Csongrád Megyei Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1970-05-28 / 123. szám
Csongrádi megye drámai napjai és Egy fedél alatt Makói orvosok a vásárhelyi körzetekben — Két hónapra elegendő saját gyógyszerkészlet — A kitelepítettek és a helyiek ellátása hiánytalan Egészségügyi helyzetkép Az árvízveszély miatt kitelepítettek elhelyezése, élelmiszerekkel való ellátása mellett -az őket befogadó városoknak egészségügyi feladatokat is meg kellett oldaniuk. Éppen ezért szükség volt arra, hogy Vásárhelyen, ahol a legtöbb kitelepített ideiglenes otthonra talált, kellőképpen megszervezzék az egészségügyi ellátást. Mint dr. László György megyei főorvos elmondotta, a makói orvosi kar szinte teljes egészében Vásárhelyre került, s mindjárt az első napokban munkához is látott. Az intézkedésnek megfelelően a Vásárhelyre telepítettek orvosi ellátásából tevékenyen kiveszik részüket. A vásárhelyi körzeti orvosi rendelőkben, a rendelőintézetben, a kórházban és a szükségkórházban végzik gyógyító munkájukat a helyi városi főorvos és a kórház igazgatójának irányítása mellett a makói orvosok. Így a városban élők számának ugrásszerű növekedése ellenére hiánytalan a betelepítettek és a helyiek egészségügyi ellátása. A követelményeknek teljes egészében megfelelően, zökkenőmentesen történik az emberek orvosi ellátása a nap minden órájában. Szentesen nem nőtt az orvosi körzetekben dolgozók száma, ugyanis itt kevesebb az áttelepített, mint Vásárhelyen, s a megyei kórház, a helyi orvosi körzetek, valamint a rendelőintézet a többletmunkát is maradéktalanul el tudják végezni. Az egészségügyi munka, a betegek ellátása mellett nem hanyagolható el a lakosságnak gyógyszermenynyiség biztosítása sem. A becslések szerint megyénknek mintegy két hónapra elegendő saját gyógyszerkészlete van, habár minden pillanatban rendelkezésre áll az utánpótlás is. A gyógyszer kiadását nem korlátozták, azonban született olyan javaslat, hogy az orvosok takarékoskodjanak vele. Ez ésszerű javaslat, hiszen nem ismeretlen dolog, hanem élő jelenség a szükségtelen, túlhajtott gyógyszerfogyasztás. Ezzel az észrevétellel inkább a krónikus gyógyszerfogyasztás, a felhalmozás ellen kívántak fellépni az illetékesek. A híresztelésekkel ellentétben, járványveszély nincs, a KÖJÁL állandóan ellenőrzi, figyelemmel kíséri a kitelepítetteket, a helyieket, az üzemi konyhákat, a tömegszállásokat, a vízellátást, és az élelmiszerosztást. m Városház utca 2. 01 számú ház kapuineján, Hódmezővásárhelyen krétafelirat: 27 fő. Odább papíron, gondos írással nevek, címek, jegyzék a makói kitelepítettekről, akik itt találtak otthont. Csertus Mihályné a makói Útörő Tsz-ből 75 éves anyósával, lányával, menyével, unokájával Berta Sándor rokkant-nyugdíjashoz került az első emeletre. A háromszobás lakásban most együtt laknak ők és Bertáék asszonylánya, a HÖDIKÖT-ben dolgozó Nagy Attiláné, a kisfiával. A férje villanyszerelő a METROPOND-ban, jelenleg Makón, a gáton cipeli a homokzsákokat. — összetehetjük a két kezünket — mondja Csertusné a háziakról szólva. — Aranyos, jó népek. Azon vannak, hogy jól érezzük magunkat, mindent megadnak. Kényelmes ágyakat, külön szobát kaptunk. A vásárhelyiek minden szívessége ellenére azért ellentmondásos a helyzet. Csertusné is hazavágyik; aggódik nemcsak a fenyegető víz, hanem a hagyma miatt is, amit most nem gondoz senki. Lánya, Írónké, a tömbben lakó makóiak bizalmija szinten tevékenykedik ugyan elég sokat, de aggasztja, hogy nem tud átjárni Szegedre, a munkahelyére, az újszegedi kendergyárban. És nem egyedül van így. Nem tétlenkednek itt sem, mert csoportokra osztva segédkeznek a Postás Klubban, ebédkor, a terítésben, mosogatásban. Természetes, hogy a jóérzésű emberek nem nyugszanak bele a tétlenségbe. A szabad szombat ezen a héten magától értetődően munkanap lesz például a