Csongrád Megyei Hírlap, 1970. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-25 / 47. szám
Kommunista szombat lesz Csongrádon Felhívás a csongrádi gyárakhoz • A HODIKÖT csongrádi üzemének KISZ-esei kezdeményezték A HODIKÖT csongrádi üzemében március 7-én „Kommunista szombat”-ot tartanak a fiatalok. Ezt a legutóbbi KISZ-alapszervezeti gyűlésen tárgyalták meg és fogadták el. Ugyanakkor felhívással fordultak a csongrádi üzemekhez, az ott dolgozó fiatalokhoz, hogy kövessék példájukat. „E mozgalom elindításával bizonyságot akarunk tenni, hogy méltó utódai vagyunk azoknak a fiatal harcosoknak, akik hazánk felszabadulásakor hősi halált haltak, hogy mi most boldogan élhessünk, dolgozhassunk és tanulhassunk!’" — kezdődik a felhívás, majd így folytatódik: A „Kommunista szombat”-ot munkával akarjuk tölteni. Ezzel is kifejezzük hűségünket azok iránt, akik a fasizmus feletti győzelem során vérüket és életüket adták hazánkért. Bizonyítani akarjuk ezzel azt is, hogy hazánk felszabadulásának 25. évfordulójának megünneplése munkával is történhet. Mozgalmunk elindításakor figyelemmel voltunk a SZOT és a KISZ KB felhívására, amely így szól: „Ünnepeljük méltó módon, jó munkával, további sikerekkel hazánk nagy történelmi eseményét, felszabadulásunk 25. évfordulóját.” Csatlakozott a kezdeményezéshez a TBV csongrádi gyárának és a FÜTÖBER csongrádi gyáregységének KISZ-tagsága is. A TBV-ben március 21-én tartják meg a ,,Kommunista szombat”-ot. A munkával ünneppé avatott szabad szombatokon módjuk nyílik a fiataloknak az önállóbb szervezésre, öntevékenységre, amely szerepel a felhívásban is. Bizonyára megkapnak ehhez minden segítséget, hogy siker koronázza a fiatalok önkéntes vállalását: a „Kommunista szombatfokon termelt áruk mind minőségben, mind mennyiségben jól megfeleljenek az előírt követelményeknek. Az emlékezés és az ünneplés így válik valóban méltóvá a kitűzött célhoz, melynek eléréséhez sok sikert kívánunk! BÁLINT GYULA Primőr retek — exportra A szentesi Felszabadulás Tsz új fivelt hazából most szedik az első termést, a primör retket és zömmel exportra szállítják. Képünkön az egyik szorgalmas munkacsapat — Czinkóci Rozália, Pólyák Katalin, Horváth Mihályné és Gorcsa Józsefné — retekcsomózás közben. Kétnaponta egy vagon retek indul útnak ebből a tsz-ből... (Fotó: Bálint Gyula) Csábítanak Réges-régen elmúlt az az idő, amikor terek sarkában, a „köpködőn”, ötven, száz ember is várakozott, álldogált valami alkalmi munkát lesog. Hómunkásnak sem jelentkeznek mostanság állástalan diplomások, segélyező szövetségük sincsen. A fiatalok talán el sem hiszik, hogy volt ilyen, vagy ha igen, hat vállat rándítanak rá, mint elavult és soha vissza nem térő képtelenségre. A kényszerű munkanélküliség ismeretlen fogalom ma nálunk. Aki dolgozni akar, könnyen talál munkát. Sőt: gyakorta tálcán kínálják neki, hirdetésekkel, ígéretekkel, trükökkel, a reklám százféle eszközével agitálják: jöjjön dolgozni. Tavaly az iparban munkahelyet változtatók száma megyénkben kiteszi a létszám felét. Megdöbbentő adat. A munkások éltek a lehetőséggel, de úgy is fogalmazhatunk, hogy a munkaerő-csábítás gazdasági fogalommá nőtte ki magát az utóbbi két esztendőben. A csábításnak kétféle módozata van. Az első, amikor simán több pénzt ígérnek, a második, amikor fűt-fát. Ebben az utóbbi változatban odáig mennek el egyes gyárak, hogy hirdetéseikben felsorolják önmaguk dicséreteként a rövidített munkahéttől