyekeznek kihajtani mindent. A cél az, hogy gyorsan amortizálódjék, s ha pro­dukálta a termelési értéket, ami várható volt tőle, szívfájdalom nélkül cserélik jobbra, újabbra. Átadta értékét, mehet. Kidobják , vagy eladják gyengébben gé­pesített országoknak. Nagyjavítással pél­dául a meglátogatott üzemekben nem ve­sződnek. Nem fizetődik ki. Az országok, amelyekben járt Szabó Sándor főmérnök, műszakilag jóval fej­lettebbek nálunk. Fél évszázaddal előbb is azok voltak. S már akkor sem számított szégyennek sem Németországban, sem Hol­landiában fizikai munkát végezni akár érettségi bizonyítvánnyal. Az urizáló hajla­mú Magyarországon viszont igen. Sokak sze­mében talán még ma is. (Többek között ezért naiv dolog, hogyha valaki ezekkel az or­szágokkal hasonlítgatja össze a mi gaz­dasági eredményeinket.) A tőkés, jól tud­juk, válogat és ragaszkodik a minél kép­zettebb munkaerőhöz, és sokat áldoz a munkaszervezésre. Mit tapasztalt ezekkel kapcsolatban ? I­ szervezés és vezetés mikéntje — Nagy gondot fordítanak a termelő­­munka műszaki előkészítésére. A műveleti tervek hallatlanul precízek, a munka ellá­tottsága tökéletes, az odakészítés kifogás­talan. A gyártásban nincs „ha” és „de”, egyértelmű és megmásíthatatlan utasítá­sok szerint követik egymást a munkafázi­sok. —■ Érdekes a vezetők és az adminisztráció helyzete. Nagyon kevés odakinn a vezető, hozzánk képest aránytalanul kevés. Vi­szont sokkal tágabb a munkakörük. Nagy döntési joggal rendelkeznek, és kénytele­nek is dönteni. Vállalniok kell a felelőssé­get, nincs kire áthárítani. Aki erre nem hajlandó, az nem nyerhet el vezető beosz­tást. — Az adminisztráció a lehető legegy­szerűbb és ahol mi jártunk, kizárólag szá­mítógépekkel végzik. Ebből következik, hogy az adminisztratív létszám körülbelül a fele a miénknek. Az is igaz viszont, hogy szűkebb termékskálával dolgoznak, egy­szerűbb az ügyvitelük és minden stabil síneken gördül.­­ A műszakiak mind ruhaipari mérnö­kök vagy jól képzett technikusok. Szak­ágazatukban kitűnően ismerik nemcsak saját üzemük, hanem a világ aktuális eredményeit. A műszaki ismeretek alapos gazdasági ismeretekkel párosulnak, az is alapvető követelmény, hogy egyszerre legyenek közgazdászok és műszakiak.­­ Tájékozódniok kell, tudják is, hogy a cikk, amit­ termelnek, hogyan „fekszik” a világpiacon. Az teljesen természetes, hogy egy művezetői beosztású ember számol az általa gyártott termék gazdaságosságával s nagyjából-egészéből egy évre előre belát­ja az utat, amin haladhatnak, s amin ha­ladni kell. Mérnökszemmel kapitalista 2-----------------------­ Koszigin-Bahír találkozó Seriffel átutazott Moszkván Moszkvai hivatalos beje­lentés szerint Alekszej Ko­szigin szovjet miniszterelnök pénteken a Kremlben fo­gadta Egon Bahrt, a nyugat­német szövetségi kancellári hivatal államtitkárát, és be­szélgetést folytatott vele a mindkét felet érdeklő kér­désekről. Moszkvai nyugat­német források szerint a Ko­szigin—Bahr találkozó a nyugatnémet államtitkár ké­résére jött létre és másfél óra hosszat tartott. Ugyancsak moszkvai nyu­gatnémet források szerint Egon Bahr államtitkár meg­hosszabbította moszkvai