HÓDI- KÖT-ben, azt is elmondták a gyárban, hogy a gáton dolgozó férfiakat, TMK-sokat, munkásőröket zokszó nélkül helyettesítik a többiek. A makóiak kitelepítését követő napokban nem ment el műszakból addig senki, amíg a váltótársa meg nem érkezett. Pedig volt olyan is, akire három órát kellett várni — de tudták, árvizes ügyeket intéz, türelemmel várták. A gyárban kapásból mondják azok nevét, akik makóiakat fogadtak be. Szabó Józsefné, Szakál Jánosné, Nádudvari Pálné a konfekcióból, ölen az orsózóból, és így tovább. Nánai Lajosné és édesanyja, Demján Imréné egyszobás lakásukban két asszonyt két gyerekkel látnak vendé igül, a következő kicsi útban van. Az utcáról hívták be őket a múlt hét csütörtökjének azon a nehéz éjszakáján. Felébredtek a zajra, s azt hallották, hogy a két asszonykát nem vállalják ott, ahová jöttek. Domjánék azonnal ajtót nyitottak. Vég nélkül lehetne sorolni a segítőkészség szép példáit. Vásárhely nemcsak biztonságot, védelmet ad most a rászorulóknak, hanem a hitet, bizalmat is ébrentartja az otthonukból kiszakadtakban. CSONTOS MAGDA 2-------- , más szegedi üzemhez hasonlóan a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat gyáregységeit is nagyon érzékenyen érintette Makó, valamint a környező települések kiürítésének ténye. Mindenekelőtt azért, mert munkásaik közül több százan kerültek az áttelepítettek listájára, aminek következtében hirtelen lecsökkent a munkáslétszám. A felmérések szerint körülbelül hétszáz ember esett ki a munkapadok mellől. Ugyanakkor jelentős erőket adnak minden nap az árvíz megelőzéséhez is azok közül, akikre pedig igen nagy szükség lenne a gyárban is. Az újszegedi központi gyárban például kedden este úgyszólván keresni kellett férfiakat, ha egy-egy fizikailag nehezebb feladat adódott. Akik viszont ott voltak a gyárban kivétel nélkül kettős, sőt hármas munkakörben álltak helyt. A szövődéi művezetők egyben üzemfenntartó lakatosok, asztalosok is voltak, mert a segédüzemek dolgozói homokzsákokat töltöttek. Rendkívül sokat vállaltak magukra az asszonyok, lányok is. Székesi Viktória négygépes szövő például május huszonegyedike óta rendszeresen öt gépet hajt, s ha valamelyik szövőszékről lefogy a lánchenger, azonnal átáll a legközelebbi üres gépre, hogy a hengerszerelés idején is menjen az öt gép. Hozzá hasonlóan dolgozik a „Tanácsköztársaság” nevet viselő szocialista brigád valamennyi tagja, így beszél erről a fiatal szövőnő: — Sajnos a brigád nagyobb része makói, ferencszállási, így sokan hiányzanak közülük, de akik Szegeden lakunk, szeretnénk minél többet teljesíteni. S bár teljes egészében nem pótolhatjuk a hiányzókat, azon vagyunk, hogy a lehető legkevesebb kieséssel vészeljük át ezeket a napokat. Közös elhatározásunk, hogy amíg az árvíz tart, nem állunk meg cigarettaszünetekre sem. Nem lehet meghatódottság nélkül hallgatni Magyar Jánosnét sem, aki két felvetőállványos Picanol-szövőgépet kezel: — 1935 óta vagyok a gyárban, de higgye el, én még soha nem láttam a szövődében ilyen fegyelmezett, minden zökkenőt áthidaló munkát! Az anyaghordók például rendszerint elmennek a vízhez, s emiatt nekünk kell behordani a raktárból a vetülékcsévéket. Minden asszony csinálja is zokszó nélkül, sőt az is megtörténik, hogy egymásnak is visznek, csakhogy minél kevesebbet álljanak a gépek. Szívesen is tesszük ezt. Pótolni a gátakon dolgozókat, ameddig csak kell. Mint ahogy vállaltuk a túlórákat is, amíg le nem állították a vezetők. Megpróbáltunk érdeklődni egyébként a túlórázás leállításáról az ügyeletes műszakvezetőnél, de Palotás László sem tudott többet mondani, mint Magyar Jánosné. A gátakon dolgozókat látva viszont elgondolkodik az ember: ha ott a rendkívül nehéz körülmények között dolgozók nem ritkán vállalnak dupla műszakot, ugyan miért nem dolgozhatnak legalább az önként jelentkezők a gyárban a nor-kivételes helyzetben kivételes helytállás Munkát kérnek a makói lányok és asszonyok Behozzák a lemaradást a HÓDGÉP-nél máris körülmények között szokottnál hosszabb műszakban? Hiszen a vállalat valamennyi termékére szükség van, kül-, vagy belföldön várják azokat. Innn sok munkás hiányzik lyl a Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyárból is, hiszen nem kevés a kitelepített helységek valamelyikéből bejáró. És mert az áradást megelőző, „békés” napokon is állandónak mondható létszámhiánnyal küzdött a gyár, bizony azóta különösen értékessé vált minden kéz. A konfekcionáló üzemrészben például vagy huszonötezer darab késztermékre való anyag halmozódott már fel, mert nincs, aki varrjon, így bizonyára érthető, hogy alaposan meglepődtünk, amikor kedden délelőtt megtudtuk: a gyár makói telepének dolgozói, akiket nagy többségében Hódmezővásárhelyre telepítettek át, a város utcáin csellengenek. — Már a kenyér sem esik jól ebben a semmittevésben! — mondják. Varsányi Jánosné, Murvai Erzsébet, Kiss Piroska, Fodor Jolán és még jó néhány társuk azonban hiába vállalna szívesen bármilyen munkát a visszatelepítésig is az „anyagyárban”, mindeddig nem kaptak lehetőséget erre. Senki egyetlen szóval sem hívja őket... S ez annál meglepőbb, mert a keddi fizetésnapon viszont már a kora délelőtti órákig is vagy hatvanan kaptak fizetést a makóiak közül. A vállalat vezetői viszont — azok, akik éppen nincsenek a Budapesti Nemzetközi Vásáron — egyelőre még nem tudtak elhatározásra jutni, mit is tegyenek a hirtelen Vásárhelyre szakadtakkal? Ugyanakkor a gyárban több-kevesebb rendszerességgel, és minden díjazás nélkül túlórákat vállaló munkások várják a döntést. Meggyőződésünk szerint joggal... Ön elkoptatott is a szó, itt alig lehet pontosabban kifejezni: lelkesen vállalják a védekezési munkát a Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat munkásai. Mindennap nagy a túljelentkezés a gátakra induló kocsiknál, s nem egyszer kell nyugtatni az embereket: jelenleg szerencsére nem kívánnak több segítséget a vízügyi szakértők. Naponta háromszázan persze így is kint vannak a különböző üzemrészekből, s olyan időszak is volt, amikor hétszáz HÓDGÉP-es serénykedett a Marosnál. Szolgálatban van szinte megszakítás nélkül az üzemben dolgozó valamennyi munkásőr is, s bizony igen nagy a létszámhiány a gyártásban. Legjobban a gyártó II. üzemrész érzi a helyzet rendkívüliségét. Ebben a műhelyben alig van ember, s ennek következtében néhány napos késés mutatkozik a panelszállító utánfutók gyártásánál. Ezt azonban a vállalat vezetői megbeszélték az érintett partnerekkel, s kötelező ígéretet tettek, hogy néhány napos késéssel kibocsátja a HÖDGÉP a most szállításra esedékes kocsikat. Megtudtuk azt is, hogy a rendkívüli kiesést semmilyen formában nem mentegetik majd utólag, hanem a munka jobb szervezésével behozzák a lemaradást az ár elvonulása után. Ehhez a vállaláshoz hozzájárulnak az előkészítő üzemrész, és az irodák dolgozói is. Az előbbiek úgy, hogy dolgoznak kettő helyett is, az adminisztratívak pedig olyan módon, hogy a jelenleg is majd háromezer személy élelmezését biztosító üzemi konyhán teljesítenek szolgálatot munkaidejük lejárta után. Túlórapénzről, csúsztatásról szinte szó sem esik közöttük. Közösen vallják valamennyien: a gátakat védőknek meg kell kapniuk ételben és frissítő italban mindent, amit kívánnak. BEDŐ NÁNDOR — HÍRLAP lhol a küzdelem folyik A veszélyeztetett terület térképvázlata Oktatási tájékoztató A szóbeli érettségi vizsgák lebonyolításának pontos helyét lapunk vasárnapi száma közli — Nem lesz tanévhosszabbítás — Könyvkölcsönzés A Csongrád megyében uralkodó rendkívüli állapot egyaránt érinti a kitelepített középiskolai tanulók szóbeli vizsgáit és a megye népművelését. Az érettségi vizsgák időpontjáról és az időszerű népművelési feladatok ellátásáról