Csongrád Megyei Hírlap, 1970. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-14 / 38. szám
, ■ ',> ' 24 ORA fl VILÁGBAN fl szovjet fogyasztó érdekében A Szovjet Statisztikai Hivatalnak az 1969-es évről kiadott jelentése szerint a nehézipar és a fogyasztási cikkek termelésének fejlődési üteme közelebb került egymáshoz. A múlt évben 7 százalékkal nőtt a szovjet ipar termelése, ezen belül az „A” szektorban (a termelőeszközöket gyártó ágazat) 6,9 százalékkal, a „B” szektorban (fogyasztási cikkek termelése) pedig 7,2 százalékkal. Ez a tendencia már néhány éve tart. 1970-ben a „3” szektor termelése 6,8 százalékkal, az „A” szektoré pedig 6,1 százalékkal nő. A jelenlegi ötéves terv elemzése során az angol Economist című lap arra a következtetésre jut, hogy „a Kreml hűtlen lett kedvencéhez, a nehéziparhoz, és gyorsabban fejleszti a „B” szektort”. Az ilyen értelmezés nem tűnik ki tudományosságával. Ma már a kisiskolás is tudja, hogy nehézipar nélkül lehetetlen lett volna az ország gazdasági felemelkedése. Termelőeszközök híján nem lehetett volna növelni a mezőgazdasági termelést és a fogyasztási cikkek gyártását. A szovjet könnyűipari és élelmiszeripari-gépgyártási minisztérium például évente háromszáz géptípust bocsát a könnyű- és élelmiszeripari vállalatok rendelkezésére. Emellett a szovjet nehézipar maga is nem kevés tartós fogyasztási cikket gyárt. Ez tette lehetővé a ,,B” szektor gyorsabb fejlődési ütemét. 1969-ben a könnyűipari termelés fejlődési ütemét tekintve az energetika, a vegyipar és a gépgyártás után következett. Még gyorsabban emelkedik az elsőrendű és háztartási fogyasztási cikkek termelésének üteme. A növekedés itt 13 százalékos. Az ötéves tervben, 1966-tól 1970-ig bezárólag 47 százalékkal nő a környűipari termelés, ami valamivel több az előirányzatnál. Az évi átlagos növekedés 8 százalékos, a megelőző ötéves terv 2,6 százalékával szemben. 1969-ben 635 millió pár bőrlábbelit gyártottak, többet ,mint amennyit az ötéves terv végére irányoztak elő Az idei termelés 675 millió pár lesz. Az ötéves terv végére egy év alatt annyit termelnek, hogy ebből átlagosan 2,8 pár bőr lábbeli jut minden lakosra. Alacsonyabb a fejlődési ütem az élelmiszer-iparban, a hús- és tejiparban Néhány termékfajtánál nem teljesítették a tervet. A Szovjetunió sok körzetében éreztette hatását a tavalyi szeszélyes időjárás Az árutermelés általános növekedése és a reálbérek emelkedése a fogyasztás további növekedéséhez vezetett. Az alapvető élelmezési és iparcikkek tekintetében a növekedés 1965-höz viszonyítva 15—20—30 százalékos. Hozzá-járult ennek eléréséhez a gazdasági arányok javulása. Az SZKP XXIII. kongresszusának határozata értel- lmében a Szovjetunió fejleszti mind nehéziparát, mind pedig a fogyasztási cikkek termelését. A vezető szerep változatlanul az „A” szektoré. A tudományos műszaki foradalom korában élünk, gyorsan és progresszívan változik a termelés szerkezete. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági arányok javulása a fogyasztó érdekeit szolgálja, s megfelel a szovjet gazdaságpolitika célkitűzéseinek. M. MAKSZIMOV — APNN Rossz nálunk a munkafegyelem. Nem mindenkié és nem mindenütt, de mégis nagyobb mértékben, semhogy ne kellene hamarosan radikális változást elérnünk. Növelnünk kell a kereseteket. Nincs vállalat, ahol ne lenne napirenden a kérdés; a bérfeszültség állandó téma, káros következménye az értelmetlen munkaerő-vándorlás. A vég nélkül folyó vitában gyakran mérik össze a hazai gazdasági helyzetet az amerikaival vagy a nyugatnémettel. És gyakran hangzik fel a követelés: annyit, vagy közel annyit akarunk keresni mi is, amennyit ott keresnek. Sokkal ritkábban esik szó arról, hogy mit, mennyit és hogyan dolgozik az USA-ban vagy az NSZK- ban egy munkás, pedig a képbe ez is beletartozna. A tőkés önként többet fizetne, mint a munkáshatalom köztulajdonban álló gyárai, vállalatai? Miért? Jószívűségből, kényszerből, vagy netán megéri neki? Is korbács eltűnt? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Szabó Sándorral, a Szegedi Ruhagyár főmérnökével, aki a közelmúltban nyugatnémet és holland ruhaipari gyárakba látogatott el. Az út üzleti hasznán kívül mit hozott haza, mit látott, tapasztalt a munkakörülményeket, a munkafegyelmet illetően? Csattog-e a regényekből, filmekből ismert korbács, hogyan kényszeríti intenzív munkára munkásait a tőkés üzem? — Kritikus szemmel indultunk, meg is őriztük a kritikus magatartást, de meg kell mondanunk: jó benyomásokat nyertünk — mondja Szabó Sándor főmérnök.— Korbács természetesen nincs. De mesterei az emberek a reszortjuknak, bárhol dolgozzanak is. Igen jó a termelékenység, szilárd a munkafegyelem. Ebből a szempontból nem a mi javunkra üt ki az öszszehasonlítás. Hadd illusztráljam egy példával. — A jó tájékozódást az tette lehetővé, hogy mind a holland, mind a német cégnél bizalommal fogadtak eddigi jó kapcsolataink alapján, hiszen immár két éve üzleti partnereink. Mindenhová beengedtek, maximális mértékben tették lehetővé, a bepillantást gyáraik munkájába, életébe. Nem egyszer jártunk munkatermekben. Belépésünk, bár öten-hatan voltunk a csoportban, szinte semmi érdeklődést nem váltott ki. A munkapadok, gépek mellől néhányan vetettek ránk egy-egy pillantást, de a többség fel sem emelte a fejét. A gépek irama nem lassult, a munka egy percre meg nem állt. — Nálunk, szinte szégyelltük már, nem egy munkateremben úgy bámulták meg a külföldi vendégeket, amikor itt jártak, mintha Mars-lakók lennének. S persze, hosszasan és a munkaütemét jócskán lassítva, netán le is állva. Jónéhány forint gurult el az alatt az idő alatt a nyereségből is, a munkabérből is. A kapitalizmusban a munkaidő valóban és kizárólagosan csak a munka ideje. De hát mivel, hogyan biztosítja a tőkés ezt a vasfegyelmet, miért nem kell hozzá meggyőzés, könyörgés? — Nem kell fegyelmezni a kapitalista üzemben. Még abban az időben kialakult ez a könyörtelen vasfegyelem, amikor százak álltak a gyárkapu előtt felvételre várakozva. Manapság pedig fegyelmez az a tény, hogy anyagilag rögtön megérzik, ha lazítanak. Mégpedig nem csupán egyetlen ember, hanem konfekciós üzemek, szalagszerű munkaszervezésben dolgozó gyárak esetében az egész együtt dolgozó csoport. Ha X. éppen nem akarna dolgozni, mert átmenetileg beérné kevesebbel is, Y. nem hagyja lustálkodni, mert neki múlhatatlanul szüksége van a pénzre, nem hajlandó X. miatt kevesebbet keresni. Kilökik maguk közül azt, aki nem hajt velük megegyező, egyenletes tempóban. Nem elnézőek egymással szemben, hangulatok, érzelmek, „idegállapot” nem befolyásolhatják a munkát.• Fegyelmez az állandó tanulás kényszere is. A legtöbben szívósan törekszenek arra, hogy folyamatosan eggyel feljebb lépjenek a szakmájukon belül. Szinte mindenki tanulja a bonyolultabb gépek kezelését, hogy értsen hozzá, ha arra kerül a sor. A gépből minél rövidebb idő alatt igyekeznek kihajtani mindent. A cél az, hogy gyorsan amortizálódjék, s ha produkálta a termelési értéket, ami várható volt tőle, szívfájdalom nélkül cserélik jobbra, újabbra. Átadta értékét, mehet. Kidobják , vagy eladják gyengébben gépesített országoknak. Nagyjavítással például a meglátogatott üzemekben nem vesződnek. Nem fizetődik ki. Az országok, amelyekben járt Szabó Sándor főmérnök, műszakilag jóval fejlettebbek nálunk. Fél évszázaddal előbb is azok voltak. S már akkor sem számított szégyennek sem Németországban, sem Hollandiában fizikai munkát végezni akár érettségi bizonyítvánnyal. Az urizáló hajlamú Magyarországon viszont igen. Sokak szemében talán még ma is. (Többek között ezért naiv dolog, hogyha valaki ezekkel az országokkal hasonlítgatja össze a mi gazdasági eredményeinket.) A tőkés, jól tudjuk, válogat és ragaszkodik a minél képzettebb munkaerőhöz, és sokat áldoz a munkaszervezésre. Mit tapasztalt ezekkel kapcsolatban ? I szervezés és vezetés mikéntje — Nagy gondot fordítanak a termelőmunka műszaki előkészítésére. A műveleti tervek hallatlanul precízek, a munka ellátottsága tökéletes, az odakészítés kifogástalan. A gyártásban nincs „ha” és „de”, egyértelmű és megmásíthatatlan utasítások szerint követik egymást a munkafázisok. —■ Érdekes a vezetők és az adminisztráció helyzete. Nagyon kevés odakinn a vezető, hozzánk képest aránytalanul kevés. Viszont sokkal tágabb a munkakörük. Nagy döntési joggal rendelkeznek, és kénytelenek is dönteni. Vállalniok kell a felelősséget, nincs kire áthárítani. Aki erre nem hajlandó, az nem nyerhet el vezető beosztást. — Az adminisztráció a lehető legegyszerűbb és ahol mi jártunk, kizárólag számítógépekkel végzik. Ebből következik, hogy az adminisztratív létszám körülbelül a fele a miénknek. Az is igaz viszont, hogy szűkebb termékskálával dolgoznak, egyszerűbb az ügyvitelük és minden stabil síneken gördül. A műszakiak mind ruhaipari mérnökök vagy jól képzett technikusok. Szakágazatukban kitűnően ismerik nemcsak saját üzemük, hanem a világ aktuális eredményeit. A műszaki ismeretek alapos gazdasági ismeretekkel párosulnak, az is alapvető követelmény, hogy egyszerre legyenek közgazdászok és műszakiak. Tájékozódniok kell, tudják is, hogy a cikk, amit termelnek, hogyan „fekszik” a világpiacon. Az teljesen természetes, hogy egy művezetői beosztású ember számol az általa gyártott termék gazdaságosságával s nagyjából-egészéből egy évre előre belátja az utat, amin haladhatnak, s amin haladni kell. Mérnökszemmel kapitalista 2----------------------- Koszigin-Bahír találkozó Seriffel átutazott Moszkván Moszkvai hivatalos bejelentés szerint Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök pénteken a Kremlben fogadta Egon Bahrt, a nyugatnémet szövetségi kancellári hivatal államtitkárát, és beszélgetést folytatott vele a mindkét felet érdeklő kérdésekről. Moszkvai nyugatnémet források szerint a Koszigin—Bahr találkozó a nyugatnémet államtitkár kérésére jött létre és másfél óra hosszat tartott. Ugyancsak moszkvai nyugatnémet források szerint Egon Bahr államtitkár meghosszabbította moszkvai tartózkodási vízumát, ami arra utal, hogy a szovjet-nyugatnémet tárgyalások az erőszakról való kölcsönös lemondás ügyében tovább folytatódnak. Walter Scheel, az NSZK külügyminisztere csütörtökön éjjel átutazott a szovjet fővároson. Ezt az alkalmat felhasználta arra, hogy a seremetyevói repülőtéren találkozzék Egon Bahr államtitkárral. Scheel rövid moszkvai tartózkodás után továbbutazott és tegnap délelőtt négynapos látogatásra megérkezett Indiába. A UPI szerint Walter Scheel Új-Delhibe történt megérkezésekor a repülőterén kijelentette: „Elsőkézből kívánom tájékoztatni az indiai kormányt a nyugat-európai összetartás megerősítésére és a keleteurópai országokkal fennálló feszültség enyhítésére irányuló erőfeszítéseinkről.” Hozzáfűzte: „Hallani kívánom az indiai kormány véleményét a nemzetközi fontosságú politikai kérdésekről, különösen pedig az Ázsiát érintő problémákról.” Walter Scheel a seremetyevói repülőtéren. Jobboldalt Vlagyimir Szemjonov szovjet külügyminiszter-helyettes, bal oldalt Helmut Allardt, az NSZK moszkvai nagykövete . Lövöldözés a Lesothói fővárosiján A Dél-Afrika területébe ékelt Lesothóban, tegnapra virradó éjjel összecsapások robbantak ki az ellenzék és a kormány erői között. A tudósítások arról számolnak be, hogy egy csapat fegyveres megtámadta a lesothói rendőrkapitányság épületét. Fél órán át lehetett hallani a géppuskaropogást. Az események közvetlen előzménye, hogy az ország keleti részében, Mokhodongban letartóztatták a király fivérét, Mathealira Seeiso törzsfőnököt, aki az ellenzékkel szimpatizált. BELGA VÉLEMÉNY A BIZTONSÁGI Értekezletből Victor Larock, a belga parlament szocialista frakciójának képviselője a képviselőházban állást foglalt az összeurópai biztonsági értekezlet összehívása mellett. Elítélte néhány nyugati vezető személyiség kijelentéseit, amelyek szerint „a háborús készülődés a békét szolgálja”, és síkra szállt a szocialista országokkal való együttműködésért. SZOVJET FŐISKOLÁS CSOPORT ANGLIÁBAN Csütörtökön 24 főből álló szovjet főiskolás csoport érkezett Angliába, a brit egyetemek idegenforgalmi szövetségének meghívására. Ezzel megkezdődtek a rendszeres kölcsönös látogatások