tar­tózkodási vízumát, ami arra utal, hogy a szovjet-nyugat­német tárgyalások az erő­szakról való kölcsönös le­mondás ügyében tovább folytatódnak. Walter Scheel, az NSZK külügyminisztere csütörtö­kön éjjel átutazott a szovjet fővároson. Ezt az alkalmat felhasználta arra, hogy a seremetyevói repülőtéren ta­lálkozzék Egon Bahr állam­titkárral. Scheel rövid moszkvai tartózkodás után tovább­utazott és tegnap délelőtt négynapos látogatásra meg­érkezett Indiába. A UPI szerint Walter Scheel Új-Delhibe történt megérkezésekor a repülőte­rén kijelentette: „Elsőkéz­ből kívánom tájékoztatni az indiai kormányt a nyu­gat-európai összetartás megerősítésére és a kelet­európai országokkal fenn­álló feszültség enyhítésére irányuló erőfeszítéseink­ről.” Hozzáfűzte: „Hallani kívánom az indiai korm­ány véleményét a nemzetközi fontosságú politikai kérdé­sekről, különösen pedig az Ázsiát érintő problémákról.” Walter Scheel a seremetyevói repülőtéren. Jobb­oldalt Vlagyimir Szemjonov szovjet külügyminiszter-helyettes, bal oldalt Helmut Allardt, az NSZK moszkvai nagykövete . Lövöldözés a Lesoth­ói fővárosiján A Dél-Afrika területébe ékelt Lesothóban, tegnapra virradó éjjel összecsapások robbantak ki az ellenzék és a kormány erői között. A tudósítások arról szá­molnak be, hogy egy csapat fegyveres megtámadta a le­­sothói rendőrkapitányság épületét. Fél órán át lehetett hallani a géppuskaropogást. Az események közvetlen előzménye, hogy az ország keleti részében, Mokhod­ong­­ban letartóztatták a király fivérét, Mathealira Seeiso törzsfőnököt, aki az ellen­zékkel szimpatizált. BELGA VÉLEMÉNY A BIZTONSÁGI Értekezletből Victor Larock, a belga par­lament szocialista frakciójá­nak képviselője a képviselő­­házban állást foglalt az össz­európai biztonsági értekezlet összehívása mellett. Elítélte néhány nyugati vezető sze­mélyiség­­ kijelentéseit, ame­lyek szerint „a háborús ké­szülődés a békét szolgálja”, és síkra szállt a szocialista országokkal való együttmű­ködésért. SZOVJET FŐISKOLÁS CSOPORT ANGLIÁBAN Csütörtökön 24 főből álló szovjet főiskolás csoport ér­kezett Angliába, a brit egye­temek idegenforgalmi szö­vetségének meghívására. Ez­zel megkezdődtek a rendsze­res kölcsönös látogatások az angol és a szovjet egyete­misták között............... KÜLPOLITIKAI HÍREK nem mond le A TÖRÖK KORMÁNY Demirel török miniszter­­elnök csütörtökön este felke­reste Sunay államelnököt. A kormányfő a megbeszélés után kijelentette, hogy a kormány — jóllehet a nem­zetgyűlés elvetette költség­­vetési tervezetét — nem mond le. ABRASZIMOV ULBRICHTNÁL Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke, pénteken fogadta Pjotr Ab­­raszimovot, a Szovjetunió NDK-beli nagykövetét. A ta­lálkozáson a nagykövet tájé­koztatta Walter Ulbrichtot a Szovjetunió és az NSZK megbízottai között folyó moszkvai véleménycseréről. Emellett konzultációt folytat­tak a Nyugat-Berlinnel kap­csolatos, küszöbönálló négy­hatalmi tárgyalásokról. A szívélyes, baráti légkörben lezajlott találkozót a teljes egyetértés jellemezte. GRECSKO VARSÓBAN Marian Spychalski marsall, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke pén­tek