Csongrád Megyei Hírlap, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

Salvador Allende elnökjelölt: Chilét továbbra is többpárt­rendszerű kormány irányítja Salvador Allende, aki a közelmúltban a chilei elnök­választásokon a legtöbb sza­vazatot kapta, nyilatkozatot adott a „Latin” hírügynökség tudósítójának. Visszautasítot­ta és alaptalannak minősítet­te azokat a vádakat, hogy amennyiben hatalomra kerül (a kongresszus választ közte és a jobboldali Alessandri között, minthogy Allende nem kapott abszolút többsé­get) nem tartja meg a több­pártrendszert. — Szavatolhatom — mon­dotta —, hogy hivatali időm lejárta után olyan választá­sok lesznek Chilében, ame­lyek a mostaninál még sza­badabbak, még tisztábbak lesznek. Kormányának gazdaságpo­litikájával kapcsolatban Al­lende hangsúlyozta, hogy jól­lehet, tervbe vette a legna­gyobb magánbankházak és bányavállalatok államosítá­sát, a magánszektor területe számszerűen a legnagyobb marad. Állami ellenőrzés alá kerülnek majd azonban a csaknem mind külföldi tőké­vel működő alapanyagkiter­melő nagyvállalatok, így a nagy réz-, fém- és salétrom­konszernek; ezek mellett kül­földi tulajdonban levő szol­gáltató vállalatok egy része, s végezetül a biztosító és bankintézmények. A sajtó „államosításával” kapcsolatban tett választási kijelentéseire utalva, Allen­­de kifejtette, hogy hatalom­­ralépése után teljes lesz az információs szabadság. 2 Koszigin fogadta az NSZK gazdasági miniszterét Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök szombaton fogadta Karl Schillert, a Német Szövetségi Köztársaság gazdaságügyi miniszterét. A megbeszélésre Schillert el­kísérte dr. Helmut Allardt, a Német Szövetségi Köztársa­ság moszkvai nagykövete és több más tanácsadó. Képünkön: a szovjet kormányfő — balról — Schiller nyugatné­met gazdasági miniszterrel (a kép jobb szélén) tanácskozik. Koszi­gin mellett Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter Október 5-én Bonnban: lengyel— nyugatnémet tárgyalások Walter Scheel nyugatné­met külügyminiszter pénte­ken New Yorkban több mint egyórás megbeszélést folyta­tott Józef Winiewicz lengyel külügyminiszter-helyettessel. Az eszmecsere során megál­lapodtak a nyugatnémet— lengyel tárgyalások további időpontjaiban. A megbeszé­léseket — mint a nyugatné­met külügyminisztérium szóvivője közölte — október 5-én külügyminiszter-helyet­tesi szinten tartják Bonnban. Amennyiben a tanácskozások eredményesek, november elején Varsóban folytatják azokat. A nyugatnémet kül­döttséget ekkor Scheel kül­ügyminiszter vezeti majd. A lengyel—nyugatnémet tanácskozást megelőzően Scheel a külföldi újságírók New York-i sajtóebédjén tett nyilatkozatában kijelentette: Lengyelországnak joga van arra, hogy nemzetközileg biztosított határok között él­jen. Az NSZK tiszteletben tartja az Odera—Neisse-vo­­nalát, mint Lengyelország nyugati határát, ugyanakkor azonban azt kívánja, hogy békeszerződés erősítse meg e határvonalat. Nixon ma indul Európába Richard Nixon, az Egye­sült Államok elnöke ma kezdi meg európai körútját éspedig Olaszországban, ahová a déli órákba várják érkezését. Az elnök két na­pot tölt Itáliában, majd megtekint egy hadgyakorla­tot, amelyen amerikai hadi­hajók , a VI. flotta egy­ségei vesznek részt. Innen Jugoszláviába látogat, majd Spanyolországot keresi fel, végül Angliába utazik. In­nen még „átrándul” Íror­szága is, ahol megkoszorúz­za ősei sírját. Nixon Íror­szágban kíván megbeszélé­seket folytatni a Párizsban, Vietnamról tárgyaló ameri­kai küldöttség vezetőjével és a helyettes vezetővel. Nixon római tartózkodását felhasználja arra is, hogy látogatást tegyen VI. Pál pápánál. Az amerikai elnök október 5-én tér vissza Washington­ba. Hírek Jordániából Lapzártakor érkezett je­lentések szerint a nemrég meghirdetett tűzszünet Am­­manban csökkentette ugyan a harcok hevességét, de a harcok még korántsem értek véget jelentették a nyugati hírügynökségek. Szombaton délután Amman egyik vá­rosrészében heves lövöldö­zés kezdődött a partizánok és a hadsereg egységei kö­zött. A tűzharc 35 percig tartott, összecsapásról érkez­tek jelentések Észak-Jordá­­nia Szíriával határos körze­teiből is. Itt a harcok — a Reuter angol hírügynökség szerint — a korábbiakhoz hasonló hevességűek voltak. Nimeri szudáni elnök, az Ammanból pénteken este visszatért különleges békél­tető bizottság vezetője szom­baton Kairóban tartott saj­tóértekezletén közölte: a bi­zottság részletes jelentésben számolt be az egyiptomi fő­városban tárgyaló arab ve­zetőknek a valóságos jordá­­niai helyzetről. A vérontás méreteiről Ni­meri elmondotta, hogy a kormánycsapatok legalább ötezer embert vesztettek, megsemmisült 93 harckocsi­juk és számtalan páncélozott katonai járművük. Arafat szerint a harcok során 25 ezer Palesztinai arab vesz­tette életét, vagy sebesült meg. ­timVILÁGHÍRADÓ T­­zszü­net-e a tűzszünet? NIMERI SZUDANI EL­NÖK közvetítésével, a hét végére létrejött a tűzszüne­­ti megállapodás Husszein jordániai király és Arafat, a palesztin gerillák vezetője között. A kommentátort leg­feljebb az készteti fokozot­tabb óvatosságra, hogy két hét leforgása alatt kilenc „tüzet szüntess!" felhívás hangzott el, de a testvér­gyilkos háború mégis har­mincezres nagyságrendben követelt áldozatokat. Okot ad a fenntartásokra az információk gyakori el­lentmondásossága is. Az ol­vasó visszatérő refrénként találkozott a megállapítással: Jordániában áttekinthetetlen a helyzet. (A Luna—16 nagyszerű automatikáinak jóvoltából ezen a héten va­lószínűleg pontosabb adato­kat nyertünk a Hold túlsó oldalának talajáról, mint a valamivel közelebbi Am­­manban történt egyik-másik eseményről, nem szólva a miniszterelnöki krimiről, a jordániai katonai kormány fejének, Daud tábornoknak titokzatos eltűnéséről...) A hallatlan mértékben ki­éleződött jordániai feszült­ség csökkenése mindenek­előtt annak a következetes diplomáciai tevékenységnek volt köszönhető, amelyet a Szovjetunió, valamint ezzel összhangban Kairó és más haladó arab rendszerek ki­fejtettek. Az arab csúcsér­tekezlet formálisan ugyan nem ült össze, de az EAK fővárosában szinte megsza­kítás nélkül tartottak a csúcsszínvonalú tanácskozá­sok. Különösen az egyipto­mi—szudáni—líbiai hármas volt tevékeny, amely józan mérsékletet ajánlott a szem­benálló feleknek, s fellépett a szélsőségek ellen. A JORDÁNIAI HELYZET legfontosabb tényezője ter­mészetesen az volt, hogy ki lehessen zárni minden külső beavatkozást. Ilyen inter­venció elsősorban az Egye­sült Államok oldaláról fe­nyegetett. Washingtonban különböző változatokat dol­goztak ki: szabályos helyi háborútól a „korlátozottabb” változatig. Az amerikai beavatkozás veszélye, ha nem is múlt el teljesen, csökkenni látszik. Ennek több tényezője van: a legforttosabb, hogy a szov­jet kormány figyelmeztette Washingtont bárminő fele­lőtlen akció kiszámíthatatlan következményeire. Moszkva arra is felhívta az Egyesült Államokat: használja fel az Izraelre gyakorolt befolyá­sát minden esetleges provo­káció kiküszöbölésére. Köz­ben az arab országok több­sége is határozottan állást­­foglalt az amerikai fenye­getéssel szemben, magában az Egyesült Államokban pe­dig heves belső tiltakozás bontakozott ki, s ez nem mellékes a november 3-án esedékes félidős választások előtt. A közel-keleti kaland a szövetségeseket sem lel­kesítette, Washington felett „lidarcnyomásként” jelenhe­tett meg egy újabb ,,Kam­bodzsa” rémképe ... így azután a hét derekán Nixon megjelent a Columbia Country Club kétezer sze­mélyes díszfogadásán, s ott leült a zongorához, hogy el­játsszon egy vidám ameri­kai népdalt. A sajtótudósí­­tók bizonyos visszavonulás­ként értékelték ezt a „mű­vészi eseményt”. Némi iró­niával hozzáfűzhetnénk: ak­kor lett volna igazi zenei csemege, ha az elnök zon­gorázni tudja a különbséget a hivatalos amerikai nyilat­kozatok, s a hátsó gondola­tok között... A__KISSÉ _ „JORDANIA­KÖZPONTOS” héten azért sok más lényeges esemény is történt. Moszkva ven­dégkönyvébe Giri indiai el­nök, az afgán király, a Sin­gapore-i miniszterelnök és Schiller nyugatnémet gaz- Hét nap eseménykrónikája VASÁRNAP: Súlyos harcok Jordániában. Szociáldemokrata visszaesés, kommunista térnyerés a svéd választásokon. FAO konferencia Budapesten. KEDD: Girl Indiai elnök Moszkvában. SZERDA: Szovjet diplomáciai lépések a jordániai válság ren­dezésére. Tímár Mágus római tárgyalá­sai. CSÜTÖRTÖK: Sikeresen, földet ér a Luna—16 visszatérő egysége. Az Egyesült Államok visszauta­sítja az új nyolcpontos vietnami javaslatokat. PÉNTEK: Titokzatos körülmé­nyek között eltűnik, majd fel­bukkan az aramani katonai kor­mány feje. Az NSZK gazdaságügyi minisz­terének megbeszélései Moszkvá­ban. SZOMBAT: Folytatódnak a kambodzsai harcok. haságügyi miniszter neve került: nem csökken a dip­lomáciai csúcsforgalom Svédországban a kommu­nista párt a „mérleg nyel­veként’’ 17 mandátummal vonulhat be az új, egyka­marás parlamentbe. Folyta­tódtak a heves harcok Dél­­kelet-Ázsiában — a héten különösképpen a kambod­zsai csatatereken. Ám Pá­rizsban az amerikaiak kép­viselője — immár Bruce, az új delegációvezető — visz­­szautasította a DIFK éssze­rű és reális nyolcpontos ja­vaslatát. A MAGYAR KÜLPOLI­TIKA sem tétlenkedett: FAO-tanácskozás Budapes­ten, magyar—olasz eszme­csere Rómában, a magyar— szovjet diplomáciai kapcso­latok felújításának méltatá­sa a negyedszázados évfor­dulón, s az indai elnök vár­ható látogatása, ennek a sor­nak folytatódását jelzi ... RÉTI ERVIN A dolgozó nép köszönti jegysorosait Írta: Rózsa István Szeptember 29-e­i,­ F­VSZ. Azokat köszöntjük most, a dicsőséges pákozdi győzelem évfordulóján, akik a történelem nehéz óráiban igaz ha­zafiakhoz méltóan álltak helyt azért, hogy itt a Tisza—Duna mentén fenn­maradjon a magyar név, szabadon és békében éljen a nép. Emlékezünk a nagy hősökre, a dicső elődökre, a kuruc vitézekre, 1848 vörössipkásai­­ra, a 19-esekre, a fasizmussal szem­ben fegyvert