az angol és a szovjet egyetemisták között............... KÜLPOLITIKAI HÍREK nem mond le A TÖRÖK KORMÁNY Demirel török miniszterelnök csütörtökön este felkereste Sunay államelnököt. A kormányfő a megbeszélés után kijelentette, hogy a kormány — jóllehet a nemzetgyűlés elvetette költségvetési tervezetét — nem mond le. ABRASZIMOV ULBRICHTNÁL Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke, pénteken fogadta Pjotr Abraszimovot, a Szovjetunió NDK-beli nagykövetét. A találkozáson a nagykövet tájékoztatta Walter Ulbrichtot a Szovjetunió és az NSZK megbízottai között folyó moszkvai véleménycseréről. Emellett konzultációt folytattak a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos, küszöbönálló négyhatalmi tárgyalásokról. A szívélyes, baráti légkörben lezajlott találkozót a teljes egyetértés jellemezte. GRECSKO VARSÓBAN Marian Spychalski marsall, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke péntek délelőtt a Belvedere-palotában fogadta a szovjet hadsereg küldöttségét, amelyet Andrej Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter vezet. A szovjet delegáció pénteken látogatást tett a Dombrowski nevét viselő varsói katonai műszaki akadémián. Sikeres egyiptomi támadások Csütörtökön déltájban az egyiptomi légierő kötelékei két alkalommal indítottak támadást izraeli célpontok ellen. Az első támadás során a gépek a Sinai-félsziget központi részén mozgó izraeli alakulatokat támadtak. Valamivel később a Szuezi-csatorna mentén fekvő izraeli légvédelmi állásokat lőtték az egyiptomi gépek, mavid feladatuk sikeres teljesítése után visszatértek támaszpontjaikra. Az egyiptomi hadsereg műszaki alakulatai csütörtökön délután három időzített bombát hatástalanítottak az Abu Zabal-i fémüzemben. Tel Aviv változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy az Abu Zabal-i gyár elleni bombatámadás „műszaki hiba” következménye volt, s az izraeli légierő csakis a katonai létesítmények elleni támadásokra kap parancsot. is dupla bér lehetősége . Szó sincs arról — hangsúlyozta Szabó főmérnök —, hogy példának mutatnánk fel a kapitalista berendezkedést. Ennek a jól szervezett termelésnek a mi gazdasági rendünkkel szemben súlyos fogyatékosságai vannak az ember szempontjából. S úgy tűnik, hogy a mi, velük szemben kialakult fölényünket nálunk nem mindenki becsüli egyformán. A kapitalista üzemekből, ahol most bennünket vendégül láttak, már jártak nálunk látogatók. Szociális létesítményeinket nézegetve megjegyezték, hogy ők ugyan világcégnek számítanak, de azt a luxust, amit itt tapasztalnak, nem engedhetnék meg maguknak. Az éttermünk felszolgálási szokásaira, a többfogásos ebédekre, az ebédidő hosszára utaltak ezzel. Náluk automata büfékben 15 perc alatt általában egy tál levest ebédelnek az emberek. Az ő világukban elképzelhetetlen, hogy hűtőszekrény, kávéfőzögetés legyen az üzemben, abrosz, több fogás az asztalon. Bölcsőde, napközi nincsen, pedig azokban az üzemekben is zömmel nők dolgoznak. Az, ami nálunk megvalósult, hogy a reáljövedelmek 27 százalékát teszik ki a szociális juttatások, ott nem is cél. Orvosi rendelés, főként szakrendelés, bőrgyógyászat, fogorvos, nőgyógyász nincs az üzemekben. Nem emberközpontú világ az, a profit uralkodik benne. Ez diktálja a fegyelmet is. Azt a munkaintenzitást, amit nyugaton napjainkban kialakítottak, nem lehet veszélytelenül sokáig bírni. Statisztikák kimutatják, hogyan szaporodik a balesetek száma az ötödik, hatodik munkaórában. Ezért csökkentik a munkaidőt, ezért csökkentették már eddig is hat órára. De ott ez a hat óra hatszor 60 perc, minden másodpercében kihasználva. Nem ajándékba adja a tőkés a magas bért, megéri neki, hogy kifizesse. A mi lehetőségeink, gépparkunkat figyelembe véve nyugodtan mondhatjuk, hogy érdemes lenne hasonló munkafegyelmet kialakítani nálunk is. A jelenlegihez képest a bérek dupláját kereshetnék meg jobb, fegyelmezettebb munkával a dolgozóink. De csak azzal. Anélkül nincs miből fizetni. CSONTOS MAGDA SZOMBAT,ISTA FEBRUÁR US*HÍR1AF . --------------------------sr-rrrrr-~