Csongrád Megyei Hírlap, 1971. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 10. szám
Edward Gierek ismét Varsókat Szovjet küldöttség élén Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Minisztertanács elnöke hétfőn este egynapos berlini tágyalás után visszaérkezett Varsóba. A lengyel és az NDK-vezetők megvitatták a két ország baráti kapcsolatainak további megszilárdítását célzó intézkedéseket. Január 11-én Szczecinben megtartották a szczecini vajdasági pártbizottság plénumát. Az ülésen — amelyen részt vett Jan Szydlak, a LEMP Politikai Bizottságának tagja — értékelték a politikai helyzetet és megvitatták a LEMP KB VII. plénumán hozott határozat szellemében a vajdasági pártszervezet előtt álló feladatokat. A plénum elfogadta Antoni Walaszek, a szczecini vajdasági pártbizottság első titkárának lemondását. Utódává Eugeniusz Olubeket, a Központi Bizottság szervezési osztályának eddigi helyettes vezetőjét választották. Szczecin — mint ismeretes — egyike volt azoknak az észak-lengyelországi városoknak, ahol 1970. december 13-át követően tüntetésekre került sor. * Képünkön: Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke, az NSZEP KB első titkára és Edward Gierek, a LEMP KB első titkára hétfőn este a berlini repülőtéren, a lengyel vezetők hazautazása előtt 2 „lár-kel“ a Lunohod—1 A Lunohod—1 szovjet holdjármű január 12-ére virradóra több mint ötórás útja során 517 métert hagyott maga mögött az Esők Tengerében, közel háromszor annyit, mint tavaly novemberben, az első holdnappal során. Hét perccel azután, hogy rádiókapcsolatot létesítettek vele, a holdautó útnak indult. Harminc métert tett meg a régi kráter mellett, majd útján megbirkózott egy 40 méteres tölcsérrel. Kisebb kráterek között manőverezve, egy bazalt fennsíkon folytatta útját. A korábbiaktól eltérően a Lunohod most nem állt meg, amikor a felszín lejtőssé vált. Eddigi útjai során ilyenkor kamerái segítségével hosszasan „tájékozódott” és a földi irányítóközpont telepanoráma-felvételek alapján jelölte ki számára az utat, most viszont a korábbi ütemben haladt tovább. Újabb száz méter megtétele után sík területre ért, itt egy nagy, 30 méter átmérőjű kráter felé közeledett, leereszkedett egyik oldalán és az ellenkező lejtő pereme előtt földi parancsra megállt. Ezután a Nap irányába fordult, hogy a következő rádiókapcsolatig feltöltse energiakészleteit. A Lunohod az eddigi kísérletek során most először tett meg egyvégtében több mint fél kilométert. A földi kezelőszemélyzet mindkét váltása sikeresen birkózott meg feladatával. Véleményük szerint a holdjármű mozgása jobb összpontosítást tesz lehetővé. Magyar—EJtK tárgyalások Kedden délután folytatódtak a magyar—egyiptomi tárgyalások Kairóban. Szaad Afra egyiptomi külügyminiszter-helyettes a hivatalában fogadta Púja Frigyest, a külügyminiszter első helyettesét, a Kairóban tartóz-kodó jószolgálati küldöttség vezetőjét. I Podgornij ma érkezik az egyiptomi fővárosba Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke egy szovjet párt- és állami küldöttség élén ma, szerdán, egyhetes hivatalos látogatásra Kairóba érkezik. Az Al Ahram című kairói lap értesülése szerint szerda este megkezdődnek a szovjet—egyiptomi tárgyalások, egyfelől Podgornij, másfelől Szadat egyiptomi elnök vezetésével. A két államfő csütörtökön Asszuánba utazik, ahol pénteken ünnepélyesen felavatják a szovjet segítséggel épült gátat és erőművet. Péntek este az asszuáni stadionban nagygyűlést tartanak, amelynek szónokai között Podgornij és Szadat is beszédet mond. Szadat kitüntetéseket ad át azoknak a szovjet és arab szakembereknek, akik részt vettek a gát és az erőmű építésében. Felépítése egyedülálló feladat volt Az asszuáni gát- és hidrotechnikai komplexum építésének befejezése alkalmából Fjotr Nyeporozsnyij szovjet energetikai és villamosítási miniszter, a