fogó partizánokra. Ünneplés közben azonban nemcsak a múltra nézünk, nem csupán a ré­gi, történelmi hagyományokat eleve­nítjük fel követendő példaként, ha­nem elsősorban a ma gondjairól, problémáiról szólunk. Mindenekelőtt ünnepeljük azokat, akik hazánk tör­ténelmének elmúlt szabad negyed­­századában fegyverrel szolgáltak és szolgálják ma is a dolgozó népet. Köszön­tjük a Magyar Néphadsereg katonáit, köszöntjük a határőröket, a BM-karhatalo­m tagjait, rendőrségünk, munkásőrségünk harcosait. Közkato­nákat, tiszthelyetteseket, tiszteket, főtiszteket, tábornokokat üdvözöl a nép, azokat, akik a mai kornak meg­felelő helytállást tanúsítanak a szol­gálatteljesítésben, a technikai és a harci tudományok elsajátításában, a politikai munkában. Sajátos ez a mostani ünneplés. Olyan évben történik, amikor a dol­gozó nép közvetlenebbül találkozott fegyveres fiaival, szorosabbá vált az összefogás, és amikor a szó szoros értelmében váll váll mellett küzdött a munkás, a paraszt, az értelmiségi, meg a fegyveres testületek sok ezer tagja a­­ gátakon. Az idei árvízi helyzetben, amikor a Maros Makót, Apátfalvát, Kiszombort, a Tisza Sze­gedet, Algyőt, Mindszentet, Csongrá­­dot, a Körös Szentest és Magyartest fenyegette, mindennél ékesebben bi­zonyosodott be a fegyveres erők, min­denekelőtt a hadsereg és a dolgozó nép összeforrottsága. S tegyük hoz­zá: itt, a szemünk előtt nyilvánult meg a hétköznapi tettek valóságában a szocialista népek hadseregeinek testvérisége és internacionalista össze­forrottsága is. Nem lenne teljes ez a mostani ünneplés, ha nem emlé­keznénk meg ezúttal is méltó tiszte­lettel a testvéri szocialista orszá­gokról, azok hadseregeitől kapott se­gítségről, mindenekelőtt a Varsói Szerződés értelmében ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet hadse­reg katonáinak, tisztjeinek helytállá­sáról, akik a nehéz időkben a lakos­ság legteljesebb rokonszenvét váltot­ták ki és megerősítették népeink, fegyvereseink szövetségét, igaz barát­ságát. Nagyon sokan feltették azóta a kér­dést: Mi lett volna itt a magyar és a szovjet katonák nélkül? Jól tud­juk, mi történhetett volna. Az elmúlt néhány hónapban alaposabban érté­kelhettük a veszély méreteit. El­mondhatjuk, hogy történelme során nem sokszor leselkedet akkora ve­szély erre a vidékre, mint most. Nyugodtan megállapíthatjuk azt is, hogy az árvízveszély elleni küz­delemben, s azóta a dolgozók részé­ről a fegyveresek iránt megnyilvá­nult rokonszenv, elismerés nemcsak a népi együttérzés és megelégedettség kifejezése, hanem egyben pártunk, és kormányunk honvédelmi politiká­jának a helyeslése is. A párt és a kormány súlyozta mindig, hogy fegyveres erőink fej­lesztése össznépi érdek, amely egy­bekapcsolódik a velünk tartó népek érdekeivel is. Most, a X. kongresz­­szus előkészítésének időszakában is­mételten hangsúlyozzuk ezt. Pártunk Központi Bizottsága a nép további boldogulásának, nyugalmának egyik alapvető feltételéről szól, amikor kongresszusi irányelveiben leszögezi: „A Varsói Szerződés tagállamaként gondoskodunk hazánk függetlenségét, KATONA Kiss Attila rajza ­*• HÍRLAP VÖRÖSKERESZTES SEGÉLYSZÁLLÍTMÁNYOK JORDÁNIÁNAK Elsősegélyt nyújtó vöröskeresztes szállítmány a Jordán folyó hídján, az izraeli—jordániai tűzszüneti határon VASÁRNAP, 1970. SZEPTEMBER 27.

Next