dr. Szalontai Józseftől, a Csongrád megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetőjétől kértünk felvilágosítást. — A szóbeli érettségi vizsgákat a már előre meghatározott időpontokban tartják meg Hódmezővásárhelyen. A kitelepített három makói középiskola diákjai — József Attila gimnázium, Juhász Gyula mezőgazdasági szakközépiskola és gimnázium és a Közgazdasági Technikum kereskedelmi tagozata — június 2—11-ig vizsgáznak. Az érettségi időpontok tehát változatlanok. József Attila gimnázium IV A (június 8— 9—10), IV/B (június 2—3), Juhász Gyula szakközépiskola IV/A (június 4—5—6), IV/B (június 9—10—11), Közgazdasági Technikum (tervezett időpont!!) IV/A (június 9 —10—11), IV/B (június 3— 4—5). A szóbeli érettségi vizsgák pontos helyét a Csongrád megyei Hírlap vasárnapi számában közöljük. Az érettségi vizsgák után azon érettségizett középiskolai tanulók részére, akik továbbtanulni szándékoznak, az iskoláik szervezésében biztosítjuk a kellő korrepetálási lehetőséget. A dolgozók iskolájának esti és levelező tagozatán a vizsgákat későbbre halasztjuk. — Hogyan alakul az idei tanévzárás, meghosszabbítják-e a tanévet? — A művelődésügyi minisztertől nyert felhatalmazás alapján a művelődésügyi osztály számba vette az eddigi tanítási napokat és a következő intézkedéseket hozta az érintett alsó- és középfokú intézmények tanévzárásával kapcsolatban. Azokban az iskolákban, amelyekben a rendkívüli helyzet miatt be kellett szüntetni a tanítást és június 8-ig újólag nem lehet megkezdeni, a tanév befejező napjának az utolsó tanítási napot kell tekinteni. Azokban az iskolákban, ahol a tanítás szünetel, de június 8-ig újra kezdődik, a közben történt kiesést rendkívüli tanítási szünetként kell kezelni. Sem, az egyik, sem a másik esetben tanév-hosszabbításra nem kerül sor. — Milyen intézkedések segítik a kitelepített lakosság művelődését? — A megyei moziüzemi vállalat, és a Megyei Könyvtár a kitelepítettek segítségére siet azokban a helységekben, ahol csoportosan tartózkodnak más város vagy község lakói. Személyazonossági igazolvány felmutatására a könyvtárakból könyvet kölcsönözhetnek a kitelepültek. A május 30-ra Szegedre tervezett tanszerkiállítás érthető szervezési okokból elmarad. A művelődésügyi osztály vezetője elmondotta még, hogy a Somogy megyei Somogyszentpál község ötven általános iskolás korú gyermek nyaraltatását vállalja, a Békés megyei Doboz község is akciót szervez, kitelepített családok gyermekeit fogadnák magukhoz dobozi családok és végezetül a pápai középiskolai kollégium 130 pokrócot küldött a kitelepített makói diákok részére. Tanácskozás a Vásárhelyre telepített lakossággal A makói tanács kirendeltséget működtet az ottani tanácsházán Tegnap délelőtt tájékoztatót tartottak a kitelepültek részére Makó város vezetői Hódmezővásárhelyen, a Petőfi Művelődési Központ nagytermében. A tájékoztatón részt vett Dobai József, a városi pártbizottság titkára és Sajti Imre, a városi tanács vb elnöke is. Dr. Forgó István, a makói városi tanács vb elnöke üdvözölte a megjelenteket. Ezt követően Arató Márton, a makói városi pártbizottság titkára részletesen ismertette az árvízvédelmi helyzetet, türelemre intve a kitelepülteket. Az árhullám ugyanis tartósnak ígérkezik, s két hétig elhúzódhat a visszatelepülés ideje. — Helyes lenne — mondotta —, ha a makóiak minél többen vállalnának munkát Vásárhelyen. Mind Arató Márton, mind pedig dr. Forgó István kérte a kitelepülteket, segítsék a vásárhelyieket a rend fenntartásában. A tanácskozás végén Makó város vezetői bejelentették, hogy a makói városi tanács kirendeltséget állít ma a vásárhelyi városi tanácsházán, hogy a vásárhelyiekkel karöltve segítsen megoldani a kitelepültek gondjait, problémáit. A kirendeltség szoros kapcsolatot tart a kitelepültek szálláshelyeinek bizalmiaival. CSÜTÖRTÖK, 1970. MÁJUS 28.