Szovjet-Egyiptomi Baráti Társaság elnöke nyilatkozott az APN Szovjet hírszolgálat tudósítójának. A miniszter elmondotta, hogy az asszuáni hidrotechnikai központ építése egyedülálló feladat volt az építészet történetében. Mielőtt az építéshez hozzákezdtek volna, a szovjet szakemberek hatalmas előkészítő munkálatokat, felméréseket és laboratóriumi vizsgálatokat végeztek el. Ezek az előkészületek lehetővé tették, hogy az egyiptomi kormány az építésre szánt összegből több millió forintot takarítson meg. Asszuán jelentősége a szovjet miniszter szerint elsősorban abban rejlik, hogy sikerült szabályozni a Nílust, amely amellett, hogy Egyiptom legfontosabb ütőere, gyakorta végzett hatalmas pusztításokat az áradások alkalmával. Már az építés alatt is az asszuáni gát két alkalommal, 1964-ben és 1966-ban, lehetővé tette az áradások elhárítását. Az asszuáni központ elektromos energiatermelése lehetővé teszi az ország iparosításának meggyorsítását. árán- és gázellátási problémák Csehszlovákiában Csehszlovákiában szombaton és vasárnap is országszerte lankadatlan erőfeszítéssel folyt a munka a felszíni szénfejtéseknél, hogy pótolják a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt bekövetkezett termelési kiesést, és javítsanak a súlyos energetikai helyzeten. Sok helyen a mélyaknák dolgozói is rendkívüli műszakokat tartottak. A gázszolgáltatás országszerte változatlanul akadozik. A vresovai gázművekben szombaton este nagy üzemzavar támadt, s a kiesés mintegy 250 000 köbméter gázra tehető. . Ezért a következőkben is igen szigorúan érvényt kívánnak szerezni a takarékossági intézkedéseknek. A huszonöt legnagyobb érdekelt gyár vezetői a kohó- és gépipari minisztériummal folytatott konzultáció alapján értekezletet tartanak, hogy megvitassák, miképpen lehet a gázszolgáltatás mielőbbi megjavításával felújítani a termelést a leállt üzemekben. A Rudé Právo keddi számában kommentárban foglalkozott az energetikai helyzettel, s többek között megállapította: Beismertük, hogy öt évvel ezelőtt roszszul mértük fel a szilárdfűtőanyag-szükségleteket, s ez oda vezetett, hogy csökkentettük a széntermelést. 1969 második felétől kezdve azonban hozzáláttunk a hiba kijavításához. Tavaly rekordot értünk el a termelésben. Érthető módon ez sem bizonyult kielégítőnek, mert időközben folyamatosan növekszik a szükséglet. Jelenleg a bányászok hősi munkát végeznek, s gyakorlatilag arról döntenek, hogy elegendő villanyáram és fűtőanyag áll majd rendelkezésre. Semmiképpen sem felesleg, hanem éppen csak elegendő. Az áramszolgáltató rendszerünkben tizenhárom hónappal ezelőtt bekövetkezett katasztrófa nagyon nyomatékosan ráirányította a figyelmet arra, mi mindent hanyagoltunk el az energiafejlesztésben. Az egész éven át kifejtett erőfeszítések eredménnyel jártak, s energetikai rendszerünk nagy ingadozások nélkül, persze szigorú takarékossági intézkedésekkel egyelőre állja a tél rohamait. Az energetikai források fejlesztése azonban legalább ötéves időszakot igényel. Az illetékesek előtt ismeretes a helyzet súlyossága, hiszen elég meggyőző bizonyíték az ipari termelés napi százmilliós vesztesége. Ennek ellenére néhány helyen változatlanul folytatódik a gázfűtéses üzemi berendezések használata. Ezek ideiglenes leállítása távolról sem okozna akkora nehézséget, mintha egy olyan gyár nem termel, amelynek a készítményeire mindenki vár —– hangsúlyozza a Rudé Právo, a CSKP Központi Bizottságának lapja. Mmapcekísérlet után Juan José Torrez bolíviai köztársasági elnök hétfőn beszédet mondott az államfői rezidencia erkélyéről a forradalom győzelmét ünneplő tömegnek, néhány órával azután, hogy a jobboldali katonatisztek kísérletet tettek a kormány megdöntésére. A nagygyűlésen, amely Torrezt, és politikáját köszöntötte, tízezer munkás vett részt, javarészük az andesi főváros, La Paz környékének ónbányáiból. A