kezdődően, üdülőik felsorolásán át a gyári beatzenekarig a lehetséges szórakozási alkalmak ígéretét, csak a munkáról nem szólnak semmit. A több pénz az esetek többségében jelentéktelen öszszeg, hiszen csodaforrásai a forintnak egyetlen vállalatnál sem buzognak. Órabérek tíz, húsz, harminc filléres emeléséről van szó, havi bérek 100—200 forintos megtoldásáról, de ez is hatásos eljárás. És úgy látszik, egyes vállalatok belenyugszanak a vándorlásba, semmit sem tesznek az ellen, hogy alkalmazottaik könnyedén ne hagyják ott őket. Kiszámították, hogy egy-egy munkás kiválása öt-hatezer forint mérhető veszteséget jelent a munkáltató cégnek. De — úgy látszik — a kollektív zseb ilyen megcsappanása személy szerint senkit sem izgat. — Mit tehetnénk? — tárják szét kezüket az illetékesek. — Erővel senkit nem lehet visszatartani. Aki menni akar, menjen. Hasznát úgysem vennénk, ha kedve ellenére tartanánk itt. Demokratikus szövegnek látszik ez, pedig csak látszatigazság, és a vállalati demokráciához valójában semmi köze. A gazdaságosság elvének érvényesítéséhez még kevésbé. De igazából még az emberségesség is hiányzik belőle. Tartalmaz ehelyett egy be nem vallott mulasztást. Azt, hogy nem szervezik a munkahely életét megfelelő módon, elfelejtenek kedvet csinálni az embereknek a tartós -maradáshoz. Minden ellenkező híresztelés ellenére ugyanis az emberek nem szívesen változtatnak munkahelyet. Ha mégis, annak oka van, nemcsak lehetősége. Az egyik a már említett ok- benne van a levegőben a divatja. Ami ezenkívül adódik, az valami munkahelyi panasz. Utóbbiak összessége eredményezi egyébként az előbbit is, akár jogosan, akár nem. A munkaerő vándorlásának feleséseit taglalva mondta a következőket egy nagyon higgadt, nagyon hozzáértő vezető a napokban: — Nézze meg, kik változtatnak munkahelyet és miért? Az első és leggyakoribb csoport a sértetteké. Miből áll össze a sértődés? Valami nem tetszik nekik, és ez senkit nem érdekel a munkahelyükön. Nem köszönnek vissza a folyosón egyes vezetők, s ők úgy érzik, azért, mert kis pontnak nem muszáj. Nem bántják őket, nincs is rá ok, de egy jó szót sem kapnak soha. Lennének javaslataik, elképzeléseik, de senki sem kíváncsi rájuk. És számtalan variáció lehetséges még. A sértett ember pedig könnyen elmegy. Elmegy az a fiatal is,aki türelmetlenül lesi, hogy mikor léphet előre egyet, és falként látja maga előtt a középkorúak stabil gárdáját, önmaga számára nem talál semmi kibontakozása lehetőséget, tapasztalatlansága folytán azt hiszi, másutt könynyebben halad, tehát teszi a kalapját az első intésre. Végül a pénz ígérete. A nagyobb kereset könnyen mozdít, ha a munkahely más szálakkal nem kötözi az embert. A kiskapukat megkeresve nem egy gyárban „fejpénzt” is fizetnek azoknak, akik új dolgozót szereznek valamilyen úton-módon. Az erre fordított összegeket, meg a veszteségpénzt nem lehetne azoknak a művezetőknek, osztályvezetőknek a jutalmazására fordítani, akiktől nem megy el az év folyamán senki, mert törődnek az emberrel? Esetleg feltűnően nagy fluktuáció esetén — ebben nem vétlen a vezető — nem kellene megvonni a prémiumot egy időre attól, aki felelős a területért? Egészen bizonyos, hogy az ilyen intézkedés meggyőző erővel hatna a munkahelyi jó közérzet kialakításának addig meg nem talált módszereire is. A vezetésben saját zsebével is érdekeltté tett vezető előbb-utóbb biztos megtalálná a jó vezetéshez szükséges hangot, magatartást, amit korábban hiába keresgélt. Ha keresgélt. Az érdek igen jó tanítómester. S ha még etikus gondolkodás is társul hozzá, nem szükségszerű, hogy ráfizessen a népgazdaság arra, hogy felnyitotta a munkahelyek korábban szigorúbban zárt kapuit CSONTOS MAGDA VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! CSEHGRÍB MEGYEI * A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 21. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1970. FEBRUÁR 25., SZERDA KGST-konferencia A KGST élelmiszeripari állandó bizottságának munkatervében szerepel az egyes borfajták egységes szabványainak kidolgozása. A tagországok szakértőiből álló munkabizottság hétfőn Budapesten, a Sportszállóban a témával kapcsolatban megkezdte tanácskozását. A hár háromnapos konferencián az exportáló és az importáló tagországok álláspontjait , hangolják össze, a nemzet-közi borellenőrző bizottság javasolt módszereinek figyelembevételével. A szabványjavaslati anyagot a magyar szakértői bizottság készítette, az anyag tartalmazza a szabványosításra kerülő borfajták minőségi előírásait és más jellemzőit. Szakszervezeti küldöttségeink külföldön Gyöngyösi Istvánnak, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete főtitkárának vezetésével háromtagú szakszervezeti küldöttség utazott Bécsbe, ahol részt vesz az Építőipari Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének szemináriumán. A tanácskozáson a cementipari dolgozók helyzetéről tárgyalnak. • Baranyai Tibornak, a SZOT osztályvezetőjének vezetésével kedden szakszervezeti küldöttség utazott Lagosba. A delegáció a magyar szakszervezetek képviseletében részt vesz a Nigériai Szakszervezeti Szövetség (NTOC) 3. kongresszusán. SZOT—CGIL megállapodás A CGIL — az Általános Olasz Munkásszövetség — február 17-e óta Budapesten tartózkodó küldöttsége és a SZOT között lefolyt tárgyalások eredményeként együtt-működési megállapodást írtak alá. Az olasz szakszervezetirtelgáció tegnap elutazott Budapestről. I Mi történt a nagyvilágban? Gromiko Berlinbe érkezett Rekkonen a szovjet fővárosba látogatott Ünnepi nagygyűlés Prágában Kapcsolataink Belgiummal Csökken Nixon elnök hazai népszerűsége Részletes jelentéseink a 2. oldalon Péter János Brüsszelben Ma kezdi meg hivatalos tárgyalásait a belga külügyminiszterrel Péter János külügyminiszter Pierre Harmer belga külügyminiszter meghívására kedden délben hivatalos látogatásra Belgiumba utazott. Útjára elkísérte a Külügyminisztérium, a Kulturális Kapcsolatok Intézete és a Külkereskedelmi Minisztérium több vezető munkatársa. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Pója Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes, s a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Péter János kedden délután ötnapos hivatalos látogatásra Brüsszelbe érkezett. A magyar külügyminisztert és kíséretét, a brüsszeli repülőtéren Pierre Harmel belga külügyminiszter, E. Indekeu, a Belga Királyság budapesti nagykövete, valamint a belga külügyminisztérium számos magas rangú vezetője fogadta. A repülőtéri fogadtatásnál ott voltak Molnár László, brüsszeli magyar nagykövet és a nagykövetség beosztottai. , . A két külügyminiszter ma, szerda délelőtt kezdi megbeszéléseit a külügyminisztérium épületében. Külügyminiszterünk Budapesten, a Ferihegyi repülőtéren, az indulás előtti pillanatokban. Mellette (jobbról) Michel Servais, a Belga Királyság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője