Csongrád Megyei Hírlap, 1974. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-27 / 97. szám

fszenher és a környezet 16. Tiszta levegő — 600 millióért Végül, de egyáltalán nem utolsósorban nézzünk szét itthon, Magyarországon. A Figyelő című gazdaságpolitikai hetilap a közelmúltban kétszer is foglalkozott a magyarországi környezet- és természetvédelem kérdéseivel. E cikkek alapján adunk ízelítőt a Magyarországon folyó munkáról, eredményeinkről és gondjainkról. Magyarországon egyes élővizek szennyeződése az 1950- es évtizedben öltött kritikus méreteket, részben saját erőteljes iparosodásunk folytán, részben a szomszéd országok gazdasági fejlődésének hatására. Folyóvizeinknek ugyanis több mint 90 százaléka külföldön ered, sok vízszenynyeződést tehát egyszerűen „készen” kapunk. Már 1961- ben kormányrendelet jelent meg a vízminőség védelméről, majd hamarosan kialakult a vízszennyezés bírságolásának — és ami még fontosabb — hatékony megelőzésének, leküzdésének rendszere. Az immár több mint egy évtizede folyó jól szervezett munka a vízszennyezés növekedésének ütemét lefékezte, sőt, egyes élővizeinken — ráckevei Duna-ág, Zagyva, Tarna, Szinva — minőségi javulást eredményezett. A levegő tisztaságának intézményes védelme ugyancsak szép múltra tekinthet vissza. Miután nagyvárosainkban és az erősen iparosodott vidékeken „világszínvonalúvá” vált a levegőszenynyeződés, a 60-as évek elején Budapest, majd Pécs és Miskolc tanácsa levegőtisztasági rendelkezéseket hozott, a főváros életre hívta a védekezést irányító bizottságát, több, mint három éve pedig az építésügyi és városfejlesztési miniszter, mint tárcaközi tanácsadó és véleményező szervet irányítja az Országos Levegőtisztaság-védelmi Bizottságot. Magyarországon a felszabadulás utáni negyedszázadban ötször annyi erdőt telepítettek, mint a megelőző 25 évben, s az erdészeti világkongresszus éppen magyar javaslatra fogadta el azt az alapelvet, hogy az erdő nemcsak közvetlenül gazdasági célokat szolgál, hanem a környezetvédelem és az emberi felüdülés, pihenés lényeges eszköze is. 1961-ben Európában elsőnek nálunk alakult meg közvetlenül a kormány alá rendelt főhatóság, az Országos Természetvédelmi Hivatal. Szűkebb hatókörűek, de egyáltalán nem lebecsülendők ipari minisztériumaink környezetvédelmi eredményei. A KPM például egyedül a vasúti vontatás környezetvédelmi szemszögből is fontos korszerűsítésére több mint 7 milliárd forintot költött az utóbbi öt évben. A NIM vállalatai 1960 óta évente átlagosan több mint 100 millió forintot fordítanak környezetvédelmi kutatásra és beruházásra. Különösen figyelemre méltó a fűzfői Nitrokémia Ipartelepek eredménye, a gyár ugyanis korábban a Balaton-part valóságos „réme” volt, ma viszont lényegében ártalmatlanul működik; környezetvédő tevékenysége iskolapélda. A műszeres adatok már korábban világosan mutatták, hogy az ország néhány nagyvárosában és iparvidékén a légszennyezettség túlhaladta a tűrhető határértéket. Különösen sürgősen és hatékonyan kellett intézkedni a fővároson kívül Baranya, Borsod, Komárom és Veszprém megye levegőjének megtisztítása érdekében. Az intézkedésekhez természetesen pénzre — s nem is kevésre — volt szükség. Ezért a kormány létrehozta a Levegőtisztasági Alapot, amely a szennyező üzemek járulékaiból gyűlik össze, évente mintegy 90 millió forint. Az alap felhasználására egy szakmai bizottság tesz javaslatot, és az ÉVM az összeget három fő célra fordítja: önálló helyi felhasználásra, szennyeződés mérési hálózat kiépítésére, támogatásra a vállalatok levegőtisztasági beruházásaihoz. 1969 óta a minisztérium 130 millió forintos beruházási támogatást ítélt oda, s az összegek együttvéve 600 millió forintos, légszennyezés elleni beruházást tettek lehetővé. Ez az összeg óriási. De ha figyelembe vesszük, hogy a szennyezés az emberi egészség, közérzet és sok más, pénzben ki nem fejezhető rombolása mellett évente több mint 10 milliárd forintios kárt okoz a népgazdaságnak, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a nagy összeg jó cél érdekében hasznosul. A környezetvédelemben számítunk és építünk a vállalatok érdekeltségére. A levegőt vagy az élővizeket szennyező anyagok nagy része számottevő értéket képvisel, érdemes tehát visszanyerni őket. A budapesti Műszéngyárnak például a visszanyert anyag révén kifizetődött az általa eddig a levegőbe bocsátott sósavszennyeződés megszüntetése. És amit még a jövőben kell megoldanunk: az egyik legveszélyesebb szenynyező anyagból, a kénből ma oly sok kerül a levegőbe, hogy ez a mennyiség fedezné az ország teljes mai kénszükségleteit. A víz- és levegőszennyeződés elleni küzdelemben elért eredményeink mellett nem szabad megfeledkezni arról, hogy a hulladék- vagy a zajártalmak és más urbanizációs veszélyek ellen még nem tettünk eleget. A megoldás itt is csak az lehet, hogy az országos irányításra és egyeztetésre a kormány által kijelölt Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az eddiginél is tevékenyebben töltse be szerepét. HÓDI T. JÓZSEF következik : Génbank Tápiószelén 4 Élet és iskola Az „Egy üzeni — egy iskola“ mozgalom eredményei megyénkben Megyénkben a lakosság — ezen belül a nők — foglalkoztatottságának aránya igen magas, így a családosoknak, különösen a kisgyermekes anyáknak, gondot okoz gyermekük óvodában, napköziben való elhelyezése, az egész napos felügyelet biztosítása. Két éve annak, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága felhívással fordult a vállalatokhoz, üzemekhez, termelőszövetkezetekhez és a társadalmi szervekhez, nyújtsanak hatékonyan segítséget a gyermekintézményi hálózat fejlesztéséhez, anyagi eszközökkel járuljanak hozzá a bölcsődék és óvodák, az általános iskolai napközi otthonok férőhelyeinek bővítéséhez, iskolai sportlétesítmények kialakításához, valamint a taneszközök és felszerelés-állomány társadalmi úton való gyarapításához. A felhívás nyomán kibontakozó társadalmi mozgalom megnyugtatóan szép eredményeket hozott. Egyre inkább általánossá válik, hogy a helyi tanácsok a gyermekintézmények, iskolák építéséhez és bővítéséhez az üzemek, szövetkezetek, gazdasági és társadalmi szervek részéről anyagi támogatásban részesülnek. A társadalmi munkára nagy szükség van az intézmények felújításánál és karbantartásánál is. Sokrétű segítségnyújtás A társadalmi segítségnyújtásnak változatos formáiról számolhatunk be. A legközvetlenebb segítséget jelenti, amikor egy vállalat, üzem saját óvodát épít és működtet. Ezzel igyekszik kielégíteni az üzem dolgozóinak ez irányú igényét. Az üzemi óvodák fejlesztése terén a szegedi nagyüzemek járnak az élen. A textilművek például régi, elavult óvoda helyett új, 100 személyes óvodát létesített. A postaigazgatóság is jobb feltételeket teremtett dolgozói óvodáskorú gyermekei részére. Megyénk területén azonban kevés az üzemi óvoda. A 14-ből 10 Szegeden működik. A gyermeklétszám ezekben az intézményekben mindössze 1070 fő, az óvodai nevelésben részesülők öt százaléka. A társadalmi segítés másik módja a tanácsi erőforrások kiegészítése, a területi óvodák, napközik építéséhez, bővítéséhez hozzájárulás felajánlása. (Egy napi kereset, pénzösszeg átadása tanácsi fejlesztési alapra stb.) A közös létesítésű és közös fenntartású intézmények száma is örvendetesen növekszik megyénkben. Szocialista szerződések A szó szerint értelmezett társadalmi segítséget az olyan közhasznú munka eredményezi, amelyet személyek, munkáskollektívák, brigádok végeznek munkaidőn kívül, külön díjazás nélkül. Ez az önzetlenül végzett fizikai vagy szellemi tevékenység, amely ..Egy üzem — egy iskola” néven vált ismeretessé, nem azonos a régi kampányjellegű patronáló mozgalommal. Az utóbbi években ugyanis egy iskolánál, óvodánál több üzem munkásai, brigádjai végeznek társadalmi munkát, és ezt — szerződésben rögzítettek szerint — hosszabb időn keresztül folytatják. Egy cikk keretében lehetetlen felsorolni azt a sokirányú munkát, amelyet az üzemek brigádjai végeznek a gyermekintézményekben, iskolákban. Tények és adatok A makói gépgyár, a FÉG- gyáregység és más makói üzemek munkásai. 125 szocialista brigád végez társadalmi munkát az óvodák és iskolák részére. Így a mozgalom átalakulóban van „Egy brigád — egy osztály” mozgalommá. A brigádok és az iskolák közötti szocialista szerződés nem csupán a fizikai munkával terjed ki, vannak e kapcsolatoknak nevelési kihatásai is. A brigádok meghívják a nagyobb iskolásokat az üzembe, hogy bennük a szakma iránt kedvet ébresszenek. Az iskolák igazgatóit rendszeresen felkérik, hogy vegyenek részt a szocialista brigádvezetők tanácskozáson, ahol az iskola és az üzem közötti együttműködés elvi és gyakorlati kérdéseit is megvitatják. Csongrádon is szépen bővül az „Egy üzem — egy iskola” társadalmi mozgalom. A MIRKÖZ Szövetkezet vállalta a Széchenyi úti iskola teljes festési munkálatait. A FŰTÓBER brigádjai a Síp utcai iskolánál 50 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a múlt évben. Ugyanakkor a FŐTÖBER, a MIRKÖZ és a Tisza Bútoripari Vállalat egy-egy millió forinttal járul hozzá új óvoda létesítéséhez Csongrádon. Szerényebben ugyan, de a város mezőgazdasági szövetkezetei is segítik a kulturális ellátottság javítását. Aetőfi és a Tisza termelőszövetkezetek az óvodaépületek korszerűsítésében vesznek részt, emellett segítik a gyermeküdültetést és a tanyán élő lakosság művelődési igényeinek kielégítését. Hódmezővásárhely iskolái és óvodái az Alföldi Porcelángyár, a METRIPOND, a HÓDGÉP, a HÓDIKÖT és más üzemek szocialista brigádjain kívül sok segítséget kaptak az elmúlt időszakban az Építőipari Vállalattól, az ELEKTROFÉM Szövetkezettől, az állami gazdaságtól, a Kertészeti Vállalattól, a Szántó Kovács János Tszlói. Az üzemek brigádjai által végzett társadalmi tevékenység igen sokrétű. A METRIPOND Petőfi Sándor aranykoszorús szocialista brigádja pl. tantermi felszerelést készít, lakatos munkát és karbantartást végez a Münnich Ferenc Általános Iskolánál. A Kun Béla Általános Iskola a Magyar Néphadsereg egyik alakulatával már tíz év óta tart fenn társadalmi munkakapcsolatot. A honvédség KISZ-szervezete rendszeresen patronálja az iskola úttörőcsapatát. A HÓDGÉP KISZ-szervezete a Vörös lobogó utcai óvoda bővítési munkálataiban vett részt. Ebben a nemes versenyben — megítélésünk szerint — az utóbbi években a legszebb eredményeket Szentes városban érték el, ahol az társadalmi munkaakciók értékelésével és a további feladatok meghatározásával a városi tanács végrehajtó bizottsága testületi ülésen foglalkozott. Az éves városfejlesztési tervek megvalósításához megszervezték a „Ifi!ezer munkanap Szentesért” mozgalmat, melynek célkitű- zései között napi átlagkereset felajánlása óvodaépítés céljára, társadalmi munkaakciókban való személyes részvétel (5—50 óra), valamint óvoda, iskola patronálása is szerepelnek. A jó szervezés eredményeképpen 1972-ben a városban végzett társadalmi munkaérték aránya az előző évinek ötszörösére emelkedett (11 millió 300 ezer forint). E társadalmi segítés következtében javult a városban az óvodai ellátottság. Kilencven új férőhelyet alakítottak ki az Árpád, a Mátéffy utcai óvodákban és a Baromfifeldolgozó Vállalat óvodájában. A brigádnaplók is tanúsítják, hogy 1973-ban a kollektívák még nagyobb figyelmet fordítottak a gyermekintézményi hálózat fejlesztésének megsegítésére, mint 1972-ben. Csak a művelődésügyi intézményeknél 2,6 millió forint az az étek, melyet két év alatt mint többletet kapott az ágazat a társadalmi munka nyomán. Csongrád megyében — Szeged nélkül — a kulturális ágazat részére végzett társadalmi munka értéke 1973-ban elérte a 7 millió forintot. Csak ezzel a támogatással sikerült előrelépnünk a negyedik ötéves terv kulturális programjának megvalósításában, sőt az óvodai férőhelyek fejlesztése terén már 1973 végén elértük az 1975 végéig tervezett férőhelyfejlesztési szintet. Közös érdek A társadalmi munkára, az üzemek, szövetkezetek, gazdasági szervek példamutatására a továbbiakban is számítunk, hiszen a gyermekintézmények fejlesztése, a férőhelyek számának növelése megkönnyíti a szülők munkavállalását, ezzel hozzájárul közösségi feladataink gyorsabb megvalósításához. DR. VIDA ZOLTÁN, a megyei tanács vk művelődésügyi osztályának csoportvezetője „Hadüzenet" a zajnak A világon először Anglia törvényhozása foglalkozott a járművek közforgalmi utakon előidézett zajának megfékezésével, ellenőrzésével. A szigetországban 1970. április 1-től sem gyártó cég, sem kereskedő nem hozhat forgalomba olyan motoros járművet, amely a rendelkezésben előírt zajszintet túllépi. Az engedélyezett zajszint a képen látható készülékkel ellenőrizhető, amely 30—100 db mérésére alkalmas. Tartozékai a mikrofon, a szélellenőrző, egy háromlábú állvány, összekötő kábel, a felvevő mágnesszalag és a hordozható műszerdoboz. FILM Szelíd betörők 1 Kedves kis filmet vetítenek a filmszínházakban, másfél óra könnyed szórakozást nyújtva azoknak, akik szeretik a mérsékelt izgalmat és a szelíd humort. A „Hárommilliárd lift nélkül” című olasz—francia filmalkotás egy aranyos társaságról, szól,, amelynek tagjai a felhőkarcolók szomszédságában, egy szanálásra váró régi házban laknak. Történetük, ha nem is mindennapi, mégsem egészen szokványos. Ugyanis egy plakátokon hirdetett ékszerkiállítás kincsei felgyújtják a jóbarátok képzeletét. Sok méter celluloidszalag megtekintése után jut a néző — s a történet — idáig. Ettől kezdve felgyorsul a cselekmény. A kisemberek szunnyadó képességeit szárba szökkenti az erejüket meghaladó feladat: megszerezni az ékszereket. E cél érdekében ki-ki az ügy szolgálatába állítja tehetségét. Rendőrt csábit, kulcsmintát vesz; felderít; elektronikus kísérleteket folytat. A képzeletben végigélt, de valódinak ható betörés sikerül is. Ám, a valóságban egy profi banda megelőzi őket. Újabb szellemes ötletekkel azoktól szerzik meg a kincseket. Sok mulatságos helyzet után azonban mégis póruljárnak, hamis pénzzel fizetik ki őket a biztosítótársaság rafinált ügynökei. A szüzsé írója — André G. Brunelin —, és a rendező — Roger Pigaut — nem vet fel mély társadalmi problémákat. Nem is akarnak többet, mint hősnek képzelt és valódi kalandjaival — álom és valóság határait elmosva — kellemesen elszórakoztatni a nézőt. Ez maradéktalanul sikerül is. Ami nem kis dolog azért. Ha tekintetbe vesszük, hogy sok film még idáig sem jut el. E krimiben, amelyben legalább akkora szerep jut az érzelemnek, mint a végül kivitelezett bűnnek, a cselekményt mozgató „kedves csirkefogók” nem válnak sem durva gonosztevőkké, sem minden akadályt legyőző szuper gengszterekké. (S ez mindenképpen a szerzők mértéktartását és arányérzékét is dicséri.) Hiszen e szereplők valójában véve nem is igazi bűnözők, hanem kültelki gazemberek, akiket az életnek arra a perifériájára sodort a sors, ahol a még őrizni próbált becsület olykor már érintkezést talál a bűnnel. Innen van az, hogy a mozinéző inkább rokon, mintsem ellenszenvvel figyeli kalandjaikat. Nem is igazi rablást, hanem balul sikerült próbálkozásokat, zátonyra futott kitörési kísérleteket fedezve föl azokban. A közreműködő színészek egyszerű eszközökkel formálják meg a történetben szereplő egyszerű embereket. Játékuk mentes marad a túlzásoktól. Igaz, a forgatókönyv színvonala nem állította őket nagy feladat elé. Hiszen a meglehetősen egysíkú cselekményt szimpla egyéniségű figurák mozgatják. Akiken nem sok ábrázolnivaló akadna még akkor sem, ha valaki netán mégis ezzel szeretne próbálkozni. Egyszerűen reprodukálni kell őket, ugyanakkor a hihetőség mentős nagyobb látszatát kölcsönözni nekik. Az ambiciózus szereplők ábrázolásában így válik érdekessé és jellegzetessé az anyai zsarnokság igájában élő agglegény, bájossá és rokonszenvessé a bisztrótulajdonos, nő, és ügyefogyott esetlenségükben is azzá a közreműködő többiek. Az operatőri munka nem múlta felül a tisztes átlagot. A felvevőgép engedelmesen követte a történetet, amely a rögzítésen túlmenően különben sem kívánt az önálló képi megfogalmazás többletével élni. A zene kellemes kiegészítője, aláfestője a filmvásznon lejátszódó eseményeknek, néha a maga erejéből kölcsönözve ritmust azoknak. PAPP ZOLTÁN SZOMBAT, 1974. Április 26.