délelőtt a Belvedere-pa­­lotában fogadta a szovjet hadsereg küldöttségét, ame­lyet Andrej Grecsko mar­sall, szovjet honvédelmi mi­niszter vezet. A szovjet de­legáció pénteken látogatást tett a Dombrowski nevét vi­selő varsói katonai műszaki akadémián. Sikeres egyiptomi támadások Csütörtökön déltájban az­­ egyiptomi légierő kötelékei két alkalommal indítottak támadást izraeli célpontok ellen. Az első támadás során a gépek a Sinai-félsziget köz­ponti részén mozgó izraeli alakulatokat támadtak. Va­lamivel később a Szuezi-csa­­torna mentén fekvő izraeli­­ légvédelmi állásokat lőtték­­ az egyiptomi gépek, m­avid­­ feladatuk sikeres teljesítése­­ után visszatértek támasz­pontjaikra. Az egyiptomi hadsereg műszaki alakulatai csütörtö­kön délután három időzített bombát hatástalanítottak az Abu Zabal-i fémüzemben. Tel Aviv változatlanul ra­gaszkodik ahhoz, hogy az­­ Abu Zabal-i gyár elleni bom­batámadás „műszaki hiba”­­ következménye volt, s az iz­raeli légierő csakis a katonai létesítmények elleni támadá­­­­sokra kap parancsot. is dupla bér lehetősége . Szó sincs arról — hangsúlyozta Szabó főmérnök —, hogy példának mutatnánk fel a kapitalista berendezkedést. Ennek a jól szervezett termelésnek a mi gazdasági rendünkkel szemben súlyos fogyatékossá­gai vannak az ember szempontjából. S úgy tűnik, hogy a mi, velük szemben kialakult fölényünket nálunk nem mindenki becsüli egyformán. A kapitalista üzemekből, ahol most bennünket vendégül láttak, már jár­tak nálunk látogatók. Szociális létesítmé­nyeinket nézegetve megjegyezték, hogy ők ugyan világcégnek számítanak, de azt a luxust, amit itt tapasztalnak, nem enged­hetnék meg maguknak. Az éttermünk fel­szolgálási szokásaira, a többfogásos ebé­dekre, az ebédidő hosszára utaltak ezzel. Náluk automata büfékben 15 perc alatt általában egy tál levest ebédelnek az em­berek. Az ő világukban elképzelhetetlen, hogy hűtőszekrény, kávéfőzögetés legyen az üzemben, abrosz, több fogás az aszta­lon. Bölcsőde, napközi nincsen, pedig azok­ban az üzemekben is zömmel nők dolgoz­nak. Az, ami nálunk megvalósult, hogy a reáljövedelmek 27 százalékát teszik ki a szociális juttatások, ott nem is cél. Orvosi rendelés, főként szakrendelés, bőrgyógyá­szat, fogorvos, nőgyógyász nincs az üze­mekben. Nem emberközpontú világ az, a profit uralkodik benne. Ez diktálja a fe­gyelmet is. Azt a munkaintenzitást, amit nyugaton napjainkban kialakítottak, nem lehet veszélytelenül sokáig bírni. Statiszti­kák kimutatják, hogyan szaporodik a bal­esetek száma az ötödik, hatodik munka­órában. Ezért csökkentik a munkaidőt, ezért csökkentették már eddig is hat órára. De ott ez a hat óra hatszor 60 perc, min­den másodpercében kihasználva. Nem ajándékba adja a tőkés a magas bért, megéri neki, hogy kifizesse. A mi lehetőségeink, gépparkunkat figye­lembe véve nyugodtan mondhatjuk, hogy érdemes lenne hasonló munkafegyelmet kialakítani nálunk is. A jelenlegihez ké­pest a bérek dupláját kereshetnék meg jobb, fegyelmezettebb munkával a dolgo­zóink. De csak azzal. Anélkül nincs mi­ből fizetni. CSONTOS MAGDA SZOMBAT,­ISTA FEBRUÁR U­S*HÍR1AF . --------------------------sr-rrrrr-~

Next