hírügynökségi tudósítók elmondták, hogy sok munkásnál láttak fegyvert. ■ Torrez kijelentette, hogy „a fasisztáknak leáldozott ebben az országban”, s „holnap új szakasz kezdődik, amelyet az jellemez majd, hogy a névnek a kormányban nagyobb lesz a képviselete”. A kabinet — fűzte hozzá — azonnal tanulmányozni kezdi, hogyan vonhat be munkásképviselőket a kormányba”. Torrez megígérte, hogy száműzi a külföldi missziókat. Ezzel az amerikai „békehadtestre” célzott, amelyek megtagadják Bolíviától az önrendelkezés jogát. Kijelentette azt is, hogy az ország fegyvert vásárol, „mert a fegyver a nép kezében, út a győzelemhez”. Másrészt, termelőeszközöket szerez be az ország haladásának elősegítésére. • A jobboldaliak puccskísérlete mindössze hét órán át tartott. A főkolomposok közül Banzer ezredes, a katonai főiskola volt parancsnoka, állítólag a paraguai nagykövetségre menekült, míg a másik puccsvezér, Valencia ezredes, vidéken bujkál. Eddig körülbelül száz embert vettek őrizetbe a biztosági erők az államcsínykísérletben való részvétel gyanújával. A puccskísérlet bukását ünneplő tömeg ilyen jelszavakat kiáltozott: „Halál ,a katonai fasizmusra!” ,,Szocializmust!", szocializmust! Bolíviában sikeresen leverték a hétfőn megkísérelt jobboldali katonai puccsot. Képünkön: Torre, elnök csapatainak őrjárata La Faz főváros utcáin Válság, bizalmatlanság, depresszió az Egyesült Államokban ÚJSÁGHÍR: Megdöbbentette az amerikai közvéleményt, hogy a munkanélküliség az Egyesült Államokban minden eddiginél nagyobb: több mint ötmillió ember sújt. Néhány nap múlva, január 21-én Richard Nixon elnöki tevékenységének harmadik esztendejéhez érkezik el. Régi szokás, hogy az Egyesült Államok elnökei a „félidőben” mérleget készítenek addigi működésükről. A kép, amelyet az amerikai közvélemény elé tárnak, természetesen mindig „perspektivikus”, nagyszerű eredményeket helyez kilátásba, és arról igyekszik meggyőzni a szemlélőt, hogy az első két esztendő alatt is az elnök jól látta el hivatalát. Nos, Nixon elnök is ilyen szellemben ismertette január 5-én a Fehér Házba invitált három újságíró előtt, tv-közvetítés keretében elmúlt kétesztendei működésének eredményeit és az elkövetkező huszonnégy hónap kilátásait. Az amerikai sajtó azonban ritka egyöntetűséggel cáfolta meg az elnök derűlátásos jóslatait, és bizonyította be, hogy Nixon valójában jobban összekuszálta a dolgokat az elmúlt két év során, mint ahogyan azok Johnson időszakában voltak, s hogy az elkövetkező két esztendőre vonatkozó kilátásai semmivel sem jobbak, mint eddig elért „eredményei”. Amíg John Foster Kennedy és Lyndon Johnson, tehát Nixon két elődje „uralkodásának” első két esztendejében valóban fel tudott mutatni gazdasági, vagy politikai sikereket, addig Nixon elnök egyetlen területen sem ért el előrehaladást. Nincs kilátás a vietnami háború belátható időn belüli befejezésére, az amerikai belpolitikai helyzet feszültebb, mint volt az elmúlt húsz esztendő alatt bármikor, s gazdasági téren is egyre fenyegetőbb a válság: a munkanélküliek száma példátlanul nagy, nem kevesebb, mint a munkaképes lakosság hat százaléka. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Egyesült Államokban több mint ötmillióvá vannak munka nélkül. Szemmel látható, hogy Nixon nagy erőfeszítéseket tesz az amerikai közvélemény bizalmának az elnyerésére, annak a bizalomnak a megszerzésére, amelyet elnöksége első két évében teljességgel nélkülözött. A New York Times az elnök január 5-i nyilatkozatát követően találóan állapítja meg, hogy a bizalom hiánya az elnök szavai és tettei közötti különbségnek a következménye. Nixon elnök beiktatásakor „egy egész nemzedék békéjének biztosítását” hirdette meg legfőbb céljának. Általános a vélemény azonban, hogy az elnök politikáját teljesen alárendelte heves és gépies kommunistaellenességének. — „Ennek következménye — állapítja meg a New York Times —, hogy Nixon roppant ingatag talajon találja magát olyan válságok, mint a kambodzsai esetében, mivel nagyon sok honfitársa megkérdőjelezi: vajon az elnök valóban mindenekelőtt békére törekszik-e, vagy inkább arra, hogy csapást mérjen a kommunizmusra?" Ha ehhez hozzávesszük a faji egyenlőtlenség mind erőteljesebben kifejezésre jutó tényét, a diákifjúság lázongását, a nélkülöző milliók segélyezésének elmaradását, nem lehet kétség az iránt, hogy az elnöknek nincs érzéke az amerikai népet gyötrő problémák iránt. Ennyit talán a belpolitikai helyzet kilátástalanságáról. Ami a vietnami háborút illeti, az elnök két évvel ezelőtt a háború teljes felszámolását hirdette meg. Nos, pillanatnyilag is három és félszázezer amerikai katona tartózkodik Dél-Vietnamban. Még ha meg is valósulna az a nixoni ígéret, hogy a háborút fokozatosan és belátható időn belül végérvényesen „vietnamizálni” lehet, ez lényegében nem jelentene változást a jelenlegi helyzettel szemben. Az történne csupán, hogy a dél-vietnami hadsereg folytatná a háborút, de annak befejezése csak tárgyalások útján volna lehetséges. Nem ért el eredményt az elnök a Szovjetunióval folytatott eddigi tárgyalásai során sem. Vonatkozik ez a megállapítás elsősorban a Bécsben megkezdett és Helsinkiben folytatott, pillanatnyilag szünetelő és márciusban újrakezdődő, úgynevezett SALT-tárgyalásokra, amelyeknek keretében a stratégiai fegyverek korlátozásában kellene egyezségre jutni. Hogy a tárgyalások eddig nem végződtek megállapodással — mutat rá Harriman, az Egyesült Államok veterán, és világszerte tárgyilagosságáról ismert diplomatája, aki többször tárgyalt a Szovjetunió vezetőivel — az egyedül Nixonon múlott. Az elnöknek 1969- ben be kellett volna jelentenie, hogy az Egyesült Államok tartózkodik új fegyverfajták kipróbálásától és felhalmozásától. Ez esetben reális remény volt arra, hogy a másik fél is élt volna ezzel a gesztussal. Általában — folytatja megállapításait Harriman — 1945 óta az Egyesült Államoknak egyetlen recept szerint kellett volna tárgyalnia a Szovjetunióval, s ez a recept nem engedni a védekező állásból, de parolát kínálni. „Az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti konfliktusok következményei olyan súlyosak lehetnek, hogy egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy elszámítsuk magunkat, vagy hogy elragadjanak az érzelmeink. A hidegháború lovagjai a nemzetközi kommunista mozgalomban nem látnak semmiféle változást és a régi, monolitikus struktúrának fogják fel. Pedig az elmúlt években a Szovjetunióban hatalmas változások mentek végbe.” A problémák lényege sajnos az, hogy Nixon ezeket a változásokat nem veszi figyelembe és leegyszerűsíti a problémákat, ahelyett, hogy tudatában lenne azok bonyolultságából adódó variációknak és kedvezőtlen következményeknek. Nincs például tekintetes az elnök azokra az alapvető követel- ményekre sem, amelyek a Washingtonban és a New Yorkban akkreditált diplomáciai képviseletek, nagykövetségek, külföldi intézmények biztonságára vonatkozik. Képtelen helyzetnek tűnik, hogy cionista tüntetők és a legkülönfélébb felelőtlen csoportok megtámadják a szovjet képviseletek székházait és megfélemlíteni igyekeznek a szovjet diplomatákat. Szovjet részről ugyan nem dramatizálják e huliganista megnyilatkozásokat, nem titkolják azonban, hogy hasonló atrocitások megismétlődése kedvezőtlenül befolyásolná a két szuper nagyhatalom viszonyának további alakulását. Per a 26 éves néger Angela Davis filozófiatanárnő ellen, kilátástalan háború Vietnamban, erőszak a diákok ellen, növekvő munkanélküliség, gazdasági depresszió — mindezek tükrében nehéz elképzelni, hogy az elkövetkező két évben valamit is változhat a Nixonnal szembeni bizalmatlanság az amerikai közvélemény részéről. PERÉNYI ISTVÁN HÍRLAP SZERDA. 1971. JANUÁR 13.